~ A Denevér ~

[Azrael]

A másik előszed még egyet, készült
Hason át vezet az út^^

/Camazotz/ - Fiú... majd megérted.

Bólint, aztán nevet a hím

/Camazotz/ - Bolh... ó nem! Nem... ez csak egy... ezt is majd megérted!

Ígéri

/Camazotz/ - Mihez van kedved?

[RedDrake]

*Húznám fel a lábaimat, és nézek körbe nagy ágat keresni, ez így itt lent fura!*

/Camazotz/ - Repülni jó!

*De ez a nagy alak is fura, de érdekes. Döntöm a fejem, hátha úgy többet látok! „Ízlelem” a hangot, a beszédét! Nagyon tetszik! Meg látni, hogy eszik a család, az is mókás!*

/Camazotz/ - Minden csodás, minden új!

*Csivitelem lelkesen és megpróbálok felszökkenni egy kinézett ágra, hogy kis repülés után újra lógva nézzek a másikra*

/Camazotz/ - Első fiad? Mi az, hogy fiad?

*Dörzsölés hang, tisztítás hang, de azt nem így szokták!*

/Camazotz/ - Bolhás?

*Meg tudom érteni, ha az, de azt nem úgy űzik ki, vagy igen? Ő nagy, biztos ért hozzá, én is megpróbálom a szárnnyal dörzsölni, ahogy ő tesz a fejem! Közben bevillan valami még. *

/Camazotz/ - Van nálad még, gyümölcs?
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Azrael]

/Camazotz/ - Hát így is lehet mondani kölyök

Kuncog a denevér és szárnyat bont, majd landol
És kel fel, olyan alakban, mint te vagy
Két lábú hatalmas „szörny”
Mégis... ismerős

/Camazotz/ - Repülök... a legjobb dolog repülni!

Szed le egy gyümölcsöt és nyújtja a hozzátok képest kicsiknek, akik lecsapnak a lédús gyümölcsre... esélye sincs a csivitelő éhes szájak ellen

/Camazotz/ - Most minden új és csodás, igaz?

Zavart köhintéssel dörzsöli tarkóját

/Camazotz/ - Nem vagyok ebben olyan profi... te vagy az első fiam. És hogy te denevérnek születtél, én pedig embernek... kétlábúnak, nem sokat segít. De valahogy majd csak elboldogulunk, he kölyök?

Néz bíztatóan

[RedDrake]

*Az élet csupa-csupa érdekesség és édesség! Minden, amit tudtam, amit ismertem az színes, vidám hangokkal teli telített asztal volt! Levelek közt, tüskék közt, szögletes barlangokban, fényben-árnyékban megannyi ízletes kincs rejtőzött! Voltak kerek gyümölcsök, hosszúkás gyümölcsök, apró gyümölcsök, kemény- és puha gyümölcsök, finom gyümölcsök és még-finomabbak és voltak a nedűvel telik, a „csordogálók” a legfinomabbak! Megannyi finom és pompás íz, orral bele akkor sokáig érezni! Úgy hazarepülni, és játszani, amíg csak „lógás-idő” nem jön, és újra az egész, semmi más nincs!
Kivéve most, mert van valami! Valami, ami itt van velem, rajtam, de nem látom hol! Lógáskor többször áttúrtam a bundámat, tisztítottam és ráztam a szárnyaimat, de nem múlt el, pedig piszkál! Egyik tesó sem ült rám, mellém, nem is értem! De aztán éhes lettem, és már szálltam is! Tarka hangú, barátian zúgó tájak felett, újabb egzotikus falatokért, de útba ejtve kedvenc helyeimet. De ma…
az egész sokkal érdekesebb! Azért adnak ki ilyen hangot, mert szomorúak? Miért szomorúak a kétlábak? Miért értettem meg, bezzeg azok a kacagók milyen vidámak! Pihennek, mint én a gyümölcsök után, így kell ezt csinálni! Én vidám vagyok, mert sok gyümölcsöt eszem! Lehetnének vidámak a kétlábak, de most értem… kacagók őket nézték gyümölcsnek, pedig nem is olyan a színűk, semmijük! Inkább.. most tovább repülök, hogy meglessen kedvenc faágamról lelógva a nagymacskákat, akik ugranak, de nem repülnek! Úgyhogy egy darabig én is követtem őket a tüskés-ágas kövek felé, de sose láttak meg! S ez csak a fele az egésznek! Sokat repültem, kerestem, mert még mindig nem leltem a helyemet! Hajajj, de még mennyire nem és tök jó volt, de miért az egész? Naná, megnéztem az új és ismeretlent, távolról! Vajon miért figyelt engem? Miért hiszem azt, tudom, hogy büszke? vagy… furcsa… vagy éhes…. és nem mutatom meg a kedvenc gyümim rejtekhelyét! Nem én!

Nem pihentem olyan sokat, pedig már itt a régi jó ismerős a fakó szem, a nagy fakó szem, a gyönyörű fakó szem, olyan nagy, olyan fehér és olyan… meleg itt belül valami! Elveszek a nagy fakó szem látványában , egészen a fura hangig, ijedten sivítva, csivitelve alázúgva, mert most nem repültem, és mégis a földre jutottam! S az egész… a fent, lent… kezdett értelmet nyerni, meg.. az.. hogy.. én… hogyhogy én így.. vagyok.. ? Nagy.. denevér? S beszél, értem, a másik denevér! Azt mondja.. félek-e, meg itt a családom, ezt én is.. tudom, tudom? Zavart vagyok, de nem rémült!*

/Camazotz/ - Nem félek, csak repültem!

*Furán repültem, de minden olyan különös, ez izgalmas! Azért a szárnyait magam köré tekerném, és nagy szemeimmel néznék a fura hím felé!*

/Camazotz/ - Repülsz te is?

*Cserregem kérdőn, nem merem még megmozdítani a lábaim, de azért mégis lassan magamra néznék.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Azrael]

A kis kiváncsi gyümölcsevő denevér élete, vagyis a te életed mindig izgalmas volt, érdekes
El-el csatangolás a kolóniától, lakomázás együtt a lédús gyümölcsökből, játék a családdal
Felfedezni a világot apró gomb szemekkel és nagy fülekkel!
De ez csak a kezdet volt!
A mai nap más mint a többi!
Egy ismerős denevér rikoltás ébresztett fel... ami furcsa volt, mert mint ha csak te hallottad volna , mi több, a te hangod lett volna!
Már ébredéstől más volt a mai nap... más szemmel nézted a világot
Nem csak nézted, de láttad!
Láttad a kétlábúakat, ahogy szomorkodnak, láttad a furcsa kacagókat, ahogy teli hassal lustulnak... és valahogy... a kettőt összekapcsoltad valamiért
Azért szomorúak a kétlábúak, mert a kacagók jól laktak
Láttad a közelben élő nagymacskát, ahogy egy másik ráugrik és játszanak... majd hogy a másik követi. Te láttad a bújkáló idősebb hímet, de ők nem láttak téged. Elmentek a tüskés ágas kővekhez.
A nap furcsa volt, egész nap nyugtalan voltál, egész nap izgatott... nos a szokottnál is izgatottabb. Még a pihenés a gyümölcsök után teli hassal se volt nyugis. Mint ha bolhák csípkednének, de nem viszket, nem kellemetlen... csak frucsa volt az egész
Ráadásul egy nagyobb hím, akit láttál néha néha már a kolóniával egész nap veled volt, téged nézett
Azok a fekete szemek néztek téged, kedves pofája mint ha... mosolygott volna
Aztán eljött az éjszaka és ahogy felnéztél a nagy Fekó szemre az visszanézett rád... és a lelked belobbant. Átjárt az erő!
Nyújtózkodtál az ágadon... és a szárnyak nyúltak, a hátad nyúlt, az egész tested nőtt és...
...hatalmas reccsenéssel adta meg magát az ág és landoltál a földön, furcsa alakban, furcsa pózban, ülve!
Ami pedig még furcsább volt, hogy... új értelemmel néztél a világra.

/Camazotz/ - Nyugalom kölyök.... nyugalom!

Az ismerős hím a fáról lóg, néz téged és... beszél hozzád!
Ami még döbbenetesebb, csivitelő cserregő hangja.. más. Érted a Hangot

/Camazotz/ - A szüleid itt vannak! A családod! A kolónia!

Int a szárnyával a denevérek felé

/Camazotz/ - Ne félj! Minden rendben kölyök! Ez a hátralévő életed első napja... öhm... éjszakája!

Nyugtat a hím