Pilis, caern

[Inu]

*És kitört a vihar! Kellemes érzés tölt el. A sértést, amit kaptam, ezerszer kárpótolja az, amit elértünk. De nincs idő habozni! Meg kell állítani. És ki más állíthatná meg, mint Hegyomlás.*

- /Gar/ Lefogni!

*A rohamra rohammal válaszolok, de az én rohamom nem esztelen. Nekilódulok és nincs semmi ami egy hegyomlást megállíthatna. Karjaimat felemelem a fejem elé, védve a fejem az esetleges támadástól és a szemem is a naptól. Mielőtt elérném az ellenfelem, elrugaszkodom a földtől, egyik lábam felhúzom, Térdem összeér a védekező kezeim könyökeivel, egységes pajzsot alkotva a két alkar és a sípcsont és erőmet, testsúlyomat, lendületemet kihasználva egyszerűen letaglózom az ellenfelemet. Ha földet értünk leszorítom és kivárjuk a vihar végét...

Dühünk, mely legnagyobb erőnk, legnagyobb gyengeségünk is lehet. Tanították. A tiszta fej épp olyan előny lehet a harcban, mint a megállíthatatlan düh. Ezek sem az én szavaim, de emlékszem rájuk. Ahogy arra is emlékszem, hogy nem volt ritka a hasonló dühroham. Engem is aláztak meg úgy, hogy elvesztettem a fejem. Az Ahrounok között aligha akad olyan, akivel ez soha nem fordult még elő. De az őrjöngőt mindenki érdekében le kell állítani! Le kell fogni. Én is ébredtem a kupac alján. És később, voltam a kupac tetején is.*

Egy akaraterőt költenék a harcba, ha lehet, mert a megállítása és lefogása, főleg amíg egyedül kell tartsam, életbevágó. Egyébként pedig akkor test-test ellen, leszorítás: Str+Brawl

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 12d10 10-Sided Dice Results: 4, 7, 4, 3, 9, 9, 10, 6, 1, 5, 7, 2 (Total = 67)

[Thrall]

A Néma Vándor farmutogatásával és a Ragabash rájátszásával együtt ez láthatólag felbőszíti a másik Fenrirt, aki örjöngve felvonít, és Hegyomlás felé indul rohanva, vérben forgó szemekkel.
Árvalányhaj elég gyors, a lábába kap, próbálja megállítani, de hatástalanul, csak robog tovább Hegyomlás felé.
Vörös Szaglász is megiramodik, bár úgy tűnik, ő is inkább megállítani, mint támogatni akarja az örjöngőt.

A Béta gyorsan krinoszba vált, miután gyilkos pillantást vet Ördögpörköltre, a Fianna úgy tűnik, tétovázik vagy nem fogja fel a helyzetet elég gyorsan.

Hegyomlásnak gyorsnak kell lennie, a Fenrireknél a gyengék életét nem tisztelik...

//kérnék egy kzdeménypróbát
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Sablepaw]

*A fűben heverve intek vigyorogva a visszatérő Philodoxnak, majd feltápászkodva a közeledő Anpwkharef zsákjára sandítok kíváncsian... amikor a pöcs és falkája idetolakodnak. A "barna söpredék" dolgot nem tudom hová tenni - az ember-rasszra nem asszociálok belőle, pláne, hogy épp a rezidens Csontágóra (vagyis rám) használja, aki homidként pont, hogy túlságosan is hypo-reklám, Helios átkának köszönhetően. A Totenkopf holmijai is épp olyanok a szememben, mint bármely más koponyás csicsák meg cuccok (az enyémeket is beleértve), így ez az apró tény is elsüvít a fejem mellett, bár természetesen leesik, hogy Csatát Éneklő valami izzadságszagúan pancser módon csesztetni akar minket. Közel egy évtizednyi, mások szekálásában briliánsan és kegyetlenmód jártas Fianna-horda szemétkedésének kényszerű eltűrése után azonban annyira lúzernek és erőltetettnek tűnik a trollkodása, hogy egyszerű, őszinte vidámsággal kiröhögöm a fenébe. A Theurge elképesztően laza "leszarom" viselkedése, higgadt seggmutogatása a bunkóknak és tüneményes dumája Andrásnak csak tovább fokozza a vihogásom intenzitását. Valahol sajnálom a két Fiannát (bár sose gondoltam volna hogy képes leszek erre) meg pláne a Gaia Gyermeket a láma alfájuk és Fúria szukája miatt, de még ez se gátol meg abban, hogy testületileg harsányan kiröhögjem az egész brancsot.

Az egyszerűség és a praktikusság - mer' itt balhé lesz asszem - jegyében levedlem emberi küllemem és születési alakomba váltok. Hátrasandítok Andrásra és a pisztolyára...*

<Remélem nem fogja elsütni azt a bigyót, a Caernben azé' gáz lenne... de há' ő az okos meg a Homid, csak tudja.>

*Majd mikor alfánk válaszol a provokációra - méghozzá úgy, hogy szavai csupa büszkeséggel töltik el pici szívem - természetesen asszisztálok a játékhoz; felkapom a jókora konzervdobozt amire sandított, majd egy jókora harákoló horkantással összegyűjtöm nyál- (és egyéb-) tartalékaim legjavát...*

<Pont mint flamandul beszélni próbálni Crinosban, hehe...>

*És beleköpök egy impresszív adagot, majd Csatát Éneklő irányába lóbálom a konzervdobozt, amikor Főnökúr rám hunyorít.*

- /Gar/ Naná, hogy akad! És lám, pont Csatát Éneklőhöz méltó étek! Virágot a virágnak! :)

***

*Amikor aztán beindul az őrjöngésgépezet - amiben szívem mélyén reménykedtem - felkészülök rá, hogy Andrást és Anpwkharefet védjem az idiótától, ha esetleg mégis feléjük iramodna a nagy barom a vörös köd hatására, és nem a közelebb esőket, azaz a saját falkatársait tépi meg, mint Floki a tollseprűt a vak harag hatására, ahogy az balesetként egész sűrűn megesik ugye. A Fúria a másik, akin igyekszem rajta tartani fél szemem.

Rókaszerű vigyorom azonban továbbra is makacsul a képemen ül és igyekszek mancsommal és egy kacsintással jelezni Hegyomlásnak, hogy maradjon laza...

... hiszen pontosan tisztában vagyok vele, hogy ezzel az őrjöngéssel (remélem egyenesen a Férges fajta!) Csatát Éneklő saját magát járatta le, és igencsak mélyen. Vágom a Garou szabályokat és a szellemek véleményét is pont eléggé ahhoz, hogy tudjam, egy vendégként idegyűjtött, Totemük által szentesített Falkát ippeg azok küldetése előtt Crinos karmokkal vagy agyarakkal csak úgy megtámadni, pláne mindenféle párbajra hívás nélkül és pláne őrjöngve már épp elegek, hogy az őrjöngőt és falkáját elássák a fenébe Horda öregei és legfőképp a Caern szellemei előtt. Remélem persze, hogy az én falkám - az éles eszű és kiváló humorú Mosómedve többi gyermeke - is veszik a lapot, és mind csak mókázva rájátszunk, hogy ezek még jobban rommá alázzák magukat...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Thrall]

Hiába, a jóleső fáradtság egy fárasztó, ha játékos harc után is, a legpompásabb érzések egyike a garou számára, és utána a kellemes, nem tespedt pihenés.

Amit felkavar Csatát Éneklő érkezése... ami azt illeti, az ő pofájának átrendezése sem csekély örömet jelentene... de több dolog, köztük Helios megállít.

Egyelőre jól hasznosítod a ragabashoktól tanult szájkarate ismereteket is.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Inu]

*A falkatagjaink érkezésekor már nagyjából kijátszottuk magunkat, érkezésüket továbbra is árnyékból, kényelmesen fekve nyugtázom. Csatát éneklő megjelenése már jobban felkavar. Ha így folytatja, fogak nélkül lesz kénytelen énekelni mások csatáiról. Méretemhez mérten gyorsan pattanok fel és egy szempillantás alatt váltok vissza születési formámba. Na persze ezt nem gondoltam át eléggé. Hiába az árnyék, Helios átkozott vakító fénnyel árasztja el fennhéjázó ellenfelemet. De ez legalább segít hirtelen jött dühömet némi ésszel visszafogni.*

<Harc szagát érzem, de nem léphetek ki az árnyékból. Nem, amíg Helios ellenem van. Be kell csalni ide! Hehh. És még azt mondják, hogy a metisek ostobák!>

*Büszke vagyok erre az igen jól megkomponált stratégiára, ki is húzom magam. Letekintek a sámánunkra, aki életveszélyes mozdulatot tesz. Egy ilyen gesztustól bármely harcost könnyen elönthet a düh. Velem legalábbis ez történne... Tehát arra is figyelnem kell, nehogy őt tépjék meg. Volt idő, mikor behúzott farokkal oldalogtam el hasonló sértések hallatán, de most az ellenfelem is Cliath én pedig megerősödtem. Ha harcot akar, hát megkapja, de én választom meg a helyet és az időt! A sértést én sem hagyhatom válasz nélkül. Lüktet a fülemben a vér, hallom a saját szívdobogásomat!*

<Nem dönthetek mindig oszlopokat! Nem, mikor Helios a pofámba röhög!>

- /Gar/ Rossz a szemed. Mindig az volt... Alattad pedig már senki nem lehet, ha ételszag csal a hordád vendégeihez. De mi is tudjuk mi a tisztesség. Ott a maradék!

*Tartásom büszke, harcias. Fejemmel a kiürített edények felé bökök, igaz már csak kinyalni lehet őket, de Csatát éneklőnek ez való. Aztán fejemet félre is fordítom, Ördögpörköltre tekintek hunyorogva. Mindezt természetesen saját szemem érdekében épp annyira, mint a maximális hatás eléréséhez. Ha Csatát éneklő rám vetődne, azt az árnyak változásából azonnal észlelném így is. De még ő sem lehet ennyire ostoba. Bár Luna ajándéka, a dühünk, nagy úr...*

- /Gar/ És ha szépen kéred Ördögpörköltet, biztos akad még valami egyéb ehető is a számodra.

*Tekintetem összekapcsolódik (reményeim szerint) a Ragabashunkéval egy rövid időre, amíg várom a hatást. Talán pont a kitörő vihart.*

[Dronaw]

Ahogy Anpwkharef mellém ér, megállok, és mosolyogva bólintok neki, hogy megértettem, amit mondott. Szerencsére még a gyakorlás előtt ettem, és holnap reggelig még kihúzza a készletem a "normális" ételből, mielőtt akár főzésre, akár Ördögpörkölt pörköltjeire fanyalodnék. Teszek egy újabb lépést az alfa felé, de aztán megállok. Ha harcra kerülne sor, jobb, ha távolabbról kezdem a lövöldözést, és még átalakulni is lesz időm. Persze nem hiszem, hogy komolyan harcolni szeretnének.
_________________
Sunny Black

[Soloviel]

Az alfa mellett elengedem a zsákot.

/Gar/ - Én fekete vagyok, nem barna vagy csupasz - toldom meg utolsó szóval halkabban célozgatva Csatát Éneklő homid kopasz fejére, de mindezt inkább csak magam nézegetve morgom, nem igazán célozva meg beszédemmel senkit sem.

Ezt követően megfordulok a farom mutatva Csatát Éneklő irányába, felkapom a zsákot, és arrébb helyezem egy kicsivel, minél távolabb legyen Csatát Éneklőtől és falkájától - még a végén elviszik itt hagyva nekünk a maradékot - jobb híján falkám tőlem legtávolabbi tagjához sétálok, mielőtt az elérné az alfát. Ledobom elé a zsákot, és farkcsóválva nézek fel rá boldogan.

/Gar/ - Neked ugye meg kell főznöd valamelyiket ezek közül, vedd ki belőle, hogy utána a többit Hegy, Pöri meg Én belakmározhassuk. Az alfa választ először, ezt én is tudom, de azt is, hogy ti homidok finnyásak vagytok, a másik is megmondta az előbb - bökök hátra a fejemmel Csatát Éneklő felé, de nem fordulok meg, továbbra is a faromat mutatom felé, hisz én nem veszek részt Csatát Éneklő pletyipartyjában, nem az én tisztem az ilyesmi.
_________________
"My spirit went to the Shadowlands, and all I got was this lousy t-shirt."

[Dronaw]

[Thrall]

//András

Rendben. Köszön én szépen! vigyorodik el ismét barátságosan. A tested ellazul, úgy tűnik, már nem kell tartani semmitől.
Legalábbis ha tudni fogsz segíteni neki. Bízol benne, hogy képesek lesztek rá.


//mindenki

Anpwkharef és András is visszaérkezik a többiekhez, akik kezdenek belefelejtkezni a játékba, mikor újabb látogatók érkeznek, nem éppen a legkellemetesebb fajtából.

/Gar/ - Üdv. Messziről éreztük a jó kis Csontrágó-cigó lakoma illatát. jelenik meg Csatát Éneklő a falkája és egy gúnyos lekezelő vigyor kíséretében.
Krinosz formában van, hogy megértsétek rendesen amit mond, a cigó helyett konkrétan a barna söpredék kifejezést használja, figyelembe véve, hogy a garou nyelv nem pont etnikumok megjelölésére használatos, de legalább András érti rendesen mire is gondol konkrétan.

Garou mércével kellemesnek mondható külseje van, izmos ugyanakkor ügyes, fekete bundával borított teste, a szokásos, szintúgy teljesen fekete ruházatából egy darab díszítést tart meg ebben a formában.

Illetve az oldalán egy rövidkard, amit egy hasonló koponya díszít.

A Béta, Fekete Fúria szorosan a nyomában, úgy tűnik, osztja Alfája lekezelő, gúnyos attitűdjét.
Ő ember alakban van, a meleg miatt jelenleg egy szál topban és kis rövidnadrágban, kifejezetten szép, izmos, de nem úgy, mint a nagydarab, kissé szögletes Artemisz Vére, ő rendesen gömbölyded, kecses, hosszú combokkal.
Az ő topját is egy koponya díszíti, bár ez úgy tűnik, csak simán rockos.

Mögöttük emberi alakban Pengő Ín, aki Fianna létére úgy tűnik inkább csak semleges, Árvalányhaj, farkas alakban rövid világosbarna nyári bundával, legvégül az Omega, a vöröses bundájú Vörös Szaglász, krinosz formában, amiben jól látszik metisz hiányossága, hogy nincs farka.
Ők ketten látszólag kissé kellemetlenül érzik magukat Alfájuk provokációja miatt.

- Egyébként csak azért jöttünk, mert nálunk még akad kis maradék, megoszthatjuk, elvégre benne van a Litániában, hogy tiszteld az alattad levőt. folytatja Csatát Éneklő.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Sablepaw]

*A napszemüvegemet valamikor útközben óvatosan a földre pottyantom, fejemről lerázva - esetemben sokat nem javít a helyzeten, márhogy a defektemen - hiszen nem valószínű, hogy a közeljövőben olyan helyen császkálnánk, ahol csenhetnék magamnak újat. Örömtelien belevetem magam a játékba, álmatag éjjeli jószágként komikusan - néha szándékosan, néha figyelmetlenségből - csetlek-botlok (noha az átlagembernél még így is szívósabban és fürgébben ugrálok és manőverezek), bepótolva mindent, ami kölyökéveinkből kimaradt és csak szellem-haverommal volt alkalmam kiélni...

<A farkaskölkök játék-harcolnak, az emberkölkök fogócskáznak, nekem bezzeg a térj-ki-a-sörösüveg-elől meg a mennyi-rúgást-bírsz-elviselni-te-féregfattya-torzszülött maradt... há' gondolom Alfának se sokkal több, bár a Fenrirék asszem még mindig jobb fejek ebben, mint azok a beképzelt pöcs Szarvastoszók...>

*Meg hát hamar leveszem, hogy a jó öreg Böszménk maga is élvezi a játékot (még hagy is néha nyerni!), így igyekszem újabb és újabb, hol lökött, hol akár hasznos gyakorlásnak is beillő őszinte farkaskölyök-játékokkal lekötni a figyelmét, na meg a sajátomat is, és bár fölöttébb kényelmesebb és hatékonyabb lenne valamely más alakomat felvennem, így sokkal poénosabbnak látom a helyzetet.
Néha kisebb szüneteket tartok - lefetyelek egy forrásból vagy pocsolyából (továbbra is emberformába' persze) vagy épp Hegyomlásra "omolva" majd legördülve róla elheverek a fűben, élvezve a szabadság és a frankó Garou-közösségbe tartozás együttesét - mindazt amiér' igazán érdemes küzdeni meg elviselni az élet árnyasabb...*

<... esetemben napfényesebb... fuck, há' verdesse a valagát a földbe, aki az élet nagy metaforáit vagy miaszöszeit kitalálta...>

*...oldalát is. Ahogy aztán Helios végre méltóztatik egyre lejjebb ereszkedni a horizont felé - seggen csúszva, ahogy én azt rendszerint szeretem elképzelni - úgy lassacskán élénkülök, lelkesedésem, életörömöm és szenvedélyem pedig - remélhetőleg - egyre ragadósabb...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

[Thrall]

[Sablepaw]

*Lelkesen bólogatok, amikor Hegyomlás a jelek szerint megérti a dumámat és igyekszek nem feldőlni, amikor hozzám dörgölőzik. Visszaveszem a dísztálkámat, felágaskodok lábujjhegyre és megnyalom az Alfa orrát.*

<Ahun' az emberduma csődöt mond, a farkasduma segít. És még poénabb is emberformába'!>

*Szintén széles, szintén kissé vicsorgó vigyor ül ki a szintén napszemüveges képemre, pláne, amikor eszembe jut korai ismerkedésem az embernéppel és a katasztrofálisan vicces - vagy simán csak katasztrofális félreértések. De hát Böszménk, vagyishogy Alfánk a jelek szerint kevesebb időt tölthetett embák közt. Mikor aztán fejvakarva konstatálom, hogy az Üvegjáró még mindig sehol - a Vándor meg valahol a Caernen kívül, és a fene se tudja, mikor tér vissza, felemelem az XXL-es konzervdobozban található, Andrásnak szánt löttyöt.*

- Philodox still shootin', boom-boom, right? Eat! Eten! Alpha-double?

*Lelkesen mutogatok is, hogy egye csak meg, sőt, ha lehet, a kezébe is nyomom. Majd elnyomok egy jókora ásítást, és újra a sátor(rom) felé sandítok...*

<Jó sötét, de rohadt fülledt, és nincs sok kedvem megin' bedobni a szunyát. Meg egyedül lenni. Még a végén megin... álmodnék.>

*Így hát újra felpillantok Hegyomlásra - aki eddigre vagy megértette, hogy felkínáltam neki a másik "főztöt", vagy nem, és eltöprengek, mivel tudnám jobb kedvre deríteni. Hát, játszani mindenki szeret. Talán még nappal is.*

- Spelen? Play? Let's play!

*Majd a kézenfekvőbb megoldáshoz folyamodok. Farkas-testbeszéd - Homidban. Itt aztán aligha kell tartanom attól, hogy hülyének néznek a "civilek" meg a "lúzerek" (a jó fej embák meg amúgyse néztek hülyének, legalábbis nem pöcsködő módon). Négykézlábra ereszkedek és hagyva hogy élénkpiros hajzuhatagom a fűre omoljon, nekiállok megharapdosni Fenrirünk lábszárát a bakancsa fölött, majd hátrább ugrok... aztán újra láb-harapdosás, újra arrább ugrás, miközben fejemmel az árnyas felé bökök, feltámolygok és nekiiramodok, némi groteszk nyüffentés és széles vigyor kíséretében, hátra- hátranézve. A "kapj el ha tudsz" farkasverzióját legalább mindenki akiben van ölég farkasvér ismeri és szereti (má persze szerintem), a jelek szerint meg a szenvedő Alfa amúgy se bír a seggén megmaradni, meg én is unom magam egyedül, akkor meg már jobb, ha kergetőzünk. Nem mintha sok esélyem lenne, pláne hogy Helios alatt olyan lomhának érzem magam mint egy kövér őszi szender az ablaktábla és a reluxa közé szorulva, de ha eldurvulna a móka és az illdomosnál a jobban földbe döngölne a Böszme, há' egypár perc fájdalom énnekem ugyan meg se kottyan. Pláne ha őszinte vigyort csempészhetek az Alfa képire.*

<Meh, szegény jó homidok... nincs is nagyobb móka, mint sok-sok emba' közt eltörni az orrukat vagy az ujjukat játszásiból, aztán rejtekből nézni, ahogy vöröslő fejjel várják, mikor kotródhatnak el a tömegből átváltozni és gyógyulni... Hehehe. Kibaszott Fiannák. Semmi humorérzékük.>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Dronaw]

[Thrall]