Pilis, caern

[Soloviel]

Felkapom a zsákot, és már indulok is tovább, de egy röpke gondolat átfut a kobakomon, s megtorpanok, leteszem a zsákot, orrommal széthajtogatom, majd kiszedek fogammal belőle valami nyers kopasztott csirkét a többi közül, mert a hűtőkben már csak ilyenek vannak manapság, s bevárom vele Nagy Szarvast. Boldogan csóválom a farkam közeledtére, s mikor a közelembe ér, akkor a csirkét átnyújtom kezébe, vagy szájába, attól függően, hogy milyen formában van.

/Gar/ - Tessék, vigaszdíj a körözésért, s jutalom az őrködésért, legalábbis az én jutalmam feléd, köszönöm, hogy nyugodtan aludhatok - mondom neki vidáman, majd összehúzom a zsák szárát, felkapom számba, és tovább indulok vele a caern belseje felé.

Odabent a saját falkám tagjait keresem, elsősorban Ördögpörköltet és Hegyomlást, hogy megosszam velük a zsákmányt.
_________________
"My spirit went to the Shadowlands, and all I got was this lousy t-shirt."

[Dronaw]

[Thrall]

[Thrall]

[Soloviel]

Megtorpanok a caern határában. Megfigyelem merről fúj a szél, s beleszagolok a levegőbe, s közben leteszem a földre a zsákot, amibe a kaját pakoltam.

A csupasz garou papolt valamit arról, hogy csupasz törvények is vannak, de amit nem látott senki, az meg sem történt, sok helyről kevés, és kajatartó átrendezés jó elterelés, s így már nem számít, de legalább jó móka - gondolom, s elvigyorodom egy pillanatra, majd újra kutatásba kezdek.

Szag alapján, de szememmel is vizslatom a közeli bokrokat, sziklákat, hogy megleljem az őrzőt, mert ha nincs itt, akkor bizonyosan valami baj van, nem szokott ennyire elbújni, ez már nem csupaszlakta terület.
_________________
"My spirit went to the Shadowlands, and all I got was this lousy t-shirt."

[Dronaw]

[Thrall]

//Szereplő Anpwkharef

Kellemes tempóban tartasz haza a horda és új falkád otthonába a sokkunyhós helyről. Amilyen tompák az emberi érzékszervek, nem csoda hogy olyan könnyen megszerezted a kaját, attól aki a magáénak mondta... de téged nem különösebben érdekelt, a csupasz kétlábúak miket is mondanak.

Annál inkább érdekel, hogy mikor fogtok a Duatba indulni, állítólag ott lehet a kulcsa annak, hogy végre meggyógyítsatok egy régóta gennyedző sebet az erdőn, aminek eltüntetéséhez eddig tengernyi karomcsapás sem volt elegendő. Vajon ezúttal melyik régióját ismerheted meg, milyen csodákra és rémségekre lelsz rá?

Eléred a caern határát, érzed az apró változásokat, a levegő mozdulatlan és meleg, mégis úgy érzed, mintha hűvös szelek cirogatnák végig az irhád, látsz is a magasban egy sast elsuhanni.

//Szereplő : András

A lupusz először elégedetten hallgatja a dícséreted, aztán mikor törvényekről kezdesz beszélni, nagy szemeket mereszt. Majd felmered a hátán a szőr.
- Autóba? Brr. Rőtkarom, ennyire azért nem fogadja el Szövőt.

- Jó az is, mit te hoz. Én jelenleg nem tehet csak úgy elkóborlok messzire a caerntől. Igen, én fogok gondoskodok fegyverről, dörögjön mikor ember elé kerül. tér vissza a vigyorhoz egy szemvillanás kíséretében.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Dronaw]

[Thrall]

[Inu]

[Dronaw]

- Üdvözletem!

*Biccentek felé, és elmosolyodom.*

- Igazad van, sosem lehetünk elég éberek. Mégis, itt a caern közepén kicsit kiengedtem és inkább a gyakorlásra fordítottam a figyelmemet. Nem gondoltam, hogy érdekelnek a modern technikák, na figyelj!

*Megmutatom neki a fegyvert, hogyan kell újra tölteni, figyelni, hogy a csőben maradhat egy plusz töltény akkor is, ha a tárat kiveszi. Elmagyarázom, hogy nagyjából hogyan kell célra tartani, majd megmutatom, és utána a kezébe adom a fegyvert, mögé lépve, és kicsit a kezét irányítva, hogyan nézze a célzó peckeket, és hagyom, hogy próbálkozzon pár lövést a céltáblára*

- Nem kell aggódni, a céltábla hátulja erős fém, nem lyukasztja át a célt a töltény, így nem sérül a fa, úgyhogy próbálj ne mellé lőni.

<Na, kíváncsi vagyok, hogy mit alkot a fegyverrel>
_________________
Sunny Black

[Thrall]

[Sablepaw]

*Nagyrészt egy ütött-kopott, az 'árnyasba pozicionált katonai sátorfélében heverészek, lehetőleg Homidba' (úgy kevésbé van meleg), időnként álomba szenderülve, de végül aztán a gyomrom korgása csak tettvágyra sarkall és kikászálódok, igyekezvén továbbra is árnyékról árnyékra vonszolni magam ásítozva...*

<Nofaszom, de rohadtul süt a Nap má' megin... nah, lássuk csak, kaja. Hát, a kajafefelős az én volnék. Ez a Vörös Szaglász jó gyerek má' ahhoz képest, hogy Fianna...>

*Köpök egy éleset és a napszemüvegem mögül kissé bambán méregetem a környezetet, meg a környéket.*

<De hát Metis, szóval tudja, mi a dörgés. Szegényt mennyit basztathatják. No, kajatarhálás? Csatát Éneklő. 'Csába. Nappal pláne. Jó lesz a Le Patkány Menü. Mindig jó az.>

*A zsebeimben már lapul pár hasznos cucc - termés, bogyó, csontocska - amit a környéken összegyűjtöttem, de ideje kiegészíteni némi további alapanyaggal. Attól legalább aligha kell paráznom, hogy mérgezett cumókból kell kutyulnom a "főztöt". Most kissé ingatagon bóklászva további ígéretes cumókat kapirgálok össze...*

<Darázsgubacs? Kúl. Na mi ez? Gyökér. Jöhet. Ez tiszafa bogyó? Na az nem! Óóóó, egy bagolyköpet! Áldassék Gaia, micsoda kis kincsecske... kukacok és ászkák a hideg kő alatt, remek, remek...>

*... s mikor már mindkét markom és összes zsebem telerámoltam, visszavonulok a sátor sötét rejtekébe. Némi pihegés után előhalászom az edényeket - a koponyás dísztálka, üres konzervdoboz, kólásflaska alja levágva - és beléjük szórom a friss komponenseket, kiegészítve régebbi, és egyebek közt a Szent Leharcolt Hátizsákban található kajának pont jó cuccokkal - egy kis maradék fogpaszta, pár zseléscukor, egy bánatos kiflivég (a galambok elől lenyúlva), szotyi, víz, köpés (it's Gnawer magic!)...
... Majd a zsákomon fityegő szakács Ratatouille patkány hasát megsimogatom, és szépen összekevergetem (a forrasztópáka maradvány helyett ezúttal egy ággal) a cuccokat, szép türelmesen egymás után, hogy jusson mindenkinek. Az első kész adagot be is kebelezem, már úgy ételkóstolói célzattal...*

<Se íze, se bűze, és baromi laktató. Amilyennek lennie kell!>

*Majd előmászok a többi adaggal, elsőként Hegyomlás felé közeledve, olyan nappali bávatagsággal lépdelve, mintha a Gonosz Halottak egy statisztája lennék, és Főnökúr felé nyújtom a koponyás plázagót dísztálkát, (az elegáns tányér a főharcosnak!) telve a már ismert Csontrágó specialitással - ami a szokásos homogén mosólészínű sűrű lötty, de fölöttébb laktató - egy bátorító mosoly kíséretében és lelkes "vegyes nyelven" hablatyolva, nem túl hangosan, mer aztat tudom, hogy nem csípi.*

- Food for da Good Alpha! Pomsta snacks delissimo! Borscht a'la Ördögpörkölt! Faszááá! Ghetzi-jóóó!

<Hát, előbb-utóbb csak sikerül majd közösen dumálni így emberformába' is... a flamand káromkodásokat még gyakorolniuk köll, az biztos. Meg nekem is a magyart, az ukránt meg pláne.>

*Aztá' majd csak megunja a verébriogató durrogtatást az Ügyvéd Úr is, és vályúhoz fárad, ha má' öléggé' korog a gyomra...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Dronaw]

*Lustán heverészek egy fa tövében. Nézem a környéket, a tábort, a falkámat.*

<Mit nem adnék egy pizzáért! Szörnyű, hogy egyesek önszántukból képesek így elvonulni a civilizáció adta előnyöktől! Persze megértem, az emberek zöme csak bajt hoz Gaiara. De akkor is, attól, hogy a hátrányok ellen harcolunk, az előnyöket még élvezhetnénk.>

*Tekintetem az üldögélő Hegyomlásra téved.*

<Hmm, az alfánk. Kétség kívül erős, de ilyen kinézettel ránézésre 35 évet kapna bármilyen bíróságon harmadolás nélkül. Azaz, esetleg őt harmadolnák.>

*Elmosolyodok a gondolaton, közben Hegyomlás felkel, járkál, néha összecsapja az öklét.*

<Hihetetlen, mennyire nyughatatlan. Ha nem lennénk mellette, már rég magára borította volna a fél világot. Persze előtte legyőzte volna. Igaza volt Kábelt Kukkolónak. Nem szabad előítéletesnek lenni, a metiszek is ugyanúgy fontos és szükséges részei Gaia harcának. Sok szerencsétlen törzs, akik ezt nem bírják felfogni!>

*Nem követem tovább a tekintetemmel Hegyomlást, inkább csak úgy nézelődök.*

<Sátor… Hogy mi a tökért nem tudtak ezek legalább egy faházat építeni! Még szerencse, hogy teljesen feltöltöttem a mobilomat, mielőtt idejöttünk. Így, hogy csak akkor kapcsolom be, amikor jelentést teszek, talán még kibírja jó pár napig. Aztán mindenképp kell egy konnektor.>

*Heverészek még egy darabig, hallgatom az erdő zenéjét, nézem a felhőket.*

<Nahát, annak pont olyan alakja van, mint egy csillagrombolónak…
Szóval este, ha minden jól megy, újra harcba bocsátkozunk. Úgy érzem ideje egy kicsit enni, aztán gyakorolni.>

*Előveszem a pisztolyomat, kicsit megforgatom, majd visszateszem az övembe. Elmegyek enni, majd magamhoz veszek néhány töltényt, és egy kicsit arrébb a tábortól célba lövök. Néhány üveget is felhelyezek pár fára, hogy a rajtuk keresztüli tájékozódást is gyakorolhassam.*
_________________
Sunny Black

[Inu]

<Kihívások mindenhol. Nem érdekel. Csak erősebb leszek minden párbajtól. Csak idő kérdése, hogy ismét rátapossak Csatát Éneklő fejére. Megtanul tisztelni. Idővel mindenki megtanul tisztelni!>

*Tespedés közben körbenézek a napszemüvegen keresztül is hunyorogva a falkámon.*

<Azt mondták, korcs soha nem fog falkát vezetni. Azt mondták mindig utolsó leszek. Tévedtek. Ez a kezdet. Erősek leszünk. Híresek leszünk. Fokozatosan.

Talán ma este meglesz a terv, ma este ismét beletéphetünk a Féreg húsába. Ha nem... hát akkor felkészülünk a holnapra, a holnaputánra... Ha nem lesz harc, akkor gyakorlás lesz. Véres. Az én falkám nem fog elpuhulni. De bízom az új hordánkba. Lesz terv. Jó terv. Mi pedig véghez visszük. Áldozat nélkül!>

*Az esti biztos harc gondolata feldob, így a tespedésből ideges fel-alá sétálás lesz. Szólnék is a falkához, de nem tudok semmi újat mondani, hisz nem tudunk semmit. Ráadásul a Homid nyelvemet nem is értik. Ilyen fényes nappal pedig a harci alak éles érzékei őrjítőek. Úgyhogy marad a járkálás. Utálok várni. Néha összecsapom az ökleimet. Teszek még néhány kört, de aztán visszaülök. Várni kell estig. És ha várni kell, akkor várok. És ha készen kell állni, akkor készen fogok állni. A szememet is becsukom egy időre, hogy ha már aludni nem is feltétlenül akarok, de pihenjek és meditáljak is egy keveset. De ma még lesz estig néhány ideges járkálásom. Tényleg utálok várni, igazán! Ide a Féreggel! Most!*