Setétholddal Osonó

[Inu]

*Az öreg végighallgat, picit emészti, majd bólint.*
- Kövess kérlek.
*Továbbmentek a földszinten egyenesen, túl az alagsorba vezető lépcsőn, majd bevezet a következő ajtón. Itt sorakoznak a rokonvérek szobái, ez gyakorlatilag az ő privát életterük, egyetlen ajtóval elválasztva a vendégseregtől. Itt is feltűnik az egyszerűség, a puritán falak és padló, mely már nem a vendégek csalogatását és finnyás ízlését hivatott kiszolgálni.*
- Itt balra van a család fürdőszobája, válassz kedvedre egy megfelelőt és érezd magad otthon. Addig keresek neked olyan folyadékot.
*A szavaiból könnyedén kiveheted, hogy ő nem ért hozzá, feltehetően keres valakit, aki segíthet neked benne. A fürdőhelyiségbe belépve mindenesetre három, egymástól fallal elválasztott és elfüggönyözhető, káddal, mosdóval rendelkező fürdőszoba áll rendelkezésedre. Mind egyforma. Az idős férfi azonnal tovább is sétál komótosan, hogy intézze a rábízott feladatot.

Eltelik néhány perc, mire újra lépések hangját hallod. Egy középkorú férfi érkezik, öltözéke alapján épp most ébreszthették. Alacsony és talán picit vastagabb testalkatú az ideálisnál, de örökké résre húzott ravasz tekintete és félmosolya feledteti minden hibáját. Ez Abdul-Waliy, aki okkult ügyekben az elmúlt évtizedben egész szép tapasztalatra tett szert és már nem először szorultál rá a segítségére. Jelenleg egy napos borostás is, de a tekintetén nem lehet észre venni, hogy csak most kelt, ráadásul egy kisebb üvegcsével a kezében érkezett, melyben átlátszó folyadék lötyög. Tiszteletteljesen ő is kissé fejet hajt, miközben köszönt téged. Természetesen név szerint ismer.*

- Jó estét Setétholddal Osonó! Öröm téged újra látni. Miben lehetek a segítségedre?

[Sablepaw]

*Várakozás közben elgyönyörködök kicsit a környékben és hallgatom az egyszerű, rég elkorcsosult, de így is kellemes macskák neszezését - valahol azt kívánom, bárcsak láthattam volna Ősi Földünket fénykorában, mikor Népem mélyen tisztelt Istenségként róhatta a városokat és a legendák szerint tiszta, termékeny földeket... mielőtt Sutekh átka Cahlash sötétjébe taszított volna minket.

Bebocsátásom után finom, puha, viselt alakomnak megfelelően nőies mozdulatokkal, rutinosan mutatom a titkos jelzéseket és örökkön suttogó hangomon felelek a kérdésekre a kódnak megfelelően. Átveszem a kulcsot, majd a csomagot is...*
<Nocsak... újabb Ahadi megbízás. Remélem épp olyan jövedelmező lesz, mint a legutóbbi. No meg nekem is üzennem kell rövidest, ha a Messziről Jött "prémes karakál" még itt jár a városban...>

*Ám mielőtt lemennék, fejemmel intek az öregnek a pult mögötti ajtó felé, jelezve, hogy lenne még kérésem hozzá.

Ha beléptünk, előkotrom zsebeimből a korábban zsákmányolt pénz nagyrészét és finoman egy asztalkára hullajtom és egyelőre a "kajacsomagot" is lepakolom.*

- /Ara/ Szükségem lenne valami... folyadékra, vegyszerre, ami bizonyosan meggátolja, hogy állatokból kiszedett szervek bomlásnak induljanak, tiszteletre méltó Rokon... nagyon sürgős volna.

*Noha szavaim továbbra is halkak, csendességemmel adózva Suttogások Szellemének, tekintetem s arckifejezésem elárulják, hogy tényleg nagyon sürgető az ügy. Nem hinném, hogy tárolnak itt efféle vegyszert, így ha telefonálnia kéne a Rokonnak, türelmesen megvárom... majd újra folytatom szavaim.*

- /Ara/ Kevéssé sürgős, de szeretnék megtisztálkodni vízben és átmosni a köpönyegem is, és ehhez is szükségem volna a... dolgokhoz, amik ezekhez kellenek.

*Megvárom válaszát, na meg persze ha valami mosószappant, tisztálkodószert vagy efféle cuccokat ad, vagy egy fürdős szobába irányít, azt is, és természetesen köszönetet és áldomást mondok neki, ha segít. A "Bites Food" dobozkát kinyitom, és előhalászom a papírost - az ételt azonban érintetlenül ott hagyom, hadd egye meg az, aki képes is megemészteni - eddigi tapasztalataim alapján nem húst és tejet szoktak csomagolni. Mielőtt szobámba térnék, kisétálok az ajtót nyitva hagyva, hátha Seline fénye még az égen pislákol sápatagon, hogy elolvashassam az üzenetet - persze ha elbújt volna, mire ideértem, akkor csak este fogom megtudni, mit kíván az Ahadi. Csak ezek után vonulok le a szobámba - elsőként megpihenni.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*A hajnal egészen gyönyörű. A panzió kis drágakő a koromfekete, baljós árnyakkal teletűzdelt sivatagban, melyek végtelen tengerként ékelődnek közéd és a távoli hegycsúcsok napfénytől aranyló csúcsai közé.

A csöngő megnyomásakor semmilyen hangot nem hallasz, mintha nem is működne. Persze ez odabenn a megfelelő helyen kellemes csilingelő harangok hangján adja az ügyeletes tudtára, hogy valaki bebocsátást kér. Lassan telnek az üres másodpercek, melyeket csak a környező "oázis" lakóinak hangjai tesznek kellemesebbé: macskák puha lépteinek alig hallható koppanása és különböző rovarfélék neszezései, zúgásai.*

*Végül megtörik a hangos csend, kattanással nyílik a zár és hangtalanul az ajtó. Mögötte egy csontsovány öregember áll tökéletesen borotvált ráncos arccal. Mikor meglát, felismerésében rád villantja néhány fogas mosolyát és tisztelettel kissé meghajtja a fejét.*
- Jó estét! Egy kedves, visszatérő vendég. Mindig öröm téged szerény hajlékunkban fogadni.
*Ezután következik az elmaradhatatlan jelbeszéd, mellyel biztosra mehetnek, hogy te valóban te vagy. Miközben utat enged befelé, egymás mellett sétálva a porta felé, halkan felteszi a kérdéseit. Te pedig már ösztönösen válaszolsz.*
- A szokásos szobát?
- Egy másikat kérek. Mindig másikat.
- Sajnos akkor nem szolgálhatunk fürdőszobával.
- Nem baj. Ma már fürödtem Seline fényében.
*Közben elértek a pultig, az öreg mögé totyog és átadja a kulcsodat.*
- Oh... majd el felejtettem... A városi finomság megérkezett!
*Ezzel átnyújt egy kis dobozkát a Bites Food Co. emblémájával.*
- Kellemes pihenést!

*A pult mögött lépcső vezet le az alagsorba. Fényforrás az nincs, de úgy is mindenki tudja már pontosan az utat lefelé. Odalenn a folyosó egyenes, mentes minden felesleges csicsától és dísztől és csak a közepén hunyorog egyetlen árva lámpácska a plafonon. Kellemes, enyhe éjszakai fuvallat járja át a járatot. Az összes szoba ajtaja nyitva. Ma éjjel úgy tűnik, hogy te vagy az egyetlen vendég. A szoba végtelenül egyszerű. Egy ágynak használható puha takaróköteg tökéletes rendben a földön és üres falak. Teljesen egyszerű, de tökéletesen tiszta. A szoba levegője is viszonylag friss, mivel eddig szellőzött.*

[Sablepaw]

*Fürgén surranok tova cikkanó árnyékként az éj sötétjében, mit csupán Seline áldott fénye és az utcai lámpák hamis tüzei világítanak meg. Kissé frusztrált vagyok, hisz megelőztek - ráadásul gyaníthatóan egy Patkányfattyú, bár az is felmerül bennem, hogy valamit megidézett az Asura-Varázsló, csak a lény uralma nem sikerült, ám az idézett lények ritkán fosztják ki az Idézőt. Hacsak nem Killit idézett... valahogyan. Például új májért? Mindenesetre aggodalom is van bennem, pont a nálam hordozott veszedelem miatt - noha Tarisznyám bűvös rejtekében úgy sejtem, nem enyészhet tovább, óvatosnak kell lennem. És persze elégedettség is van bennem, hiszen a rohadék végül is elpusztult, és sikerült értékes holmikra lelnem - na nem mintha egy Árnymacska gyötrő éhségét - legyen bár tudás, ereklye vagy étek - bármi eléggé olthatná.

Kairó gigászi város, de meg van a fürgeségem és a kitartásom is, no meg kevesen ismerik annyira az ősi várost s környékét, mint jómagam. És természetesen a titokzatos cicajáratokat még kevesebben, már az egyszerű macskákat leszámítva így hát még arra is szánok időt, hogy vadászgassak magamnak pár egeret, fürge gyíkot, kígyót, vagy akár patkányt, amennyiben egészségesebbnek tűnik; bármit, amit érzékeny bajuszszőreim rezdülései, nyelvem és orrom vagy és éles szemem jelezni kíván.

Hajnaltájt érek az Oázishoz; Rá még pihen, a kellemes menedék is csendes. Még a kölykök sem integetnek ilyenkor hangosan kacagva és éberen figyelve - ilyenkor másféle varázs őrzi a házat. A kölyköket egyébként a magam módján természetesen kedvelem, hisz ők a jövő, s ha Seline is úgy kívánja, valamelyik tán maga is Árnymacska lesz, vagy kölykeik lesznek azok majd, ám a többi is értékes kincs ifjú kölyökként is. Vérünk hordozói mind tiszteletre méltóak, főként azok, kik Népünk legaktívabban segítik.

A közelben egy nyugodalmas, tágas ám védett helyen aztán lassan felöltöm Homid alakom és kissé megváltoztatom - épp csak annyira, hogy nőiesebbé tegyem formám s arcom, de egyébként fő vonásaim megmaradnak és most el sem kendőzöm őket - így ha olyan van benn, aki régről ismer, még a formalitások is rövidebbé válnak. Persze így is tudom, hogy mire az ajtóhoz érek, odabenn már tudják, hogy Bubasti érkezett. Ahogy azt is, hogy kicsi az esély, hogy olyan Rokon lenne benn, akit legalább egypárszor ne láttam volna s viszont, még ha nem is valós, vagy ahhoz hasonló alakjaimat hordtam is épp.

Puhán az ajtóhoz lépdelek, megnyomom a csengőt és türelmesen várok.*


_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Gyorsan végzel a lánnyal. Nem ébred fel, nem nyitja ki a szemét még akkor sem, amikor megfosztod őt a levegőtől. A gyenge élet gyorsan elillan a megkínzott testből. A házat bejárva nem marad más érdekes számodra csak a varázslatos por, mely még téged is meglepett befelé jövet.

Az alapos előkészületek után nekiállsz begyűjteni a port. Az Ízisz amulett bármilyen hasznos is, zavaró egy varázstárgy. Mintha megvakítana, elveszi a mágikus érzékelésedet, melyhez annyira hozzászoktál. Óvatosan, körülményesen végülis begyűjtöd a port egy kis konyhában talált ecset segítségével egy, szintén a szentélyben talált zárható üvegecskébe. Boldogan nyugtázod, hogy a por megtartotta a varázserejét. Összecsomagolsz és elhagyod a házat.

Odakinn minden csöndes, Seline méltóságteljesen vándorolva uralkodik az éjszakán. Hajnalig még bőven van időd. Elásod az amulettet, ismét visszanyerve különleges érzékedet és a rokonvérek panziója felé veszed az irányt.

A panzió Helwan északkeleti szélén található. Mellette egy forgalmasabb út vezet ki a városból a pusztaságba. Nyugodalmas kis hely, távol a város nyüzsgésétől és mocskától, azonban egy metróvonal kevesebb, mint negyed órára van gyalog, így nem esik távol az élettől. A neve egyszerűen Oázis Panzió, ami igen találó, mivel a város szélén, gondos öntözéssel és sok munkával pazar kis zöld övezetet sikerült kialakítani, ami a betondzsungel és a kopár sivatag találkozásánál fekszik. Az itt megszálló vendégek általában a túrázó, kalandozó, nem különösebben igényes és persze messze nem a leggazdagabb és legfinnyásabb emberek. A ház egy valóságos kis menedék az egyszerű macskáknak, a bubastiknak és rokonvéreknek egyaránt.

A kövezett gyalogutat élénk színű bokrok szegélyezik mindkét oldalon. Maga a ház egyszerű, nagyjából téglalap alakú, homokszínű, vaskos falaival beleolvad a mögötte elterülő kősivatagba. Az ablakok kis méretűek, minden ablak felett háromszöget mintázó 3 apró kockakövet mintha kifelejtettek volna a falból. A ház sarkait fenn a tető magasságában mintha néhány sorral magasabbra építették volna, apró piramisként emelkedve ki a tető vonalából. Minimális díszítés, mely nem hivalkodó, mégis picit feldobja az unalmas téglalap formát. A kövezett út a ház előtt balra fordul és lépcsőként vezet fel az épületbe. Az úttól jobbra egy fehér ponyva hoz enyhülést a kinn üldögélőkre. A lépcsőt követve egy tágas előtérbe jutunk. Közvetlenül balra a recepció. A pult mögött egy örökké kedvesen mosolygó fiatal asszonyka köszönti a betérőt. A földszinten egy kisebb bár, és egy tágas társalgó kapott helyet. A vendégek az emeleten kapnak szobát. A belépőnek nem is a recepció, hanem az emelet folyosóján egy asztal körül játszó, vagy hanyagul heverő kölykök szúrnak szemet, akik szívélyesen integetnek minden új betérőnek.

Ez persze csak a látszat az egyszerű emberek számára. A kölykök komoly feladattal ülnek fenn az erkélyen. Ők figyelik varázslat segítségével, hogy mikor érkezik valaki gyanús. A legkedvesebb vendégek, vagyis ti nem az emeleten, hanem a pince szinten kaptok szobát. Ablak nélküli, teljesen privát helységet. Ráadásul a szobákat egybefogó folyosó végén van egy kis vészkijáratként funkcionáló szellőzőnyílás, mely feline alakban egy kis ház mögötti sufniba vezet, ahol a ház körüli, dőzsölő macskák pihennek. Számodra a panzió látványa hasonlatos a Nílusban hullámzó holdfényhez, hála a bubastik és a rokonvérek által felállított védő és megfigyelő mágiáknak. Otthon édes otthon...*

[Sablepaw]

*Halkan osonva, igyekezvén nyomot nem hagyni pislantok be az üres, elhagyatott szobákba; belépnem nem volna érdemes, hisz látom, csupán a port kavarnám fel. Aztán jön az a bizonyos ajtó, mi az összes többi titkát is felfedi.

A rabul tartott lány láttán kissé hátrahőkölök és meg is lepődök – sok mindenre számítottam, de erre nem. Észlelem persze, hogy a végét járja, még fel se tud pillantani rám - így nem láthatja Isteni formám sem.*

<Ó, te "Varázsló", te Asura fertelmes mocska, hát Fényes Gyermekek leányainak kínzásával táplálod a Romlást? Hogy légy ezerszer átkozott! Hisz ezerszer gonoszabb voltál még azoknál az ostoba, fanatikus iszlám majmoknál is, akik miatt férfiak vagy fiúk alakját szívesebben hordom, mint lányokét vagy asszonyokét.>

*Nem ismerem sem a Dögvész Száműzésének, sem a Sebek Gyógyító Nyaldosásának Adományát, ahogy a Megtisztítás Rítusát sem, ezek nélkül pedig aligha élhetné túl a lány, ahogy azt sem, ha vállalva a kockázatot kimenekíteném – amit aligha engedhetnék meg magamnak. Együttérzés ugyan nem sok szorult belém, de elég jól tudom, hogy a kínjai által táplált Asura-Chaya fattyakat nem tünteti el csupán az, ha egyszerűen a magam módján vetek véget szenvedésének, de más lehetőségem pillanatnyilag nincs. Fekete Özvegy bizonyára képes volna segíteni rajta és a helyet megtisztítani, és nem is hezitálna ha ilyen ügyben hívnám, de mire kapcsolatba lépnék vele, a lány mindenképp elpusztulna és addig is csak még több gyötrelmet szülne, táplálandó az Ellenséget.

Így hát puhán odalépdelek hozzá, arcát kissé felemelem, hogy rögzítsem fejét és egyben el is fordítsam magamtól tekintetét, ha szeme kinyílna és a szokásos suttogó hangon és természetesen a Macskanép Kheuar-nyelvén rövid búcsút susogok az ártatlan felé...*

- /Khe/ Leld meg nyugodalmad, békéd és örömed a Túlnan földjein, mitől életedben megfosztattál. Lépj túl az Éhes Holtak világán s tisztuljon meg lelked a kíntól, Fényes Gyermek.

*... Majd egyetlen tiszta, fürge mozdulattal karmommal felhasítom a torkát kecsesen és rutinosan elszökkenve nyomban s így ki is térve a spiccelő vér útjából.*

<Nyomorult élet, de tiszta, gyors, könyörületes halál. Többet nem tehettem érted.>

*Hátrahagyom aztán a meggyötört testet és egyben rá is döbbenek, hogy bár a Gyilkos Killi jót cselekedett, annyi Tisztesség nem szorult belé, hogy megsegítse vagy megölje a szenvedőt, márpedig még ha nem is járt körben a házban, ilyen alapos támadás után sejthette, mire számíthat. E Tisztesség avagy a megfontoltság hiánya egyre gyanúsabbá teszi, hogy a Patkánynép ölte meg - na meg fosztotta ki - Asura varázshatalmú szolgáját. Ellenőrzöm persze a többi szobát is, ahogy meggyőződök arról is, nem akad-e rejtett helyiség. Persze más nem maradt számomra, csupán a két talált varázsholmi - egyiket inkább kényszerből, semmint örömből viszem majd magammal, na meg vár még a varázspor az ablakokon.

Nem is késlekedek; lesurranok újra, újra megtisztítom a vízben véráztatta karmaim, majd felkészülök rá, hogy a tán leghasznosabb holmit, azaz a védelmet begyűjtsem. Egy megfelelően zárható tégely vagy tasak, amire szükségem van és valamiféle puha végű vékony botszerűség, amit a besöprésére használhatok - ecsetféle, vagy akár valami konyhai vacak. Arra is van ötletem, miként semlegesítsem addig is a por veszedelmes erejét...

Ha sikerült megfelelő tárolót találnom, beburkolom magam - főként arcom - valamiféle lepedőbe vagy ruhadarabba és a nappali-konyha ablakaitól kissé távolabb az Ízisz-amulettre koncentrálok, magamhoz hívva rejtekéből...*

- 1 Gnosis

*Majd mikor megjelenik markomban, az azóta ráfűzött bőrszíjjal óvatosan az ablakhoz lépdelek, kissé idegesen, hogy a varázslat színei eltűntek majd a fogantyúra aggatom az amulettet, pofám közben beburkolva és levegőm is visszatartva. Elhátrálok eléggé, hogy visszanyerjem mágikus érzékem és ellenőrizzem alaposan a varázscsillámlást, majd újra megközelítem az ablakot, s újra felvértezve magam, Isteni formám magasságának hála különösebb nehézség nélkül elérem a port - most ugyan nem látom mi sima por és mi bűverejű, de óvatosan a szerzett ecsetszerűséggel leseprek mindent, ami az ablaktábla tetején ül, kínosan ügyelve rá, hogy a por ne szóródjon szanaszét, hanem mind - vagy nagyrészt - tartójában kössön ki...

Eltávolodok aztán újra és ellenőrzöm, sikerült-e felfognom a varázsport és az megőrizte-e bűverejét. Ha igen, akkor néhány további ablaknál is eljátszom ugyanezt türelmesen s kifinomult alapossággal. Végül a leplet lerázom magamról és a port rejtő tárolót alaposan összezárom és a májat rejtő tégellyel valamint a hamis halál fiolájával egyetemben elsüllyesztem a Tarisznyámba, felélesztve a szellemét, hogy nyelje el őket biztonságban...*

Gnosis, célszám: 6

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 6, 7, 6, 5, 5 (Total = 29)

*Majd miután a Tarisznyám elnyelte a három holmit - vagy ha nem sikerült a porgyűjtés, akkor csak a kettőt - az Ízisz-amulettet felkapom újra, és azon a portalanított ablakon, amelyen át bejöttem, óvatosan kipottyantom, miután meggyőződtem róla, hogy nincsenek-e figyelő szempárok odakinn. Újra hátrább vonulok, hogy felöltsem Feline alakom...*

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 6, 7, 7, 1, 1, 5, 2 (Total = 29)

*Ami a kelleténél ezúttal sokkal lassabban jön össze. Majd a megszokott, egyszerű kozmetikai változások jönnek, hogy egyszerű macskának tűnjek majd csupán...*

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 5, 9, 9, 4, 4, 4 (Total = 43)

*És immár pillanatok alatt a szokásos, jellegtelen fekete macska vagyok, elvadult vagy házi, tetszés szerint. Kihuppanok az ablakon, ellenőrzöm tiszta-e a terep, majd az amulettet szíjánál fogva fogaim közt hordozva elsietek a helyszínről. Egy kellőképp nyugodalmas, biztos és titkos helyen aztán elásom majd gondosan... s következő célom majd a panzió lenne, hol a Rokonnép segítségét kérhetem... és szükségem is lesz rá.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Az emeleten zárt szobák sorakoznak mindkét oldalon, mígnem véget nem ér a folyosó szintén egy ablakban. Az ajtók zárva vannak, egytől-egyig. Szép sorban nekiállsz óvatosan nyitni az ajtókat. Az első kissé nyikordulva nyílik. Mögötte egy üres szoba. És az üres alatt valóban üreset értek, se egy ágy, se egy szekrény. Semmi. Csak por a padlón és koszos falak. Ki tudja mikor nyitott be ide bárki is utoljára. Második ajtó. Ugyanez. Harmadik. Szintén. Negyedik. Meglepve tapasztalod, hogy egy nő ül veled szemben egy széken! A szobából erős szag árad most, hogy kinyitottad az ajtót. A szobában egyetlen szék, rajta pedig egy megkötözött fiatal nő ül meztelenül, arccal az ajtó felé. Napok óta itt lehet és ennek megvan a maga szaga. A nő feje előre hanyatlik, nem mozdul. Bőrén hatalmas sebek tátonganak: fekélyes. Még érezni, hogy lélegzik, de ez minden, amit élet címszó alatt felmutatni képes. Már csak vegetál, azt sem sokáig. Talán őt is vette valamikor...

A maradék szobák is teljesen üresek, de nem egyformán koszosak. Némelyikben egyértelmű jelét látod, hogy valamikor takarítva lehetett, de egészen eltérő időben. Úgy látszik az emelet csak egy célt szolgált: börtön.*

[Sablepaw]

*A Patkányfattyakat sejtető nyomok a szokásos undorral vegyes paranoiával és csendes gyűlölettel töltenek el, de túl sok a zavaró és furcsa nyom, hogy egyértelműen őket okolhassam. A magányos szőrszál sajnos semmiről sem árulkodik, csak arról, amit a karmok alapján már sejtettem: hogy Killi volt a gyilkos. A jelek szerint vagy állatszülött, vagy félszülött, ha a szőrszála így elhullajtva is állatszőr maradt - de behordhatta épp odakintről is. Mindenesetre a holmik sokkal érdekesebbek...

... s amint elég időt szenteltem a tanulmányozásuknak, úgy válok egyre nyugtalanabbá is. A kórságtól lüktető májdarab valami fertelmes Patkányfattyú mágiának tűnik, és bár nekem aligha kell tartanom holmi fertőzéstől...*

<Persze ha valami speciálisan ellenünk kifejlesztett mágikus kórság volna, akkor meglehet, hogy még én sem vagyok védtelen...>

*... Azért egy kitörő járvány igencsak kellemetlen lenne. A Rokonnép veszélybe sodródna, na meg az a töménytelen Asura-mocsok sem hiányzik, amit egy ki tudja, milyen dögvész magával hurcolna. Így is van belőlük rengeteg. Elhatározom, hogy távozásomkor magammal viszem a májdarabot - inkább én rejtsem el, semmint rossz kezekbe kerüljön, és valahogy meg kell gátolni, hogy rothadásnak induljon - de egyelőre undorodva húzódok hátrább tőle.*

<Vajon "Dr Felidae" még Khem földjét rója? Gyanítom, hogy vele el lehetne csereberélni valami tetszetősebbre.>

*Ami pedig a másik tárgyat, a fiola illanékony, láthatatlan varázsát illeti... természetesen meglehet a maga haszna, bár ki tudja - hamis halált okoz csupán, vagy el is repíti a lelket az Éhes Holtak Birodalmába egy időre? Ami azt illeti, gondolatmenetem megtörik és megdermedek egy pillanatra.*

<Ki mondta, hogy csak ez az egy adag volt belőle? A Varázsló halott... vagy csak annak tűnik? Csapda is lehet!>

*Természetesen elég alaposan megvizsgáltam a helyet és a testet is, és engem még csak kósza illúziók sem verhetnek át, de biztosra kell mennem. Hátrahagyva a két varázsholmit - nem úgy tűnik, hogy bárki itt járna, hogy elorozza - visszatérek a fekete szobába és éles késemmel - na meg karmaimmal is rásegítve - levágom a holttest fejét. Chatro formám brutális fogsora hatékonyabb, gyorsabb és természetesen sokkal bestiálisabb is lenne - márpedig az impresszív vérontás ellen épp semmi kivetnivalóm - de eszem ágában sincs megízlelni a hulla vérét vagy húsát, tekintve, hogy az a máj milyen baljós sejtelmeket ébresztett bennem. Ha a fej levált - nem egy szép és precíz munka, különösen, hogy idegesen körbe-körbekémlelek azért olykor megszakítva a műveletet - akkor egyszerűen kidobom a szobából.*

<Eddig sem tűnt túl valószínűnek, hogy feltámadsz, Fényes Gyermek, de jobb a bizonyosság. Most már egészen biztosan halott maradsz.>

*Aztán újra körbekémlelek, és ha nincs más érdekes változás, ki is surranok és visszacsukom az ajtót, valamint a folyosó árulkodó fényeit is leoltom. Jobb kedvelem a sötétséget. Viszketeg ingerenciát érzek rá, hogy alaposan megmosakodjak, lenyalogatva mancsaimról mindent, ami rájuk ragadhatott, de természetesen ellenállok a késztetésnek. Inkább egészen óvatos, finom és kimért mozdulattal megnyitom az egyik csapot, hogy vízben mossam meg a mancsaim - lehetőleg anélkül, hogy véletlenül leszakítanám a dolgot, amivel meg kell nyitni, de Isteni formám jókora, karmos, szénfekete mancsaival a kelleténél jóval több időm volt megtanulni ügyesen és finoman bánni, így ez aligha jelent kihívást. El is zárom aztán a zubogó vízfolyást, nem kell több fölösleges zaj ide.
Figyelnem kell.*

Mindenre.

A lehető legóvatosabban osonva nekiindulok felderíteni az emeletet is, jelen formám továbbra is megtartva; ha már így sündörögtem odalenn, pláne a kivilágított, bár szerencsére így is beláthatatlan házban, hát egyelőre feljebb sem lesz gond vele.
Tartogathat még az emelet is számos érdekességet. Vagy épp veszedelmet...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*A nyaki seb környékét és a padló jó részét beteríti a száradt vér. Maga a seb viszont még így is könnyen kivehető. Több párhuzamos, tépett szélű, széles csík szeli át a nyakat. Egyértelműen nem kés, hanem durva karom műve. Pontos karmolás, egész gyors halált halhatott. Precíznek nem mondanád, inkább barbári, de épp elég hatásos volt.

A szobában könnyen elférsz, mintha csak rád méretezték volna a plafont, kényelmesen körbe tudsz nézni. Az elkövető, habár tört és zúzott, nem sok nyomot hagyott. A szagát azonban nem tudta elrejteni és bár eltelt egy nap is talán, a zárt helyiség sok információt megőrzött. A szag alapján a patkánynép egy tagjára gyanakszol, de ennyi idő után biztosra nem állíthatod. Persze mindenhol ott vannak, mindenbe beletúrnak, miért pont ez a ház lett volna a kivétel? Végül a szekrényektől eltávolodva, a fura vergődés nyoma újabb eredménnyel szolgál: néhány rövid szőrszál. Túl messze van a szekrényektől, valószínűtlen, hogy varázslat komponense legyen. Egy konkrét nyom, ami viszont pusztán kinézetével nem fogja elárulni tulajdonosát. A falakon és földön okozott karcolások, a szétkent vér kialakulásának oka azonban teljesen homályos. Valahogy nem illik a képbe.

Még a szobában lelsz épen maradt kicsiny tároló edénykét, ebben a májat elhelyezheted. Ideiglenesen megteszi.

Óvatosan fejted ki börtönéből a másik megmaradt varázstárgyat. Az óvatosság soha nem hiábavaló, de a kézből ezúttal egy üvegecske gurul ki ártalmatlanul. Üresnek tűnik, mégis a varázslat színével tündököl, a májnál erősebb, élesebb színnel. Alaposabban megvizsgálod. Nem az üvegcse tündököl, hanem a "semmi", vagyis a levegő benne. Az élénk színek lustán kavarognak benne, kitörésre, támadásra készen. Élettel és halállal játszó, gyorsan ható és elhaló szerről van szó, mely rövid időre elnyomja az életet, majd elillanva elereszti az elragadott életet és nyomtalanul tovatűnik.

A rágcsáló szerve ennél jóval alattomosabb és bonyolultabb. Bár csak haloványan pislog, a szürke és sötétlila foltok alattomos betegséget jelölnek. A pusztulás gonosz aurája sugárzik belőle. Tartósítva és a szabad levegőn valamiért nem szabadult el az ereje, pedig semmilyen segítséget nem kíván tőled. Neki magának is az enyészet útjára kell lépnie, hogy a környezetére is ezt hozza.*

[Sablepaw]

*Nem kevés csalódottsággal tölt el a látvány, hogy későn éreztem; valaki megelőzött és bár a felső szintet nem derítettem fel még, úgy sejtem, aligha maradt számomra bármi értékes... azaz talán mégis. Elsőként alaposan megízlelem a szagokat és óvatos, puha léptekkel járom körbe a szobát kissé görnyedten akár, ha Isteni formámnak túl alacsony volna a mennyezet. Kíváncsi vagyok, ki vagy mi végezte ki a Varázslót, megvizsgálva a nyaksebét... *

<Kés okozta, tán karom vagy agyar? És ha karom vagy fog, akkor Kutyák vagy Sakálok, netán a Nép egy tagja lehetett? Akárhogy is, nyomtalanul érkezett és távozott s én sem észleltem jöttét. A Szellemvilágból talán? Ohh, hogy legyenek ezerszer átkozottak az őseitek, Kutyák, hogy elorozták a Macskanéptől születési jogunkat a világok közti átkeléshez...
No de... a hatalmas test nyoma mindenképp Killire vagy a Nép egy tagjára utal. Van köze vajon a megvásárolt emberlánynak a dologhoz, aki sosem érkezett meg? Vagy csak más is a Fényes Gyermek varázslatára éhezett? Akkor azonban miért csak itt járt? Netán az a rágcsáló-máj keltette fel a gyűlöletes Patkánynép bosszúját?>

*Néma kérdéseimre választ keresve megfigyelem a törés-zúzás nyomait is, hátha akad árulkodó jel; lábnyom vagy mancsnyom, szagok, szőr, nyál, karmok által hátrahagyott jellegzetes vájatok a bútorokon, ruhafoszlány... kevesen tudnak oly' nyomtalanul kivégezni másokat, mint jómagam - így csendes elismerésem is kifejezem a gyilkos iránt... akiről tán többet is elárul a helyszín.*

Perception + Investigation

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 9, 4, 10, 2, 2, 5 (Total = 32)

*... ám akármi is legyen a végkövetkeztetésem, a bűverejű holmik vonzottak ide. Elsőként a rágcsáló baljós máját veszem szemügyre; megszimatolom, hogy vízben volt-e, ám hamar rádöbbenek, hogy akkor szétrothadt volna, na meg a csípős vegyszerszag is árulkodó.
Kerítek valami jól zárható tégelyt - tán akad a tarisznyámban is, de ha nem, hát keresek a lomtár-féleségben vagy a konyhában, s ha találtam megfelelőt, egy felkapott gyolcsdarabbal óvatosan karmaim közé csippentve belepottyantom a sötét varázslatot árasztó kiszikkadt állat-darabkát...*

<Komponens csupán? Vagy az ocsmány Patkánynép egy misztikusabb példányának darabkája? Remélem kitart egy ideig, mert én aztán nem tudom miféle vegyszerbe teszik az ilyesféléket az embernépek...>

*S ezután következik a legfőbb érdekesség; az, amit markában tart a halott. Különösen óvatosnak kell lennem, hisz egy ennyire alapos támadó nyilván okkal nem vitte el, bár meglehet, hogy mit sem törődött vele, mit szorongat a markában a Varázsló. Engem viszont hajt a kíváncsiság. Éles tőrömmel csuklóból lehasítom azt a kezet és a májat tartalmazó tégellyel egyetemben kiviszem a szobából, keresve valami nyugodalmasabb helyet a házban, hogy megvizsgálhassam alaposan őket. Lehelyezem őket egymástól kellő távolságra. Elsőként a levágott kéz ujjait feszítem szét pengeéles karmaimmal precízen lehasogatva őket ha kell, és hagyom a roncsolt marok tartalmát a földre hullani, anélkül, hogy hozzáérnék; ösztönösen hátrébb is vetődök, hisz veszedelmet is tartogathat a bűvös tárgy...

Dex + Athletics

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 9d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 7, 3, 5, 4, 5, 7, 2, 5 (Total = 46)

*...Aztán ha nincs veszedelem - vagy ha volt, de sikerült elkerülni - akkor újra közel somfordálok halkan s puhán, majd megvizsgálom alaposabban miféle holmi is az; ha hordoz okkult véseteket, azok miről árulkodnak és legfőképp varázs-aurája színeinek kavargása miféle mintát, miféle hatalmat sejtet, miféle képzeteket kelt bennem...*

Int + Occult

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 3, 6, 5, 8, 3, 8 (Total = 33)

Int + Awareness

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 5, 3, 9, 2, 6, 10, 9 (Total = 44)

Awareness spec (artifacts) -> 10 again

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 1d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1

*Majd ugyanezt az állat bánatosan száradózó májával is megteszem, az üvegen keresztül figyelve sötét fényének lüktetését...*

Int + Awareness

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 7, 9, 4, 9, 9, 8 (Total = 47)

<Fedjétek fel titkaitokat a Legelsők Népéből való előtt!>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Semmilyen fénygyújtásra alkalmas, hordozható eszközt nem láttál eddigi kutatásaid során, de a folyosó kapcsolóját gyorsan megleled. A bejárati ajtó mellett és az nappali oldalán is sötétlik egy-egy kapcsoló. A fehér gombafejek Seline satnya utánzataiként fénylenek fel. A kis szoba továbbra is valószerűtlenül sötét marad. Varázslatot sejtesz, de érzéseid nem igazolják be a sejtésed. A sötétséget a feketére festett falak okozzák. A beszivárgó fény nagy részét elnyelik, de a folyosó lámpái végre elég fénnyel szolgálnak, hogy érzékeny szemed felderíthesse a halál helyszínét.

A szoba közepén, vérbe fagyva egy férfi fekszik. Tradicionális, fehér ruhát hord, ami többnyire az egész testét takarja és szépen kidolgozottan a mellkas környékén redőzve fut össze egy csomóba, de az összefuttatás csomópontja már nem látszik, mert a mellkas felső részét, a hát felső részét és a vállát, arany és vörös szálakból körkörösen szőtt dísz borítja. A feje kopaszra borotvált, arca rémületbe torzult. Nyaka feltépve, a ruhát és a fekete padlót betölti a már száradt vér. Egyik keze ökölbe szorul, ujjai közül varázslatos fény dereng haloványan.

A test körül tenyérnyi aranyszínű tálkák felborogatva rendezetlenül. Körülöttük korom a földön. Olaj lehetett bennük és éghetett a halál előtt. A halottól jobbra a kőbe és a falba fura karmok marhattak bele, az áldozat vére szétkenve a földön, felfröcskölve a falra is, mintha egy hatalmas test vergődött volna. Veled szemben egy szekrény, a fiókok és a polcok széthajigálva, sérülten, tartalmuk - főként füstölők, ruhaanyag, aranytálkák, törött üvegek és cserepek különböző porokkal és állati maradványokkal, felszáradt löttyökkel - kaotikus rendetlenségben szétszórva a földön. Mind hétköznapi. Ami értékeset találtak a támadók, azt vitték. Azaz valamit mégsem találtak meg. Az egyik üveg cserepei között egy kis állat, valószínűleg rágcsáló máját pillantod meg, amint sötét, beteges fénnyel pislákol természetfeletti aurával. A tartósítószernek, amiben lehetett már nyoma sincs, a máj már teljesen kiszáradt.

Betörésnek a nyomát nem találtad, az ajtó is csukva volt, a ház pedig kívül-belül érintetlen. Ami történt, az ebben a szobában történt és csak itt.*

[Sablepaw]

*Egy rövidke ideig várok... de egyelőre semmi. Végül is kimerészkedem felderíteni a ház belsejét (mancsaimról már az ajtóban ösztönösen lerázva vagy lenyalva az egyszerű port hogy további mancsnyomaim ne kövessenek) - egyelőre az alsó szintet. Halk, óvatos, szinte láthatatlan árnyként osonok figyelmesen megvizsgálva mindent - ahogy Suttogások Szelleme mondotta, óvatosnak kell lennem - tán idebenn is. Hétköznapi helyiségekre számítottam már - a Varázsló is csak ember és a fajtájának olykor fenenagy igényei vannak. Főleg annak a fajtának, ami ilyen palotákban él. De a megannyi unalmas zegzug vagy holmi válhat árulkodóan csörömpölő csapdává, búvóhellyé vagy rejtőzőhellyé, ahonnan támadni lehet. Éberségem így hát lankadatlan; a jellegtelen részleteket is eszembe vésem. Az ablaktáblák tetejére szórt poron töprengek, hogy miként is tudnék egy szütyőnyit összeszedni belőle anélkül, hogy felbolydítanám s az akár varázshatalmát vesztené. Hasznos vacak, meg kell hagyni, jól és ügyesen használva az én mancsaim közt is lehetne kiváló eszköz... és bár ilyesmit legfeljebb a felderítés utánra tervezek, azért körbenézek, mi akadhatna, amibe burkolhatnám magam s amiben a port tárolhatnám.*

<Rengeteg kínos meglepetést okozhatnék az ellenségeimnek ezzel, de még mennyire! Remélem akad majd leírás készítéséről vagy a bűvigéről, mi elaltatja vagy életre hívja benne a varázst... nem volna okos dolog, ha egy ilyen trükkös fegyver használója ellen fordulna.>

*Legalább megnyugszom a sok mágiamentes, hétköznapi helyiség láttán és óvatosan tárom fel a titkokat rejtő ajtókat legelső Adományom segedelmével, hisz még fognom nem voltszükséges, bár egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy markolni képes alakjaim is használhatóak lesznek - úgy tűnik tényleg kihalt a ház... melynek a tulaja ki tudja, merre járhat? Az utolsó lenti ajtó megadja a választ...*

<Nocsak, a Fényes Gyermek fénye kihunyt már, bár a varázs színei elevenek. Mit rontottál el, Varázsló? Tán átkozott holmihoz nyúltál? Rosszul mormoltad egy ráolvasásod? Hiába, hiába, veszedelmes játék ez s így jár, ki játékként kezeli...>

*Én persze komolyan veszem a fenyegetést. Mivel szükségem lesz fényforrásra, visszafelé indulok arra, amerre láttam ilyesmire alkalmas holmit - akár Rahjah valami szerkentyűje, zsebmlámpa, hordozható kislámpa, akár gyufa és gyújtósnak való - előbbi tán jobb volna. Az még jobb, ha a szoba előtti folyosón volna villanykapcsoló. Immár annak teljes bizonyosságában, hogy senki se figyel egy szemvillanás alatt öltöm fel Isteni formám - mely varázslathoz a legméltóbb, melyben elérhető tarisznyám s köntösöm, melynek mancsa fogni képes... és legfőképp nem kell rá várakozni, hogy az átalakulás megtörténjen.

Méltóságteljes nyugalommal kattintom fel a folyosó gombaforma lámpáinak sorát, vagy ha nem működne a dolog, hát kerítek magamnak hordozható fényforrást. A lényeg, hogy elegendő fény ömöljön be, hogy éles szemeim belássák odakintről a szobát, mely a Varázsló kriptájává lett... természetesen mindent megfigyelek, az utolsó pókhálót is a sarokban - de legfőképp mindent, ami mágiától fényes... és igyekszem kiszimatolni, ha a látottakból nem derülne ki, hogy miféle vég lelte a Varázzsal játszadozó embert...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Az ajtót megvizsgálva közelebbről teljesen hétköznapinak tűnik. Egyszerű faajtó, szürke, egyhangú. Nos valójában nem szürke, hanem ugyanabban a sötét, talán barna színben "pompázik", mint a padló. Az előkészületek megtétele után óvatosan nyitod az ajtót és fedezékbe ugrasz. Az ajtó hangtalanul, komótosan tárul ki. Útja felénél elfogy a lendülete és lassan megállapodik. Varázslatnak még mindig semmi jele. Az ajtó mögött egy egyenes folyosót pillantasz meg. A folyosó már tiszta, olyannyira, mintha nem is ugyanabban a házban lennél. A padlót nem borítja többéves por. A folyosó stílusa azonban tökéletesen illeszkedik a szobáéhoz. A padló és a fal derék magasságig sötét színű, ami ilyenkor éjjel koromfeketének tűnik, a fal felső része és a plafon pedig fehér. A plafonon egyszerű, gombafej alakú lámpákat tudsz kivenni. Veled szemben lépcső vezet fel az emeletre. Onnan szűrődik be a legtöbb fény a lépcső fordulójánál található ablakon keresztül. A folyosó egyik vége a bejárati ajtóhoz vezet, a másik pedig egy tágas nappaliba torkollik.

A nappali igazán hatalmas, igaz egybenőtt a konyhával. Tiszta, a bútorzat elég cirádás, a plafonon csicsás csillár, de mindez legfeljebb az emberi szemet gyönyörködtetheti, számodra érdektelen. Az ablakok tetején haloványan dereng varázslat nyoma. Közelebbről megvizsgálva minden ablak védve van a már ismert, gonosz trükkel. Az ablakok tetejére lehet szórva a porból, ami így becsukva kívülről észrevehetetlen, bentről pedig alig érezhető. Szinte egy hangot sem hallottál sem a folyosón, sem pedig a szobában. Csak a hűtő búg egyhangúan, minden más továbbra is csöndes.

Az ebédlőtől visszatérve a folyosón ajtók nyílnak. Az első eleve nyitva van. Egy hálószoba, de nem az, ahonnan jöttél, mégis kinézetre majdnem ugyanolyan. A különbség csak az, hogy ez használatban lehetett nem is olyan rég. A padló tiszta, de csak ahol ember járhat, amint olyan helyre tévedsz, ahol letérnél a sűrűn járt ösvényről, tapasztalhatsz némi koszt, de ez még mindig messze van ahhoz a szobához képest, ahonnan jöttél. Bevetetlen ágy árulkodik a gondatlan gazdájáról és itt végre egyértelműen a tulajdonos szagát is megérezheted és megjegyezheted. Ezt leszámítva a hálószoba is teljesen érdektelen.

Nyitva van még továbbá a WC és a fürdőszoba is, halálosan unalmas mindkettő. Tényleg üres lenne a ház?

Van azonban még néhány zárt ajtó, melyek reménnyel kecsegtetnek és vár még az emelet is. A földszint többi ajtajával is óvatosan bánsz, de egyik mögött sem vár már alattomos veszély. További évek óta porosodó hálószobát, ócska kacatokkal telepakolt raktárhelyiséget és egy totálisan üres szobát találsz.

Végül kitárul a földszint utolsó ajtaja is. Teljes sötétség tátong előtted és végtelen csönd. A totális sötétségen túl borsónyi mágikus aurákat vélsz pislákolni gonosz tekintetekként a szoba távoli felében. A levegő a tulajdonos szagával, vér és halál bűzével telik meg.*

[Sablepaw]

*Amint a friss levegőre érek, ösztönösen felborzolt bundával, csapkodó farokkal és fújva-sziszegve prüszkölöm ki az ádáz, égető porszemcséket majd miután kellőképp megráztam magam - kissé az ablaktól arrább - óvatos mosakodó mozdulatokat teszek; természetesen az esetlegesen szőrömbe ragadt csillámlást eszem ágában sincs lenyalogatni, de ha valakinek vagy valaminek felkeltettem volna a figyelmét, az ne lásson egyebet, csupán egy kószáló macskát... no meg valahol ösztönös, macskafelemből eredő reflex is a hűvös "semmi probléma nem történt, pontosan így terveztem..." hozzáállás. És persze sandán figyelem a házat, hogy bármiféle egyéb változás érződik-e felőle, netán szomorú elhagyatottságból nem tűnik-e úgy, hogy figyelő szemeké váltak az ablakok... ezek az ügyesen becsapdázott ablakok*

<Lám, Lám, Varázsló, minden elismerésem. Vérszívók menedékei közt is láttam már sokkal hanyagabbul védettet, pedig azok aztán paranoiás népség! De ők évszázadok óta őrzött "nemlétüket" rettegik - már ahogy ők nevezik - hisz lelkük nem maradt már, amiért aggódhatnának. De te vajon mit féltesz ennyire, varázshatalmú Fényes Gyermek?>

*Hálát mormolok Suttogások Szellemének a figyelmeztetésért, majd miután meggyőződtem róla, hogy a varázspor leülepedett, puhán és ruganyosan szökkenek fel az ablakba újra - majd le a párkányról, újabb kissé elégedetlen farokcsóválással konstatálva a porlepte padlót, némán átkozva a ház tulaját, de egyben elismerésem is fejezve ki irányába. Valóban mindent megtett, hogy hívatlan vendég ne látogassa s ha mégis, annak nyomát megőrizze a por és minden hátrahagyott nyom igazán veszedelmes eszköz lehet egy ügyes mágiahasználó mancsai közt. Bár én magam szinte sosem hagyok nyomot s amit mégis az oly hamar elfakul, akár testtelen suttogás a sötétben, azért kissé zavar, hogy felfedezőtúrámon egy jó ideig még kénytelen leszek macskaformában lézengeni - amely bármely csodálatos és bármennyire is praktikus, fürge és kényelmes, sajnos nem rendelkezik fogásra alkalmas mancsokkal mint Isteni vagy épp embermacska formám. Az ajtók nyitásánál ez kissé megterhelőnek ígérkezik, ám nem vagyok az a fajta, aki visszarettenne ilyen bonyodalmaktól. Alaposan megvizsgálom a szoba sivár berendezését, majd az ajtót is. Az eddigiek alapján nem becsülöm alá a Varázsló paranoiáját, ám ha igazán rafinált e Fényes Gyermek, másfajta csapdára kell tán számítanom itt. A faajtóhoz osonok, mancsom újra ráhelyezem puhán, szentelek nem kevés időt varázsának kifürkészésére és megízlelésére, hogy ösztöneim vagy okkult ismereteim időben jelezzenek, mi is lesz a teendő ha kinyílik az újabb akadály... már ha kinyílik...*

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7, 2, 6, 10, 6, 2 (Total = 33)

*... és ugyan miféle ajtó állhatna az áhított mágikus hatalom és az Éjszaka, valamint a Rá korongja által elfedett arcú Seline által megáldott Setétholddal Osonó közé? Amint a zár kattanását hallom már rutinosan szökkenek hátrafelé fürge, fekete cikkanásként - egyenest az egyik jellegtelen ágy alá, hogy onnan figyeljem éberen, most miféle csapdát is sikerült felbolydítanom...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*A fényes kis csillagok az ablaknyílás teljes szélességében hullanak alá, némelyik a párkányra, némelyik pedig be a szobába, így számodra az egyetlen biztonságos irány, ha kifelé vetődsz. Leugrasz a párkányról, de a csillámok követik a mozgásod, üldözőbe vesznek. Földet érsz és gurulsz tovább, de ekkor már nem üldöznek tovább. Az üldözés látszatát az általad felkavart levegő keltette csak. Az egész egy pillanat műve volt, a derengő porszemek tánca abbamarad, csillagtérképet rajzolva a földre és a párkányra.

Váratlanul köhögési roham tör rád, olyan erővel, amit még soha nem éreztél. Összecsuklasz, tűz gyullad a tüdődben, legalábbis így érzed. Köhögsz, öklendezel, mígnem néhány csillámot ki nem köpsz. A fájdalom fokozatosan megszűnik a köhögési ingerrel is. Csak néhány átkozott kis porszemet szippantottál be észrevétlenül. Csak néhány porszemet.

Körülötted minden újra nyugodt. Se mozgás, se hang. Feletted a csillagok, alattad pedig a gyilkos por világít. Szétszóródtak, de könnyen elkerülhetők. Az ablak nyitva, szabad az út. Ellépdelsz a derengő csillagok között és végre behuppansz a szobába. Hálószobának igen tágas. A fal és a plafon fehér színű lehet, az ágynemű is, ezért tudtad kívülről kivenni a formáját, most már látod a falon kirajzolódni néhány szekrény vonalát is, de a padló és a fal derék magasságig, csakúgy mint az ágy maga valamilyen sötét színű lehet még a te érzékeny szemed elől is teljesen elnyeli azt a minimális fényt, amivel Seline támogatni próbál.

Amint lehuppansz a padlóra, érzed a mancsaiddal, hogy bizony a gazdag külső igen elhanyagolt belsőt takar. Ebben a szobában igen régen takaríthattak, mert poros minden. Szerencsére ez a por már nem tűnik veszélyesnek, viszont a nyomaidat megőrizheti. Már ha bárkit érdekel egy erre flangáló macska. A szobában semmi mágikusat nem érzel, leszámítva az ablak környékét, aminek a gondolatától is köhögési inger fut át rajtad. Íme egy koszos és lehangolóan hétköznapi hálószoba. De a ház hatalmas és csak egy zárt faajtó választ el téged a felfedezéstől. Az ajtón ismét nem érezni mágia jelenlétét és ezúttal társad sem fűz semmi kommentárt hozzá. Senki nem lehet annyira paranoiás, hogy minden ajtót elátkoz... vagy mégis?*