Jack Taylor

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ Az ajánlat bazi egyszerű, sheila. Leszeded, vagy leszedeted a rajtam lévő átkot, és ha meg vagyok elégedve, cserébe kijelölhetsz egy teszőleges fészeknyi rivális piócát egy se nem túl szűk, se nem túl feltűnő helyen. És kő kövön nem marad. Mindenki nyer és nem kell félned tőle, hogy az ellenszolgáltatás elmarad.

*Lehelletnyit közelebb hajolok, és a mondandóm végeztével szusszantok egy adrenalindúsat.*

-/Eng/ Hogy milyen természetű ez a varázslat, ahhoz semmi közöd, legyen elég annyi, hogy tőletek jött és szeretném letudni végre, azt' elhúzni haza.

*Persze ez sem teljesen igaz, dehát ahogy mondják, az otthon ott van, ahol a szív van...*

-/Eng/ Értjük egymást?
_________________

[Inu]

-/Eng/ Csak szemfényvesztés? Ha tudtam volna, nem kényszerítettelek volna be abba a szűk étterembe... - *próbál továbbra is könnyed maradni egy erőltetett mosollyal fűszerezve* - De igen, az üzlet. Természetesen készen állok az üzletre. Ahogy eddig is, igyekszem a kedvedre tenni.

*A hangjában még mindig váltakozik a félelem és a kíváncsiság, de azt tisztán érzed, hogy még ha az "életéről" van is most szó, nem sikerült a halálfélelmet kiváltanod belőle egy röpke pillanatnál hosszabb ideig.*

[Freiherr von Rosen]

-/Eng/ "Szörnyeteg"? Oh, nem, drágám, én ez vagyok, tekintsd a másik formát szemfényvesztésnek. Kezdett már kényelmetlen lenni, úgyhogy azt hiszem, elleszek most így egy darabig.

*Persze ez nem így van, de hadd érezze csak magát kényelmetlenül. Hadd tudatosodjék benne, hogy most nem ő ül a kormánynál. Hogy most nem ő a ragadozó, sokkal inkább a préda.
Lustán kinyújtózom, fejem enyhén megemelkedik, farkam a földet súrolja. Ha lehet, egy pillanatra most még nagyobbnak tűnök, az apró kis vérszívó fölé tornyosulva.*

-/Eng/ Keresek valakit. Valakit, aki ért a Setita mágiához. Talán meg is találtam... talán üzletelhetnénk mi még és nem pusztán csak az "életedről", Hantie drága.
_________________

[Inu]

*Hant lopva álldogáló társára pillant, akinek az arcáról pont annyit lehet leolvasni, mint a keze ügyében nyugvó sziklatömbről. Majd visszapillant rád és az eddigieknél kicsit hevesebb magyaráz, igaz a várt indulatok elmaradnak.*

- Nehéz az élet manapság, de nem panaszkodom. És nekem nem dirigálhat senki! - *jelenti ki teljes magabiztossággal.* - De ha már Londonban jártál... mesélhetnél róla és arról is, hogy mi hozott ide. Mert nem az ejtőernyőzés, gondolom... Habár remélem élvezted... - *fejezi be egy kicsit ideges, de reménykedő mosollyal. Közben lassú mozdulatokkal feltápászkodik és teátrális mozdulatokkal leporolja a ruháját.* - És folytathatnánk ezt a beszélgetést "ember" módjára, szörnyeteg és szikla nélkül. - *tekint rátok reményteljesen.*

[Freiherr von Rosen]

*Hát nem aranyos? Próbálja magát menteni, pedig ha élne, már rég sikoltozva menekülne. Akár lefelé is.
Hümmögök egyet a kétségbeesett válaszon, azonban ezúttal az Adomány használata nélkül, ami egy borzasztó, torok mélyéről érkező hüllőhörgésben nyilvánul meg.
Hangom továbbra is épp olyan derűs és magabiztos, mint eddig.*

-/Eng/ Csak lazán. A kertelés pedig felesleges, hiszen egyenest a legújabb gyarmatról, London városából érkeztem. A jó öreg Amheton, "Set Prófétája", ahogy a kultistái nevezik, régi "barátom". Már ha ismerős a név.

*Miután reagált, már jön is a következő téma.*

-/Eng/ Avass be kérlek a helyi viszonyokba. Hogy áll a bál eme bájos földön? Az "őshazában"? Amennyire én hallottam, mostanában mindenféle jöttment vérszívók dirigálnak "Set földjén", föld alatti bújkálásra kényszerítve híveit. A Kamarilla és a muszlimok meghódították ezt a vidéket és egy nagy büdös semmit nem tehettek, hogy visszaszerezzétek tőlük...

*Büszkeség, indulatok, érzelmek. Szabadítsd el őket és nyert ügyed van. Heh, úgy tűnik, nem is teljesen haszontalan egy dolog, ha a barátnőd egy vérszívó ügyvéd.
...Vérszívót mondtam?*
_________________

[Inu]

*Hant a társa felé eső kezével jelez, hogy tegye csak szépen le a kavicsot és az végül le is pakolja a lába elé, de állítva, magának támasztva, mintegy túlméretezett pajzsot. A fickó továbbra sem beszédes, de eddig sem ő volt a figyelem középpontjában.*

- /Eng/ Rendben kedves... Jack. Ugye? Nincs semmi rabszolgaság. Egy évezred óta legalább. Én sem foglalkozom ilyesmivel. Nyugodj meg. És... mesélj magadról, kérlek. Beszélgetünk, egyet te kérdezel, egyet én jó?

*A nő a nyögvenyelős kezdet után picit kezd belemelegedni és a kíváncsiság is sugárzik az arcáról.*

[Freiherr von Rosen]

<Crickey! Találkoztam a Világ Legerősebb Emberével™! Woohoo!>

*Csak egy pillantást kap a köves pióca (már ha egyáltalán az), viszont lehelletnyit változtatok a beállásom szögén, hogy egyik szememmel lássam, ha valami turpisságban mesterkedik.
És még mondja azt valaki, hogy hátrány, ha a dínó fiának oldalt helyezkednek el a szemei.
Így egy kicsit féloldalasan nézek le Hantra, bár már "legalább" a fogaim nem fenyegetik.
Közvetlenül.
Kacsintok egyet a másik szememmel.*

-/Eng/ Semmi vész, sheila. Vagy ahogy errefelé mondják... "Hakuna Matata". A legjobbakkal is megesik. Nem tudhattad. Ez van.

<Hohó, fiacskám, attól az arckifejezéstől, amit ilyenkor vágnak, napokig el tudok kuncogni.>

-/Eng/ De ha már ilyen szépen összejöttünk itt ezen a romantikus sivatagi sziklaszirten, fátylak és állak leomolva meg minden, beszélgessünk egy kicsit! Oké? Semmi pánik, semmi erőszak, csak egy kellemes kis csevely az Ezeregy Éjszaka csillagai alatt.
_________________

[Inu]

*Hant a megdöbbenéstől ülve marad, igaz próbál néhányat kaparni a lábaival hátra, de nem sikerül és a próbálkozás ebben ki is merül. Még a szája is tátva marad a félelemtől vegyes csodálkozástól melybe némi... kíváncsiság is vegyül, úgy tűnik.

A méreg gyorsan erejét veszti a szervezetedben és kitisztul a látásod, a ziháló légzésed is talán kezd lenyugodni, bár annak picit több időre van szüksége. A látásod tisztulásával azonban nem jár együtt a hallucináció megszűnése (szóval akkor nem is lehet hallucináció), ha ugyan az hallucináció. Hant ruhája ugyanaz a barna pikkelyes ruha, haja ugyanaz a valótlanul mély fekete, ami szinte elnyeli a fényt és tökéletesen ellentétben áll a sárga kígyószemekkel. De nem csak ez a fura. Az terepjáró mellett az a hallgatag férfi áll, aki eddig vezetett, csak épp az ő kinézete is némiképp megváltozott. Régies bronzból készült pikkelyvértben van, a feje fölé pedig egy majdnem akkora sziklát emel, mely ő maga, készen arra, hogy hozzád vágja. Talán a szavaid hatására, vagy talán mert nem mozdulsz, ő is megdermed. Tekintete eltökélt, bőre talán homokszürke lehet és mintha a homlokából kis szarvak törnének az ég felé. Amilyen egy szürke senkinek ismerted meg, most annyira meghatározó, erőt sugárzó a megjelenése. Kis szépséghiba a képben, hogy melletted eltörpül. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy mindketten egy-egy jelenésként tündökölnek egyszerűen kilógnak a szürke sivatagból. Mint egy régi rossz film, ahova a szereplőket beollózzák a lefényképezett háttér elé.*

-/Eng/ Eeez... félreértés kedves... Jack?... Vagy hogy is szólítsalak... Semmiféle szolgaságról nem volt szó!
*Hant próbálja menteni a menthetőt.*

[Freiherr von Rosen]

*Természetesen elfogadom a felkínált "ellenszert", bár tudom jól, a kígyóméreg-vakcinát injekciós tűvel adják be. Csak igazolni kívánom a gyanúmat. Az én szemeimet ritkán csapják be élőholt bűbájjal, s ez a csaj látszólag semmit nem ért a mérgezések megszűntetéséhez.
Számba veszek egy kortyot, s alaposan megízlelem. Egen, finom, kétségkívül addiktíve csábító ambrózia, pontosan olyan, mint amilyennek mondták.
Káin vére. Avagy Seté. Interpretáció és szektai hovatartozás kérdése.
Magamban némán hálát adok annak a jó öreg Gurahlnak, aki annak idején - alig pár hónapja - beavatott a dögök elleni küzdelem csínyjába-bínjába. Ízlelgetem egy darabig, majd finoman somolyogva, a megszokott magabiztossággal odavetem:*

-/Eng/ Nos, sheila...

*Félrefordulok. Mégis csak egyfajta úriember lennék, már ami az ausztrál bozót késes kovbojait illeti.
És kiköpöm az egészet.*

-/Eng/ Én amondó vagyok, a "Sivatagi Viharok Istene" igazán feltalálhatná a konyakízű vért. Nyah. Semmi vész.

-1 Düh

*Minden bizonnyal némiképp döbbent lesz a Setita szleng használatától, de eleget hallottam már ezt a fennhéjázó kifejezést fanatikus kígyó-kultisták torkából üvöltve ahhoz, hogy megjegyezzem és magam is kedveskedhessek vele. Pff. Mit tudnak ezek a viharokról.
Ennél jobban már csak a hét méter magas, alkar méretű tépőfogakkal rendelkező őshüllő sokkolhatja, amint egyik pillanatról a másikra az ausztrál fickó helyén fölébe tornyosul. Rettentő pofája nyitva, szélei széhúzódtak, nyelve előrecsúszva, egy valódi hüllővigyort produkálva, de mindenféle támadó tevékenységet mellőzve.
És ha még mindig nem kapott "szív"rohamot... ugyanaz a kedélyes, barátságos ausztrál akcentus szólal meg a hangképző szervei felől.*

-/Eng/ 'Napot.

*Egy picit közelebb hajolok hozzá. Máris jobban érzem magam, a közönséges kígyóméreg szinte pillanatok alatt semmivé foszlik a gigászi véráramban.
Amennyiben pedig ez a kis kígyó el szeretne csusszanni, igen gyorsan el fogom csípni. Jelenleg mögötte a szakadék, előtte a Mokolé.
Utána meg a vízözön.*

-/Eng/ Gah, ne nézz így rám, nem foglak bántani. Hát úgy nézek én ki?! Igazán megtisztelő, hogy a vér-rabszolgáddá kívántál tenni, de tudod, már sajnos foglalt vagyok. Bocsi. Majd talán legközelebb, szivi.
_________________

[Inu]

*A kulacs tartalma fura ízű. Alapjába véve mintha víz lenne, de kissé sós íze van. Miután iszol a kulacsból, megkönnyebbülten felsóhajt és tartja a kezét, hogy visszakapja a kulacsot. A kulacsért nyúló hüvelykujján, mely most hirtelen elfoglalja a szűk látótered nagy részét, egy élénk vörös csíkot veszel észre. A vágott sebből vér szivárog.*

-/Eng/ Rövidesen jobban leszel. Csak dőlj hátra és pihenj egy keveset.

*Finoman a vállad felé nyúl, talán hogy segítsen lepihenni.*

[Freiherr von Rosen]

*Hmm. Ez érdekes. Ilyen mellékhatásról nem tudok. Behúnyom a szemeimet, majd újra kinyitom. Pislantok néhányat gyors egymásutánban. Enyhén megrázom a fejem, de a kígyó-fícsörök csak nem akarnak eltűnni.
MICSODA?!
Igen... egy helyütt már láttam hasonlót. Az sem nyugtat meg, hogy tulajdonképpen még sosem találkoztunk fényes nappal.*

<A véres pokolba... csak haluzom az egészet. Vagy mégsem?>

*Kinyúlok a kulacsért, némiképp bizonytalanul, aztán megacélozom magam végre és hirtelen jött nemtörődömséggel húzom le a tartalmát.
Visszanyújtom neki, miközben halkan megjegyzem:*

-/Eng/ De szép szemeid vannak. Mindjárt elhűlök...

*Felkészülök az azonnali alakváltásra.*
_________________

[Inu]

*Se hányás, se ájulás, tudod, hogy még időben vagy. Hallod a terepjáró ajtajának nyílását, talán halk káromkodást is, majd az ajtó csapódását is. Közben kis bíbelődéssel elvégzed a harapás szakszerű elkötését. Bár lehet, hogy ehhez már késő. Az aranylóan tündöklő kendő a csuklódon zászlóként lobog az esti szellőben. Világítótoronyként fénylik a sötét foltos éjszakában. Aztán elgondolkozol azon, hogy eddig szó sem volt aranyló kendőről, nem is fénylett soha Hant fején. Hallucináció lenne? Ez is része a méreg hatásainak? Nem emlékszel ilyen mellékhatásra az ausztrál kígyók esetében.

Hant hirtelen megjelenik melletted, és leguggol. A testhez álló nadrágja és a pólója sötétbarna, ujjnyi pikkelyekkel borított. Érdekes ruha, nem ilyet hordott eddig, de nem is valószínű, hogy most állt volna neki átvedleni. Egy kulacsot tart a kezében és nyomja a kezedbe, tolja a szád felé idegesen. Tekintete találkozik a tieddel. Aggódó tekintet. Szintén aranyló színű, vékony pupillájú kígyószemek. Pedig az arca olyan, mint korábban volt. Bár most eltakarja az arc nagy részét a hollófekete, hosszú, enyhén hullámos haj. Megszólal. Apró kétágú kígyónyelv csusszan ki az ajkai között. Valóság vagy rémálom?*

-/Eng/ Itt az ellenméreg. Gyorsan! Idd meg!

*A hangjában is aggódást érzel, ráadásul annyira kellemes és lágy ez a hang, eddig fel sem tűnt.*

[Freiherr von Rosen]

*Nem válaszolok a kérdésre, gyorsan egyértelművé válik a hirtelen repülni is megtanult kobra látványából.
Velem senki nem baszakszik, legyen az ember, állat... vagy egyik sem.
Nagyon is jól tudom, mi fog következni a kezdeti tünetekből, szóval végre megkomolyodva teljes figyelmemmel a mászáson vagyok. Itt esélytelen az alakváltás, de ami azt illeti, nem vagyok én holmi nádszálkisasszony, hogy szükségem lenne a természetfelettire. Ez csak egy nyavalyás afrikai kígyó, bármelyik is legyen az a "naja haje". Teljes figyelmemmel a feljutáson vagyok, annek ellenére, hogy a mozgás megkönnyíti a méreg szétterjedését a testemben.
Azért az imidzsemre is adni kell.*

-/Eng/ Semmi vész, sheila. Semmi vész...

*Ezúttal jóval halkabb a hangom, majd alaposan kifújom magam, miközben leülök és tudatosan igyekszem lecsökkenteni a szívverésemet. A kendővel tudom, mit kell csinálni, rászorítom hát a csuklómra a sebtől kellő távolságra és lejhajtott fejjel pihegni kezdek.
A kocsi nincs messze, kibírom. Kibírom...*

<A francért nem születtem sóskának...>
_________________

[Inu]

*Ösztönösen a fájdalomból erőt merítesz és a szikla mögött megbúvó támadód után kapsz. Sikerül is megragadnod és bosszúból lehajítanod a mélységbe. A barna színű kobra a levegőben elkeseredetten tekergőzve hullik alá hangtalanul. Jó nagy dög volt.*

- /Eng/ Mi tör...? Naja haje!... *Hallod Hant számodra nem túl sokat mondó szavait.* - Siess! Fent van ellenméreg!

*Felhúzod magad a következő könnyedebb rétegig és megvizsgálod a sebet. Azaz sebeket. Két kis pötty vöröslik a kézfejeden, a környéke enyhén feldagadva. Ez a kígyó valóban mérges volt, azt azonban még nem tudod mennyire lehet komoly. Nem kell félni, perceken belül ki fog derülni... Közben Hant megkétszerezi az erőfeszítését és lehagy a mászásban, valamint felordít a kuka férfinak, hogy kezdje el húzni a köteled. Mintha szükséged lenne rá pont most, hogy kezd érdekes lenni az egész...

Messzinek tűnik még a sziklafal teteje, amikor a látásod kezd homályosodni, ez pedig határozottan megnehezíti a fogódzkodók megtalálását. A kötél egyre csábítóbb. Nem sokkal később a légzésed is kezd nehézkessé válni, pedig már nincs is annyira messze a vég... mármint sziklaoldal teteje. Csak ne lenne minden szürkés foltok kusza kavalkádja. Így vagy úgy, de felérsz nagy nehezen. Hant elviharzik melletted. Kendőt nyom a kezedbe.*

- /Eng/ Fogd meg. Megkötöm. Húzd meg!

*Próbálja csavargatni a kendőjét sérült kezeden, de csak egy röpke pillanatig, aztán rád hagyja, hogy befejezed-e a műveletet és elviharzik a kocsi felé. Patakokban ömlik a homlokodról az izzadtság. Mostanra minden alak és a kocsi is csak egy-egy színes, homályos folt a sötét tengerben, te pedig kapkodod a levegőt és tudod, hogy nem a testmozgástól. Az alattomos méreg lopja a levegődet!*

[Freiherr von Rosen]

*Ez jó. Ez nagyon jóó. Külön dagad az egóm Hant lepipálásától... aztán eszembe jut, hogy nemi egyenlőség ide, vagy oda, azért mégiscsak egy sheiláról van szó.
De azért jól nyomja. Főleg, már elnézést, de törülközőfejű létére.*

<!!!>

-/Eng/ Gah! Hogy tömnének ki, te patkányzsák!

*Ösztönösen is odakapok, ahol a kígyót tartózkodni érzem, s ha sikerül megragadnom, villámgyorsan visszarántva lehajítanám a mélységbe. Közben a másik karom dolgozik, mint a málhásszamár, s remélhetőleg meg tud tartani addig a néhány másodpercig.
Ezt követően pihenek egy kicsit, új fogást nyerek. Nem szívkodom a sebet, mint valami akcióhős, de mindenképp vetek rá egy alapos pillantást. Bár az ausztrál kígyókhoz képest kismiska a világ legtöbb egyéb csúszómászója, nem szeretném a véletlenre bízni.
Csak semmi vész, így még nagyobb kunszt lesz felmászni. Fújok egyet, vagy ötöt, aztán újfent nekirugaszkodok.*
_________________