Setétholddal Osonó

[Sablepaw]

*Hirtelen kapom fel a fejem a jelenségre és bármilyen csodás is, nem hagyom magam túlzottan elvarázsolódni a mágikus csillámok hullásától - először túl kell élni, ha veszedelem volna! Puszta ösztöneimre és reflexeimre hagyatkozva, gondolkodás és tétovázás nélkül lódulok a párkányról a leginkább bizalomgerjesztő irányba - azaz ahol a legkevesebb a csillámlás és a leginkább szürke zónát észlelek.*

Wits + Alertness

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 5, 2, 3, 1, 9 (Total = 30)

Stamina

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 4d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 3, 2, 9, 8 (Total = 22)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Mancsod az ablakra helyezed. A zár halkan kattan és az ablak már nyitva is van. Macska testeddel kissé nekifeszülsz és az lassan enged, szép komótosan indul meg, majd feladva a hiábavaló ellenállást megiramodik és szélesre nyílik, mindezt egyetlen hang nélkül. Amint az ablak megindul, te a mellső lábaidra huppansz. Ekkor pazar látvány tárul a szemed elé. Mintha csillaghullás szemtanúja lennél, az ablaknyílás tetejéről varázslatosan derengő por hullik alá. Ez a derengés azonban vészjósló, a halál hidegsége fut végig a hátadon, amint a milliónyi apró "csillagot" megpillantod. Aláhullnak egyenesen rád!*

Wits+Alertness dobást kérek és a teljesség kedvéért egy Stamina dobást is.

[Sablepaw]

*Felmerül bennem a Varázsló távozásának nyomát nem lelvén, hogy talán el sem hagyta a házat. Az is lehet, hogy odapusztult - ha így volna, felfelezőtúrámon hamar árulkodni fog a halálszag, és természetesen a Szellemek Ösvényén való távozást sem szabad kizárni. A kellemetlenebb lehetőséget, miszerint ez valamiféle csapda és a Varázsló odabenn rejtőzve vár, megcáfolja az elhagyatott, magányos házak jellegzetes és számomra tetszetős hangulata.

Madár reppen; én természetesen odakapom fülem s fejem, hunyorító szemmel vizsgálva a távozó prédát - pontosabban már csak árnyát. Ha valaki, akkor én tudom, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Lehetett a Hollónép egy kémkedő tagja is - 'Véknyak Amir' ez esetben már jó előre dörzsölheti a markát, hogy miféle holmikat viszek neki majd eladni. Lehetett madárszellem is. Lehetett bármi más. Nem sok a valószínűsége ugyan, de mindig ébernek és felkészültnek kell lenni, soha semmit sem alábecsülni. Hisz még egy egyszerű macska vagy egy nyomorult koldus álcája mögött (s mindkettőből bőséggel akad Kairó városában) is lapulhat halálos veszedelem - mint jómagam, Setétholddal Osonó - ez az, amit ellenségeim s azok, kiknek titkait eddig kifürkésztem, úgy tűnik, hogy hajlamosak voltak elfelejteni. Ha annyi mágikus kincsem volna, amennyiszer a "nyugi, ez csak egy macska" kifejezés valamely variációját én eddig hallottam, már valóban külön Odú-Birodalom kéne a tárolásukhoz.

Seline csillogó arcára pislantok betörési manőverem előtt, fürdőzve egy keveset ezüstjének fényében, némán áldomását kérve akciómhoz, hisz szemem az ő szeme is egyben. A házban honoló különös, vaskos sötétség jó jel; egyrészt tökéletesen elrejti bundánk színét, mit réges-rég feketére pingált már Cahlash érintése lenn mélyen Khem fekete földjének titkos csarnokaiban. Másrészt az a sötétség, amelyen az én kiváló szemem sem egykönnyen hatol át, más számára tökéletes koromsötét lehet, ám másoknak nem adattak meg olyan kiváló, figyelmes bajusz-szőrök, remek szaglás és kifinomult mágikus érzék, mint nekem s Népemnek.

Épp a szoba egyszerűnek tűnő bútorainak felderítését végzem - még a párkányról - mikor eljut hozzám Jamak-barátom hangja... a varázslat fűszeres illata valahonnan mélyebbről így hát csapdákat rejt - noha hétköznapi csapdákkal is számolnom kellhet tán.*

<Így fogok tenni, Suttogások Bölcs Szelleme. Légy velem kérlek, nyisd meg szemem és fülem a rejtélyek kifürkészésére, hadd oltsák mindkettőnk éhét a kiismert titkok...>

*Különösen alaposan kóstolgatom az illatokat, szívom magamba a tapintásérzeteket és figyelem az aurák árnyalatának váltakozását utam során; a legapróbb jelek is olykor mint valami kirakós darabkái, árulkodnak a veszedelemről - ezekre éppoly éber figyelmet szentelek, mint a hétköznapi, vagy annak tűnő benyomásokra. A vadászat izgalma bizsereg bennem, farkam vége izgatottan meg-megbillen olykor, de alaposságom és türelmem meg szokott térülni s úgy sejtem, most különösképp sietnem nem szükséges. Csak miután meggyőződtem, hogy a szoba, a folyosókra vezető ajtó s ami közvetlen azon túl van, nem rejt veszedelmet, azután toppanok le körbekémlelni itt majd - ha nem találok semmi küönöst - parancsolom nyílásra az ajtót, hogy újabb és újabb zugokat derítsek fel. Figyelmem nem hagyom lankadni, de a részletekben sem akarok túlontúl elveszni. Mint mindig, most is a tökélyre törekszem.*

<Ahol van mágikus védelem és csapda, ott mágikus tudás vagy kincs is rejtezik. Tökéletes!>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

*Nem érzed, hogy a varázsló elhagyta volna a kapun át a házat, sőt a házat körbejárva nem veszel észre semmilyen arra utaló jelet, hogy bármely más úton távozott volna. Ha távozott, akkor azt valami titokzatos módon tehette csak meg. A ház mindenesetre üresnek tűnik. Maga az épület nem világít a csodálatos varázslat fényében, varázslóhoz méltatlanul egészen hétköznapinak tűnik. A ház körül semmi mozgást nem érzékelsz, benn sem mozdul semmi amennyire meg tudod ítélni. Már-már zavaró elhagyatottságot, ürességet sugároz. Aztán halk csattogó zajt hallasz és hirtelen mozgást a szemed sarkából! Egy madár röppent fel a szomszéd épületről, épp csak az árnyékát sikerült elkapnod a szemed sarkából. Tovaröppent és eltűnt a távolban.

Az ablakok csukva, zárva vannak, bent teljes sötétség honol. Seline fénye bátorítóan világít az égen, jó magasról, de a házban ő sem mutathat utat. Felugrasz egy, a legkevésbé használtnak érzett ablakhoz. Benn talán egy ágy sarkát tudod kivenni, de semmi mást, teljes a sötétség. Talán egy hálószoba lehet. Az ablak, csakúgy mint maga a ház, hivalkodóan fehér színű, aura szempontjából viszont unalmasan szürke. Mégis kellemes borzongás fut rajtad végig. Bár az ablak maga nem mágikus, benn a házban, hozzád közel egyértelműen mágia jelenlétét érzed. Nem látod, de érzed. Kincs lehet, avagy csapda?*

*Hirtelen egy suttogó hangot hallasz. A hang hatására össze is rezdülsz ismét, de csak egyetlen örök társad suttogó hangja susog a fejedben:*
"Veszélyesek a járatok... Óvatosan közlekedj."

[Sablepaw]

*A magam módján már-már megkedveltem "társaimat" a legutóbbi Ahadi-megbízás során; kétségkívül sokkal jövedelmezőbb akció volt és kellemesen hatékonynak bizonyult eme két Messziről Jött, mint a korábbi Ahadi missziók sokszor idegesítő, értetlenkedő Idegenjei az unalmas kis ügyeikkel. Na meg a gondolat, hogy az éjszaka még veszedelmesebbé vált Sutekh mocskos fattyai számára, igencsak örömteli érzéssel tölt el.

A városrészt, ahol a Holtak otthonában Elevenek laknak, a maga borzongató módján kifejezetten kedvelem; nem kevés érdekes és izgalmas információ származott eddig e lidérces nyomortanyáról, és meglepőmód akad pár kényelmesen biztonságos hely is ott a magamfajtának... bár az Éhes Holtak - kiknek örök, olthatatlan éhségét ki más értené meg jobban, mint az Árnymacskák Népe - sajnos szinte mindenhol éberen figyelnek a környéken. Mindenesetre a Varázsló látogatása különösen parázsló érdeklődéssel, mi több, szilárd elhatározottsággal töltött el...*

<A Varázslat népem Legelsőinek ajándéka a Fényes Gyermek legkiválóbbjai számára... ám a Fényes Gyermek már rég elfeledte, kitől és mire is kapta erejét. Aki a Bubasti Nép ősi ajándékát holmi személyes kis hatalmi erőfitogtatásokra használja ám nem tiszteli többé sem Seline vagy Rá fényét vagy setétjét, sem a Macskák veszedelmes Királyát vagy tébolyában táncoló, szeszélyes Királynőjét, az nem méltó többé hordozni eme ajándékot. Gyönyörű rokonnépünk varázshatalma szent; ám Bubastis egykorvolt papjainak és papnőinek ideje már rég bealkonyult. S ki más alkalmasabb visszavenni a rosszul s rosszra használt ajándékot, mint egy közülünk - így az áldott s átkozott Setétholddal Osonó?>

***

*Népünk egyik legnagyobb erénye - a számtalan közül - a türelem. Holott én tejfelesszájú vagyok még a Hallhatatlanok mesés hatalmához képest, türelemből nekem is jócskán kijutott, így a feleslegesen és ízléstelenül túlcicomázott házat higgadtan és alaposan megfigyeltem. Az, hogy a Varázsló - valószínűsíthető - távozása elkerülte figyelmem, halvány nyugtalansággal tölt el...*

<Meglehet, hogy ismeri a Másvilágokba való átjárás fortélyát? Ha így volna, akkor ádáz ellenfél lehet... másrészről ha ez volna a helyzet, egy Aka Bubasti, ki képes a Túlnan Földjein járni... úgy hiszem igencsak hasznos lenne Népünk számára... de ha ilyen is volna a Varázsló, csak remélni tudom, hogy nem a Valóságot is kifacsarni képes fajtából való - azoknak csupán csodás holmijait lehet megkaparintani, és még az is túlontúl veszedelmes lehet...>

*Mindenesetre nem élem bele magam semmiféle nagy elvárásba, ahogy az aggodalmak sem lesznek úrrá rajtam - a ház üresnek tűnik, ideje megvizsgálni.
Egyik legkényelmesebb, legtöbbször használt és ily módon legegyszerűbb formámban - sima, nagydarab fekete macska, nem túl elhanyagolt és nem túl puccos, így egészségesebb elvadultnak vagy akár otthonülő "kedvencnek" is nézhető - surranok nesztelenül, elsőként a kerítés kapu felőli része felé. Nyelvemmel megízlelem a levegőt; ha a szokásos útvonalán távozott volna a Varázsló, azt érezném. Akármi is legyen a végkövetkeztetés, következő célpontom maga a ház. Alaposan körbekémlelek, hogy valóban egyedül vagyok-e, majd a fű rejtekében az egyik, az eddigi szagok és hangok alapján nem túlságosan használt, és nem túlzottan varázs-színű részének ablaka felé surranok nesztelenül.
Újabb óvatos körbekémlelés minden - természetesen kiváló - érzékszervemmel és misztikus érzékeimmel, majd finoman az ablakpárkányra huppanok, mancsom a késő esti időben hűvösödő ablaktáblára helyezem s némán megparancsolom a köztem és a Varázslat közt terpeszkedő akadálynak, hogy eresszen utamra...

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 10-Sided Dice Results: 6, 9, 7, 10, 7, 1 (Total = 40)

... Odabenn pedig újabb, még alaposabb körbekémlelés következik; hagyom, hogy bajszom felfogja a legapróbb rezdüléseket, hogy szemem áthatoljon a legmélyebb sötétségen, hogy nyelvem s orrom együttesen összegyűjtsék a szagokat s ha nem észlelek kamerát, akkor a párkányon megfordulva az ablakot testemmel beljebb tolom magam után - hogy ne látszódjék, voltaképp nyitva áll - aztán puhán leszökkenek a földre, hogy aztán felderítőútra induljak szobáról-szobára, minden zegzugot átkutatva; természetesen a misztikusabb aura-színekben pompázókat hagyva a legkésőbbre és a lehetséges menekülési útvonalakat, rejtekhelyeket vagy támadásra alkalmas terepeket jó előre és alaposan elmémbe vésve.*

Per + Awareness

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 10, 1, 4, 8, 9, 3, 2 (Total = 45)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 1d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 7

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

Legutóbb Sablepaw szerkesztette (Szomb. Aug. 18, 2012 12:24 pm), összesen 1 alkalommal

[Inu]

*Jó ideje nem keresett már az Ahadi. Hosszú ideje nem láttad már a hirtelen összeverbuválódott, de igen hatékony kis csapat tagjait. Hetek óta a saját utadat járod ismét. Mostanában nem sok sikerrel. A város hemzseg Ashura mocskától, mint az enyészetnek hagyott hullában a férgek nyüzsögnek a városban. Néhányat eltaposol, fel sem tűnik a különbség. Megtalálni, összegyűjteni és megőrizni a város elveszettnek hitt, ritka, csillogó kincseit... ez a te életed. És ez az, amiben az utóbbi hetekben csak zsákutcáról zsákutcára haladtál.

A Holtak városa. Számtalanszor jártál már itt, de még mindig megborzongatja a hátadat, mikor a sírhelyek között jársz. Ott, ahol élőnek nem lenne szabad a holtakat felzavarnia, mégis minden kriptában, minden holtra jut legalább egy élő. Aznapra végeztél a környéken, kifizetted Ghassant és épp kifelé tartottál, amikor az utcán elhaladt egy ember melletted és kellemesen bizsergető érzés futott át rajtad: mágia! Milyen régóta hiányoltad már ezt az érzést! Ez az ember olyan erőkkel játszik, amiket nem neki szántak.
A magas, jó húsban lévő férfi drága kelmékbe bugyolálva, büszkén és magabiztosan lépdelt az utcán. Frissen borotválva, illatosan, felsőbbrendű tekintettel a szemében haladt tovább, épp még csak pillantásra sem méltatott. Te, egy helyi senkinek tűnsz itt, beleolvadsz a helyi szegénységbe és koszba, míg ő Napként világított a vörös alkony fényében a nyomor és halál közepén.
Elhaladtatok egymás mellett, eltűntél egy sarok mögött, de nem hagyhattad a lehetőséget kicsúszni a mancsaid közül. Immár megfigyelésre és bújásra sokkal alkalmasabb formában fordultál vissza és követted a jövevényt. Rövidesen befordult egy házba, fintorogva félrehúzta az ajtóként funkcionáló koszos lepedőt. Bent szívélyesen fogadták. Egy kopaszodó, idősebb férfi alázatos testtartással és kereskedőket megszégyenítő széles mosollyal kínálta azonnal hellyel a vendéget. Egy kövérkés asszony és két fiatal lány élt még a házban. Teával kínálták a nagybecsű vendéget, az asszony rögtön sürögni, forogni kezdett az egyszobás kriptában. A koporsó nem látszott, szépen letakarták valami ronggyal, de mivel az egész házban alig volt egyéb berendezés, nem volt nehéz kiszúrni. A férfi, ahogy az illem megkövetelte, elfogadta a teát, de természetesen végül nem ivott belőle. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért érkezett a férfi. A lányok egész szépek voltak, bár a koplalás nem használt nekik. Az idősebbik épp eladósorban volt. Engedelmesen, rezzenéstelen arccal körbesétált, perdült egyet, majd visszaállt a fal mellé. Az üzlet gyorsan megköttetett és egész drágán kelt el az "áru", az apa nagy örömére. A szerződést megírták, következő nap az úr jöhet újdonsült feleségéért.
Sietve hagyta el a nyomornegyedet, a szélén fogott egy kopottas taxit és elporzott. Nem menekülhetett azonban, hallottad az úti célt. Gazdag környék volt, nagyon gazdag. Frissen festett, hatalmas házak, cirádás vaskerítéssel. Mintha nem is ugyanabban a városban járnál. Fél éjszakádat azzal töltötted, hogy megtaláld a férfi házát, mert természetesen messze a saját otthonától szállt ki a taxiból. Fehér, emeletes palota, csicsás boltívekkel, hatalmas bejárati ajtóval és még hatalmasabb, még cirádásabb kapuval és kerítéssel a kert körül. A homok helyett fű, bizonyára öntözött. A házban minden zárva volt, éjjel még sok volt a mozgolódás, de egyetlen ablakon sem lehetett belátni. Figyelő szellemek jelenlétét nem érezted, de a ház közelében kellemesen bizsergető a mágia jelenléte. Technológiával nem tűnik védve, de mágikus csapdákra lehet számítani, ha ehhez is ért a tulajdonos. A férfi nagyon paranoiás lehetett. Ez veled szemben kifizetődőnek bizonyult az első éjjel. Aztán eltelt a nap, de a férfit nem láttad. Estefelé egy vendég érkezett hozzá, de nem sokkal sötétedés után a mágus személyesen kísérte ki és köszönt el tőle. Aztán csak telt az este és nem ment a lányért. A következő nap is eltelt, de ami legfurább volt, hogy aznap este nem gyulladtak lámpák a házban. Elhagyta volna anélkül, hogy észrevetted? Nem állhattál egyedül végig őrt alvás nélkül, mégis nehéz elhinni, hogy eltűnt volna. Ha igen, még éjjel visszatérhet. Ami viszont biztos: a ház üresnek tűnik.*

[Inu]

Az ezerarcú Kairó ezerarcú macskájának története.