Settenkedő Halál

[Sablepaw]

*Lábam kaszál, mikor levegőbe emelkedek, de megnyugtat végre a sötét és a fönti lyukból jövő légmozgás. Fura hogy már-már sajnálom a gyötrődő Nőstényt, Homidot sajnálni? Hát milyen dolog az. Még ha hálás is vagyok, mert az vagyok. Hátsó lábammal rugdalózok még megkapaszkodva a peremben, de végül felfelé kapaszkodok, a rossz sima karomcsikorgató alján a járatnak.

A sötét cirógatja meggyötört, beteg váladékot csorgó szemem, hagyom hogy orrom vigyen, na meg a járat, s esetlenül, csúszkálva, kúszva laposan, de tőlem telhetően fürgén birkózom magam előre. A csattanás és a szag Széllel Játszó érkezését elárulja. Feljutott hát. Jó. De azért még így is hogy Garou ő, aki szabadságot - sőt, Életet - hozott nekem, emberirhában van mögöttem, nyomaszt kissé. Végül aztán nagyobb hely, ami nem présel össze annyira. Végre. Megvárom persze hogy Széllel Játszó beérjen, most már pofával őfelé. Fülem mozog a hangok irányába. El kell nyomnom a feltörni kívánó morgást. Rossz zajok. Ellenségeké. Aztán jobbra fordulok, mikor az irányt mondja azzal a furcsa hanggal. És persze... csendben! Hát nem akarok szégyent hozni Nevemre és Holdamra! Lassabbra veszem a tempót és azon igyekszek inkább, hogy ne karmommal kopogva, hanem puhán lépkedve haladjak, akár a hiúz.*

Dex+Stealth

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 9d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 6, 2, 9, 5, 5, 6, 4, 8, 7 (Total = 52)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A lány kecsességéből és könnyedségéből semmi nem maradt. Otromba ős-formája, ahogy a rács tetején egyensúlyozva, a gonosz-fém jelenlétével, érintésével küzdve próbálja átölelni és felemelni a farkast, szinte sajnálatot kelt. Különösen a megfeszített, izzadó koncentrálás, torz-vad arcán, ahogy mindezek ellenére óvatosan a Fény határán túlra emeli Settenkedő Halált. A Fényen túl hirtelen megnyugtató vaksötét, szinte boldogító, hűs árny fogadja, de aztán hamar kitisztul látása, és észreveszi a lyukat a közeledő falon, és mögötte a járatot.*

-/Gar/ Segíts te is. Fellöklek. Fent egyenesen az első letérőig. Ott várj meg!

*Aztán érkezik a lendület, és a lyuk közel kerül... és már nincs is lyuk, csak a szögletes, szabályos, egyenes járat. Igaz a hátsó lábak még a levegőben kapálnak, de nem sokáig. Egy erős emelés, finom lökés, és már indulhat is az osonás előre a sötét – Fénytelen sötét! - úton.

Aztán az út megrezeg. Nyögés, tompa puffanás. Most ért föl az ember, immár természetes alakjában. Izzadt, és zavarodott. Két nagy levegő, és újra munkához lát. Csikorgás. Motozás. Aztán az araszolás, a Rőtkarom után.

Az út elég hosszan egyenesen halad. Alacsony, így tényleg csak kúszva, hason csúszva, hátsó lábbal rúgva, karistolva lehet haladni, de lehet. Egész addig, míg a kis járat bele nem torkollik egy nagyobba. Jobbra is, balra is vezet az út, ahol a lupus, ha osonva is, viszont már nem csúszkálva elfér. Időnként halovány sárga fény szűrődik be erre a nagyobb folyosóra benyílókból, más betorkolló járatokból. És neszezés. Szövő-zaj. Ember-beszéd.*

-/Gar/ Jobbra.

*Szisszen föl hátulról nyersen, még furább kiejtéssel Rita. Hangtalanul ért a lupus nyomába. Lágy, gyermeki hangjától olyan idegen a Garou nyelv minden kaffogó-morgó-hörgő fordulata.*

-/Gar/ Csendben osonj végig! Gyerünk!

//Kérnék lopózáshoz egy Dex+Stealth dobást
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Orromba furakszik Széllel Játszó fájdalomszaga, hát őt is megkínozzák Üvegjárók ezüstjei... és amit mond, azt nem értem.*

<Nekik kell? Griff Gyermeke? Mit gondolnak, elárulja Griffet Csótányért? Azután hogy megízlelte milyen egy igazi Törzsben, igazi Falkában élni? Azután, hogy megölték a Falkáját?>

*De a szabadulás után máris iramodok... majd az Árnyúr szavára megtorpanok.*

<Hmm... tényleg, nem sárga fénnyel jött... hát eszem vette már ez a Búgó, Fehér Fény.>

*Megpördülök, figyelem, ahogy Másik Út felé megy. Föl! Felhuppanok én is a rácsosnak tetejére... Nem szeretem ha "emelgetnek", legutóbb Üvegjárók tették, de... de... menni kell, el innen!*

<Csak Szellemtánc. Lidércfalkából én maradtam rangidős, az Alfája, ő meg legkisebb. Vigyáznom kell rá!>

*De persze igaza lehet már megint az Árnyúrnak, lehetetlen így kiszöktetni, nem rácsok mögé zárt állatok szabadítása ember-helyekről ez. Garouk, sok Garou... Alfám, Bétám és Omegám gyilkosai...*

<Szellemtánc! Találok más utat! Szellemeket kérek majd, Ragadozókat mindig követő Dögevőkét, vigyázzanak rád és vezessenek vissza a Hordához! Most... túlélek, hogy majd segíthessek!>
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Míg az Árnyúr fogcsikorgatva küzd a pórázzal, haragján és fájdalmán keresztül kiprésel magából pár szót, hogy csillapítsa a lupus kétségbe-esett mocorgását.*

-/Gar/ Szellemtánc... Nekik is fontos. Grrr... Nem ölik meg. Mindent, megtesznekhhrrr... hogy éljen.

*Mikor végre hátraléphet a ketrectől, izzó kezeit kezdi fájdalmasan nézni, de aztán gyorsan megnyugszik tartása. Csak ekkor veszi észre, hogy társa már meg is indult előre, az ajtó felé.*

-/Gar/ Állj!

*Mordul fel ingerült-kétségbeesetten.*

-/Gar/ Arra őrök. Szellemek. Emberek. Garouk. Elég vér folyt. Van más út. Gyere.

*Azzal visszafordul a ketrechez. Mérgesen fújtat rá egyet, majd nagy lendületet véve, és kezeit csak a legszükségesebb mértékig használva felugrik a tetejére. Óvatosan és zavartan egyenesedik fel, és ahogy ezt teszi feje, vállai már az Árnyakba lógnak.*

-/Gar/ Itt van magasan járat. Fénytől nem látni. Nem őrzik. Gyere, felemellek hozzá!
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Fejem oldalra döntve fülelem mit mond, úgy ahogy Hallgatás Holdja alól valók beszélnek. És el is magyarázza miért. Szellemesküről tudok, minden Adomány Szellemeskü. Meg alkukról is tudok, nem Szellemekkel. Alku volt a Patkányokkal is, ami ide vezetett... de mégsem árulom el őket. Nem Patkányok végeztek a Falkámmal.*

- /Gar/ Értem. Azt hiszem.

*De mikor Szellemtáncról kérdez, már testbeszéde elárulja, hogy ő nem jöhet...*

- /Gar/ De hát... meg fogják ölni őt! És ő is hasznos lenne, közel áll Szellemvilághoz, nagyon, Alfa maga tanította! Még egy okos, ügyes farkas-szülöttnek nem őrülne Árnyúr nagyvezér?

*De hamar belém fojtja a szót. És sietni is kell biztos, ha mondja. De... de hogyan lehet innen kimenni? Kinyitok én dolgokat, de ez ezüst, és el sem érem a rácsát... mégis bárhogy figyelem hogyan formálódik újra... az ős-nagy-majom irhájába... azért szomorúság és kétség rág így is. Hátrahagyni Falkám túlélői közül a legkisebbet... ilyen nagy gonoszságot megtenni? De komorságomból megriaszt a szörnyű, fülbántó berregés, meg is ugrok ijedtemben. De csak...*

<... Kinyitotta!>

*És persze, megyek is közel, amennyire bírok, hiába váj bőrömbe éles csíkot az ezüst... "nyakörv" ahogy ember hívja, azt hiszem, de ki nem jutok, míg fog a lánc. Érzem én, fájhat az Árnyúrnak fogni a láncot, tudom én, rám is azért tették, hogy alakot ne válhassak és még nekem is rettenetes, Vadász bőrében is. Végül enged a szorítás, csörrenés a sima-rossz-talajon, szabad az út el a Fehér Fény le-nem-hunyódó szeme alól! Nem szívlelem a Homidokat, de tudom jól, hogy Széllel Játszó megmentett, és hálám is kiül rám, megnyalom állát, mutatva még mindig, ő ügyesebb, nagyobb. Hát én egyedül erre nem lettem volna képes! Majd iramodok is ki, körmöm csikordul az idegen talajon, elgémberedett lábam meg-megcsúszik, de közel a ki, az odaki!*

<Ezt a "nyakörvet" még le kell kaparni valahogy, de elviselem még... elviselek mindent, most már, el kell!>

*Ezt ami elzárja a sárga fényt, már én is ki tudom nyitni! Kirontok a Fehér Fény rémséges köre alól, odairamodok az elzáró-dologhoz, majd hátraszimatolok Széllel Játszó felé...*

- /Gar/ Ilyet ki tudok nyitni! Erre, sárga fénybe!

*S mancsom emelném is Szellemerőmmel dacolni Szövővel, ki akadályt állít elénk...*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Rita csöndben, méltóságteljesen végighallgatja a szavakat, majd jelentőségteljes, mély morgással nyugtázza őket.*

-/Gar/ S legyenek tanúink az Éj és az Árnyak szellemei! Míg esküd meg nem szeged, Nagyapa vérei menedéket, ételt és méltó ellenséget biztosítanak neked!

*Közelebb jön a rácsokhoz, ami alatt nem lehet átsiklani fény-nyelő-fekete bundájának hullámzása, mozdulatainak macskaszerű kecsessége fölött.*

-/Gar/ Amin az imént átestél, az emberek úgy hívják: eskü. Nem tudom ismered-e. Olyasmi, mint a szellemekkel köthető paktum, csak pár szabályában más. Megszeghető, elsőre csak a becsületed bánja. De mivel megszeghető, sokkal nagyobb az értéke és becsülete annak, aki betartja, s sokkal kisebb annak, aki megszegi. Az esküszegőket sem a szellemek, sem a Garou-k nem szeretik. Az Árnyurak Félhold-gyermekei meg különösen nem.

*Rövid, ám intenzív hatásszünet után, egy lépést hátrál a ketrectől, majd letelepszik megint. Épp mély lélegzetet vesz, mikor a kérdés éri. Lekókadnak fülei, most tényleg sajnálkozón néz a Rőtkaromra.*

-/Gar/ Nem, Szellemtánc nem jön. Máshol őrzik, és jól. Ezek az Üvegjárók nem fogják egykönnyen elengedni őt. Sajnálom.

*Aztán egy prüszköléssel újra egyenes lesz a tartása.*

-/Gar/ De minket sem fognak elengedni egykönnyen, ha tovább húzzuk az időt!

*Azzal lehunyja szemét, és mély levegőt vesz. És megint. És mire a harmadik levegőt veszi, fényt és formát lélegez be, füstöt és sötét ködöt lélegez ki, ami elrejti, elmossa alakját hömpölyögve. Mire újra látszik, már megint ember, megint lány... de valahogy mégsem. Magasabb. Vaskosabb. Szépnek szép most is, csak... máshogy.*

-/Gar/ Ideje indulni.

*Morogja rekedtesen, akadozva furcsa kiejtéssel. Feltérdel ültéből, és hosszú körmű, vaskos, ám még így is kecses ujjával megpöccinti az egyik páros ezüst-rácsot, amik eddig szorosan egymás mellett álltak. Hirtelen hangosan felberreg a ketrec, és a két rúd elválik egymástól. A ketrec... kinyílik!*

-/Gar/ Segíts! Gyere közel!

*Letérdel a rácsok mellé, de nagyon ügyel, hogy ne érjen hozzájuk. Hiába, ő nem születési alakját viseli, és még ha élre sincs fenve az ezüst, a puszta közelsége is zavaró. Óvatosan benyúl a ketrecbe, hogy hozzáférjen a pórázhoz, és amint teheti bajlódni kezd a szemekkel és azok záraival, ám ez már nem megy olyan gyorsan. Aztán egyszer csak koppan egy fém-darab a padlón, és a lánc, már nem feszít tovább.*

-/Gar/ Nyaklánc erős. Egyszerű. Most marad, nem jön le. Majd később. Gyere!

*Azzal hátralép a bejárattól, el az útból.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Nem értem minek örül hirtelen a szép nőstény. Bánatos Garoutól bánatosak leszünk, kivéve, ha Ellenség. Ellenségnek tart vajon? Nem értem. Ellentmondásosan viselkedik. Nem értem, csak azt hogy nagyon más. Hallottam, láttam, figyeltem a Homidok másságát, de így még nem éreztem. Ettől zavarodottá válok, ficergek. De amit mond... attól reménykedni kezdek. Kicsit. Váladékozó szemem, amit hunyorítok Sosem Alvó Fény miatt, most elkerekedik kissé, fülem felegyenesedik*

- /Gar/ Második... Esély?

<Elmenni? El innen, el, el, el!>

*De ahogy a lelkesedés szikrája megszületik bennem, ő gesztusa-hangja-szaga szomorú lesz újra. Már értem miért.*

<Igazuk volt, más garoukat használnak. És utálni fogom? Ennél jobban is mint... ezt itt? Mint gyászom Falkámért? És a sors... másé? Hát persze, hogy másé, Alfa dönt... de... nincs már Alfám... akkor ki?>

*Kíváncsiságom vegyül értetlenséggel és haraggal mikor Horda-háborúról beszél. Még a gondolat is hogy Hordám megtámadják ezek az urrahok... borzalmas! Azért mert... hát hiba volt? Az Alku a Patkányokkal? De az Alfa döntött, ő bölcs volt. És nagyon, de nagyon hiányzik. Már rá is vágnám hogy persze hogy vele megyek, el innen, de megvárom, hogy folytassa.*

<Új terület? Új Falka? Milyen Falka? Kik? Megszégyenültek? Mitől? Új Ellenség... hát ha Féreg, akkor hulljon. Árnyurak, idegenek és... Homidok...>

*A legjobban az fáj mikor azt említi, régi Hordám nem láthatom viszont. Hát kikkel ünnepelünk, kiknek hozunk foglyot, kikkel osztjuk meséinket, kikkel vadászunk szabadon? Na meg persze Homidokkal együtt... talán Falkában is. Ótvaros és Farkát Kergető voltak egy falkában Homidokkal, de nem tudom elképzelni se milyen az. Aztán a barátok hiányáról beszél...*

- /Gar/ Barát az a Falka....

*Persze kissé bizonytalanná válok, mert nem tudom milyen falka. Remélem velem jönne Szellemtáncos, mert együtt könnyebb lenne minden. De már nem heverek elkenődve, hanem éberen emelem fel fejem, a szabadulás ígérete reményt ad, végre, reményt!*

<De miféle út? Mi az a... "pokol"?>

*Értetlenségem kifejezve biccentem oldalra fejem, bár úgy érzem testbeszédéből-szagából hogy azt jelenti "rossz". Az a sunyiság se tetszik tőle, nem olyan róka-ravaszság, valami más, érzem én. Végül kérdéseket tesz fel. És dönteni kellene. Hát hogy dönthetnék máshogy? Az akármi is jobb ennél. Ennél itt csak Spiráltánc és Féregnek-bukás lehet rosszabb... szimatolok a sötét felé ahová megbújt... aztán válaszom nem várat sokáig.*

- /Gar/ Persze hogy kész vagyok áldozatokra az Anyáért!

<Eddig is kész voltam! Mit gondolsz miért jártunk olyan sokat ezen az urrah-tanyán?>

- /Gar/ Igen, kész vagyok bárki oldalán...

<Üvegjáró? Azt hiszem értem azt a nagyon rosszat...>

- /Gar/ Üvegjáróén... is. Elviselni, nagyon sokat elviselek én!

<Ezt itt nem. Meg a magányt és a rácsdobozt és láncot meg az átokverte SZÖVŐ FÉNYT! De sokat, sokat...>

- /Gar/ És igen a... Nagy... Árnyúr-Alfának(?), igen.

*Fogalmam sincs ki az az embernevű, akiről beszél, de nyilván Rangos. Hát legyen. Ennél itt nem rosszabb, az biztos. Túl kell élnem, mégha még annál is rosszabb dolgokat kell elviselnem, mint korábban. Mindenesetre tartásom is büszkébbé válik, lássa, én eszes, ügyes, jó Garou vagyok! De valami azért nem hagy nyugodni...*

- /Gar/ Szellemtánc is velünk jön?
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Hirtelen kicsit jobb kedvre derül az Árnyúr a rács túloldalán. A könnycseppet nem sikerül teljesen kipislognia szeméből, s a szomorúság tompasága is uralja még tagjait, tartását, de valami csekély vidámság visszatér sötét alakjába. Halkan, szinte titkot csenve szól, miközben a másikéval egy magasságba ereszti bizalmasan fejét, épp csak érintés-távon kívül.*

-/Gar/ Suttogó Halál, én azért vagyok itt, hogy egy második esélyt ajánljak neked!

*Hirtelen és energikusan hátrakapja a fejét, tartása ismét egyenes, a szomorúság veszni látszik belőle.*

-/Gar/ Biztos lehetsz benne, hogy nem fog tetszeni. Sőt, most garantálom, hogy utálni fogod. Ezért értened kell, hogy ez az első, utolsó, és egyetlen lehetőséged szabadon dönteni. Akármit határozol, a sorsod eztán már mások kezébe kerül.

*Tart egy kis hatásszünetet, ami alatt kicsit mocorog, egyenesebb, határozottabb tartást ölt fel. Már a könnycsepp nyoma sem látszik.*

-/Gar/ Maradhatsz itt, fenyegetés, kínzás és bosszú között, kockáztatva egy hordák közötti háború kitörésének lehetőségét, veszélyeztetve a Féreg elleni harc kimenetelét ezen a földön nem csak a Hordád, de mindannyiunk számára... vagy velem jössz.

*Leereszti a fejét, majd hangosabban, határozottabban, némileg fenyegetőbben folytatja.*

-/Gar/ Ez azt jelenti, hogy új helyre megyünk, új ellenségekkel küzdeni, új szabályok szerint. Új falkád lesz, és Új hordád. A régi falkád halott – az új a megszégyenülteké, de élőké, akik küzdhetnek Gaia-ért. A régi Hordád nem láthat viszont – az újban Árnyurak vannak többségben, és homidok. A régi földed elhagytad, hogy a városban, az ellenség földjén élhess – az új földeden minden megvan: tiszta és romlott vadon, jó és rossz emberek, vadak, férgek, szövetségesek és ellenségek. De barátok...

*Hirtelen elhalkul, nyel egy aprót, tekintete elkalandozik, mire keményebben, ám hidegen, egyáltalán nem fenyegetőn tudja folytatni.*

-/Gar/ ...barátok ott nincsenek. Nagyapa hitvallása érvényesül, mindenütt. A Feladatot teljesíteni, bárhogy, bármi áron. Ó és igen, az út...

*Hirtelen megenyhül, ravasz, játékos lesz megint a tekintete, de valahogy ez a ravaszság, ez a sunyi tekintet egyáltalán nem szimpatikus tőle.*

-/Gar/ ...az út egy pokol lesz számodra. De ez az az út ami a leggyorsabb és legalkalmasabb a célba jutáshoz. Vedd úgy, mint egy bevezetőt, Nagyapa birodalmába. Ugyanis ide hívlak: az Árnyurak Őshazájába.

*A ravasz csillogásból mit sem veszít tekintete, tartása azonban domináns, hangja viszont akár a cselszövőké, suttogó, halk, s szinte misztikus, ahogy zúgó Fehér Fény birodalma, és az azon túli sötétség határáról szól.*

-/Gar/ Suttogó Halál, Griff fia, ki az újhold szülötte: Kész vagy-e bármilyen áldozatot meghozni azért, hogy szolgáld az Anyát? Kész vagy-e vállvetve harcolni bárkivel az Ő védelmében – akár Üvegjárókkal együtt is? Kész vagy-e bármit elviselni, az ő érdekében? Kész vagy-e az Őrgróf, Yuri Konietzko szolgálatába állni Gaia ellenségei ellen?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Egyre inkább érzem, hogy rossz irányba haladok, de nem tudom már abbahagyni... és talán nem is akarom. De végül is mit gondolhattam, hogy tudnám meggyőzni, mikor nem is ismerem? Idegen, nem tudom miért van itt, mit akar tőlem. A Harag vibrálására még jobban összehúzom magam, bár egyre kevésbé vagyok benne biztos, hogy ezzel hatni tudok rá. Nem értem mit vár tőlem, csak azt tudom, egy farkas sem tép meg ha behódoló és kölyökszerű vagy... általában. Első szavai bizonytalansággal töltenek el. Sok múlik? Minden elveszett... megölték a Falkám. De figyelek én, nagyon is figyelek, az aggasztó jelenléte is sokkal jobb, mint a semmilyen jelenlét. Ahogy körözni kezd én is forgatom a fejem utána, bár az az átokverte lánc megnehezíti.*

<Hogy mit mondanak rólatok? Nem sok jót...>

*Persze igaza van, én nem beszéltem Árnyúrral még soha, a Horda beszélt, de az farkasnak született volt... és őt is elzavarták. Hát most figyelek, de nem nagyon van ínyemre, amit hallok, bár annyira nem is idegen, hisz mi is megteszünk bármit, ami Gaia javát szolgálja. Főleg a Ragabashok. Ez Láthatatlan Holdas gondolkodás. De mégis, idegen is tőlem, nyugtalanít. Az főleg, hogy Testvér-Törzsnek tartja a Csótány gyermekeit. A beálló csendet nem töröm meg, töprengek azokon, amiket mondott. De így se vagyok közelebb, mit is akar.

Aztán a régmúltról beszél. És persze, sokat gondolkoztam a Régmúlton, amikor hallgattam a Galliardok vonyítását. Griff Emlékezete meséit. Tudom én, hogy volt Féreg a Városok, az Impergium, de még a majmok bukása előtt is... de azt is, hogy akkor másmilyen volt. De akkor annyi minden másmilyen volt, úgy mesélik, hogy még mi is mind Hisponak születtünk. De persze nem akarok vitázni vele, most már nem.

Mikor leül újra, én is ülepemre tottyanok, próbálom figyelni hová néz a szeme, de nem látom. A beteg erdők említésére ínyem felkúszik a fogaimon, ingerültté válok.*

<Persze, hogy láttam beteg vadont! És tudom, én nagyon jól tudom milyen nehéz azt meggyógyítani. De... meggyógyítható! Szomorúvá tesz és fáj neked is minden beteg hely... hát tudnád nekünk mennyire fáj! Persze tudom mit mondtok, a Féreg bebújik vadkanba, korhadó fába is, azt is meg kell ölni, tisztítani, de semmi nem olyan kényelmes a Féregnek, mint az ember! De hogy is érthetnéd, mikor egyik szülőd ember volt...>

*Mégis bánata átragad rám, mert akármilyen fájó is itt, minden fájdalom fokozható. Ha valaki, én jól tudom. Azt is milyen pusztán egy Falkaként egy látszólag soha el nem fogyó ellenséggel küzdeni. Hogy milyen amikor elveszted a reményt és megkörnyékez a Harano, mert a jövő szelei csak bűzt és némaságot hoznak. Viszont azok a szörnyű, ősi erők... nem vagyok benne biztos, hogy tudom, miről beszél. A Féreg ősi, csak új bőröket visel, de mégis úgy érzem, nem általában véve a Féregről beszél. És sír, úgy ahogy az emberek... és tán nem is tudja azok a könnyek milyen értékesek.*

- /Gar/ El tudom képzelni. Mi... mi ezt értjük. De... nem szabad feladni a reményt.

*Most minden róka-ravaszság nélkül szólok, őszinteségem engem is meglep. Hisz ebben élünk mi Rőtkarmok mind, mindig annak a szélén hogy megadjuk magunkat a kétségbeesésnek és megvesszünk tőle, vagy harcoljunk. Idegességemben megvakarom fülem, igyekszek közben nem elbotlani a láncban, ami útban van. Aztán a ketrec Árnyúr felé eső részének rácsához olyan közel megyek, amennyire tudok, még orrom is kidugnám rajta, ha elérném.*

- /Gar/ Miért vagy itt? Miért nekem mondod ezeket? Én nem tehetek innen már semmit.

<És milyen dicstelen vég... Üvegjáróktól. Kínoznak, aztán megölnek, ahogy a Falkámat... nem érzem többé a Vadon illatát, nem látok igazi csillagokat se, Gaiától elzárva ölnek meg, és az én kínom-halálom nem segít neki. Hiábavaló...>

*Bánatom egyre fokozódik, már alig-alig figyelek oda a nőstényre is, csak újra elheverek. Reményről beszéltem, itt... de ugyan engem miért is engednének el a Csótány gyermekei? Foglyot nem enged el senki. Mi se tettük. Soha.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Rita továbbra is élesen figyel minden mozdulatot, s látszik, nem kerüli el figyelmét sem a kétségbeesés, sem a zavar, sem a dühös felháborodás, sem a kihívó póz, mely utóbb kerül korrigálásra. Többször a szemét forgatja, mintha odaképzelt legyet követne tekintetével, s olykor apró fújások, sóhajok is feltörnek belőle, de kitartóan és türelmesen kivárja.
Ám az utolsó mondatokra élesen felhorkant, majd nagyot prüszköl. Felpattan négy lábra, és elindul, lassan körbe a ketrec körül. A Fehér fény különös játékot űz sima fekete bundáján ahogy az egészséges, nem duzzadó, de erős izmok kecses játékba kezdenek a karcsú, szép vonalú test mozgatásában. Mégis nehéz nem észrevenni a benne felgyűlő haragot.*

-/Gar/ Na, hogy is csináljuk ezt... Megvan! Nagyon kérlek próbálj meg követni, mert sok múlik rajta, és azon, hogy mit válaszol!

*Kis szünetet tart, nem figyel csak előre, bele a sötétbe a Fény pereme mentén, mindig csak előre, ahogy körbe, körbe jár, Árnyék és Fény határán. Lassan kezd mondandójába.*

-/Gar/ Ahogy látom, még soha nem volt dolgod Nagyapa véreivel. Akkor mesélnék rólunk kicsit, mert ha úgy alakulnak a dolgok, ez a tudás egyszer még megmentheti az életed. Nem tudom mit mondanak rólunk a Griff fiai, de ha a legegyszerűbben kellene megfogalmazni, hogy mi is a legjellemzőbb ránk, én azt mondanám, hogy: Végrehajtjuk a feladatunkat. Bármilyen eszközzel. Bármilyen áron.

*Egy pillanatra odasandít a ketrecbe. Tekintete kemény, hangja komoly, immáron nyoma sincsen a játékosságának.*

-/Gar/ Ha a sikerhez az kell, hogy barbá... fhm, Vadak legyünk, és fékezetlenek, megtesszük. Ha az kell, hogy türelmesek legyünk és ravaszok, megtesszük. Ha hősként kell meghalni, hősként halunk. Ha el kell futnunk az ellenség elől, hogy tőrbe csaljuk, most, holnap, egy hold, vagy egy tél múlva, hát elfutunk. Ha a Szövőt kell használni, a Szövőt használjuk. Ha egymást kell felhasználnunk... hát megtesszük. Emberek, homidok, metis-ek, lupus-ok, farkasok. Mind megtesszük azt ami tőlünk telik, ahhoz, hogy teljesítsük a feladatunkat.

*Kis szünetet tart, nyel egy nagyot, majd folytatja, tovább róva köreit.*

-/Gar/ Szerintem valamikor az Üvegjárók és mi, nagyon hasonló törzsek lehettünk, testvér-törzsek igazán. Ők se tesznek másként, csak használják a Szövő eszközeit a célért. Igen, olykor a Szövő ellen is, még ha nem is hiszel nekem! Csak sokan közölük túlságosan belemélyedt a Szövő rejtélyes útjainak kifürkészésébe, miközben a cél csak az volt, hogy jobban ismerjék, jobban értsék, és jobban hasznosíthassák. Megszállottak lettek az ismerettel, az értéssel, a kísérletekkel, és néhányan – nem mind, ahogy a tieid szeretnék hinni – megfeledkeztek a feladatról, amiért elkezdték a Szövőt használni.
A feladatról, ami nem titok. Te is ismered. Ugyanaz a szabály vonatkozik ránk is, mint rátok. Ahogy idézted: Öld a Férget ahol tanyázik!

*Újabb szünet következik, ezúttal hosszabb. Amikor ismét megszólal, hangja szomorúbb, fájdalmasabb, léptei sem olyan kecsesek valamiért.*

-/Gar/ Gondolkoztál már azon, milyen lehetett az élet a városok előtt? A sokat emlegetett Impergium-ban? Akkor nem volt a Szövő még sehol. Akkor ember is alig volt. Mégis emlékszünk rá. Mi mégis voltunk. Mi már akkor is Gaia Karmai voltunk. Miért? Mert kellettünk, azért! Hol tanyázhatott akkor a Féreg, a betegség, ha nem a Vadonban?

*Hirtelen megtorpan, leül újra, szomorú, okos szemével a ketrecbe néz, ám nem lát, szeme máshova fókuszál.*

-/Gar/ El tudsz képzelni erdőket, völgyeket, hegyeket, betegen? Igazán betegen? Ahol nincs egy egészséges állat. Ahol a fák árnyékában se Hold, se Nap nem világít. Ahol a föld beteg fák olajos, bűzhödt nedveitől sáros, ahol a lépted alatt fakadó gombák felhője fojtogat. Ahol az állatok Halálért sírnak, s dühödten támadnak mindenre ami egészséges, hogy okozza végre vesztüket, vagy szenvedje ő is rühüket. És el tudod képzelni, hogy mindezen betegség és nyomor és szenvedés mögött, soha nem állt a szövő, még csak ember sem?

*Újabb szünet jön, miközben nagyot nyel. Ekkor csillan meg szeme sarkában az apró nedvesség, egy parányi könnycsepp. Az emberi fájdalom jól ismert, ám itt, így, környezet-idegen jele.*

-/Gar/ El tudsz képzelni olyan gonosz erőket, akik majdnem idősebbek az emberek városainál, és azóta rontják, formálják ezeket a Vadonokat? És el tudod képzelni, mi mindent kell megtenni azért, hogy pusztuljanak?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Fülem hegyezem mikor Széllel Játszó végül megszólal... tudnom kell mi történt! De kissé meglep amit mond...*

<Nem csalunk? Mondja Ragabash a Ragabashnak? Tudom jól mi lenne ha elmondanék mindent. Nagyon jól tudom.>

*De mikor Szellemtáncos "családját" megemlíti, önkéntelenül kiül a harag szemembe és halk morgás tör fel torkomból. De igyekszek nem fenyegető lenni... nagyon igyekszek. Visszafojtom a feltörni kívánkozó választ... egyelőre. De amit utána mondd... hogy egy megszökött, reménnyel tölt el. Pici reménnyel, de reménnyel... még az undorító Féregfarkas-tanya említése ellenére is.*

<Ótvaros vagy Farkát Kergető? Rossz irányba? Akármelyik is, ők... ők tudnak vigyázni magukra. Kakukk, itt nem érezlek, de kérlek, vezesd őt Hordához!>

*De mikor rátér, hogy nem mehetek el... hogy talán soha, újabb halk nyüsszenés szakad ki belőlem, komoran heverek le.*

<Nem, nem, nem, nem, nem, Gaiának szüksége van rám!>

*Fülem megrezzen újra, mikor tartást vált. Figyelemmel iszom szavait, még ha cseppet sem értek egyet vele. Azt hittem az Árnyurak okosabbak. Nem mintha számítana, most nem. Csak az számít hogy beszél hozzám, hogy oldja magányom.*

<Ó, ha tudnád hányat és hogyan. Ugyan mit sajnálnék egy Üvegjárón... vagy az összesen? Nem Garouk azok már, régóta nem! Az alku része volt, na és aztán? Farkát Kergető és Ótvaros jóllaktak azokból az úgynevezett "rokonokból", hát ennyi is a hasznuk! Talán azt hiszed valami Gaia Gyermekkel beszélsz? És miféle... Árnyurak a MI területünket? Vad-beteg? Micsoda!???>

*Egy ideig csendben hunyorgok Széllel Játszóra, igyekszek nem rezzenni. Majd szusszanok lemondóan és újra felülök. Meglep hogy ilyen dolgokat el kell magyaráznom egy Homidnak, akik állítólag olyan okosnak tartják magukat. Persze a "mit tennék" nem olyan kérdés amire válaszolni kéne. Végül megszólalok.*

- /Gar/ Öld a Férget ahol tanyázik... és ahol tenyészik. Hol tenyészik a Féreg, a Vad szívében? A Vadonban ahol jó illatú a szél, ahol tiszta a víz, ahol egészségesek az állatok? Vagy...

*Mancsommal dobbantok az undok, sima talajra.*

- /Gar/ ...a Szövő hálói mögött?

*Ahogy nyilván ő sem várt egyenes választ, én se várok tőle. Biztos okos. Mindenki azt mondta az Árnyurakról, hogy okosak. Orrom lógatva sandítok körbe sajgó szemeimmel a vörös csillagok felé. Nem csoda, hogy bolondok és betegek az Üvegjárók, ha önként a Szövővel élnek...*

<Szellemtáncos...>

- /Gar/ Szellemtáncos családja mi vagyunk, a Griff megmentette és befogadta! Hát milyen Garou az, aki kölykét elzárja Vadontól? Aki ilyen...

*Mancsommal a gonosz ezüstrács felé kaszálok*

- /Gar/ ...rácsok mögött tartja? Aki nem játszik vele soha, nem nyalogatja? Aki kínozza? Aki nem tanítja meg vadászni, hanem helyette... olyanokra, hogy papírokért kérjen húst, emberektől? Ez lenne az Üvegjárók szeretete? Ez Gaiától való?

*Nehéz ravasznak lenni ilyen keserves helyzetben, de mindent meg kell tennem, hogy magam mellé állítsam... a Felemásra nem számíthatok. Persze nem tudom mennyire hat rá beszédem. A majmok is elég... furcsán tartják a kölkeiket. A Homidokról meg amiket hallottam... nem túl biztatóak. Szusszanok újra, a vízből lefetyelek, majd kissé kihúzom magam, de aztán időben újra megalkuvó pózba rendezem magam, tekintetem a földre szegezem.*

- /Gar/ Ők nem értik meg soha, Széllel Játszó, pont ezért. A Szövő megöli az érzéseiket és ösztöneiket. A fémkövektől, amiket a mancsuk és Földanya közé tesznek, nem hallják Földanya sírását...

*Majd újra óvatosan rásandítok a nőstényre, aki olyan kellemes látvány... rövid ideig töprengek, majd folytatom. Muszáj... valahogy muszáj elérnem, hogy ne tartson utálatosnak, ami nehéz lesz, érzem, hisz tudom nagyon jól, miket tanítanak más Törzsek a kölykeiknek rólunk.*

- /Gar/ De te biztos megérted. Mennydörgésnek nem lennél gyereke, ha a vihar elől mindig dobozokba bújnál. Szereted a vihart, a zivatart, nem? A villámokat? A Szövő indáiban lakó villámok viszont nem a Nagyapától valók, tudod te is, nem? Akkor hát... a Szövő hideg, Gaia-idegen szagú... dolgait imádó Garouk... Gaiától valók?

*Remélem, nagyon remélem, hogy egyet ért. Amennyire én tudom, senki se szereti a Csótány gyermekeit, még azok se akik szintén városokban élnek. Persze azt már nem tudom, hogy akkor miért van ezen a helyen, közöttük. Vagy egyáltalán... miért van itt velem. S noha fásult és tán kissé kutyaszerű is vagyok, és annak is mutatom magam, közben azért éberen figyelem orrommal, Fehér Fénytől kínzott szememmel, csendtől és Szövőbúgástól sajgó fülemmel, mit reagál.*
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*Az Árnyurat láthatóan elgondolkodtatja mindaz ami elhangzik. Újra félre dönti a fejét, szeme a távolba réved, mégis, furcsán a padlóra szegezi. Csak akkor kapja fel tekintetét újra, mikor a ketrec lakója folytatja. A „Szövő-beteg” kifejezésre újra, mintha aprót rándulna félre a feje, de aztán kiegyenesedik. Elgondolkodva figyel, aztán, egy rövid szünet után épp megszólalna, mikor elhangzik a kérdés. Ezen is elgondolkodik láthatóan, de gyorsan válaszol.*

-/Gar/ Rendben, játszunk ilyent! Egy kérdés, egy válasz. De nem csalunk, nem hazudunk! Szóval Szellemtáncos jól van. Elég morcos, és ő is be van zárva, viszont nem egyedül. Idehozták az eredeti csalá... falkáját. A szüleit. Testvéreit. És Garou-k is többet látogatják.

*Békés, derült hangon, továbbra is egyenes, ám nem fenyegető tartással közli mindezt. Aztán újabb, apró sóhaj.*

-/Gar/ Ami a többieket illeti, csak egy szökött meg közületek, őt nem találják. Bármi történhetett vele, akár még életben is lehet de... nos, azt mondtam nem hazudunk. Rossz irányba indult a vadonnak. Egy pusztuló gyár-telep felé. Egy Féreg-farkas-falka területe felé.

*Szomorkás nézés, enyhén kókadó fülek. Aprót szikrázik a fényt-nyelő bundából az apró aranykarika.*

-/Gar/ Bármi történhetett, akár meg is szökhetett és kijuthatott a vadonba. Te ismered, te tudod mennyire rátermett. De ha megtörtént a legrosszabb, sajnálom.

*Aztán hasonló szomorúsággal a hangjában folytatja, apró szünet után.*

-/Gar/ És sajnálom Settenkedő Halál, de nem mehetsz el. Így nem, még nem. Lehet, hogy talán soha.

*Hirtelen kemény lesz a tekintete, kiállása újra határozott, tartása egyenes, domináns.*

-/Gar/ Ez csak is rajtad múlik. De ezt majd később. Most a kérdés. Ismered a Litániát, ismered ezt a világot. Tudod, hogy nem csak egy „Szövő-beteg” Garou-t öltetek meg, noha lehetséges, hogy ez az egyetlen halál, amit egy kicsit is bánsz. De tudod azt is hogy tucatjával vesztek oda emberek is. Családok szakadtak szét. Kölykök árvultak el. És Rokonvérek vérvonala szakadt meg. Garou vérvonalak szakadtak meg. Végleg. Igazságosnak tartod ami történik veled? Úgy értem, hogy ha más Garou-k, legyenek mondjuk azok Árnyurak, égetnék fel az erdeiteket, pusztítanák falkáitokat, csak hogy a „Vad-beteget” közületek elpusztíthassák, te hogy éreznél? Te mit tennél?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Feltűnik a nőstény zavara vagy értetlensége, mikor meghunyászkodó pózba rendezem magam. Én azt nem értem ő mit nem ért; domináns póz első találkozásnál kihívás és agresszió, amit kerülni akarok. Egyébként is a keserűségem olyan hatalmas, hogy büszkeségem maradékát is elfedi. De persze fájdalomszagom nem érezheti, ahogy más sem. Üdvözlésére csendes maradok, nem követem tekintetét, nem akarok újra a Fénybe nézni.*

<Jól esik???! EZ? Hogy, miért, mi...>

*De a válasz se várat magára sokáig.*

<Látni? Látnál, ha látszana a szabad ég! Barlangban meg... hát mire adott Gaia orrot neked, ha nem erre? Láthatatlan Hold alól ismered az Adományt, visszahozom én a szagom ha ezen múlik...>

*De mikor hozzáteszi, hogy nem tudja elaltatni a Fényt, már fel sem vetem hogy inkább nem rejtem szagom csak tüntesse el végre. Furcsállom, miért nem képes rá, a sima majmoknak menni szokott, valamit a mancsukkal csinálnak egy olyan valamin aminek nem tudom a nevét, rápofoznak vagy ilyesmi. Csüggedten lógatom a fejem. De legalább nem vagyok egyedül. És legalább a vadász irháját viseli az Árnyúr. Rezzenéstelenül kivárom a csöndjét, nem zavar. A jelenlét a fontos, és kommunikáció hang nélkül is van. Az enyém komorságomról szól. De folytatja végül hanggal is, újra a mattfekete bundájú Árnyúrra sandítok*

- /Gar/ A Fény... mert a...

<Ne nevezd majomnak, nem szeretik...>

- /Gar/ ... emberek nem látnak sötétben és el akarják nyomni a csillagok és Luna ragyogását. Itt ez a Rossz Fény... szerintem kínozni akarnak az Üvegjárók. Nem értem.

*Megrázom a kelleténél loncsosabb bundám, kissé ingerülten járkálni kezdek, ugyanazokat a végtelen, szűk köröket róva újra, mint amiket azóta, amióta idehoztak. Gondolatok cikáznak a fejemben mit mondjak. Megkérdezhetné azokat az Átokverte urrahokat is, miért vagyok itt, de úgyis hazudoznának.*

- /Gar/ Egy Beteget megöltünk közülük. Szövő-beteget. Azt hiszem... ezért támadták meg a Falkám.

*Ahogy a mészárlás képei és hangjai eszembe villannak - a sok Szövőfegyver, a kilátástalanság, a tüzek, a dörgések, a mardosó füst, az Alfa és a Béta élettelenül földre hulló teste - úgy le is dermedek, kínoz a fájdalom, a hiány. Halk nyüszítésem panaszos vonyítássá lesz, még a fojtogató lánc se érdekel. Végül újra kezdek visszatérni homályosan a jelenbe, kétségbeesetten és gyötrelemmel telin - és egyúttal könyörgően - nézek fel Széllel Játszóra, továbbra is szubmisszív tartásban.*

- /Gar/ Él még valaki a Falkámból? Szellemtáncos? Őt is betették guruló dobozba! El akarok innen menni! Itt szörnyű, nem Garounak való ez a hely és ez a fény, Gaiától idegen, Gonosz!!!
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Feoras]

*A nőstény bátorítóan figyel, füleit hegyezi, hogy elcsípjen minden szót. Mikor meghunyászkodó tartásra kerül a sor, értetlenül félredönti a fejét, ám a zavar szeméből nem torzítja az élénk figyelmet.*

-/Gar/ Üdvözöllek Settenkedő Halál!

*Fejezi be vidáman, bátorítóan a köszöntés Garou rítusát. A fényre tett megjegyzésre ő is felsandít a gonosz forrásra, kevésbé vidáman, kicsit talán fáradtabb fültartással válaszol.*

-/Gar/ Ó, ez? Nem mondom, hogy kellemes, de most pont jól esik.

*Visszanéz a ketrecbe.*

-/Gar/ Legalább látlak. - *Jegyzi meg szívélyes hangon, mintha észre sem vette volna a másik szenvedését. Kis szünet után halkan sóhajt egyet.* - Egyébként se tudok vele mit kezdeni.

*Újra visszanéz, most hosszabb a szünet. Éjsötét bundája még a gonosz Fehér-Fényben is kellemesen tompa marad, nem fénylik, nem csillog. Mégis tiszta. Mégis szép. Hirtelen újra megszólal*

-/Gar/ Érted azt, hogy miért a Fény? Tudod, hogy miért vagy itt?

*Csendben, rezzenéstelenül vár. Figyel. Minden neszre. Minden mozzanatra. A válaszra.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Sablepaw]

*Mióta tart? Nem tudom. Búgó, rossz, idegen Szövő-Fény, sosem alszik, és fáj, fáj tőle szemem, fáj tőle szívem. És a magány! Mikor sikerül aludni, néha álmomban Falkámmal vagyok, összebújunk nagy kupacban, mindenki él, mindenki vidám... de aztán az ébredés és az emlékezés. Földanya Kegyetlen Bosszúja és Griff Emlékezete meghaltak. Kakukkot sem érzem magamban, nincs senki, senki már! Úgy hiányoznak, még Rútpofa is hiányzik, és halott ő is... többiek élnek még vajon? Eljutott valaki a Hordához? Ha el is, értem nem jön el senki már... S ilyenkor sírok panaszosan, megtörni a csendet és a búgó gonosz Fény hangját, körözök a szűk, rossz rácsos ezüst-dobozban, amennyire a lánc enged, vonítok míg ki nem szárad torkom, aztán a vizes-tálból lefetyelek. Mióta tart? Miért teszik ezt velem?

Valahányszor megérzem saját mocskom bűzén át a Szagot, ami a sárga fénnyel jön, felkapom a fejem, bár már se harag, se remény nem sok maradt szememben. A Felemás... már a Felemásnak is örülök. Sokkal jobb Náluk. Elrágcsálom a húst, és bánatomon túl is örülök kicsit, amikor marad, mert annyira borzalmas egyedül ezen a Gaia-idegen Szövőtanyán. De miért mindig majomként marad? Ennyire gyűlölik a Csótányosak a Vadászokat, hogy formájukat is tiltják mindenkinek itt? Nem értem Felemás mit dünnyög, de jó, hogy beszél, hogy megtöri Fénybúgást és Csendet. Én azért kérlelem mindig, láncot vegye le, mert fojtogat, vagy legalább altassa el végre a Gonosz Fehér Fényt...

De mindig marad minden a régiben, s nyüszítek utána, mikor magamra hagy egyedül a Fehér Fénnyel és a sötétben búvó vörös csillagokkal, amik mint a Féreg szemei, úgy hunyorognak rám, félelmet keltve bennem.

Csikordulás? Valóban van, vagy csak fejemben? Bolond leszek mint Rútpofa? Ő hallott dolgokat amik ott se voltak. De van, van, hallom. A Felemás az? Felemelem fejem, szimatolok. Nem a Felemás, ez más szag, új szag... éreztem már ilyet. Majmokon akik virágszagúak akarnak lenni, pedig nem szeretik a zümmögőket akik a virágszagra mennek. De legalább Valaki, Valaki új!

Mikor meglátom, kissé lesunyom magam, Fénytől fájó szemem azonban rászegeződik.*

<Beszél, de mit beszél? Foga villan, dühös? Nem, nem, persze! Náluk ez az öröm! Minek örül egy ilyen helyen? És mind majomként jár ide? Kínoznak ezzel is, hogy ne értsem őket...>

*Szaga-testbeszéde mérges és játékos is, meg örül is... én csak nyugtalanul, meg-megrezzenő, hangját követő fülekkel ücsörgök, mocorgok. Aztán elhallgat. Valami... történik. Változik! És Farkas lesz, Vadász-alak! Félrebiccentett fejjel figyelem, szomorúságom és kínom fátylán át is kíváncsiság csillan szememben. Szép nőstény. Legalább valami szép van itt! Úgy szeretném, ha maradna... még akkor is ha csak a fejemben van, akkor is, maradjon! És végre érthetően beszél! Valódi!*

<Széllel Játszani, én is játszanék Széllel, szabadban újra... hogy mi? Mennydörgés Nagyapa? Árnyúr? Árnyúr, itt? Nem tudtam, hogy Árnyuruk is van. Miért jött a Rossz Helyre Árnyúr? Mindegy is miért jött, itt van, kedves hangon beszél... ő is Láthatatlan Hold és ő is Fostern! Csak... majomszülött... persze hogy az. De farkasnak szép!>

*Mégis valami... valami ijesztő. Talán a Más. Talán hogy nem tudom biztosan van-e ő, vagy nincsen. Farkam lábaim közé kúszik, fülem hátracsapom, testem alacsonyan tartom. Lássa, én nem vagyok Rossz, sose voltam, én Gaiához hű vagyok, voltam, a Gonoszok tették ezt velem, kínoznak, kicsi vagyok! Hátha sajnál mint Kölyköket... Szemembe kiül újra bánatom, láncom csörren, ahogy pózt váltok. Pár szívdobbanásnyi idő után végül én is megszólalok, mormogó hangomba kiül fásultságom, fájdalmam, gyászom is.*

- /Gar/ Nem zavarsz. Fehér Fény zavar...

<... és a magány!>

- /Gar/ Settenkedő Halál vagyok. Én is Láthatatlan Hold szülötte, Griff gyermeke, Fostern.

<... Persze, a születés, náluk többféle van, ők hozzámondják...>

- /Gar/ Lupus.

<...beszélgetni, persze, persze, igen, igen!>

- /Gar/ Beszélgetni. Jó.

*Felhunyorítok a Rossz Fény felé, majd megrázom fejem, a lánc újra nyakamba váj tőle, de most társaságom van, az jobban leköt.*

<Széllel Játszó... hátha ő el tudja altatni valahogy a Fényt! Árnyúr, akkor biztos az árnyékokat szereti jobban ő is...>

- /Gar/ A Fehér Szövő-Fény, neked... nem fáj? El tudnád altatni? Kérlek... magától sosem alszik és folyton... zúg...
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr