Karel Diaconescu

[Feoras]

*A cellán túli teremben sötétség uralkodik, csak a túlsó oldaláról beszűrődő narancsos, táncoló fény miatt lehet kivenni dimenzióit. Mozgásnak – a mihaszna „testőrök” eltűnése után – semmi jele. A helyiség maga nem különbözik sokban a cellától, épp csak jobban szellőzött, és persze tágasabb. Ugyanaz a nyirkosság uralkodik itt is, és ugyanazok a málladozó falak ölelik. A túlsó végén egy kopott lépcsősor vezet fel, a narancsos fény felé. A lépcső tetején egy kovácsolt vas rács állná el az utat, azonban ezt is csupán a huzat tartja félig nyitott állapotban.

A rácson túl, a korbácsoló eső áztatta, gondozott pázsitú udvar terül el, amit sötéten, méltóságteljesen magasodó, időnként némi növényzettel tarkított romok vesznek körül. A fény az udvar közepén négyszög alakban leszúrt, a vad széllel és esővel folyamatosan viaskodó, olajos füstöt eregető fáklyák adják.
Körben az udvaron emberi alakok látható. Balra az egyik egyszerre küzd a széllel és a pórázon két tömzsi, izmos, tömpe orrú, fekete bundájú kutyával, akik morogva szaglásznak az érkező felé. Vele átellenben az oszlop tövében egy vadászpuskát pihentetve kezében egy másik alak. Hátrébb, a fal tövében egy hasonlóan felszerelkezett harmadik.

Mindannyian nehéz esőköpenyeket viselnek, és aggodalmasnak látszanak. Hogy a kilépő theurge miatt, vagy az elemek miatt, ezt jótékonyan elfedi a figyelő szemek elől a csuklya. De mindannyian jellegtelenek.

Mert a fáklyákkal ölelt udvar közepén, kibontott, a szélben lobogó köpenyben egy negyedik alak állja töretlenül az elemek ostromát. Magas, szikár férfi, idő koptatta farmerben, fekete, farkasfejet formázó, legalább ennyire kopott pólóban, és egy öreg, szürkülő bőrdzsekiben, ami a köpennyel együtt válik – ha nem is olyan készségesen – a szél játékává. A fickó arcából a csuklya miatt nem sok látszik, ám háta mögött összefogott karjai, és egyenes tartása miatt hangsúlyossá válnak az övén két oldalt függő tőrök. Az egyik matt-fekete markolatú, fényes markolatgombú, hosszú, karcsú pengéjű, újabb alkotás lehet, fekete műanyag tokban. A másik szarvasbőr tokban nyugvó, szalaggal átkötött csont markolatú, vastag, íves, kurta kés. Huzamosabb vizsgálat során arra is rá lehet jönni, hogy mindkét fegyver, noha használható döfésre és vágásra is, a férfi jobb kezére esik kényelmesen.

A férfi, mikor megszólal, hangja érdes, ám hallható erőlködés nélkül képes túlkiabálni a vihart.*

-/Ro/ Üdvözlet Karel! Mondhatnám, hogy sz*rul nézel ki, de ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy esik. Hauser Péter, Philodox, Adren.

*Egy távoli dörgés zöreje gördül végig a tájon. Nem igazán hangos, még csak a falakat sem remegteti meg, ám a férfi láthatóan nem akarja túlkiabálni. Így bemutatkozásának zárszavaival megvárja annak elültét.*

-/Ro/ Végzet Bíra. Nagyapa hozott Szelindek várában! Azt, gondolom, tudod hogy miért vagy itt, épp elég időd volt gondolkodni rajta.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Azrael]

<Valaha a Király voltam... s most a Bolond vagyok>

*Nagyapa... Nagyapa figyel
Már a fogság kezdetén, mikor belöktek ebbe a lyukba, leszaggattam magamról ezt a koszos zsákot
A koldusok és a Csontrágók hordhatnak ilyet, de egy Úr?
Soha!
A Csúcs Ura meztelenül is a Csúcs Ura... és így legalább érzem a kő hidegét, nedvességét, és nem kell vakarózni attól a vacaktól
A Csönd... a Csönd igazából az idegesítő

<Átkozott láncok...>

*Fétis
Nem kétséges
Okosak
Persze az egyetlen bűnöm, hogy lebuktam... és a nyakamat rá, az a Vándor buktatott le. Rövidlátó, lapát fülű, korlátolt népeség! ÉN dolgoztam azért összefogjam a népet, még ezeket a korcs sakálokat is, és kerestem, kutattam a választ! Sutekh? Egyiptomi vámpírok? Csak amit a drogoktól felejtettem több, amit ezek a néma futárok tudnak!
Duat, a sötét alvilág... Apep és Ra... bah, pendítsd meg, hogy a nagy Sutekh Ra bajnoka volt, és védte a Nap-bárkát minden áldott éjjel a sötétség nagy kígyója ellen és mit kapsz?
Vicsorognak
Emítsd meg, Anpu... a szeretett Anubiszuk Sutekh fiacskája, és úgy kell lefogni őket
Mitológia és történelem, ahol az egyik véget ér, ott kezdődik a másik.
Ez meg bármelyik egyiptomi mitológiáról szóló könyvben benne van...
Dolgozz, visszakapják az őseiket hogy hálából majd szolgáljanak, és tessék... tuti az a sakál szimatolta ki, hogy a Szörnyeteggel dolgoztatok és árult el. Hálátlan népésg!
De egy jó tett se maradt még bűntetlenül!
És tessék, megfosztottak mindentől, a méltóságomon kívül, Rang, Falka, Fétisek... a képesség gyakorlatilag bármire
Okosak...
Én is ezt tettem volna, csak kicsit több izzó ezüsttel és valószínű pár érdekes orvosi szerszám is szerepet kapott volna, és egy kínzókerék.
Nincs sok értelme koplalni, ha már úgy is megtalálták a módját bedorgozzanak, akkor akár tisztességesen ehetek is. Az erőre szükség van.
ÉS Nagyapa védencei erősek
A csönd.... őrjítő.
De még őrjítőbb a bukás
Előről kell kezdeni mindent
És fogom is

- Ma a déli szárnyban terítsen CinCin... lehet vendégeink is lesznek. Jobb felkészülni, nem igaz öreg fiú?

*Nem őrültem meg
De a sarokban ott a kis patkány. CinCin. A komornyik.

- Menjen le kérem a szakácsnőhöz CinCin, és mondja meg Cincogi asszonyságnak, ne a szokásos moslékot küldje fel!

*A börtön teli van patkányokkal. És csótányokkal. Meg mindenféle undormánnyal. Örök harc a legjobb darabokért.
Sámán vagyok! És a Csúcs Ura... abból kell dolgozni ami van.
Persze nem volt könnyű... Ragadozó vagyok és ezt érzik. Érzik a veszélyt, érezték.. de azt is, ez a ragadozó a barátjuk
Nagyon jó barátjuk tud lenni... és okosak ezek a kis ravasz bundások!
Tanácsokat adtam a patkányoknak, hogy skorpiók mellé álljanak... együtt győzzék le az undormányokat
Aztán falják fel egy ünnepi lakoma keretében a skorpiókat.
Krenko, te patkánylovas, mennyit segítettél, megértsék amit mondok!
Mire nem jó egy olyan kapcsolat?
Minden esetre szeretek úgy gondolni magamra, mint Bíborosra XIII. Lajos, Patkánykirály mögött.
Éljen soká!
Tehát, hogy elfoglaljam magam, újjászerveztem birodalmam, az uralmam
Nem sok patkány jár erre.... CinCin a komronyik, Félszemű Cincogó, a bérgyilkosom, az ajtónál mindig kaparászó kettő, a testőrségem... Cincogi aszsonyság, egy idősödő kövér patkány nőstény aki a kamrában lakik, és szeretek úgy gondolni rá, mint szakácsnőmre, aki felelős a .... dolgokért amiket felhoznak nekem étel címszó alatt. És Árnyék, a kémhálózatom feje, aki igazából Krenko patkánya akinek az elméjét meglovagolja, és noha a kémhálózat egy fős, és nem nagyon tudja elmondani mit látott, de kezdetnek jó
Átkozottul sok munka és szervezés ám a semmiből birodalmat építeni! Lefoglalja az elmét
Egyszer olvastam egy fickóról aki évekig a börtönben ült és nézte a madarakat, ahogy ki be repkednek a rácsok között, szabadon, és hiába piszkítottak az ágyára, ették meg a kenyerét, ő csak mosolygott és nézte a röptüket, így teremtve magának valamiféle szabadságot. Vén tengerészek, akiket a kor és gyengeség megfosztott attól, tengerre szálljanak a napjaikat palackokba zárt nagy hajók építésével töltik...
Tőlem elrabolták a Falkám, a Rangom, mindenem, az életemet! És most itt ülök a sötét cellámban, újrateremtve magam körül a birodalmam, bátorítva apró versengéseket, hatalmi harcokat és ha minden jól megy akár pártoskodást, miniatűr formában. Komor, borongó szoborként, alattomos árnyékoktól és váratlan politkai gyilkosságoktól hemzsegő padlólapok közepén
Sajnos az túl feltűnő lett volna Krenko tolmácsolásán keresztül megkérjem a népem, hozzanak fel egy csomag jófajta sajtot, kis diót és egy palack bort.
Amúgy is gondjaik lettek volna a cimke elolvasásával...
De a sakktábla működik, Krenko mikor eljön az... az üdítő. Igazi ellenfél, mielőtt visszatérek a patkánykirály uradalmának finom szervezéséhez!

<Ma a cellám, holnap a világ!>

*Vihar van ma...
Nagyapa figyel... ez jó
És hála mindennek, elég józan is vagyok, odafigyeljek.
Ajtó?

- CinCin, kérem emlékeztessen, hogy a testőrségem le kell cserélni... és azt a két mihasznát korbácsoltassa meg!

*Így elfutni, mikor nyílik az ajtó!
Mi a fene...?
Talpra állok, és kihúzom magam... ah, ölni tudnék az öltönyömért, vagy ha legalább az árnyakat magamra húzhatnám

- Azt hiszem sétálok egyet CinCin... mondja meg Cincogi asszonyságnak, lehet kések, tartsa melegen a sültet!

*Mindig kiváncsi voltam
És magabiztos
De az óvatosság is nagy úr...
Minden esetre, óvatosan, a láncaim ne nagyon zörögjenek, az ajtóhoz totyogok és kukucskálok ki

[Feoras]

*Velőt rázó mennydörgés visszhangja gördül alá a mélyen nyugvó, málló falú cellába. Nagyapa igazán elemében lehet odakint. Odakint... valahogy a taszítja a dacoló elme ezt a szót. Valamiért olyan csengése van, mint a „feladás”. Bár nehéz megmondani, hogyan is csenghet élő szóval. A málló, nedves falak közt, a vizes földpadlón még a visszhang se olyan megbízható. Mással pedig, ha akarná se tudná lemérni. Amióta a zárkában van, nem találkozott senkivel.

Hogy mikor kerülhetett ide, már nem emlékszik pontosan. A striguláig állandóan összetapossák, vagy lemossál. Az ételt, a vizet batyukban csúsztatják le a szellőző nyíláson. Néhány naponta, talán hetente pedig arra ébred, hogy feltakarították a mocskát, kicserélték vaskos, kopott, durva darócruháját. Csak a tompaság, a fejfájás, és a lassan forgó gondolatok utaltak arra mi is történt – elaltatták.
Talán az étel? Ám a következő alkalom gyorsan meggyőzte ennek hamisságáról. Akkor a víz. Hát persze, hisz azt mindenképpen, és sűrűn kell magához vennie minden embernek, ha élni akar. Megpróbálta a bőrkulacsban szűken mért folyadékot még szűkebbre osztani, hogy meglephesse gondozóit. Ezzel csak annyit ért el, hogy hosszabbra nyújtotta a tompaság, kábultság óráit, napjait. Sose járt sikerrel. Abban is biztos volt, hogy rendszertelenül érkeznek, nem szabályos időközönként. Egy darabig szórakoztató volt, hogy megsaccolja érkezésüket.

Ilyen, és ehhez hasonló „kikapcsolódások” jutottak csak, a ritka vendégek érkezése között. Krenko rendszeresen tiszteletét tette, még ha nagy időközönként is. Ő volt a biztos pont. A többit lehet, hogy csak képzelte, a drogtól tompa hajnalokon halucinálta. Alia futára. Halálsikoly csürhe, hírvivő, földtúró kukacai. Akár illúziók voltak, akár valódiak, bátorságot adtak. Legalább nem érezte egyedül magát.

Mégis meglepővé vált hamar ez az este. Az odakint tomboló vihar minden zaján túl is meghallotta. Reccsenés. Csattanás. Fém sikolya fémen. Zörgés. És egy újabb, lassú, rekedt nyikordulás. A nehéz fa-ajtó lassan, nagyon lassan nyílni kezd, és halovány, távoli fény szűrődik be az egyébként koromsötét terembe. Eltelik egy perc is, mire az ajtó teljesen kitárul. Tompán puffan egy falnak, majd nyikordulva megindul vissza, zárt pozícióba. Csak a huzat, a frissen feltámadt légmozgás állítja meg, félig nyílt állapotban. Senki sincs mögötte, sem a folyosón. A fény is a föld alatti komplexum másik végéről jöhet, több kanyaron túlról.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash