~ A Ragadozó ~

[Azrael]

Vér és lakoma!
Miközben marcangolod a pár napja elejtett prédád maradékát, a szél halál szagát hozzá
Halál és veszély
Feszültség érzése
Ezt már kölyökként is ismerős volt...
A Fakó Szem fölötted mint ha téged nézne, és a feszültség nő, és valamiért... a düh
A barlangod előtt téped, szaggatod a húst, érdes nyelveddel lenyúzod a húst a csontról, lefetyeled az alvadt vért
De a feszültség... a nyugtalanság...
Őrjítő érzés!
Egyszer egy előző barlangod szája beomlott és csapdába estél a sötétben, a csontokkal... hiába bömböltél, a kő nem mozdult, hiába rontottál neki újra és újra. Mancsoltad... csapádab estél!
Végül a sziklák engedtek és sikerült kikaparnod, kipréselned magad a lyukon, de ilyen érzés volt.
Feszültség, düh, nyugtalanság és mint ha csapdába estél volna
Egyre rosszabb... és ismerős érzés. Ilyenkor álltalában teli hassal ébredsz, véres pofával és mancsokkal, elégedetten dorombolva a Fényes Szem melegében elnyúlva.
Vonyításokat visszhangzanak a sziklák között; más ragadozók is vadásznak... buta, nagy, bundás ragadozók, de együtt.
Együtt, akár azok a kétlábúak, akik mások bundáját mások szagát hordják.
Az ő szaguk is a szélben.
Ma éjjel sokan lesnek prédára
Pár apró kő pottyan le, és koppan a fejeden... fejet rázvatőlük és felnézve a Fakó Szem fényében meglátod a lekuporodó, támadásra kész kétlábút, akinek kő fullánkja van hosszú fa végén.
Ma éjjel sokan lesnek prédára
És úgy tűnik, ma TE vagy akire vadásznak!