Szép új jövő

[Inu]

-Őőő... hát az ilyesmi... ruha. Azt hiszem. Persze amerikában leginkább. Filmen láttam olyasmit. Persze már régen, meg nem is ilyen volt. Igen. Hát mindegy.

*Átveszi tőled a fegyvert és amint elengeded, a fegyver súlya látványosan lehúzza srác kezét, meglepetésében majd elejti. Nem számított rá, hogy ilyen súlyos. Nézegeti, forgatja, próbálja a tárat megnézni, idővel rá is jön, hogy hogy kell. Megnéz egy golyót. Nagy szakértelemmel vizsgálgatja, legalábbis úgy csinál, de egyből látszik, hogy fogalma nincs mit kéne néznie a fegyveren, vagy a golyón. Valószínűleg soha nem látott még ilyet élőben, ezt könnyedén levonod.*

- Fegyvert? Mert illegális, azért. Ha mindenki fegyverrel rohangászna a városban, akkor micsoda bűnözés és halál lenne itt...

*Közben visszaoperálja a töltényt a fegyverbe, visszacsukja és visszaadja. A mozdulatai most kicsit félénkebbek. Kezdi felfogni, hogy feltehetően valódi fegyver van nálad és akkor bizony veszélyes vagy.*

- Ez...t hol szerezted? - *a kérvalószínűleg másnak indult, talán már soha nem tudod meg mi lett volna az eredeti. Kicsit változtathatott az eredeti terven, de még így is furcsának tűnik.*

[RedDrake]

Cowboynak?

*Kérdezem vissza halkan, és hagyom had tanulmányozza a pénzt.*
Mit értesz a tehenész fiú alatt?

Én nem csináltam olyat! Az unalmas meló lenne. Ez nem ilyen tehenész ruha! Tudom, hogy csak férfiak hordhatnák elvileg, de akinek nem tetszett, az menekülhetett gyáván a párbaj után!

*Egyszerűen közlöm. Nem nagyzolóan, nem lenne arra erőm, sem kedvem. Halk kijelentés. Amikor a pisztolyt kéri, halkan felteszem a kérdést miközben átnyújtom neki.*
Neked hol van a pisztolyod? Miért nem hord senki az utcán?
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

- 1838. Időutazás. Aha. - *vakargatja a fejét nem túl nagy meggyőződéssel, nem tudva, hogy mitévő legyen.*

*Kezébe veszi a pénzt és nézegeti. Tényleg akkori, semmi kétség, dehát ilyet azért nem olyan nehéz szerezni. Keres valamit, amivel megcáfolhatna téged, amivel előtted bizonyíthatja, hogy tévedsz, rosszul emlékszel. Tekintete a ruhádra és a pisztolyaidra téved.*

- És akkoriban mindenki cowboynak öltözött? - *kérdezi hitetlenkedéssel a hangjában.* - Megnézhetem? - *nyúl a fegyvered felé nemes egyszerűséggel.*

[RedDrake]

*Tényleg nem láthatom mit tesz, mit érez. De amikor nyújta a vállát, gondolkodás nélkül hajtom a fejem. Attól függetlenül ki ő, mi ő, ez most a lehető legjobban esik. Sokáig ott is tartom.

Nem tudom mennyi idő telik így el, de ahogy egy picit alábbhagy, ahogy egy picit emésztem, lassan a zsebkendőért nyúlok és kifújom az orromat. Habár ilyen zsebkendőt sosem láttam még.

Szipogok még egy picit, van valami a legnagyobb katasztrófákban, ami éget. Ami kiégeti a fájdalmat, és egy furcsa félig közönyös állapotba hagy, a katasztrófa szélén táncolva. Innen ő húzott vissza, és ezt tudom.

A tekintetem egy pillanatra az érmékre téved. Dustinra nézek most. Majd le újra. Csöndben ülök még, lassan, de lassan átfutnak rajtam a gondolatok. Egyedül vagyok. Egyedül a jövőben. Ki hinne nekem? Ki hinné el, hogy 140 évvel ezelőttről érkeztem. Hogy hihetné el bárki is? Én kiröhögném. Ahogy... ránézek a srácra.
Félek ez történt. Nem értettem eddig a reakcióit, de az igazság fényében mennyire magától érthetődő ez.

Hát ezért. Nem ért meg, nem fog nekem hinni. Sosem fog. Én pedig mindent elvesztettem. De segíteni akart, hisz... Elhozott magához, meghívott italra, és most is... talán. Talán, mégiscsak jó lélek. Én, már nem tudom.

Ki másnak mondhatnám el? Kezdjem el újra másnak? Mégis hogyan? Aprón elveszem az egyik régi érmét, nekem még nem az, és pörgetem az ujjaim közt. Nyugtat ez most.

Óvatosan elveszem a fejem a válláról, bár nem túl messze, hogy felé tudjak fordulni. Önző vagyok, kell valaki, aki higyjen nekem. Kell egy minimális kapaszkodó. Halk szipogás. Sóhajtok.*
Dustin...

*Kezdek bele halkan. Még remeg a hangom egy picit, de már nyugodtabb, mint az előbb.*
én tudom, most úgy nézel rám, mint aki most szabadult az elkülönített házból, és beöntést kapott előtte.
*Én így néznék rá, fáj beismerni.*
Én tudom.. olyanokat kérdeztem, meg olyasmit láttál, ami alapján nézhetsz tényleg ilyennek.
Sajnálom.
*Nézek le, most mindent sajnálok, ez főként nem neki szól, hanem a sámánunknak. Bár... Bár.. fájdalmas rángás.*
Én, nos, valami olyan történt velem, amit nem hinnék el, hogyha nekem valami ezt mesélné. Megértelek, ha te sem. Sokat segítettél már így is.

Én .. nos.. tudod, hogy mondjam neked...
*Nézek rá könyörgően, de a fájdalom közbeszól leereszkedik a vállam.*
Rosszabb már nem lehet. Nem tudom elhiszed-e, de nem tudok mit tenni, már elvesztettem mindent.
Dustin, én nem tudom hogy történt, de én utaztam az időben. Én 1838ban születtem. Most jöttem rá. Most jöttem rá.
Ezért, ezért fájt meglátni a dátumot. Tudod, amikor megértettem, miért olyan idegen minden. Ezért van ennyi gép, amit nem ismerek, és ezért nézhettél végig olyan furcsán, amikor kérdeztelek.

*Ezt magamnak is mondom, meg kell fogalmazzam a gondolataimat, és ha hangosan teszem, menni fog még könny nélkül.*
Nem tudok mit felmutatni a pénzemen, magamon, az eszközeimen kívül. Hacsak nincs már olyan masina, ami azt is megállapítja, ha valaki hazudik, de félnék egy ilyentől ha lenne.

*Ránézek szomorúan, lesem minden pillanatát. Tudnom kell mire számítsak. Elvitet a csendőrökkel? Megszán? Csendes őrültnek tart?*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Dustin letaglózva áll előtted és hatalmas boci szemekkel nézi a hisztérikus reakciódat. Szomorúság, lemondás, fájdalom, veszteség. Talán ezek írják le legjobban amit most ő átél, persze ebből te nem sokat láthatsz.

Aztán csak megembereli magát potyogó könnyeid láttán, melléd ül újra és gyöngéden a fejedet a vállára hajtja. Halkan csitítani kezd. Próbál nyugtatni, elhalkítani. Karjával magához szorít ha engeded. Lehet, hogy egy kis fiatal srác, biztos, hogy nem ért az egészből semmit, de támasz. Lelki támasz és ez most nagyon jól jön. Ez minden, ami visszatart a teljes összeroppanástól.

Vár amíg a zokogásod elhalkul, közben a zsebéből előhalászik egy papírzsebkendőt és amikor felemeled a fejed, átnyújtja. Halkan érdeklődve kezd a faggatásodnak, miközben a régi érmékre téved időnként a tekintete.*

- 140 év? Mi történt 140 éve?

[RedDrake]

*Az ugrás után valóban látszik, hogy ruganyosabb vagyok, mint gondoltam, de nem támadó jellegű. Az újdonságok letaglozó ereje most amúgy is lehetetlenné tenne akármilyen támadást is tőlem.

Bámulom tovább ezt a dobozt. Próbálom rendszerezni, a helyére rakni, megérteni, de egyenlőre ez szinte lehetetlen. Hogy képes valami ilyenre? Csakis valamilyen elektromos módon. Amikor Dustin szól, ez megerősíti.

T-tehát. Valami képes nem csak egy képet megörökíteni, hanem egy egész jelenetet. Ez egyszerre csodálatos és megdöbbentő, valamint olyan idegen. Dustin arcát most nem tudom olvasni, megrettent a sok újdonság és a bűvkörébe kerültem.

Majd amikor az újságot elém tolja kérdőn nézek rá. Először is, furcsák a képek, de nagyon. Ezek színesek és hogy a minőségről ne is beszéljek. TV-újság, veszem ki nagynehezen a sok kúszaságból a címét. Szóval ez valami újsága a TVnek. Minek annak olyan? Talán itt írnak részletesen erről a TVről? Talán ez a TV újdonság errefele is? Egy nagy találmány, és ezért nem is hallottam még róla?

Majd olvasom tovább. *
< 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. 2005. március 8. >

*Kiesik a kezemből azaz újság. Lassan értelmet nyernek a dolgok. Van valami, amit jobb lett volna nem megtudni, az elmém próbált védekezni, de az így is erősen ostromlott falai leomlottak. Hatalmas ijedt szemekkel nézem a dátumot.*
2005...

*Adok döbbenetemenek hangot.*
2005...

*Nem megy, valami belül lefagyott, valami belül most teljesen összeomlott.*
2005...

hát ezért...
olyan más..
minden..
*Nyögöm magam elé gépiesen. Még nem fogtam fel teljesen, vagy épp nagyon is, belül törik valami, de még nem érte el a felszínt.*
140 év.. 140 év...

*Előpakolok a kistáskámból gépiesen pár angol fontot, odateszem az újság mellé és ösztönösen összehasonlítom. Hátha azokra is valami hasonló idétlen dátum van írva.*
<1851 NEM! >
Nem igaz!
*Riadt mozdulatokkal kutatok tovább. Előkerül néhány aranydollár amerikából. Odateszem az újság mellé, hátha.*
<1843 NEM!>
Hogy lehet?
*Volt nálam egy újság is, Times, igen a Times! Még abba csomagoltam bele pár törékeny holmit. Kiteszem az asztalra, és kihajtógatom. Ránézek.*
<1861. oktober 13. Vége.>
Végem.
*A mozdulataim idegesek, kapkodóak, és nagyon nem vagyok jól. Miután ez sem jött be teljesen reményvesztetten hátradőlök. Minden összedőlt, minden elveszett. Nincs gyökerem, nincs semmim. Elvesztem. Elvesztem a jövőben. Tudom már. Értem már. Az egész. A város, a szerkezetek, a különös helyek, a furcsa épületek minden.

A családom. A falkám. A szülőföldem. A történelmem. A tudásom. Az életem.

Kitárul a szám, hogy üvöltsek, de nem jön belőle semmi. Belül üvöltök, nem kívül, a szívem fáj, az szakad meg. Kívülről ez kísérteties. Folynak a könnyek, patakzanak mindkét szememen. Megértettem. Ettől akart valami óvni. A teljes súlya most görög végig rajtam.

Nem számít már minek néznek, nem számít már mi lesz. Vége. Itt a vége. Fogoly a jövőben. Nem ismeri a hazaútat. Sosem tudja merre lesz. Az idegenvezetőm halott.

Szenvedő maszk most az arc, különös tekintet, Dustinra. A szobára, majd újra a behúnyt szemek. Minden mindegy.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Dustin ugyanúgy meg van lepődve, mint te, szája tátva marad és téged bámul, elfelejti, hogy ezt nem illik. Az ugrásodtól egy picit azért ő is megijed, megkésve bár, de meghátrál, aztán csak néz tovább. Neki is percek kellenek, mire a kérdésedre szóval tud felelni.*

- Igen, olyasmi... mint a fényképezőgép.

*Lélekjelenlétét visszanyerve előkotor egy újságot a TV mellől. Színes TV újság. Oszloponként különböző adók logoi, alatta az adások időpontjai, címei, színes képek mindenütt. Tetején a dátummal: 2005. március 8. Átnyújtja neked, egyelőre szótlanul, és óvatosan. Arcán szomorúság, vagy méginkább szánalom tükröződik, valamint zavartság. Mit is tegyen most veled?*

[RedDrake]

*Nem hisz nekem, egyáltalán nem hisz nekem. Nem is válaszol. Kiadtam a lelkemet, mindenestül, ő pedig csak dühös, unottan figyel, mintha egy olcsó fellépő lennék egy kocsmában.

Fafejű emberek. Ez rosszul esett. Nem is értem. Sóhajtok újra. Legalább egy valamire válaszoljon már. Legalább egy valamire!

Amikor mozdul követem a tekintetét. Furcsa fekete kisdoboz, zavartan figyelem mi az és mi az amit akar vele. Talán fegyver?

De nem felém fordítja, követem, hogy mire mutat vele.

Aztán amikor megelevenedik a TV, Dustin valami olyasmit láthat amire nem számíthatott. A döbbenet és feszültség hullámai, az újdonság varázsa különös reakciót vált ki belőlem.*

//-1 rage
*Először döbbent tekintet, leplezhetetlen zavar, megjátszhatatlan értetlenség. Szinte követhetetlen sebességgel hátraugrom, be az ágy hátsó részére, neki a falnak. Előrenyújtott kezek, védekező tekintet. Zavartság és félelem a TVtől.*
<Mi ezz?>

Mi ez?
*Próbálom felfogni az érkező képeket. Emberek, díszlet, bezárva egy dobozba. Talán, mint... talán mint... próbálom összerakni.

Legalább jó 5-10 percig csak némán bámulom, ha Dustin nem szól közbe. Ekkora meglepetést, újdonságot, zavartságot nehezen lehetne megjátszani.*
E-ez ez bezárja az embereket? V-vagy olyan, mint egy fényképező masina?
*Próbálom kitalálni.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A srác először feldühödik, hogy játszol vele, majd pillanatok alatt el is bizonytalanodik. Játszol vagy sem, mindenesetre hitelesnek tűnik. Egy unott sóhajjal adja be a derekát és bólint. Egy kis fekete kütyüt vesz el az asztalról és egy furcsa kocka alakú dolog felé mutat vele (TV). A masina eddig fekete oldala megélénkül, színek jelennek meg és hanggal tölti be a szobát.

A TVben épp egy argentín szappanopera megy, amiből annyit látsz, hogy egy 20 év körüli barnás bőrű lány kisírt szemekkel ordibál egy fiúval, aki játszott büszkeséggel, szótlanul figyeli a kiselőadást.

Dustin karbafont kézzel fordul vissza feléd és igazándiból továbbra is (talán megjátszott) unott tekintettel figyeli a reakciódat. Egy pillanatra talán az is felmerül, hogy kissé torz tükörképei vagytok a dobozban szereplő személyeknek.*

[RedDrake]

*Megrázom a fejem. Dustinban úgy látszik van egy kis emberismeret. A szórakozás, az ugratás és mások megviccelése nekem szinte kötelességem. Most azonban nem is lehetnék komolyabb ennél. *
Nem viccelek.

*Mondom halkan, teljesen őszintén. Nem szeretem, ha egy ismeretlen a szemembe néz, mert az már bámulás, de most hagyom neki. Mit mondhatnék, hogy lássa nem hazudok? Ezen kezdeném törni a fejemet, de valami más belémhasít. *
<Miért reagált így? Mintha teljesen számára ismeretlen hülyeségeket hordtam volna össze...>
*Ha ennyire heves reakciót váltott ez ki, az azt jelenti, hogy sokkal ismeretlenebb vidéken járok, mint gondoltam.*
<Hol vagyok? Hol vagyok?>

*Tör rám újra ugyanez a gondolatsor. Szívbe markol ismét. Egyedül érzem magam, elveszve egy teljesen ismeretlen és új helyen, amit valaha otthonnak hívtam. Mi történt itt? Mi ez az egész? Nem, ez nem az umbra, ez a legrosszabb. Hova kerülhettem? Fáj. Fáj ez a kérdés.

Az érkező válaszok mégnagyobb megrökönyödésre késztetnek. Leesik a vállam, és kissé összébb húzom magam.*
<Mióta él? Mióta él? HOGY LEHET EZ?>
*Üvöltöm némán belül, de kívülre nem akarom ezt most látattni. Már félig így is úgy kezel, mint egy hülyét. Pici esdeklés a tekintetben ahogy nézek rá vissza.*
<Újság. Igen, újság az segít, hát persze.>
Rádió? Ú-úgy érted távíró? Mi az a TV? Sosem hallottam ilyenekről, de t-tudsz mutatni egy újságot?

*Gúbozodom magamba, teljesen idegen újra minden. Mintha támadásra számítanék.*
Nem viccelek, fogd már fel!
*Ebben van egy kis hisztéria.*
Miért viccelnék ilyesmin?

*Elpattant egy apró húr.*
Nem érted, nem érted. Egyszerűen Glasglownak nem ÍGY kellene kinéznie. Amikor utoljára láttam itt, nyoma sem volt a szürke utaknak, sem ezeknek a lovak nélküli ön-szekereknek. Sem a rengeteg drótnak, sem ennyi embernek, sem ilyen furcsa nagy épületeknek.

Nem Erzsébet királynő uralkodott, hanem Viktória királynő. Nem volt semmi ilyen busz, tv, rádió, mik ezek? Hogy kerültek ide egy év alatt?
*Kész, totál ki vagyok akadva. Válaszok kellenek, elég volt. Elég volt, értsenek már meg! Értsenek!*
Hallottam az Egyesült államok merész terveiről, meg a Német Császár modern seregéről, láttam is picit őket, de azok se voltak ilyen, fejlettek. Érted? Hogy kerültek ide ezek egy év alatt? Mert én nem értem.

*Egy könnycsepp legördül az arcon, a hangon a szokásosnál most jóval magasabb lesz.*
Nem voltak barátok, csak itt ébredtem, itt ebben az idegen, nagy, hangos, zajos, büdös városban, amiről azt mondod Glasglow Skóciában? Hogy lehet ez?

*Megállok levegőt venni, kissé szaporábban megy a kirohanásom miatt. Végül a legcsendesebb kérdés, fékezvén saját magamat.*
Egyáltalán az Úr szerint 1862 van még?
*Erre egy igent várok, legalább erre egy igent, hogy legalább ebben az egyben legyek nyugodt. Zaklatott vagyok, végletesen zaklatott.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A srác homlokán ráncok gyűlnek és rosszallóan néz rád.*

- Te most szórakozol velem. - *mondja tényszerű megállapításként.*

*Továbbra is a szemedbe néz és azt várja, hogy elkezdj nevetni, vagy valami hasonló, de aztán közel egy perc múlva megunja. Feláll és elkezd járkálni előtted, közben mutató ujját a szájának nyomva gondolkozik. Kb. két kör után megáll, ujját neked szegezi és zavart tekintettel teszi fel a kérdést.*

- Te nem szórakozol?... - *ugyanannyira volt bizonytalan kérdés, mint hitetlenkedő kijelentés, de a választ még mindig nem kapod meg.*

- Ne viccelj már. Tavaly is itt éltem és tavaly is ugyanilyen volt ez a koszfészek. És azelőtt is. A királynő meg... nem is tudom, amióta élek ő a királynő. De tudod mit? Elég lett volna megnézz egy újságot, vagy meghallgatni egy rádiót, megnézni egy TVt, szóval még csiszolnod kell ezen a viccen. - *mosolyog keserűen, de közben valami egészen más járhat a fejében.*

*Visszaül melléd és karját végigfekteti a háttámlán, vagyis végig mögötted, de a keze nem ér hozzád.*

- A barátaid... akik megvicceltek, szintén itt vannak valahol Glasglowban?

[RedDrake]

<Mikor ebbe a feje tetejére állt világba léptem vissza, lelkem mélyén akkor tudtam, hogy nem fog egyedül menni. De pont ilyen kérdésekért szoktak másokat hülyének nézni. De hogy ennyire rossz érzés legyen..>
*Hosszú sóhaj magamban, de legalább egy valamiben szerencsém volt. Nagyon lázadó kölyök lehet, ha már nem él a szülei mellett.

Bólintok felé és követem. Út közben továbbra is ezen az idegen városon gondolkodom, és csak félfüllel figyelek az élettörténetére. A lényeg azért megvan, bizonyítani akart a szülei ellen, és vállalt amit tudott. Olyan egyszerű, és olyan szokásos, de mutatja, hogy van bátorsága.

Az utazás hamar tortúrává válik, ahogy a sok ismeretlen és számomra megfejthetetlen szabállyal kell szembenézzek. Főleg az ilyen géphintók útjainak keresztezése tűnik elsőre leküzdhetetlennek, de a zajok, és az egyéb furcsaságok is fokozzák a hatást.

Inkább némán követem, jó szorosan mellette, mert ő legalább tudja, hogyan működik az egész, én meg nem akarok lemaradni.*
Meglátjuk még.

*Ennyi telik most tőlem, ezt sem túl magabiztosan mondom. Kész áldásnak tekintem a kisebb, családiasabb, ismerösebb házformákat. A zödl rész is nyugtatólag hat. Végre valami ismerős, végre.

Felmegyek a lépcsőn utána, és ezt az ajtót és a kulccsomót is alaposan szemügyre veszem. Hát itt már semmi nem normális. A lakásba belépve igazából kérni sem kell, magamtól maradok az előszobába, és nézek körbe, annyi minden furcsa is ismeretlen dolog van itt. Minek tartanak fémdobozokat a konyhában? Mik azok a furcsa üveggömbök a plafonon? Hát azok a disznóorr lyukak a falban?

Csupa csupa újabb furcsaság. A ruhadarabokkal aztán én nem törödöm, hiszen a rend sosem volt az én szokásom se. Most látom csak, levette a cipőjét, hát ez furcsa, de követem a szokását. A szobában azt hiszem még jobban bámulnom kell, semmi de semmi nem ismerős itt. Egy idő után a szék, asztal, szekrény és ágy funkcióját kitalálom, hogy igen, az a valami az, de ezen kívül más ötletem nincs.

Az intésre leülök mellé, még a fonnyadó növényeken végignézek, és ha már lehet egy kissé kinyújtoztatom fáradt lábaimat, főleg hogy nem nyomja most a csizma.*
Szóval itt laksz?

*Teszem fel az egyszerű kérdést, evvel időt nyerek magamnak. Hogy is folytassam? Hogy is kérdezzek. Felnézek és a plafont bámulom egy kis ideig. Rápillantok Dustinra. Végső sóhaj, jöjjön a legrosszabb.*
Dustin, rendes srác vagy, hogy ennyit segítesz egy ismeretlennek.

*Megint megint terelem a témát. Magam elől.*
Én, azonban, nos, tudod, van pár dolog, amire meg kell kapnom a választ.
*Kezdek bele egy kissé hímezve.*
Szóval, tudod én jártam 1 éve Glasglowban, és akkor nagyon nem így nézett ki. Ez az itteni Glasglow nem is hasonlít rá, Skóciában születtem, de erről a II. Erzsébetről még csak nem is hallottam. Hogy lehet ez? Mi történt a várossal? Meg az emberek, ők is furcsák, nem ilyenek voltak.
Miért nem hord mindenki fegyvert? Hogy védik meg magukat nélküle? Vagy hogy intézik a párbajokat? Hol vagyok?
*Egy halk kérdés a végére.*
Mikor?
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Dustin elgondolkozik a szavaidon és megértőn bólint. Kicsit talán túl sokáig is gondolkozik, lehetett valami a szavaidban, amit nem tudott hova tenni, de lényeg, hogy végül megindul.*

- Mutatom az útat. Kicsi rendetlenség van otthon, de majd behunyod a szemed, amíg gyorsan összepakolok. A szüleim miatt meg ne aggódj, néhány éve már külöm élet tőlük. Gyorsan kirepültem a fészekből és a saját lábaimra álltam. - *mosolyog rád viccelődve* - Azok a lábak eleinte eléggé ingaagok voltak, de nem kell félteni, megállom a helyem.

*Úgy negyed órát gyalogoltok a házak között. Eközben a srác futólag előadja, hogy otthon már unta az életet és saját kasszát akart, önállóságot, így nem is ment továbbtanulni, inkább munkát keresett. Eleinte csak mosogatott, de volt kézügyessége hozzá, hogy csapos, később időnként már kiszolgáló is lehessen egy bárban.*

- Oda nem jöhetnek ám be akármilyen taplók, ha kicsit maradsz a városban, majd beviszlek. - *kacsint egyet kedvesen.*

*A házak alacsonyabbak, az utcák tisztábbak, a környék zöldebb lesz. Megjelennek a fák az út szélén, kisebb családi házak és társas házak veszik át az egyforma és nyomasztó háztömbök helyét. Egy kisebb füves terület mentén befordultok és a füvet átszelő vékony, kövezett utacska vezet egy emeletes, egész takaros házhoz. Az emeletre egy a ház oldalán végigfutó, külső lépcső vezet fel. Felsétáltok a lépcsőn, végig a rövid folyosón, elhaladva 2-3 lakás ajtaja előtt, vegül Dustin előkotor a zsebéből egy kulcsot és kinyitja az ajtót. Félreáll és előreenged.

Belépve egy keskeny előszobában találod magad. Onnan mindkét irányba nyílik egy ajtó, amelyek most épp csukva vannak. Balra még egy konyhát pillantasz meg néhány lépéssel lőrébb, szemben pedig egy szoba. A szobában ugyan már első ránézésre is hever néhány ruhadarab és az előszobában is rendezetlenül hevernek a cipők, mind külön a párjától, de a lakás tiszta. Elsőre kicsit állott szagot érezni, de Dustin ezt azonnal ablaknyitogatásokkal orvosolja. Megkér, hogy egy pillanatot állj meg az előszobában és pillanatok alatt összekapkodja, majd eltűnteti az oda nem illő ruhadarabokat, majd bevezet a szobába.

A lakás egyetlen szobája nem túl nagy, de ketten kényelmesen elférnek benne. Egy nagyobb ruhásszekrény, egy kinyitható ágy, TV, video és videokazetták egy polcos szekrényen, valamint a bejárattal szemben ablakok, párkányukon szomjazó, sárguló virágok köszöntenek. Dustin hellyel kínál a most gyakorlatilag két személyes fotelként fukncionáló összecsukható ágyon.*

- Pihenj nyugodtan, addig maradsz amíg jól esik.

*Leül melléd és türelmesen megvárja, hogy kifújd magad.*

[RedDrake]

*Félszemmel jegyzem, hogy a pénz is teljesen ismeretlen. Felismerem a papírlapot számokkal, de minden más teljesen idegen attól amit én használok pénznek.

Valami iszonyúan nem stimmel. A másik férfire most legyintek, ilyenből akad száz is, majd ellátom a baját, ha az ennél fontosabb kérdésekre választ kapok.

Amikor kiérünk megtorpanik. Sajnos Dustin kérdései az elevenemre tapintottak. Hova is akarok menni? Hiszen Glasglowban vagyok, de mégsem. Nem értem már. Itt kívül minden teljesen idegen. Rengeteg a furcsaság. Ránézek most.

Valakit vendégül látni, aki egy fiatal lány, nos, eléggé egyértelmű jel szokott lenni. Mégis, nekem most nyugalomra, és nyugodt helyre van szükségem, hogy mostmár minden szégyenre felkészülve feltegyem a kérdéseimet. Halk sóhajjal bólintok.*
Éles a szemed. Nem vagyok jól.

*Mondom lesütve a fejemet, addig sem kell ezt a furcsa bolhacirkuszt néznem, amit itt Glasglownak csúfolnak. Habár a modern nyelvben az éles a szemed csúfolás is lehet, a hangsúlyom árulkodik, én nem annak szántam.*
Nézd, én nem akarok hazudni a szüleidnek, hisz avval hogy odavinnél, tudod mit kérdeznének, én pedig most a legkevésbé vágyom esküvőre, vagy akárcsak ennek a látszatára is.
*Ó igen, az én koromban ez még így járta.*
De ha tudnánk beszélni, valahol ami nyugodt és csendes hely, és nincs más, hogy hallja, megköszönném. Azt hiszem, ki fogsz majd nevetni.
*Megereszkedik a vállam, hát tessék, egy egyszerű senki srácnak kitárulkozom. Nehéz ez a nap.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A srác felpattan, gyorsan kitesz elegendő pénzt az asztalra és a kezét nyújtja neked.*

- Persze, indulhatunk.

*Mikor kiértek az ajtón a férfi még mindig zavaróan vidám tekintetétől követve kérdezősködik csak tovább a srác.*

- Jól vagy? Hova kéne menned? Ha le akarsz pihenni, lakásom nincs messze.