Helwan utcáin

[Dronaw]

Már épp kényelmesen elhelyezkedtem karbatett kézzel, amikor Setéthold hátrébb parancsol.

Minek hoztuk akkor magunkkal, ha csak egy ember? És mi van, ha nem csak egy ember, csak annak teteti magát? Na majd meglátjuk

-/Gar/ Na azért majd ha végeztél, kicsit megkapargatom a felszínét, hogy mi ő valójában.

Hátra lépek egy kicsit, ki a fény köréből, de a figyelmemet továbbra is a nőn és a környezeten tartom.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

Már éppen protestálnék a Garou fenyegető beállása ellen, amikor a "vallatómester" megteszi ezt maga is.
Helyes.
Megropogtatom az ujjaimat; a hangos reccsenés alighanem visszhangot ver a pincehelységben.
Mikor a lány-lény magához tér és kezdődik a procedúra, a terveiumnek megfelelően egyelőre csendben hallgatok a háta mögött, összefont karokkal.

Mondtam már, hogy nem csípem a szűk helyeket?
_________________

[Sablepaw]

Rutinosan kapom fel és gyújtom meg a lámpást, a bőreváltó népek jellegzetesen óvatos finomságával, és hosszúra nyúlt, meg-megrebbenő árnyamtól kísérve hangtalan, akár egy rég feledésbe merült nyughatatlan - etetve hely babonáit - úgy siklok lefelé.

Türelmesen várok, az idejekorán vénné lett lány arcát fürkészem. Hamar észbe kapok, hogy Sunny jelenléte és látványa nem kifejezetten építő az elkövetkező kis csevegésünk számára, így hátrasandítok felé...

"Kutyák és a diszkréció, milyen tipikus. A Sobk-gyermek jobban brillírozna, ha beszélné a nyelvet, még tán meg is nevettetné ezt a nyomorultat."

- /Eng/ Fényből ki, hátrább... Delirium... vagy Homidnak...

Inkább esetlen angolomat használom, és reményeim szerint a mögöttem tornyosuló fenyegető alak nem veszi sértésnek, hogy arrább tessékelném - még én is tartok tőle, nem is ok nélkül, így szavakat kicsalogatni foglyunk szájából szinte kizárt.

Ha hátrább lép vagy alakot vált, teljes figyelmem - mely igazán sosem eresztette foglyom - újra a lányé. Hagyom a csend finom hálóját közénk hullani egy ideig, mielőtt halk hangom újra kettészelné azt.

- /Ara/ Azt hiszem mindannyian örülnénk, ha végre hazamehetnénk, ki-ki a maga útján, el erről a kissé... nyomasztó helyről. Nincs igazam?

Újabb türelmes dobolás a vizes-flakonomon, sárga szemem nem ereszti a lány tekintetét, még ha le is szegi fejét, érezni fogja szemeim parazsát, ahogy lelke ablakaiba hasítanak. Aztán eléteszem a palackot és intek neki - igyon.

- /Ara/ Szomjas lehetsz... így már jobb, nem igaz? Felelj, kérlek, mesélj. Könnyíts a lelkeden.

Hangom végtelenül türelmes és ráérős, szinte negédes suttogás, tele szép reményekkel, a friss levegő és a szabadság ígéretével, mindennel, ami azzal kecsegtethet egy szakadt és Asura mocskától meggyötört majomleányt, hogy megszabadulhasson betegségétől, terhéről és legfőképp a szörnyektől, amiknek vélhet minket.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Az ablak hatalmas, de mivel négy vékonyabb oszlopra bontják a boltívek, így Sunny csak az épületen belül tud átalakulni. Odabenn azonban már kényelmesen felveheti a Crinos alakját, mert a beltér igazán magas, a szobák modern viszonylatban nagyok és tágasak, még az alagsor is éppen elég tágas ahhoz, hogy a vérfarkas áthaladhasson a folyosókon, szobákon.

A ház teljesen elhagyatottnak tűnik, minden mozdulatlan. Sötét van, a kívülről beszűrődő fények hatására félénk árnyak táncolnak a falakon és a padlón. A csönd viszonylagos. Ajtók és ablakok nyikorgása, az épület recsegése, a szél sustorgása állandó. Az egész épületet homok és por fedi, de ez nem azonos a kosszal és mocsokkal. bizonyos tekintetben még tisztának is mondható.

Lenn az alaksorban már teljes a sötétség. A ház urai azonban, bár ritkán járnak erre, mindig fel vannak készülve a látogatókra. A Bubasti régi emlékei segítségével szinte félvakon nyúl ki a lépcsőt elhagyva a sarokba, ragadja meg a rozsdás olajlámpát és a gyufát. Ez a vándorfény az egyik eszköz, mellyel időnként újraélesztik a környék a babonás lakóinak szunnyadó félelmét. Most kiváló lesz arra, hogy segítsen mindenki számára eligazodni a házban. A fénye nem túl erős, a koszos üveg segítségével pedig újabb játékosan táncoló árnyakat idéz a kis csapat köré.

Sunnyt a rossz látási viszonyok, a hangok és az árnyak kissé feszültté teszik. A szagok alapján azonban valóban egyedül vannak, régóta nem járhatott erre senki. A baljós környezet pedig számára is nyilvánvalóan tökéletes a nem kívánatos kíváncsiskodók távol tartására és a hangulatteremtéshez a kikérdezés előtt. Akárhogy is figyel és szemlélődik, semmilyen veszélyes dolgot nem talál és lassan az ösztönösen megfeszült izmai is kezdenek megnyugodni. Főleg mikor társai szemmel látható nyugodtsággal nekikezdenek a kikérdezéshez.

Setéthold profizmusa Jacket is megnyugtatja némiképp. Az egyetlen zavaró tényező, amit azonnal kiszúr, az a macska mögött álló, hatalmas és fenyegető vérfarkas alak, Sunny Black, a lámpa fénykörének peremén tornyosuló monstrum, ami bármikor pánikrohamot vagy valami még rosszabbat idézhet elő a kissé sokkos és amúgy is rettegő fogolyban, aki épp most készül összeszedni saját erejét és újra a külvilágra koncentrálni.


Setétholdal osonó
Mikor a nő haját félresöpröd, az ijedten megrándul, mintha csak akkor ébredt volna egy lázálomból. A haja elég hosszú, csatakos és csomós. Az arca elég nyúzott, képtelen vagy megállapítani a korát. Középkorúnak tippelnéd, de biztos vagy benne, hogy sokkal idősebbnek látszik, mint amennyi valójában lehet. Az arca csak kicsit koszos, egyébként ép, a nyakán viszont karmolás és horzsolás nyomokat, bekékült, befeketedett foltokat is találsz. Amikor iszol, még nem néz fel, de szomjasan nyel egyet, amiből biztos vagy benne, hogy tudatában van a történtekkel. Lassan és félénken néz csak fel, tekintete eleinte megragad a kulacson. Miután felteszed a kérdést, eltelik néhány hosszú pillanat, amire rád merészel pillantani egyet, egy villám gyorsat, majd ijedt és sírásra hajló tekintetét visszarántja a kulacsra. Tétovázik, majd alig észrevehető módon megrázza a fejét. Sóhajt egy keserveset, de nem sikerül megnyugodnia, feszülten, görcsösen veszi a levegőt.

[Dronaw]

Jack valóban remekül vezet, így kényelmesen hátradőlve, gondolkozva telik számomra az út hátralévő része, még a hirtelen S kanyar sem tud kizökkenteni. Próbálom újra felidézni a nő képét, az általa mondottakat, de most valahogy minden oly távoli. A leparkolás után gépiesen szállok ki a kocsiból és mire eljutna a tudatomig, hogy mire is akart utalni Setéthold a "lányt" felszólítással, Jack már a vállára is kapta. Körbenézek. Kihalt táj, régi de nagy épület előttünk. Úgy tűnik ez a cél, ide fogunk bemenni. Maradok hátvéd, követem a többieket befelé. Ha a nyílás elég nagy, akkor már belépés előtt felveszem a crinos alakot - biztos ami biztos alapon-, ha nem, akkor belépés után.

Odabent gyorsan körbenézek, látom, Setéthold már nem először jár itt, de azért ugrásra készen pásztázok végig mindent. Amikor leülnek a vallatáshoz, Setéthold mögé állok karba font kézzel és enyhe vicsorral, mint egy testőr. Remélem, hogy az ő egyelőre nyájas szavai és az én brutális kinézetem elég lesz a nő megtöréséhez. Legalább is én sok mást nem tudok hozzátenni a vallatáshoz.

A vallatás közben, bár figyelek minden elhangzó szót, néha lassan körbejáratom a fejemet. Nem tetszik ez a hely... Olyan furcsa... rideg. Távol áll Gaiatól.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

Az utak minősége a legkevésbé sem zavar, mint amatőr motokrossz versenyzőt, ráadásul a Tűz Földjéről, ahol még ha van is út, előfordul, hogy meg akar enni téged.
'Straya. Fuck yeah.
A kocsit a lehető legkevésbé feltűnő helyen hagyom, már amennyire ez lehetséges, lezárva, természetesen. Aztán jobban szemügyre veszem ezt a mi kis épületünket.

-/Eng/ Szentséges plaszterfestő Mária Magdolna! Ez aztán már döfi!

Jegyzem meg, majd megyek a Bastet után, fogollyal a vállamon, fejre vigyázva belépéskor.
Az övére is.
Mármint a fogolyéra.

Csini kis kégli.

Amikor Setétben Osonó nekiveselkedik a vallatásnak, örömmel konstatálom, hogy (ezúttal) semmi szükség (még) visszafognom, ésszerűen és szakszerűen csinálja. Karba font kézzel megállok a szék mögött, egyelőre nem bezavarva elképesztő méretű karizmámmal és karizmommal.
_________________

[Sablepaw]

Csendben várom meg érkeztünket, egyre feszültebbé válva, ahogy a Gonosz Mágia űz minket a romhoz, mint a Végzethez, elkerülhetetlenül - s irányt váltani hiábavaló lenne.

Amikor csak itt jártam, tetszett a hely. Méltóságteljes. Csendes. Néptelen. Tán csak a Nyughatatlanok vertek itt tanyát - vagy azok sem.

- /Eng/ Lányt... - pillantok felváltva a két erősebbre, jelezve, hogy hozzák. - Utat mutatok.

Majd fürgén és éberen figyelve, van-e bármi változás, elhúzom a rejtekajtóként szolgáló deszkát, bemászok, és megvárom, hogy a többiek is kövessenek, na meg hogy behozzák a foglyot. A bejáróra aztán újra ráhúzom belülről a rejtek deszkát, majd lefelé indulok, a cselédszintre.
Ott csendesebb.

Ha nem érzékelek mozgást, jelenlétet, semmit, akkor innentől átveszem a foglyot. Ha akarnak, nézelődnek, ha akarnak, maradnak. Továbbra is Soktoban - az eddigiek után felesleges volna embernek álcázni magam - ráültetem a gúzsba kötözött nőt az egyik székre - csak semmi durvaság, amíg szükségtelen - és kisöpröm a haját az arcából. Én vele szemben ülök le, majd vizes palackot kanyarítok elő tarisznyámból, ráérősen kortyolok belőle - egész biztos vagyok benne, hogy a nő ezek után szomjas - aztán leteszem a palackot a csábító vízzel benne kettőnk közé. Egy rövidke időre teljes csend - de elég időre ahhoz, hogy egy végtelenségnek tűnjön a fogolynak.

Aztán rávillantom sárga szemeim, és kissé rekedtesen suttogva szólok - nem erőltetem meg magam, ilyenkor a fogoly figyelme elég éber, és éberen is tartja a félelem.

- /Ara/ Ki vagy? Kik voltak a barátaid a kiégett épületben? Ki küldött titeket oda, és mi történt ott veletek? Mi volt lenn, az alagsorban?

Persze felkészülök a kitérő válaszokra, vagy a makacs hallgatásra, csak a palackot emelem fel, finoman markolva karmos ujjaimmal. Van esély, hogy tényleg semmit nem tud a nő, nem is kevés; vagy hogy semmire sem emlékszik, de azért meg kell próbálni. Egyelőre semmi nyílt fenyegetés, hadd érezze a nő, hogy biztonságban lehet, hadd ringassa magát fals reményekbe, hogy megúszhatja. Ez a legtöbbeknél hatásosabb, mint a terror - de persze az nem jelenti azt, hogy nem lesz terror, rettegés és kín, ha nem kapom meg a válaszokat.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Inu]

Kisebb lakóházak és régi panelek között az elfeledett aszfalt egyre repedezettebb, egyre nagyobb darabok hiányoznak a testéből, majd feladva a harcot a természettel már szikla darabokon, kifordult aszfalt darabokon és döngölt homokon haladtok. Végül egy huppanással göröngyös földútra értek. A koszos-szürke falú panelek és félkész romházak sora hirtelen véget ér, ijedten eltávolodva egy régi, fenséges, de megkopott épülettől. Az emberek mindent beépítettek a környéken amit csak lehetett, de ezt az épületet egy tisztességes, talán 100 méteres távolság választja el a köré szőtt várostól. Szomjas, de még élő növények, durva köves senki földje és vészjóslóan sustorgó szél övezi a lezárt, elbarikádozott és elhagyatott épületet.



Ha fellépcsőztök a főbejáraton, ott csak a sietősen felhúzott falat áttörve lehetne bejutni. Setéthold azonban már ismeri a járást. Életében talán csak kétszer volt itt, de errefelé nem változnak sűrűn a dolgok. Balra a harmadik, deszkával fedett hatalmas ablak lesz a bejárat. A deszkázást bárki könnyen elmozdíthatja, mint egy ajtó tárul ki és mögötte a derék magasságtól talán két embernyi magasságig négy boltívvel díszített, sötéten tátongó, üvegtelen ablak nyílik meg előttetek. Az ablak egy hatalmas bálterembe visz. Állandóan nyikorgó, de látszólag mozdulatlan, három emberes, díszes ajtaja a folyosóra vezet, ahonnan széles, kopott, léptektől hangosan koppanó lépcső vezet le az alsó két szintre, ahol egykor a cselédek laktak. Néhány sánta, de még mindig masszívan álló asztal és szék elvétve található a szobákban, helyenként egy-egy hatalmas szekrény monstrum őrzi a szobákat. Ezt leszámítva minden üres. A szellő halk suttogása, ajtók és ablakok nyikorgása és a borzongató hideg párosul az elmúlás szagával. Évtizedek óta nem járt ebben az épületben ember. Más se sűrűn.

[Sablepaw]

Bólintok a Sobk-Gyermek felvetésére. Tényleg jobb, ha érjük egymást... de ahogy a Kutya fordít, nem látom, hogy a fenyegetés mértékét felfogná. Persze, egy hozzá hasonlóan hatalmas kreatúrává változni képes ősi lény, ki Rá erejét hordozza aligha fél a Sötétségben lappangó erőktől.

Pedig van mitől félnie, ahogy mindannyiunknak. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak uralma - tán ilyen jól uralja a félelmet? Mindenesetre megkapaszkodok, ahogy az autó veszett kanyart ír le, majd az előhalászott térképen a célhelyre bökök karmommal.

Van egy olyan érzésem, mindegy, merre tartunk, mindegy, milyen kitérőt teszünk - sőt, az is mindegy, ha esetleg más helyet választunk a vallatásra.

Az a Sötét Mágia mindenhol ott van.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Freiherr von Rosen]

Úgy kezelem a helyzetet, mintha nem is lenne mit kezelni. A magamfajtának ez rutin ügy. Én vagyok a tuti, a nyugi rudi!

-/Eng/ Mkay, szeretném látni, ahogy ez a sötét voodoo meg is mer támadni minket. Addig is csak semmi pánik.

Mondom, miközben rezignáltan beveszem az S-kanyart némi turbulenciával és kerékcsikorgással. Fuck yeah.

-/Eng/ Na lássuk, merre van ez a varázsbarlang.

Nyúlok ki ezúttal félkézzel a térképért, mielőtt bepakolnám a műszerfal egy túlzottan útban nem lévő részére.

Tracy drágám, imádnád ezt.
_________________

[Inu]

A dzsip és vezetője hozzá van szokva már, hogy a masszív fémkaszni szépen egyenesen folytatja az útját, amikor Jack egy rövid időre elengedi a kormányt. Hátratekintés közben átsuhantok egy piroson, de ezt a mögöttetek jövő autó is megteszi, mert ilyenkor éjjel nincs forgalom keresztben. Végül épp időben Jack ismét visszafordul hogy az utolsó pillanatba egy profi, de éles S kanyarral kikerüljön egy tökölődve fordulni készülődő autót. Hiába, ilyenkor éjjel kész élvezet Helwan utcáin kocsikázni.

[Dronaw]

Jack visszavonuló válasza kissé lehiggaszt. Nem tudom miért, de úgy érzem, a szavait komolyan gondolja. És be kell látnom, igaza van. No meg az is nagy hatást kelt bennem, hogy hátrafordulva, kezeit a levegőbe emelve vezeti az autót.

Van benne kurázsi, az biztos. Vagy nincs benne veszély érzet.

Lopva előre nézek, hogy merre megyünk, de nem hosszan, nehogy feltűnjön, hogy egy pillanatra aggódok a vezetés miatt. Végül csak egy gyors biccentés a válaszom számára, amit Setéthold kérdése követ. Egy bólintás neki is kijár, majd tolmácsolom a szavait Jack felé.

-/Eng/ Azt akarja mondani, hogy valami sötét mágia szállt ránk a leégett épületben. Meg hogy az terel minket valamerre. A foglyot bevállalja, de szerinte sem tud semmit.

Kényelmesen hátradőlök az ülésen, a karjaimat két oldalt felteszem a hátsó fejtámlákra és várom a folytatást. Ha Jack még mindig hátrafelé figyel, akkor azért felkészülök egy esetleges balesetre.
_________________
Sunny Black

[Freiherr von Rosen]

A válaszra békítően feltartom a kezeimet, mielőtt a megszokás kedvéért az egyikkel megigazítanám a fejemen a krokodilfogas kalapot.

-/Eng/ Whoa! Lassíts, komám! Ha azt szeretnéd, hogy megtudjuk, ki vagy és mit rejt a sorsod, muszáj lesz együttműködnöd velünk!

A nyomaték kedvéért bólogatok is neki.

-/Eng/ Minél előbb egy csapattá forrunk, annál jobb!

Bár ezek asszem, "falkának" hívják. Na mindegy.

Setéthold felé fordulok.

-/Eng/ A "nem-értés" túlzás, de ilyenkor jó lenne minden részletet nyelvi korlát nélkül átadni, ha tudod, mire gondolok... meleg a helyzet.
_________________

[Sablepaw]

Feltűnik Mennydörgést zavarja beszédem... pedig gyakorolnom kell ezt a nyelvet, hiába értem meg kiválóan, ha suttogásban ritkán hagyják el angol szavak a számat. Úgy látszik nem érti... de nem is szükséges.

Elmerengek, a Sötétség mintha utat mutatna... elkerülhetetlen, sors. Kristályom nem jelez kémet, de mégis, baljós átok terel minket, ki tudja, milyen végzet felé.

Egy idő után félig hunyt Sokto-szemem kinyitom, hátrafordulok "Sunny" felé.

- /Eng/ Ő engem nem-értés.

"És hülyének is néz, talán. Eddig sose volt gond Messziről Jötteknél hogy rosszul beszélek. Hát legyen, tegyünk egy próbát."

- /Ara/ Értesz? - Suttogom, kissé hátrahajolva felé. - Ha igen, magyarázd el neki, hogy sötét mágia, átok szállt ránk, nem csak követ minket... hanem terel. A leégett épületben ragadhatott ránk, veszélyben vagyunk. A foglyot kivallatom én, de sok reményt nem fűzök hozzá, hogy bármit is tudna.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[Dronaw]

A nő (és Jack) kérdésére önkéntelenül is kicsúszik fennhangon egy határozott igen, bólimtással kísérve. Azonban gyorsan leesik, hogy valójában csak Jack kérdése hangzott el, így felemelem a fejemet, kissé morcos ábrázattal.

Fiú ám a jó édes anyád! Először sértegetsz aztán meg jópofizni akarsz?

Mélyen a szemébe nézek, vidám arca csak még komorabbá változtattja az enyémet.

-/Eng/ Nem tudom mióta élek itt, de biztosan nem vagyok helyi. Talán másnak jobban menne. - bökök az anyósülés felé a fejemmel. - De természetesen megpróbálom,ha úgy kívánod.

Az utolsó mondat annyira alázatos hangnemben hangzik el, hogy tisztán érezhető belőle az erőteljes gúny, amivel így pont az ellenkező érzést fejezem ki.
_________________
Sunny Black