Szép új jövő

[RedDrake]

*Gyáva, tudtam én, hogy nem mer kiállni. Na persze még válaszolni sem tud. Vajon megy más neki a nevetésen kívül.

Dustin ha a szemembe néz, némi zavart láthat, ha ismeri az érzéseket. Ezt nem tudom letagadni lehetelen, hatalmas zavar van bennem. Ráadásul a királynő neve sem mond semmit.

Hogy lehet ez? Nem értem. Egyre több a furcsaság.*
Azt hiszem mennem kéne.

*Határozom el magamat, ami biztos. Nem vagyok részeg, a szemeim is teljesen épek és egészségesek, szépek ha már itt tartunk. Valaminek már nagyon le kéne esnie, de nem teszi. Marad a zavar.*
Dustin, jössz ha megkérlek?

*Teszem hozzá még.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A nagydarab férfi csak röhög a "játékpisztolyodon", a srác meg csak felvonja a szemöldökét, de nem reagál.*

- Város történelem, mi? - *csóválja meg a fejét az Iron Maidenes.* - Hát elvétetted a házszámot azt hiszem.

- Természetesen II. Elisabeth a királynő, de ez várostól független. - *válaszol furcsálkodva Dustin is.*

*A srác úgy tűnik kezd aggódni érted, furcsán nézeget a szemedbe, de egyelőre nem teszi szóvá.*

[RedDrake]

*Erre újabb, hangosabb nevetés. Lehetetlen alakok, valami ilyesmit vártam. Zavard össze az ellenfelet. Jó érzés végignézni rajtuk ilyenkor. Persze, hogy tagadni fogják. Persze, hogy inkább egymás ellentétei, én a tükröt így értettem, de nem vártam, hogy megértsék.

Először a morgó Dustin, majd a még mindig rámenős idősebb. Átható pillantást kap, mégis mit gondol, hogy majd Kánkánt táncolok neki az asztalon? Azt lesheti, majd tündéri mosoly.*
Nem nagyfiú, te akartál ma díszbika lenni, nekem nem kell semmit megmutatni.

*Megpörgetem az egyik régimódi pisztolyt.*
Persze ha gondolod, párbajozhatunk is.
*Angyali mosoly hozzá, majd Dustin felé fordulok, hogy halljam a válaszát. Kikeredetett szemek, a mozdulat megtörik, majdnem a fegyvert is leejtem...*
Glasglow?

*Glasglow? Ez nem lehet Glasglow. 1 éve jártam itt, és azalatt semmi nem fejlődik ennyit. Nem, nem, nem. Itt valami hatalmas probléma van. Gondolkodnom kell, nagyon gondolkodnom. Nyugalom, nyugalom, hátha van máshol is Glasglow. Igen, ez az, biztos ez az. Megnyugvásképpen pofátlanul megiszom Dustin piáját is. Sóhaj.*
Ez kellett.

*Rájuk nézek. Bocsánatkérő mosoly.*
Bocs, rossz emlékek. Szóval... Glasglow. Mondjuk egy kis várostörténelem, tudjátok, alapvető tudnivalók a városról, meg mondjuk azt, hogy ki a király errefele, meg mióta uralkodik. Tudjátok, amit egy külföldi jöttmentnek mesélnétek el.

*Többet kell tudnom.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A srác és a férfi zavartan összenéznek. A srác leül, közben magában dörmögi:*

- Kicsit torzít az a tükör.

*A nagydarab csávó is visszaül a helyére nyugodtan, de ő nem hagyja annyiban:*

- No ne térjünk el a tárgytól, had lássunk valamit belőled is előtte. - *vigyorog*

*Dustin gyilkos pillantást vet a férfira.*

- Glasglow elég nagy város, van itt minden. Mire vagy kíváncsi?

[RedDrake]

*Szokatlan dolgok történnek velem. Itt ülök, ki tudja hol, ki tudja mikor, egy teljesen idegen világban, olyan rossz előérzettel, amibe igazából belegondolni sem merek, és mégis a legbutább játékokkal kápráztatnak el a férfiak.

Annyira furcsa, de mégis, ez most gyógyír, és ideiglenes feledés a lélekre. Megrázom aprót a fejem.*
<Kösz fiúk, erre volt szükségem.>

*Az asztal felé pillantok és elkezdek kuncogni, próbálom takarni, de nem megy, valahogy hahóta lesz belőle. Nem a rossz indulatú, hanem jó ízű, felszabadult nevetés. Hosszan elnyúlik, benne van minden most, amit ki akarok adni magamból.

Akárhol is vagyok, ez itt a föld és ezek az emberek. A nevetés közben, azt a pár könnycseppet letörlöm az arcomról. Inkább behúnyom a szemem közben, nem tudom mennyire vagyok szép nevetés közben, de jót szokott tenni azt mondják.*
Fiúk.

*Mondom, amikor már tudok beszélni, különös érzés volt végre, kiadni egy picit.*
Cukorfalatok vagytok mindketten. Mintha egymás tükörképei lennétek.

*Nézek végig rajtok. A hunyorgó mosoly még mindig ott van az arcomon, most egész békés a hangom. A ragabash felem azért várja a reakciót.*
Nem akarnátok békésen a helyről mesélni egy kicsit? Nem nagyon ismerem ezt a várost.

*Nézek hol az egyikre hol a másikra.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

- Höhö, hát persze.

*A férfi feláll, felhúzza a pólóját és széles mosollyal megpaskolja a hasát. Játszott büszkeséggel ül vissza majd várakozón rádtekint.*

- Most te jössz, te is mutass valamit, cicám!

*Tenyérbe mászó képpel vigyorog, miközben Dustin hatalmasra nyílt szemekkel pislog és alig jut szóhoz.*

- Hát ezt meg hogy képzeled, tapló? - *nyögi ki végül a férfi felé. Válasz nem érkezik, de a vigyor még jobban kiszélesedik.*

[RedDrake]

*Érdekes műsor készülődik. Mint két csődör, akik megakarják mutatni, hogy ki fog hangosabban nyeríteni. Ennek az újnak igaza van, egy kölyök ül velem szemben, csak épp azt felejti el, hogy ő sem több ennél.

Szkander, na ezt még én is ismerem. Elég sablonos módszer, hiszen nem mér mást, mint hogy kinek mekkora izma van, ennyi erővel avval is lehetne harcolni, hogy ki hány centi magas.

A vékony kézre nehezen fogom vissza a mosolyt, nagyon cingár ez a fiú, csoda hogy nem verték el lépten nyomon. Persze, hogy a másik fog nyerni, így maga a produkció nem hoz lázba, sem tűzbe, pedig tudom ezt szeretné mindkettő.

Közömbösen nézem végig, egészen a cicám szóig. Na azt nem kellett volna, még hogy én egy sunyi, nyávogó dögönyözni való cica legyek. Hát abból nem eszel. Elmosolyodom, de ez nem a boldog vagy a buta mosoly, van benne valami az áldozatra lecsapni készülő ragadozóból.*

Megmutattad, hogy van izmod, most a hasad méretével is kérkednél?
*Átható pillantás.*
Tőlem, hisz látom te akarsz lenni a helyi díszbika.

*Vetem még oda, aztán megiszom azt a whiskeyt. Engem nem kell félteni, és én se féltem a másik kettőt. Dustint sem védtem, lássuk mire képes magától.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A férfi jóízűen felnevet tudva, hogy itt már jó móka várja. Először a fiúra sandít:*

- Öcsém, kell még neked spenót ahhoz, hogy már férfinak nézzenek. Ha nem félnék, hogy eltörik valamid, hát megmutatnám milyen távol vagy még a férfikortól. - *rötyög szándékosan felbújtva a srácot*

*A pultos helytelenítő tekintetét mindenki figyelmen kívül hagyja, de a látszat ellenére itt nem is készülődik verekedés. Dustin már az ingujját hajtogatja skanderozásra készen, ami az ő ujjnyi vékony karjait tekintve elég nevetséges látvány. A férfi csak hahotázik jóízűen, de azt meg kell hagyni, hogy az udvarlód bátor. Az Iron Maidenes ürge rádkacsint egyet, majd egyetlen mozdulattal az asztalhoz vágja a fiú öklét, az még nyekkenni is elfelejt. Dustin meglepetten pislog és grimaszolva tapogatja a fájó kezét valamit motyogva az orra alatt, de nem igazán hallani.*

- No cicám. Biztos hogy birod te a whiskyt? - *fordul feléd a tag elfeletve, hogy egyáltalán ott ül még vele szembe a srác.*

Akár ivóversenyhez, akár szkanderhez állóképesség próbát kérek.

[RedDrake]

Akkor csapjunk a lovak közé!
*Adom ki a vezérszót, és hagyom hogy vezessen. Az elmúl napok izgalmait a legjobban így lehet úgyis kipihenni. Remélem állja a piát is, ahogy ilyenkor szokás. Pár a jófajta angol aranyfontot csak elfogadják itt is.

Ezekkel a gondolatokkal elfoglalva veszem észre a cégért, és nézem ezeket a pisztoly ábrázolásokat. Nem túl fantáziadús név, de ha ez kell az ittenieknek. Viszont itt talán láthatom majd a tökösebb férfiakat is, esetleg egy kis kocsmai verekedés is benne van a pakliban. Kedvenc szórakozásaim egyike.

Hát belépve mindenesetre egyáltalán nem azt kapom, amit vártam. Azok a furcsa kocka alakú valamik, az a fűzöld terítő, és úgy az egész üressége és szinte kórházi sterilsége. Mi ez a műfogadó?

A fanyalgásomat még nem mutatom meg, elvégre ez egy teljesen idegen város, ki tudja a helyi szokásokat. Már mennék is a pulthoz rendelni, amikor ez a felszolgáló fiú megjelenik. Legalábbis a rendelésből így látszik.

Ha így dívik errefelé, legyen. Leülök Dustinnal szemben. Fékezhetné legalább egy keveset a mosolyát a srác. Mint egy festett baba úgy néz ki vele. Sejtem miért mosolyog, de azért ez túlzás. Ennyire kevés lánnyal beszélt volna? De hát bátornak tűnik.

Már talán szólnék is érte, de megelőz ez a mély és rekedtes hang a szomszéd asztaltól. Ha mosolyognék, az én mosolyom is lehervadna. Ki ez az önelégült keménynek látszani akaró valaki? Az nem lep meg, hogy ilyen történik, ez mindennapos, de ha kihívás volt, ám legyen. Odafordulok és végigmérem.

Nem lettem róla túl jó véleménnyel. Ennek sincs fegyvere, nem lehet túl erős ezek után. Ráadásul gusztustalan ez a vasszüzes felső ruhája, ráadásul minek van a haján ilyen sötét okuláré?

Legmorcosabb, lekophatsz arckifejezésemet előveszem, és ehhez fogható kedvességgel válaszolok. Megvetően végignézek rajta közben.*
Menj csak a mamádhoz fiúcska! Biztosan megdorgálna ha megtudná, hogy munkaidődben itt lopod a napot.

*Nos igen, ez kihívás volt, márpedig egy ilyen mitugrász ne szóljon be nekem.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

[RedDrake]

*Érdeklődve tekintek az előttem lezajlodó közjátékra. Nem ma jöttem le a falvédőről, így hamar rájövök mi is készül itt. Udvarolnak, habár nálunk nem így szokás, de hát más város, más szokások.

Mind szép és jó lenne, ha a buszos kérdésemre értelmes választ kapnék, ebből csak annyit hámozok ki, hogy ez valami szállító dolog lehet ez a busz.*
Nem bánom, ha tartanak errefelé igazi tüzes whiskey-t!

*Közlöm egyszerűen. A távozó kettőre nézek. Gyorsan beadták a derekukat, nem túl küzdő fajták. Ő bajuk. Persze kisebb problémám is nagyobb annál, mint hogy most elgondolkodjak-e azon, hogy tetszik-e a lovagom, de jól jöhet a segítsége. *
Lássuk akkor ezt a híres pub-ot! Mond csak Dustin, igazi skót lőrét is lehet kapni?

*A feszült idegeimnek jót fog tenni egy kis szíverősítő.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

[RedDrake]

*Még nem tudom mikor indul innen a vonatom. Ki kell deríteni.*
Nem azonnal akarok indulni. Sok idő van még.

*Válaszolom rögtön, evvel addig nyerek egy kis időt. Közben ha már ennyire bemutatkoznak meg ilyen, akkor meg kéne pár alapdolgot is kérdeznem tőlük.*
<Mi az a busz?>

*Kapom fel a fejemet az ismeretlen szóra. Nem tudom hova tenni ezt a valamit.*
Busszal?

*Kérdezek rá rögtön. Jó lenne lassan beszedni az információkat.*
Legyen megköszönve, hogy segítesz.
*Mondom talán a kissé régies utcai szlenget, amivel az akkori papokat szoktuk bosszantani. Követem a srácot, lássuk mihez is vezet. A nevére ránézek, legalább valami emberi név.

Jó erősen, férfiasan kezet rázok vele, teljesen közvetlenül.*
Mary vagyok.

*Egy sanda pillantás a másik kettőre, hátha ők is tudnak beszélni. Aztán a fura kérdés a ruhámra, hát aztán igazán nem értem. Persze, errefelé nem ilyeneket hordanak, de nem kéne lenézni ettől függetlenül.*
Csak nem innen származom. Miért lennék olyan vándorszínész?

*Némi sértett büszkeség a hangomban, nem vagyok én cseprűrágó.*
Viszont, erről eszembe jut egy kérdés.
<Kellene most valami hihető történet. Hogy is szokták mondani? Minél kevesebbet, minél természetesebben és azt is elhiszik, hogy az ég zöld.>

Tudjátok
*Tárom szét a kezeimet.*
néhány derék ismerősöm igencsak kifinomult és hamis humorérzékkel bír, aminek most én voltam a csattanója. Mármint a poénnak. Szóval elhoztak egy ismeretlen városba, és most kínos, de nem tudom még hol vagyok.
*Ásom magam alatt azt a bizonyos gödröt.*
A segítségnek nagyon örülnék.

*Kedvesebb mosolyt préselek az arcomra. Fiúknál be szokott válni.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

- Hát az nem egészen erre van. - *mondja meglepetten, majd elgondolkozik* - Mikor indul a vonatod? Tudod... gyalog nem fél perc ám innen az állomás.

*Ránéz a köpcös haverjára, aki vállat von.*

- Öt perc busszal - *mutat a fejével a testesebb srác a közeli megálló felé.*

- Akkor elkísérlek, gyere. - hív végül az udvarlód.* - Ó, milyen tiszteletlen is vagyok, a nevem Dustin.

*Dustin előremegy ha követed, de a többiek sem restek, nem maradnak le távol mögöttetek. Megtesztek néhány haztömbnyi utat, majd megálltok és a srác várakozni kezd, hogy átkelhessen az úttesten.*

- Mondd csak, ez a ruha, meg minden... színész vagy?

[RedDrake]

*A vastag hálók már nem hatnak az újdonság erejével. Amikor át akartam nézni, akkor is volt egy olyan érzésem, mintha falba ütköznék. Dühösen folytatom a hálófal ostromlását. Nem adom fel. Én itt át fogok menni, kerül amibe kerül. Centiről centire ásom át az utamat a földre, vagyis remélem oda.

Az átlépés után körülnézek, immár teljes fizikai valómban szemlélem a tájat. Még mindig borzalmasan idegen. Az első mozdulatommal ösztönösen be is fogom a fülemet, ahogy az autózaj, a milliónyi furcsa hang ostromot intéz ellenem. Keservesen az égre nézek, ez borzalmas. Az első dudaszóra bizony ugrom is egyet.*
<A döglött bikára is!>

*Felmegy a pulzus, és halk zihálás. Egy ijedt állat viselkedik így elsőre. Távolabb húzódom ezektől a furcsa mély műöblöktől, ahol ezek a ló nélküli kocsik járnak. Az épületek ehhez képest már semmik.

De nem ez a legfurcsább, messze nem ez, hanem ami igazán az, azok az emberek. Az emberek, akik mindezt némán és rezzenéstelenül élik. Az emberek, akik rovarokként rajzanak körülöttem, és látszólag semmi nem hatja meg őket.

Őket kezdem lesni, őket azért jobban ismerem, mint ezt az egész helyet. Eddig ezt hittem legalábbis. De amit most látok belőlük, az megint teljesen idegen. Leginkább úgy néznek ki, mint a pókok a túloldalt. Némák, közönyösek, olyan gépiesek.*
<Mi történt evvel a várossal? A macska rúgja meg, mi történt itt?>

*Néma rossz érzés kúszik fel. Az emberek, az utolsó kapaszkodóim is már távoliak. Idegenek, kívülállók, furcsák. Teljesen idegen vagyok, idelenn idegen. Idelenn idegen. Ajkamba harapok kissé. Kezdek kifogyni az ötleteimből.

Némán figyelek tovább. Már nem is tudom mit várok, mit akarok látni. De végül valamit kiszúrok. Azok a szemek. Mégis figyelnek. Mégis észrevettek. Mégis van valami életnek szikrája még bennük. Ez az apró tény ad egy kicsi fellélegzést. Talán nem vagyok mégsem teljesen elveszve.

Ha már az embereknél tartok. Nagyon furcsák ezek a ruhák. Mintha egy cirkuszi karnevál érkezett volna hozzánk. Rengeteg tarka ruha van, meg olyanok, amiket az életbe fel nem vennék, túl zártak, és persze túl nyitottak is. Valahogy vannak dolgok, amiket nehéz megérteni.*
<Miért jó, ha kint van a teljes hasa és a fél feneke? Biztos _olyan_. De ilyen simán és ennyien?>

*Lassan veszem a bátorságot elindulni. A füleimnek még mindig túl hangos az egész hely, az orromnak túl büdös, de ha itt maradok az nem fog változtatni a helyzeten. Egyszóval, derítsük fel ezt a különös helyet.

Ha teszek valamit, akkor nem magamon rágódom, és az már félsiker. Az első praktikus gondolatok is megfogalmazódnak a fejemben. Meg kell tudni a hely nevét és a dátumot, kíváncsi vagyok hány hétig voltam távol, na meg ez hol is van. Hallottam Amerikában vannak furcsa városok, de ez minden képzeletet felülmúl.

Körülbelül ekkor lép elém ez a fiú. Nem kell engem félteni, ismerem ezt a hozzáállást, valamit akar tőlem. Biztos vagyok benne, hogy bókkal fogja kezdeni. Ez eszembe juttat valamit.

Igen. Ez nagyon is eszembe juttat valamit. Ez az első dolog, ami olyan, mint otthon! Az első, amit végre a helyén tudok látni! Legyen ez a hely akárhol és akármikor, legalább ez nem változott! Igen! A stressz után ez a pici felszabadultság belül mosolyra derít.*
<Mondtam. Bókol!>

*Tölt el az elégedettség, ahogy egy bók elhangzik. Még az én időmben szoktak virágnak becézni másokat, elég hülye szokás, de bók!

Persze észreveszem a másik kettőt is, de rámenősek. Kihúzom magam. Fiúk, megmentettétek a napomat. Magabiztosan mosolygom vissza, van benne valami felszabadultság.*
A vasúti pályaudvart.

*Mondom szinte rögtön válaszul, az biztos, hogy jó akcentusom van, és ha lehet így fogalmazni, skótosan, ízesen beszélem az angolt.

Még egy dolog feltűnik. Ezeknek nincsenek fegyvereik. Se pisztoly, se szablya, ezek szerint nem túl talpraesettek. Az önbizalmam nő. Végigtekintek az én két pisztolyomon, amiket nyíltan hordok.

Megmondják honnan indul gőzös, én pedig hazautazom vele. Tiszta sor.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)