Dr. Felidae

[Inu]

*A szállodában már a recepciónál konstatálhatod, hogy a szerencse melletted áll. Ma érkezett a Bites Foodtól egy kis édesség a számodra, amit természetesen nem rendeltél, vagyis egy újabb üzenet. Az elolvasásával ugyan meg kell várnod Seline ezüstös fényét, de az már nincs is olyan messze. A szobádban összepakolod a személyes holmijaidat és irány egy másik szálloda.

Hasonlóan színvonalas helyet kerestél és nem is túl messze, igaz a város kissé forgalmasabb, zsibongóbb kerületében találtál egy megfelelőt. Egy egyszerű, 15 emeletes panelházból Hotellé avanzsált helyen állsz meg. A parkoló eléggé telítve van, de a vendégek számára mindig akad még egy-két hely. Kívül nem különösebben szívderítő, egy egyszerű koszos-szürke kockaépület. Egyedül az aranyló tábla jelzi, hogy ez több egy egyszerű lakóépületnél: Helwan Nights Hotel. Szerencsére belülről már sokkal ígéretesebb a hely. Már régebben felfedezted magadnak B terv gyanánt. Bár kívül nem nyúltak az épülethez, belül alaposan fel van újítva és a szobák rendelkeznek mindennel, amire neked általában szükséged van. Ezek között most előkelő helyen szerepel a csönd és a nyugalom, ezért elég magasan kérsz szobát, hogy a város zajaitól minél távolabb maradhass. Meg is kapod a kulcsot egy 50 körüli, hivatalos mosolyú férfitól a recepción, aki közben még egy londiner kölyköt is szerez neked, akár akarod, akár nem.*

*A kölyök valószínűleg még nem érte el a húsz évet, a hotel vöröses egyenruhájában feszít, kicsit nyüzüge, de a mozgásából ítélve nem ma kezdte itt a munkát.*
-/Eng/ Mister engedje meg, hogy segítsek! - *mosolyog rád fáradtan, de segítőkészen, tekintetében pedig szinte rajzfilmesen megcsillannak a dollárok.*

[RedDrake]

*Máskor igen szórakoztató látvány figyelni az apró jeleit a lerohadt kolóniáiknak. Hogy azok az egyszerű minták, munkamegosztások, protokollok amik még a rovaroknál képesek működni náluk már selejtesek. A boly javát szolgáló rendszer torz mása az egyéni érdekeiket is akadályozó, mindenkinek hátrányos kompromisszumképtelen, javíthatatlan, önmaga súlya alatt roskadozó bohózattá vált!

Akár a társadalmi rendszereik, amik lehetetlen értelmetlen, társadalmi megegyezést ellehetetlenítő idegen és értelmetlen felesleges, a társadalom testén rákos daganatként burjánzó bürokratikus államapparátust hoztak létre. Egy ördögi spirál ami gyors bukást fog hozni.

De mindez most, nem tölt el örömmel. Általában szabad vagyok, az ő nevetséges szabályaik nem vonatkoznak rám, de most, akadályoznak. Most, nincs időm kivárni a selejtességük hátrányát.

Sorban véve a lehetőségeket , miközben beszállok a kocsiba újra a tankolás után, célba veszem a hotelemet, ahol a célom felkapni jópár személyes cuccot, több táskányit, igazából szinte minden olyat ami értékes. Nem jelentkezem ki. Az Ahadi házhoz szállítása lassú lenne most, mire találnak valakit és nem lennék önmagam ha nem próbálnám meg a saját módszereimmel megoldani, csak ahhoz órákra van szükségem. A cél egy másik hotel, ahova bejelentkezhetem és elzárva mindent munkához láthatok. A szerencse, az én génjeimben van. *
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A kocsikázás Helwan utcáin nem valami megnyugtató élmény, de most, hogy időre és gondolkozásra van szükséged, arra pont megfelelő. Egy fél órát sem haladsz befelé a városba, mikor belecsöppensz egy totyogós dugóba, ahonnan aztán csak lépésről-lépésre lehet valamicskét haladni előre és a végét sem látni a sornak, csak a dudálásokból sejtheted, hogy még egy kilométerrel előtted is állhatnak az autók. Még a hangyák milliói is képesek folyamatosan és hatékonyan haladni az apró járataikban, ezek meg emberek, akik oly nagyra tartják magukat, mégis néhány kereszteződésen való rendezett áthaladás meghaladja a szellemi képességeiket.

A gondolataidat mindenesetre van időd rendezni. Nem tudod pontosan kihez kellene fordulnod az Ahadin belül, de azt tudod, hogy ki tudhat megfelelő személyt ajánlani egy ilyen problémához. Az összekötő, a hangzatos nevű Fekete özvegy. Ha ő sem tudja kit keress, akkor senki. De vajon valóban idáig fajulna a dolog, hogy szükséged legyen rájuk?

A benzinkút és a víz nem segített, bár felfrissített eléggé ahhoz, hogy a gondolataidat rendezhesd. Sajnos ezzel a varázslattal, bármi legyen is ez, nincs szerencséd. Az egyszerű csapvíz nem használt. Te azonban a szerencse kifogyhatatlan forrása vagy. Hogy is foghatna ki rajtad egy ostoba genetikai hulladék szánalmas érintése?*

[RedDrake]

*A helyzet nem nyugtat meg. Nem tudom milyen varázslat hatott rám. Ha nyomkövetés, nem mehetek a laboromba, ha nem az, viszont tudnom kellene.
Úgy döntök kipróbálom mi lesz. Több órát tervezek autózni a városban, hogy lássam, érzem elmúlik-e vagy nincs ilyen szerencsém hogy korlátozott ideig hat-e. Egy benzinkutat megejtek tankolni és hideg vizet venni. Lehet itt megpróbálom le is sikálni a bőrfelületet ahol hozzám értek.

Közben jut időm gondolkodni hogy ki lehet azaz Ahadiból aki érthet az ilyen varázslatos meglepetésekhez és úgy kereshetem meg, nem dobom fel ennek az ellenségnek.

Aggasztó hogy ilyen hatalmú genetikai keverékek kerültek az utamba. célom megkeresni majd őket, és megfelelően kontrollált körülmények közt kísérleti alanyként begyűjteni. De most, először ezt kell rendezzem.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Nyugodt utcákban errefelé nincs hiány, egy ideig eleve elég elhagyatott utcákon kocsikázol, de tisztában vagy vele, hogy ha kiérsz a kevésbé lerobbant és forgalmasabb városrészbe, akkor is elég lekanyarodni egy kisebb utcába és néhány sarkon belül viszonylagos magányban és nyugalomban parkolhatsz le.

Keresel is egy szimpatikusabb utcát. Túljutottál a lepratanyán, végre tisztább és kulturáltabb környéken kocsikázol. Heves dudálások és egy igen agresszív jobbkanyar után beveted magad egy mellékutcába. Két sarok múlva egy félbehagyott építkezés mellett, egy csupasz téglás épület szomszédságában leparkolsz. Az út túloldalán is emeletes lakóépület, de jelenleg sehol egy lélek. Lekapod az ingedet és a visszapillantóban alaposan megvizsgálod a nyakad. Semmit sem látni. Ez azonban egy cseppet sem nyugtat meg, mert az agyad egy eldugott szegletében állandóan vijjog a sziréna, hogy varázslat áldozata vagy. Talán valóban nyomkövetésre alkalmas trükk lehet. Talán ezért nem üldöztek és ezért hangoztatták olyan magabiztosan, hogy fogy az időd. Emlékedbe villan a csuklya alól előtűnő éles ragadozó fogsor és kiráz megint a hideg.*

[RedDrake]

<Cachlash mocskára is!>
*Káromkodom magamban. Mi tagadás régen volt valaha is ilyen feszült és a gondolat rendkívül nyugtalanná tesz, hogy esetleg így "jelöltek" meg, hogy követhessenek vagy még rosszabb.
Azonnal bepattanok a kocsiba, a dobozt biztonságba helyezem és hajtani kezdek. A cél egy nyugodt utcarész , vagy út ahol megállhatok, letéphetem magamról a ruhadarabokat amikhez hozzáért és a visszapillantó tükörben megnézhetem a nyakamat ahol hozzámért.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Bárhogy sietsz is, a varázslat elkísér. Rajtad van és bár lehet, hogy csak beképzeled, de a nyakadat és a ruhádat a válladon, ahol az az alak megérintett mocskosnak, taszítónak érzed, mintha az érintésével összekoszolt volna, mintha még mindig lenne valami ott, ami zavar, ami idegesít, amitől minden áron szabadulni akarsz! Ezt az érzést leszámítva azonban jól vagy. Nem érzel se fájdalmat, sem émelygést, se bármi gyanús jelet.

Rég el is hagytad már őket, nincsenek sehol, szemben a kocsiddal, amihez épp megérkeztél. Az utca üres, kihalt. Idefelé sem volt éppen népes, de amióta a fura alakok megjelentek egy lelket sem láttál. Mintha a környéken mindenki ösztönösen begubózott volna, eltűnt volna, és a saját kis koszos lyukában várná a vihar elmúlását.*

[RedDrake]

*Még ösztönösen ütném el a nyakamat kereső kezet, ha épp akad szabad kezem. A pontosan megtervezett menekülés közben kevés időm és lehetőségem van töprengeni. A düh nem a pontos mérlegelésre való, így csak a futólag látott kép utólag áll össze amikor visszanézek rájuk újra az előnyöm biztos tudatában.*
<Nem ember, vagy nem teljesen, szívesen felboncolnám. Ha ez virálisan kontrolláltan továbbadható lenne, a majmok hasznossága megemelkedhetne.>

*De nem tart örökké a hideg elemzésem, a mágia semmihez sem fogható hideg bizsergető érzése olyan mintha áramütés haladna át rajtam.*
<Kevés az időm? Az enyém?>

*Azonnal arrébb ugrom, még ha furcsának is tűnik és igyekezvén elhagyni a varázslat körzetét megbizonyosodnék róla, hogy ez rám vagy a helyre hatott-e. Nem vagyok ezek teljes szakértője, de messze vagyok egy felkészületlen laikustól is. Bármi apró jelet most fontos lesz észrevennem. Amennyire az időm engedi, mert ha sokat töltök itt, utolérhetnek.

//Perception + Awareness - bármit kiszúrok -e

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 3, 5, 9, 8, 8 (Total = 33)

//Wits + Occult - gyors értelmezése a helyzetnek, ha épp dobtam az előzőnél sikert.

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 2, 2, 8, 1, 7, 4 (Total = 24)

_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A szavaidon meglepődnek, összenéznek és elindulnak feléd mindhárman, mint egy összeszokott harci gépezet. Más gépezet is működésbe lép azonban, mert a nő köhögőrohamával egyszerre te is meglódulsz. Addigra már veszélyesen közel értek hozzád, de a köhögő roham bizony csúnya egy dolog és pont a legrosszabbkor. De csak a nő görnyed össze. A férfi kinyúl feléd. Te elsuhansz, keze végigsúrolja a nyakad, de már csak a levegőt markolja. Közben egy pillanatra belátsz a csuklya alá és amit látsz, annak nem örülsz. Szóra nyílik a szája, melyben hegyes, ragadozó fogak vannak, tekintete pedig vad, őrült, szeme résnyire nyitott, arca ráncos, borostás, szintén az őrület játszik rajta. Ez csak egy pillanat, elrohansz mellettük, fürgeséged és ügyességed hatalmas előnyhöz juttat.*

- Siess! Kevés az időd! Tik-tak! - *hallatszik elfúló, rekedt hangon még mögüled*

*Visszanézel, csak állnak, senki nem követ, immár a férfi is köhög. A csuklyák sötétjéből három szempár követ vészjóslóan, de van még valami ami nem hagy nyugodni: varázslat bizsergető érzésétől ráz ki a hideg.*

[RedDrake]

*Na ez már engem is meglep. Semmiből megjelenő csuklyásokkal még nem találkoztam. Különös hogy ennyire bejött az amitől tartottam, de akkor jobb híján rögtönöznöm kell.
Az agyam hamar megtalálja az entrópia axióma-rendszerében, szerencsére Asura rengeteg kiskaput rakott már be az emberek selejtes génjeibe, amit elég csak előhívni, és a gyenge szerveik magukat *
/Eng/ - Imádkozzatok őseitekhez kik korcsként szültek meg, fulladjatok híg vérükbe!
*Majd kiadok még pár hangot, amit nem lehet hova tenni. Furcsán idegen tagolású, metsző a hangom, bizarr intonációval. Ijesztően szuggesztív, elvégre a korcs sorvadt szellemi felükhöz szólok és hívom életre Asurát bennük, a szavak messze visszhangoznak a hallásküszöb alatt.*

//Fortune 2 , 2 célpontra a két csuklyásra, a heves köhögőroham tűdőgyulladás kezdődik náluk, ahogy megfogan az időzített pusztulás bennük. - 1 akaraterő pont, célszám: 6
Manipuláció + Science (Math)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 8d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 6, 9, 1, 1, 10, 10, 2, 9 (Total = 48)

*Majd a következő mozdulattal dühből előre lököm magam és nekilendülve a kettő közt futva, szorongatva a csomagomat megyek a kocsim felé. Nem fogom őket elfelejteni, de most jelentős hátrányban vagyok, nappal, túlerőben és sok szemtanúval.*

-1 düh
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*A férfit kecsesen megkerülöd. Kissé meglepetten fordul utánad, de nem erőszakoskodik. Viszont alig teszel két lépést, előtted talán öt méterre az utcán szó szerint a semmiből újabb két fekete csuklyás alak tűnik elő! Igaz ezek már nem annyira nagy darabok. Kettő sréhen előtted, a nagy darab pedig mögötted áll. Ez bizony rossz előjel.*
-/Eng/ Fohászkodj istenedhez. - *szólal meg tőled nagyjából jobbra rekedt férfihangon tökéletes angol kiejtéssel, bár némi akcentussal a csuklyás alak.*
-/Eng/ Rendezd el életed. - *szólal meg az alak tőled sréhen balra, elcsukló női hangon.*
-/Eng/ Készülj a közelgő halálra. - *fejezi be mögötted a nagydarab a valószínűleg betanult szöveget, erősen tört angolsággal.*

[RedDrake]

*Máskor más eseten érdekes volna tanulmányozni ezt a különös jelenséget, amikor egy ősi elhagyatott városrész szinte önálló életre kel és csak azokat engedi ki, akik rászolgáltak. Vagy csupán a feledékeny elme kihagyásai ezek, de akármelyik is, most hátráltatnak.
Ha precíz térkép is lenne, milyen jó is lenne, de nem számít, ha az első utca nem jön be, majd jön a többi, egy idő után meg fogom találni, nem veszhet el a kijárat, és nem fogja ez feleslegesen rabolni az időmet.

Elégedetten indulok el a kijárat felé ,harmadik utca, rosszabb is lehetett volna. Szaporázom a lépteimet, egy ilyen hely melegágya lehet kellemetlen rajtaütéseknek vagy véletlen baleseteknek, és ezekre végképp nincs időm.
Ha megláttam az alakot, fékezek, egy ilyen túlzsíros géntemető ne érjen hozzám. *
<... nem hiányoztál>
*Rövid számítást végzek, mi lehet a legköltséghatékonyabb módszer lerázni az illetőt, végül látva a mosolyát úgy döntök, ahogy az óra is mutatja, nincs több időm*
- /Eng/ - Nem kell

*Félrelépnék és Seline-áldotta kecses mozgásomat kihasználva már indulnék is tovább amikor még csak fordul az illető és irány tovább. Remélhetőleg nincsenek társai akik várnak, akik körbevesznek, de jobb résen lenni.*
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Az utcák visszafelé is kihaltak. Az épületek előtt elhaladva még mindig az az érzésed, hogy figyelnek, állandóan figyelnek. Úgy tűnik azonban, hogy senki nem olyan bátor, hogy előálljon az árnyékból és megkérdezze, hogy mit keresel itt. Emlékszel az útra, kezedben a térkép is. Nem volt sok elágazás, se kanyar, igaz idefelé tettél néhány kényszerű kitérőt. Most egyet sem teszel, elérsz a magaslatig. De nincs ott az út, mely kivezetne a halottak városából. Pedig az út nem szűnhetett meg, nem szívódhatott fel, nem omolhatott le. Előtted romok és meredek, bár csak néhány embernyi magas, durva sziklafal. Visszasétálsz egy utcát, elemzed a térképet, hogy mit véthettél volna el. Nem igazán tudod. Benézel a következő utcába, ott sincs a feljáró. Aztán a következőbe. Megvan! Nem érted a térképet. Elérsz a döglött utca végére, ott a vékony, köves, homokos emelkedő. Felsétálsz rajta, visszanézel, az ismerős látkép tárul eléd. A város nem hazudtolja meg a hírnevét, de rajtad nem sikerült kifognia.

Mész tovább a széles és idefelé nyüzsgő úton. Most nincsenek légyrajként megrohanó árusok, sem sietősen haladó emberek. Sem bodegás árusok, de még az ablakokon sem bámul ki senki. Te mégis úgy érzed, hogy még mindig figyelnek. Vagy már megint? A nap fénye narancsos árnyalatba váltott mostanra, de az ereje mit sem csökkent még. Elhagyod a széles utat, hogy egy vékony átvezető utcán eljuthass a vele párhuzamos, immár egyenesen a kocsidhoz vezető utcára. Elérsz a sarokig, fordulnál be, amikor a sarok mögül kilép egy nagydarab férfi. Magas, még a válláig sem érsz fel igazán és igen nagy darab. Ahogy előlépett a hasába majdnem bele is szaladtál. Arca kerek, borotvált, kissé izzad, nagyon izzad, de hát így van ezzel mindenki errefelé. Az egész testét fekete lepedő, nos egyfajta helyi konzervatívabb ruha fedi. A mosolya vidám, sőt inkább bárgyú. Az egyik kezében egy arany óra. Bocsánat, tisztában vagy vele, hogy csak utánzat lehet, tehát arany színű óra. Fél 12 van rajta. Szóval még csak közel sem jár a valódi időhöz.*

-/Eng/Kedves kicsi idegen. Arany óra. Olcsó. Mutatja időd!

*Magabiztos mosolya egy pillanatra sem halványul, egyre inkább frusztráló, sőt ijesztő valahol. Előre nyújtja az órát, szinte az arcodba.*

[RedDrake]

*Konstatálom, hogy legközelebbre felfogadok egy alacsony intelligenciájú, használtabb izomzatú emberszolgát, aki pont jó az ilyenekre. Igaz, ha jobban védett lettt volna ez a sír, akkor semmi használt nem vettem volna. Nem adom fel a próbálkozásokat, és végül sikerre is viszem.
A hulla most jól van így, egy sírban ez igazán természetes, precíz mozdulatokkal keresek tovább, az apró horzsolásokat majd megoldja a regeneráció, én pedig nem nyugszom amíg minden szegletét át nem kutattam.*
<Ez lesz az!>
*Teljes erővel megbillentem a tetejét, és kiveszem a csomagot, mivel már az egész elején kesztyűt húztam, nem okoz problémát megfogni. Kinyitom a táskámat és a legóvatosabban belehelyezem a maradványokat egy benne levő tasakba, majd körbebugyolálom, hogy ne eshessen baja. Bedobom a végén a koszos kesztyűket is és elindulok kifelé, körültekintően, óvatosan. A Legfontosabb most evvel eljutni a kocsimhoz, aztán a laboromba, ahol szakszerűen majd felbonthatom.
_________________
"Ashes to Ashes
Dust to Dust.
From ashes you've come
And to ash you'll return!
AMEN!"
(Angel Dust Andersen)

[Inu]

*Semmi olyat nem találsz, ami elég erős lenne, hogy a sír fedelét megtartsa. Valami fémcsövet lelsz a lomok között, de mikor ráfeszítenél egyszerűen elhajlik. Kénytelen vagy puszta kézzel nekiveselkedni a feladatnak. Első nekirugaszkodásra meg sem mozdul. Patakzik a homlokodról az izzadtság, nekigyürkőzöl még egyszer és mikor már feladnád, megindul! Csak az indulás volt nehéz, most hogy elkezdett csúszni, már halad. A kövek súrlódása halk, mély, halálon túli hangot hallat. A sír feltehetően fej felőli része eljut a feléig, te pedig a megerőltetéstől remegő kezekkel, de végre diadalittasan betekinthetsz. Egy elég régi és igen szikkadt emberi hullával nézel farkasszemet. Azaz az üres szemgödreivel. De neked nem ez kell! Mivel sajnos nem látod be az egész belső teret, újból megtolod a fedelet, hogy egy kis extra fényhez és helyhez juss. A kezeid sajnos nem engedelmeskednek tökéletesen, lecsúsznak a fedél oldaláról lehorzsolva a tenyeredet és elakadnak a sír felső részébe, azaz a legfelső, harmadik "emeletébe" (lásd a kép bal oldali sírjait), ami legnagyobb meglepetésedre megbillen! Ezúttal már csak a sír legtetejére koncentrálsz, amit elhúzni ugyan nem lehet, viszont kis ráemeléssel meg lehet billenteni ismét! A két réteg között egy alig karnyi vastagságú rés van, és a résben pedig valami poros kis csomag! Elveszed az alaposan vászonnal és egyéb anyagokkal körbe bugyolált és madzaggal körbe kötözött csomagot, ami méretre akár a keresett macskaféle maradványai is lehetnek. Tekintettel a tárgy feltételezett korára és az elővigyázatosságra, tisztában vagy vele, hogy ennek a szakszerű kibontása előkészületeket és óvatosságot igényel, különben megsérülhet az, amiért most ennyit dolgoztál.

Odakintről még mindig nem hallani semmilyen zajokat, ahogy a házban is minden csendes. Néhány nyugodt szuszogás. Ez minden.*