Szerepjáték, mint olyan - igények és tulajdonságok

[Freiherr von Rosen]

Közkívánatra imhol vagyon az LC által felhozott kérdőív, amit többször kértek, hogy tegyünk ki jól látható helyre. Ezzel remélhetőleg egy kicsit többet megtudunk egymásról, hogy kinek milyen kaland, milyen mesélő való. Érdemes elolvasni, mielőtt jelentkezel valahova, avagy mielőtt játékost hívsz a kalandodba!



1 - Mit jelent számodra a szerepjáték? Unaloműző időtöltés, könnyed szórakozás, fanatizált hobby, menekülés a realitástól, az élet értelme?

2 - A karakter egy eszköz, ami segít, hogy résztvegyél a kalandban, vagy inkább a kaland egy eszköz, hogy játszhass a karakterrel? A cselekmény, a háttér érdekel jobban, vagy a karakterek?

3 - Mi(ke)t élvezel leginkább a játékban? A harcot, az akciót, a karakterfejlődést, a stratégiát és a taktikázást, a színészkedést, a karakter eljátszását, a nyomozgatást, a lélektani részeket, a rendszer lehetőségeink próbálgatását, a humort, vagy valami mást?

4 - Amikor játszol, mennyire azonosulsz a karakterrel? Mennyire éled magad bele a szerepbe vagy és mennyire bírálod felül játékosként a karakteredet? Milyen arányban változol át játék idejére a karakterré, és mennyire maradsz te magad, a játékos?

5 - Milyen stílusok és alstílusok vonzanak leginkább, és miért?

6 - Mesélőként kalandközpontú vagy karakterközpontú vagy(lennél), esetleg a kettő keveréke?

7 - A karakterednek melyik részével foglalkozol leginkább a megalkotásakor? Számszerűsíthető értékek, képességek, felszerelés, kapcsolatok, háttérsztori, jellemfejlődés, hangulat, a hitelesség (világon, rendszeren belül, önmagához képest, stb) a koncepció?

8 - Mik a kedvenc játékaid és miért? Mi fog meg leginkább bennük? (Rendszer, metaplot, hangulat, a karakterlehetőségek, a kalandlehetőségek, stb)

9 - Hogy szeretsz leginkább játszani? Milyen körülményk közt, hol, milyen napszakban, hány személlyel? Szoktál háttérzenét hallgatni játék közben? Hogyan adod elő a karaktered? E/3ban, E/1ben? Mennyire adod elő a karaktered cselekedeteit, gondololatait, érzéseit, mozdulatait és gesztusait, hanghordozását, párbeszédeit, stb?

10 - Eltűnődtél már, milyen lenne, ha találkoznál a karaktereiddel, hogy miket beszélnél velük, mit kérdeznél tőlük, és ők hogyan viszonyulnának hozzád? Ha életrekelne egy karaktered, mennyire lenne ő hiteles, valószínű, plasztikus személy?

11 - Melyik illik rád leginkább a Robin Laws féle típusok közül?

12 - Hogy viszonyulsz a karakterhalálhoz, mind mesélőként, mind játékosként?
_________________

[Freiherr von Rosen]

Itt pedig az egyes fórumozók feleletei, időrendi sorrendben. Az új tagok válaszait, illetve az eddigiek közül azokéit, akik még nem reagáltak a kérdésekre kérném szépen PM-ben, hogy kitehessem őket is.



Villámkarom

1 - Élet értelme túlzás, esetleg valami nagyon sötét pillanatban. Számomra egyik legszínvonalasabb szórakozás, jobb és változatosabb bármely számítógépes játéknál.

2 - Fontosnak tartom, hogy olyan karakterrel, olyan stílussal legyek, amit szeretek (ne csak az legyen, hát most generálok egy harcost), ugyanakkor úgy veszem, hogy karijaimnak már többé kevésbé kialakult jelleme van, ezért inkább külső cselekmény izgat, bár természetesen a dolgok nyomot hagynak belül is.

3 - Stratégiát, taktikázást, színészkedést, nyomozgatást.
Perzse többi szempont sem megvetendő.

4 - Ezt így nehéz megmondani, lehet néha gyávább vagyok, mint kéne egy orknak. mondjuk teljesen idegen karival nem is tudnék jól azonosulni.

5 - Részletesebben? Mikból lehet választani?

6 - Inkább kalandközpontú, ha tudom hogy nagyjából mire számítsak, már azelőtt megtervezem krónikát hogy pontosan ismernék minden apró részletet karakterekről gyerekkoruktól kezdve.
Persze ha kínálkozik lehetőség, igyekszek a karakterekre szabni a mellékszálakat, éljék szépen az életüket.

7 - Alap a koncepció : én most egy ork sámánt, GW Ragabash hackert szeretnék.
Aztán előtörténet megírása figyelembe véve szerintem szükséges statokat is, hogy ne béna kacsaként bukdácsoljak.

8 - Rendszer szerintem fontos szempont, mert irreális rendszerben irreális dolgok jönnek ki tök szabályosan ( pl 5mről nem talál egyetlen golyó se ha valaki ott pumpál... )
A kalandlehetőség is fontos szempont, pl Umbrában jól lehet nyomatni fejtörőket, ugyanakkor kicsit gáz, hogy WWknek ilyen táp képességeik vannak, eléggé megnehezítik ellenséges NJKk dolgát.
Amúgy hangulat is kulcs : szerintem tök gáz hogy WWket holmi elhagyott szellemvadászokká korcsosították új verzióban... (+ a kalandlehetőségeket is igen erősen korlátozza sztem)
Nekem nagyon is bejön 2es rendszer hangulata, 12 törzzsel, Triásszal, hogy egy kb elveszett harcot vívnak.
Vampikkal nem szívesen játszanék... valóban jó personal horror lenne, mert utálnám amivé válok de mint mondtam olyannal szeretek játszani, amit bírok.

9 - Inkább E/1ben. Háttérzene nem rossz, bár nem szükséges.
Leginkább az egész napos játék lenne igazi szerintem, hogy hány személy? az attól is függ mennyire komoly játékosok. ( itt most nem arra gondoltam, hogy megvetném a játék közbeni poénkodást, bár néha kicsit fárasztó pl sokadik csótányos poén... )
Gondolatokat, elképzeléseket, terveket általában írok többet kevesebbet attól függően mekkora hatást gyakorol rám dolog, gesztusra hanghordozásra ilyesmire valóban nem fordítok sok időt.

10 - Ezen így még nem...

11 - A taktikus meg Storyteller.

12 - Játékosként eléggé kiakadnék, ha nem kapnák kellően részletes indokokat, mégis miért történt ez, mit kellett volna másképp csinálni.
Mesélőként általában nem szívesen ölök meg valakit, minthogy Awen olyan érdekes karakterrel van őt különösen nem szívesen ölném meg a hibájáért.
Bár mikor MAGUS kalandban egyesek azt hiszik a jó táp képességeink birtokában nyugodtan végiggyilkolhatjuk meg rabolhatjuk várost, na akkor örömmel nyiratom ki őket.



GoldDrake

1 - Egy nagyon nagy hobby. Nélküle is tudnék élni, de sokkal jobb így. Illetve mindenképp benne van, hogy kilépni a hétköznapokból, kikapcsolódni, így van egy kis menekülés mellékíze is.

2 - Karakterközpontúság párti vagyok. A kaland arra kell, hogy tudjak a karakterrel élni, játszani. Emellett érdekel a cselekmény is, és a háttér is, mivel a nagyon jó szórakozáshoz mindhárom kell, de csak kisebb mértékben. A legjobb dolgok amikor a kari él, elmegy szórakozni, vagy épp csak tengeti az életét és egyáltalán nem unalmas.

3 - A karakter eljátszását, a színészet jön a második helyre, utána pedig a nyomozgatás és akció jön, ezeket szorosan követi a lélektani rész.

4 - Karakterfüggő, a kedvenceimmel nagyon nagyon, és az úgy a legjobb.

5 - Dark fantasy, Gótikus horror, esetleg lélektani horror, nyomozós is jöhet.

6 - A mese a karakterekről kell szóljon, nem is kérdéses, a kalandot rájuk kell kitalálni. De fontos a kaland is, olyan 70-30%-os megosztásban.

7 - A sorrend (jobbtól rosszabb felé) Alapihlet (hangulat), hitelesség, jellem, hova fejlődhet, honnan indult, statok, kapcsolatok, felszerelés.

8 - World of Darkness, egybe az egységes egész. A hangulata, a változatossága. Nehéz szavakba önteni. Persze vannak benne hibák, de nem is használok mindent.
Nem rossz még a Kult, nem láttam még ilyen sötét világot máshol. De emellé jöhet Shadowrun, Call of Cthulhu is. Azonkívül akarok Engelt, Ravenloftot is játszani egyszer.

9 - Kisebb partyval, E/1ben, a napszak változó, éjjel azért jobb, és próbálom magam amennyire lehet a kariba beleélni. Szoktam üvöltözni, mutatni a mozdulatait, igaz itt még sokat kell fejlődnöm.

10 - Igen, gondolkodtam, de ez nagyon komplex kérdés.

11 - Method actor / Storyteller 55-45%

12 - Mesélőként: Aki hülye haljon meg. A szar kijátszásért és a nem logikus cselekedetekért ölni tudok. (Ami a karakternek nem logikus nem a játékosnak) Igaz 11 év alatt 2 darab karaktert öltem meg, nem többet.
Játékosként nagyon nem akarom hogy a szeretett karijaim meghaljanak, de ez rendszerfüggő is ugyebár. Fogcsikorgatva de elfogadom.
A múltkor kihúnyt 1 kaland alatt a kedvenc Lasombra antim, hát abból is tanultam, akkor is ha baromi szarul esett.
Ha van rá mód, ne legyen karihalál.



Gamaliel

1 - A legkedveltebb időtöltésem, pár kellemes dolgot leszámítva (bulik, koncertek, utazás) ezt élvezem legjobban az életben. Talán menekülés is valahol, fene tudja.

2 - A kaland eszköz, hogy kiélhessem a karakterem, játszhassak vele. Persze nem mindegy, milyen a mese, de a hangsúly nálam főként azon van, hogy mennyire tudom segítségével beleélni magam a karakterbe.

3 - A karakter megteremtését, a színészkedést, az azonosulást, a hangulatot, a leírásokat, a lélektani részeket.

4 - Játék idejére a karakter fejével gondolkozom; ha eléggé szeretem a személyt, akit megteremtettem és a mese is teret hagy erre, akkor a karakter fejével gondolkozom, úgy érzek mint ő, tulajdonképp - ehh, nagyon sznobul hangzik, de - átminősülök.

5 - Horror, azon belül a lélektani és a szürreális horror a favoritom, másodsorban a gótikus és a nyomozós. A cyberpunkot is imádom, de csak filmekben.

6 - Karakterközpontú vagyok, ha elég ihlető a karakter.

7 - Hangulat. Jellemfejlődés. Személyiség. Háttérsztori. Hitelesség, mind a világon belül, mind az előtörténetben. Ezek kb egyformán fontosak.
A statok csupán az elékpzelt karakter modellezését szolgálják. Amúgy rendszerfüggő, mennyire vagyok alapos; Kultban pl. addig nem csinálom meg a karaktert, amíg egy kellőképp eleven, plasztikus, izgalmas figurát nem kapok.

8 - KULT. A hangulata, a (karakter és kaland)lehetőségei, a metaplot, a környezet. A rendszerét is kedvelem, bár tény, kissé alternatíve vesszük, sok-sok egyszerűsítéssel.
WoD. Azon belül Werewolf és Changing Breed, de jó a Wraith, a Changeling és a Mage is. A vámpírt nem igazán kedvelem, a Huntert és a Demont még nem próbáltam. Számomra mondjuk nem nagy kedvenc a játék, de aranyos, és kellemes időtöltés vele játszani, noha a világa és hangulata számomra meg se közelíti a Kult-ét, és a karakterekhez se kötődök annyira, mint a kultosokhoz.
Little Fears, Call of Cthulhu - ők is nagyon jó játékok. :) Mert csak.

9 - Estétől-reggelig, lakásban (főleg itthon), félhomályban vagy pici fénynél, hangulathoz passzoló háttérzenével. 1on1 és a kétjátékos felállások a kedvenceim, 3 gamer + mesélő még belefér, annál több ne legyen.
E/1ben írom le a karakter cselekedeteit, gondolatait, érzéseit, szavait; a mozdulatokat, mimikát, gesztusokat, testtartást is eljátszom.

10 - Rengeteget gondolkozom efféléken.

11 - 100% pure Method Actor.

12 - Játékosként: A karakteremtől függ, de általában túlságosan szeretem őket, és nagyon beléjük is helyezkedek, és hát baromi rosszul esik meghalni... és elveszteni valakit, aki számomra nem csak egy karakter, hanem egy szeretett személy. A kedvenc karaktereim haláláért mesélőt ölnék, de legalábbis örök harag és kiüresedés. Őket csakis olyan mesélőhöz viszem, aki ezzel tisztában van, és tiszteletben tartja.
Mesélőként: Mivel ilyen hisztis vagyok a témára, a játékosok karakteit is tiszteletben tartom - sosem ölök karaktert, eddig mindössze egyszer fordult elő (meg még egyszer régebben is, de ott feltámadt és élőhulla lett). Az mesélői hiba volt, kilátástalan helyzetbe kevertem a karaktert és nem számítottam rá, hogy inkább a halált választja semmint a szolgaságot. Tudom, sokadszorra is bocsánat Drake. :oops:



Awenhai

1 - Remek szórakozás, amiben mostanában nemigen van részem.

2 - Ha már, akkor a karakterek... és a feladatok hatása az ő életükre.

3 - A lélektani részeket, és a gondolkodást, legyen az nyomozás, vagy fejtvényrejtés... Mr. Green

4 - Alapvetően E/1-ben gondolkodom, és kikapcsolok, mint IRL személy... ezért is írok tudatosan E/3-ban a fórumon, nehogy túlzottan elkeveredjek.

5 - High fantasy, dark fantasy, sci-fi/űropera, lélektani horror.

6 - Bár nincs mesélőként gyakorlatom, a logikus szerintem a világmesélés lenne, a kaland inkább "mellékszál, a karakterek élnek, és a történések hatását kéne lereagálják, ahogy gondolják.

7 - Képességek, hangulat, kapcsolatok... de próbálok nem túlzottan elszállni, és valamelyest hiteles karit készíteni.

8 - M*, és SW d6, ezekkel játszottam a legtöbbet, a WoD nem rossz, ha nem mindig csak a legnagyobb ellenségek az ellenfelek... egy kis ellenfél is lehet veszélyes.

9 - Fedett helyen, csendben, általában E/1-ben játszom, de színészetet nem vállalok, ahhoz több tudás kellene. Tehát a párbeszédet előadom, de ordítani nem szoktam, ha a kari ordít.

10 - Érdekes lenne, és a nagy kedvenc karijaimmal (Awennel, Leával, Chrisszel, illetve a Star Warsból Barysszal szívesen találkoznék...
Hogy mennyire plasztikusak? Nem tudom, az adott környezetben azért hitelesnek érzem őket, IRL nem biztos, hogy be tudnának illeszkedni a világba.

11 - Manó tudja pontosan... de talán beleélő színészre hasonlítanék a legjobban...

12 - Kerülendő. Csak akkor lehet halál, ha a játékos abszolút őrültséget csinál... pl fantasyban kezdőként felzavarja az őssárkányt, sokszori figyelmeztetés ellenére, avagy WoDban egymaga elballag Malfeasba, kinyírni a Férget.
Csak elszabott dobásért nem ölnék meg karit semmiképp, a játék nem a kockáról szól.



Freiherr

1 - Kedvenc hobbik egyike, amennyiben fedél fölött kell poshadnom és nagyszerű társasjáték. Néha önmegvalósítás is.

2 - Utóbbi. Csak, mert.

3 - A színészkedést, egy egyedi karakter alakítását, a sziporkázó párbeszédeket és a temperamentumos szituációkat.

4 - Nehéz kérdés, maradjunk az 50-50-nél.

5 - Hájfentezis voltam egy jópár évig, mert elbűvölt a csodák világa, de aztán rájöttem, ez nem nekem való. A sok unalmas kockadobálgatás és a hájfentezis világok már-már propagandaértékű degeneráltsága miatt végeztem vele. Mesélni még mesélek, mert akkor én határozom meg a világot. ; )
Azóta két rendszerrel játszok, WoD és Shadowrun, utóbbi csak könnyed szórakozás bő humorral, az előbbi az, ami igazán a kedvencem, minden tekintetben.

6 - Elsősorban karakter, megpróbálok minél több lehetőséget hagyni a játékosoknak. Persze ez nem mindig sikerül.

7 - Jellem és hangulat. Szeretek extraordináris karaktereket csinálni, nem feltétlenül számadatokban, sokkal inkább jellemben. Előfordul, hogy ez a hitelesség rovására megy.

8 - WoD, WoD és WoD. A rendszere egyszerű, mégis nagyszerű, a világa pedig sokszínű, szerteágazó és iszonyat sok lehetőség nyílik minél változatosabb karakterek megalkotására. Próbálva volt még a hájfentezis tömegtermékeken kívül a Star Wars és a Shadowrun is, mindkettővel el lehet játszani, de inkább csak könnyed szórakozás szintjén. Nekem a WoD az RPG-művészet.

9 - Kellemes félhományban, leginkább délután / este. Zenére semmi szükség, elvonja a figyelmet, kivéve, ha valami szép klasszikus, esetleg halk, sejtelmes, sötét tónusú.
Fórumon E/3-ban, élőben E/1-ben, megfelelő hangszínnel, gesztikulációkkal együtt.

10 - Nem is tudom, furcsa, de érdekes kérdés. Meditálok rajta, ígérem. 8)

11 - Method Actor, bár ritka tehetségtelen KM vagyok.

12 - Mesélőként talán még soha nem is öltem, bár előfordult, hogy hagytam, hogy az egyik JK megölje a másikat. :twisted:
A butaságot büntetni kell. Ha nagyon súlyos, akkor akár a karakterhalál is jogos. Ennek ellenére nem esett a legjobban, mikor a csapattársak taktikai hibái miatt halt meg az egyik karakterem egy sorozatnyi "KM-i véletlen" következtében. Dehát ez is a játék része. Nem örülök neki, de elfogadom, depis sem leszek.



Malkáv

1 - Pont azt. Nem a szerepjátékkal űzöm el az unalmat, és túlságosan komolyan veszem játék közben és azon kívül, hogy csak hobbi, vagy szórakozás legyen. De szó szoros értelmében nem is az életem értelme. Akkor vajon mi? Számomra fejlődést jelent, mióta játszom, sokkal szocializáltabb lettem, tanulásra sarkallt, bővítette a fantáziám és fejlesztette a világról alkotott képem. És ezt én élvezem, és szeretem.

2 - Fele-fele. Ahogy a mesélőnk sem "csak" az a dolga, hogy mozgassa a világot, úgy a játékosnak sem, hogy "csak" játssza a karakert. Ha a játékos figyel a világra, akkor segíti a mesélő munkáját, és ha a mesélő figyel a karakterekre, és nem csak történetet mesél, akkor sokkal, nos magasabb rendű szórakozást adhat. Elég nagy különbségek vannak ám itt. :wink:

3 - Eljátszani a karaktert. Ebbe beletartozik végülis minden. Élvezem a taktikázást, a nyomozást, de nem tudom magasabb szinten művelni, mint ahogy a karakter tenné .. egy kis narkóssal nehezen fedek fel egy gyilkosságot. Ha a kari hülye valamihez, akkor én is az vagyok, az meg egy másik dolog, hogy én általában is hülye vagyok hozzá. XD

4 - In real life is rideg és elemző típus vagyok. Ha rajtam a játék sora, akkor beleélem magam a dolgokba, de gyors reakciókat ne nagyon várjon tőlem senki .. szükségem van rá, hogy átgondoljam, mi és hogyan hat a karakteremre, és hogyan játsszam ezt el.

5 - Sötét és befordult vagyok játékosként is, mesélőként is, emberként is. Akármilyen játékról van szó, én sötéten és befordultan játszom. Tehát nálam kiesik a fentezin belül minden, marad a dark, a sci-fi is dárk, cyberpunk is dárk, minden dárk. Jah, tudom, egysíku vagyok.

6 - A kettő keveréke. Próbálok minél több szerep- és jellemjátékot kihozni valakiből, és ha ez csak úgy megy, ha nagy erőket mozgatok meg, akkor megteszem.

7 - Háttérsztori és jellemfejlődés. A hangulat alapja pedig mindig adott, ahogy fennt említettem már. A kapcsolatok is a háttérsztorihoz kapcsolódnak nálam, felszereléseket meg statokat kínkeservesen, de megcsinálom. Nem szeretem még mindig a kockarázást, meg számolgatást.

8 - Szeretem a WoD-ot, de inkább alternatívan. Sem tiszta vámpírt, tiszta ww-t, tiszta akármit nem játszok túl szívesen. Szeretem, ha sok a misztikus és ismeretlen izé a játék során, amiről nem tudom, hogy mi lehet (tehát wodot nehéz is nekem mesélni, mert nagyrészt tudom mi-micsoda). KULT nagyon vonz, épp azért, amit fennt említettem, misztikum meg minden, LittleFears dettó, Shadowrun is tetszik, csak nagyon szar a rendszere. Fentezi meg kilőve, de ha megkérnek rá, akkor mesélek.

9 - Szeretem, ha sötét és nyugi van. Ha elhúzza valaki a függönyt, akkor játszok akár nappal is, ha rendes, kalandhoz illő zene van, akkor az is jöhet, meg a gyertyák, és egyebek, de ha már eltereli a figyelmet, akkor elhagyható. Jah, és természetben nem játszanék az biztos. Télen hideg van, ősszel és tavasszal sár, nyáron meg rovarok, azoktól meg irtózok. :P
Karaktert meg szerény képességeimhez képest próbálom minél inkább előadni. Mondjuk beszédstílusra meg humorérzékre nem is szoktam nagyon elszakadni magamtól, vannak ilyen problémáim, na igen. És eléggé elválasztom a játék IN és OUT részét, ha a karakter cselekszik azt el szoktam játszani, vagy E/1-ben elmondom, de ha gondolkodik, vagy elkezdem fejtegetni a jellemét, vagy elmagyarázom a többieknek, hogy mit és miért csinál, akkor meg E/3-ban.

10 - Hát, jobb programom úgy sincs elalvás előtt, mint zenét hallgatni és ezen filózni. :mrgreen:

11 - Method actor.

12 - Ha egy játékos meg akarja öletni a karakterét, akkor megteszem neki, minél színvonalasabban. Már csak azért is, mert velem sokszor előfordult, hogy úgy éreztem a karakterem valamilyen szempontból halált érdemel, és le akarom meséltetni.
Kockarázás miatt pedig sohasem ölök, max ha a játékos OUT-ban felhúz, na akkor megölöm. Mert hülye.



Coeus

1 - Szórakozás, hobby. Néha munka, vagy menekülés.

2 - A mesélőnek lehetőség, hogy elmondjon egy történetet, a játékosnak meg lehetőség, hogy "kipróbálja" a karaktert. Röviden mindkettő.

3 - A karakterfejlődést (stat+lélektani), taktikázást, nyomozgatást, lélektani részeket.

4 - Vagyok én, meg van a karakter. Ha kell, megváltoztatom a karakter viselkedését a játék érdekében, de amikor csak lehet "hagyom futni".

5 - Lélektani horror, dark fantasy, high fantasy, űropera. Nem tudom, miért. Ezek tetszenek.
"You can't take the sky from me..."

6 - Keverék, bár még nem nagyon próbáltam. Talán erre is sor kerül.

7 - Hangulat+koncepció, jellemfejlődés, képességek+statok, hitelesség (ennek előrébb kéne lennie). Nagyjából ez a sorrend.

8 - WoD - rendszer, lehetőségek
M.A.G.U.S. - alap, és lehet azt is jól játszani
Planescape (ADnD setting) - hangulat

9 - Ritkán játszom, úgyhogy mindegy. E/3, színészkedni nem szoktam, nem megy az nekem.

10 - A karaktereim többsége már rég öngyilkos lett volna, úgyhogy nem lenne időm nagyon kérdezősködni.

11 - Method Actor/Tactician

12 - Kerülendő, mert halott karakterrel nincs játék. Kivétel, ha nagyon hülye, vagy ha szándékos. (A karakter viselkedése miatt nincs kiút, mártír-/hősi halál, stb.)



Lullaby

1 - Kis mértékben hobbi, nagy mértékben meg nem űzöm.Időtöltés, szórakozás. Nem véletlen, hogy csak olyanokkal játszom (élőben), akiket valamennyire ismerek, kedvelek. Ha tehetem, olyanokkal játszok, akik barátaim. A szerepjáték nálma a többi személytől függ legjobban.

2 - Mindegyik érdekel, de sokszor helyezem előtérbe a karaktereket. "A kaland egy eszköz, hogy játszhassak egy karakterrel" - ez eléggé igaz rám nézve.

3 - Játék- és hangulatfüggő. Ezenkivül szerintem az itt felsoroltak nem zárják ki egymást. Szeretek hosszú beszélgetéseket tartani, újabb s újabb NJK-kat bedobni, apró szinesítő elemeket elhelyezni a játékban (természetesen főleg mesélőként igaz ez... Bár játékosként is előfordul).

4 - Közepesen távolságtartó vagyok a karakteremtől, bár automatikusan ráállok az egyes szám, első személyre (amit egyébként nem kedvelek annyira). De megmaradok magamnak. Például nehezen állom meg az "ofos beszólásokat". Ez baráti társaságokban játszva nem baj, mert nem azért jövünk össze, hogy "most csakazértis végigtoljuk ezt a cuccot". Jól akarjuk érezni magunkat, és ha ezt egy buta poén miatti röhögésben tesszük...

5 - Horror, fantasy (high/dark/space), cyberpunk, steampunk, sci-fi... Minden. És azért, amilyenek. Szeretek intrikálni, ölni, nyomozni.

6 - Keverék. Mondjuk 60-40 a karakterközpontúság javára.

7 - Hangulat és koncepció. Általában (sőt, mindig) ezek születnek meg először. A pontoknál romlik el minden, azokat a végére hagyom Mr. Green

8 - Vampire, Changeling, KULT. Ezek tetszenek legjobban. Leginkább a sokszínűség és a lehetőségek végtelen tárháza (bah..) ragad meg bennük, hiszen mindegyiket annyiféle stílusban lehet mesélni/játszani.
Nagy kedvencem még a Fallour PnP. A rendszer iszonyatos, de a világ, na, az fincsi.

9 - Ahogy épp adódik. 3-5 személy a jó létszám, alapvetően. Háttérzene, ha épp van valami olyasmi, ami nem rombolja a hangulatot, sőt, inkább segít a felépítésében, de nem zavaró. Voltak már olyan elképzeléseim, hogy amikor a karakterek bemennek egy diszkóba, berakok olyan hangos tüccőgést, hogy ordibálniuk kelljen (a hangulat 100%, nem? Mr. Green ), de ez már live. E/1, de ezt már említettem. Gondolatokat nem adok elő, mert idegenül hangzanak számomra. Viszont gesztikulálok, sokat. Ez mondjuk belőlem ered, és nem a karaktereimből.

10 - Igazából még sosem tűnődtem el ezen. És a legtöbb karakteremmel nem akarok találkozni. Főleg mert összedőlne a világképem, ha megjelenne egy csávó, mondván: "helló, biztos ismersz, én vagyok a fél-elf tolvajod", esetleg "helló, vámpír vagyok, nem láttad a klántársaimat errefelé? *slurp*"

11 - Casual Gamer, Storyteller, Method Actor mutáns.

12 - "Ha menni kell, hát menni kell." Jó lehetőség és mesélői eszköz, de csak bizonyos játékosoknál lehet alkalmazni.



Syrocco

1 - Jó kérdés. Talán unaloműző is, de számomra arra is jó, hogy az érzelmeimet kiélhessem a karaktereimen keresztül. És igen, néha jó elmenekülni a szürke valóság elől egy fantázia világba, legyen az, sötét, és félelmetes, avagy ép ellenkezőleg, csodákkal teli tündérmese.

2 - Számomra egy karakter mindig eszköz, hogy részt vegyek egy adott kalandban. És gyakorta nehezemre is esik (és csak fölösleges időtöltésnek tartom) az előtörténet megírását. Persze kell egy alapötlet, amire az egész épül, de nálam mégis gyakorta szöges ellentétben áll az előtörténet és a karakter jelleme.

3 - Én előnyben részesítem a fekete humort, és a cinizmust. Maga a színészkedés, a karakter eljátszása is érdekes, bár (amint már említettem) gyakorta még nekem is meglepetést okoz egy-egy karakterem (tudom, hülyén hangzik, de így van). Ezen kívül és az intrikát, a horrort és a romantikát kedvelem egy kalandban. Romantika alatt nem feltétlen a hősszerelmes, királylányt kiszabadítós akciókra gondolok, hanem a klasszikus, és fordulatos történetekre.

4 - Muszáj azonosulni, és én ezt szeretem az egészben. A karakterek különféle megnyilatkozásait más és más szituációkban.

5 - Ahogy már mondottam volt, a sötétebb hangulatú, mégis szórakoztató kalandokat. Most nem arra gondolok, hogy egy hullákkal teli katakombában, a több száz éves élőholtak idióta szóvicceket meséljenek. Inkább csak arról van szó, hogy a valódi életben is cinikus vagyok, és ezt szeretem kiélni.

6 - A kettő keveréke, hisz ha már vért izzadva megalkottam egy karaktert, akkor annak csak lesz valami köze a történethez, és nem csak úgy belecsöppen, majd sodródik az eseményekkel. Bár, amikor mesélek, hajlamos vagyok irányítani és csak kevés önállóságot adni a játékosaimnak.

7 - A hangulat és a hitelesség, gondolok itt elsősorban az idősebb (élőholt) karakterekre.

8 - Nekem a WoD az egyik kedvencem, főleg a hangulat miatt, és azért mert a klasszikus rémtörténeteket kicsit újraértelmezi, lásd vérfarkasok.

9 - Inkább E/3-ban, nem tudom, miért. Mondjuk előtörténete szeretek E/1-ben írni.
Zenét szoktam hallgatni, általában a helyszínhez illőt, hogy könnyebb legyen elképzelni az adott környezetet.
Láttam már olyan mesélőt, aki csak betette egy vegyes zenéz, és annak fügvényében mesélt. Pl.: Mikor a tam-tam dobok hangja fölcsendül, megjelentek a bennszülöttel. Érdekes volt.

10 - Hát… ha a WoD-ot vesszük alapul, akkor eleve nem lenne életszerű, de még soha nem gondoltam ebbe bele.

11 - Ki az a Robin Laws?

12 - Mesélőként nem szeretem kinyírni a játékosokat, viszont játékosként nem zavar.



Inu

1 - Legalább annyira menekülés a világtól (nem a realitástól, hisz az RPGben is valahol a realitást hajtjuk), mint könnyed szórakozás.

2 - Inkább a kaland az eszköz, hogy a karakterrel játszhassak. Eredendően olyan karaktereket csináltam, amik gyakorlatilag az én jellememmel rendelkeztek (elég sablonosak voltak, ez tény) és persze a lényeg az volt, hogy egy ilyen világban "élhessek" velük. Mostanában kicsit próbálgatok elszakadni ettől, de még mindig a kaland az eszköz, hogy a karakterként élhessek benne. Megjegyzem: azért kaland kell legyen a kaland, hogy jól is érezzem magam, tehát az is kell. Ha egyszer ráveszem magam, hogy olyan karaktert próbáljak ki, ami nem igazán rendelkezik az én jellememmel, akkor bőven lehet, hogy ez meg fog fordulni. Kérdés, hogy mennyire fogok szeretni játszani, azzal a karakterrel...

3 - Magát a harcot a hosszas kockadobálások és totális véletlenszerű végkimenetel miatt egyre kevésbé, persze maga a harc és az akció az számomra jöhet minden mennyiségben, valamiért szeretem verni a karakterem mellét, hogy de erős vagyok ^^. A karakter fejlődése is fontos, bár eddig nem volt szerencsém túl gyakran megtapasztalni, ha lesz ilyen, akkor erre még visszatérünk. :P Stratégiát és taktikát egyértelműen nem. Ennek két oka van: 1 én régen számtalan számítógépes stratégiai játékkal játszottam és úgy érzem az inkább oda való, valamint amikor leülök a gép elé pl fórumozni, vagy esetleg aszalinál játszunk 7-8 órát egyben, akkor addigra az én stratégiai érzékem már konvergál a nullához. A színészkedést és a karakter kijátszását mindenképpen szeretem és fontosnak tartom, de ezt még gyakorolnom kell. Nyomozás kisebb adagokban jöhet, többek között az is hozzájárul a hangulathoz: nem tudom, hogy ki miért akar faliszőnyeget csinálni a bundámból. Túlzottan bonyolult nyomozgatás az a stratégiáknál említett okból azért kerülendő. Lélektani részek egyre fontosabbak számomra. Az első játéknál még annyira nem érdekelt, mostanában egyre inkább azt keresem.

4 - Szeretnék maximálisan azonosulni és a döntéseit a saját tudása alapján meghozni, hisz ez lenne a játék értelme számomra. Ez néha fáradtság miatt kevéssé érvényesül és ahelyett, hogy a karaktert hoznám, magamat hozom, de ezt sajnos csak utólag veszem észre és akkor már hiába sajnálkozom. :S Ilyenkor kéne hideg zuhany és akkor lehet folytatni.

5 - Eddig gyakorlatilag csak a WoDot láttam, de az nagyon tetszik. Alapból a horror tetszik a sötét világkép mostanában egyre közelebb áll hozzám, úgyhogy szerintem ennél maradok.

6 - A válasz igen. A kérdés pedig még korai. A kezdet előtt felépítek egy világot és oda belehajigálom a jobb sorsra érdemes játékosokat. Mivel a világ a karakterlapok kézhezvétele előtt elkészült, így csak a realitás keretein belül tudok hajlani affelé, hogy a karaktereket a gyengéikkel szembeállítsam. Megint csak nehéz az utóbbi, ha a karaktereknek "nem igazán van" gyengéjük, legalábbis szándékos gyengéjük nincs. További probléma, ami ebből fakad, ha a játékos IRL nem feltétlenül szeretné, hogy folyton a gyengéivel szivassam a karaktert. Nekem ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján mindegy hogy mesélek, élvezem. Innentől igyekszem alkalmazkodni a játékosokhoz, már amennyire tudok.

7 - A koncepció fontos, de foglalkozni vele nem tudok sokáig. Úgy értem vagy bevillan valami ötlet, vagy nem és várni kell a szikrára. Mostanában a számszerű adatok és képességek csak arra vannak számomra, hogy a kitalált koncepciót reprezentálja. Úgy vélem baj is, ha a dolog fordítva történik. A hitelesség fontos, de megintcsak nem tudnám időben mérni. A karakter háttértörténete, jelleme, az egész hangulata az, amire nagy hangsúlyt kéne fektetni, megintcsak azt tudom mondani, hogy ebbe az irányba haladok, egyre inkább ezzel akarok a legtöbbet foglalkozni, míg régebben ez nem így volt.

8 - WoD a kedvenc, mást még nem is játszottam (így könnyű, igaz?). Több rendszert is láttam már, és nem vagyok abban biztos, hogy a túlbonyolított rendszerek, amik a reális harcot próbálják megcélozni jobbak. Ugyanúgy 101%ig mázli a győzelem és mivel számomra egyre kevéssé maga a harcos kockadobálás a lényeg, így a WoD egyszerűcske rendszere tökéletesen megfelel. (Bár gondolkozom valami további egyszerűsítésen, ami a kockadobások számát kicsit csökkenti, a véletlen szerepét pedig drasztikusan.)

9 - Éjjel nappal, bárhol és bármikor, csak az időm engedje. (Igen, ez a lelkes kezdő mentalitás.) Háttérzenét nem szoktam hallgatni, de ha van, nem zavar, sőt. Régebben E/3ban írtam, de úgy valahogy nem olyan könnyű kifejezni az érzéseimet, amiket mostanság szeretnék azért előadni (folyamatban van...), ezért átálltam egy E/1-re. Dolgozom rajta, hogy minél jobban előadjam. Idővel menni is fog...

10 - Ha találkoznék velük nem beszélnék velük, hanem a szívemhez kapnék és összeesnék.

11 - Hmm... na az eddigi kérdések közül talán erre igaz leginkább, hogy ezt nem nekem, hanem az engem megismerőknek kéne megválaszolnia. Azt hiszem Method actor, vagyis mostanában affelé hajlok, ugyanakkor egy pici Powergamer is van bennem, sőt szerintem itt sokakban van Powergamer vagy Buttkicker, ha csak egy hangyányi mértékben is; olyanokban is, akik ezt nem ismernék el, vagy csak nem tudnak róla. Hiba volt a típusok leírásánál beleírni, hogy a Method actor és a Storyteller a "real roleplayer", mert innentől mindenki ösztönösen is abból a kettőből választ (én sem vagyok kivétel).

12 - Mesélőként mindenképpen kerülném, mert a legtöbb játékos (nem elítélhető módon) nem szereti. Persze a realitást nem bontthatom meg, ha valamit mesélőként elszúrok és egy játékos olyan bajba kerül amiből nem tudom kikaparni... hát reméljük ilyenre nem kerül sor, épp most táncolok pengeélen.
Játékosként először maximálisan elítéltem. Egyrészt azért, mert kezdőként nem azért ül le valaki egy erős vérfarkassal, vagy bármi mással játszani, hogy kicsinálják. Ehhez nem kell játék, elég kimenni az utcára IRL. Jelenleg a véleményem annyiban változott, hogy a karakterhez illő módon meghalni, pláne, hogy ha a mesélő engedi, hogy egy másik karakterrel folytassuk a történetet, na az a számomra belefér. Még úgy is, hogy a karit megsiratom, vagy később újra játszom talán vele, ha esélyem nyílik rá.
Mondok egy példát. Többet is.
Ha vagyok egy nagy beképztelt harcossal, akinek olyan önbizalma van, hogy nekimegy egyedül 100 Black Spiral Dancernek, és leöl belőlük húszat, megmenti közben a társai életét, feláldozza magát és elbukik, az illő halál. Ha egy karakternek meghal valakije, aki számára az életet jelentette és ezért követi őt a halálba, az elfogadható halál. Ha valaki áttrappol a Rémségek Földjén, démonokkal végez hű társsal az oldalán, majd a társnak azt mondja, hogy: "te, néha hallgathatnál arra is amit én mondok, nem mindig csak menni a fejed után", erre a társa düh rohamot kap (éljen a kockagenerátor) és kinyírja... na az határeset. :mrgreen:



Seyala

1 - Szórakozás, hobbi, fantázia kiélése (író akartam lenni annó, bár ez nem érdekes.. de ilyen fórumos szerepjátszások alkalmával minden reag egy kis alkotás). Nem menekülök a realitástól, de ha eléggé felhúzom magam, jólesik egy odaszólósabb karakterrel megmondani a magamét vagy verekedni egy nagyot, esetleg sírni vele vagy átélni a boldogságát. Ilyenkor nem gondolok a sulira és ez meglehetősen pihentető, feltöltődöm tőle. Azért még mindig az alvás az első.

2 - A kaland eszköz, hogy játszhassam a karakterrel. Nekem jórészt teljesen mindegy, milyen a mese, bár a végeérhetetlen, egysíkú hentelést könnyen megunom, ha nincs mögötte valami rafinéria.. Elsősorban azonban az érdekel, hogy az általam alkotott és a játék idejére életre hívott figura hogy boldogul a legkülönbözőbb helyzetekben. Az alapokat kitalálom, a kalandok során azonban újabb és újabb kérdések merülnek fel vele kapcsolatban (mit gondolna, ha.. mit tenne, ha). Jobban megismerem őt és ez számomra érdekes és izgalmas.

3 - A lélektani részeket élvezem a legjobban, a drámát, humort, lényegében az életet és ahogy azt megéli a karakterem. Nem szeretek igazán taktikázni, feltétlen nyomozni sem, viszont ha a hangulat magával ragad, bármibe képes vagyok irdatlan kíváncsisággal és lelkesedéssel belevágni. Egy jól lemesélt világ, élethű leírás.. Hugi mocsarát például imádtam, annak még a szaga, a hangjai, a fények, az egész nyomasztó és misztikus környezet.. haláli volt:)

4 - Akadnak spontán helyzetek, amikor egyértelműen adja magát, hogy a karakter ezt tenné. Ilyenkor az ő fejével gondolkodom, nem kell különösebben azon törnöm a fejem, mi legyen a következő lépésem. Egy unalmas, vontatott cselekményvezetésnél viszont előfordul, hogy kizökkenek, ilyenkor azonban a hangulat hiánya lehet a fő ok. Máskülönben nem szoktam kívülről, userként felülbírálni a karaktereimet. Ha az egy pszichopata állat, nem fog átfutni bennem, hogy nem kéne a beleivel fojtogatni az idős nénit csak azért, mert lila a táskája.

5 - Stílusok.. nos a gótikus és középkori világok nagyon vonzanak.. A legjobbak a ködbe burkolózott, sötét sikátorok az alig pislákoló fényekkel.. pocsolyaszag meg éjféli harangkongás. Szeretem a horrort, pláne ha igazán bele is lehet élnie magát az embernek. Jólesik a borzongás. Ha ebben az egészben van egy alapvető emberi romlottság is, és elsőre feloldhatatlan, szorongást kiváltó titok, éles csavar, akkor meg vagyok halva az örömtől. (abszolut favorit továbbá az ártatlanul mosolygó kislánybőrbe bújt főgonoszos, azoktól télleg lehet félni is akár). A fantasyt is szeretem, sötételfeket rettenetesen. A modern világban pedig azért játszom szívesen, mert egyelőre elég szűz terület számomra játék terén.

6 - Hát szerintem vegyes.. a mesét a figurákhoz igazítanám mindenképp és nem vinném végig vaskalaposan, ha azt látom, így nem jönne ki jól az egész, jobban passzolna a karakterekhez egy másmilyen esemény az adott szitu után. Hajlandó lennék módosítani az alapötleten és improvizálni, csak a hangulata legyen az egésznek magávalragadó. Eddig egyszer próbálkoztam meséléssel, azt ennek fényében játszottuk le, lehetőségem azóta nem volt. A kiindulás és a végkifejlet azonban kötött lenne, ahogy a főbb motívumok is.

7 - Koncepció, háttér (családi háttér és jellemrajz), jellemfejlődés és kapcsolatok. Kb. ez a sorrend, a karakterlappal eddig nem sokat kellett foglalkoznom, mivel ha jól számolom, asztalit csak négyszer játszottam a négy év alatt négy karakterrel. A netes fórumon nem voltak pontok, sem kockázás, egyszerű írás volt és jellemjáték. Fontos az is, milyen hangulatot tudnék játszani a karakterrel, elvégre ez alapján jön az ihlet, hogy generáljak egyet. Sokat gyártok, de csak kevés marad bent a rostálás utánSmile Azok általában életút karakterek.
A jellemet nagyon alaposan ki szoktam dolgozni, ahogy a beidegződött mozdulatokat, gesztusokat és szokásokat is.

8 - Szerintem nem ismerek annyit, hogy kedvencnek nevezhessem bármelyiket is. A werewold és a WoD eddigi ismereteim alapján nagyon tetszik, sőt! De ugyanígy szeretem a Káoszt is (Skandar Graun.. hehe). Drow karaktert Mélysötétben szeretnék egyszer játszani, de Forgotten Realms-hez még nem volt szerencsém, csupán vegyes fórumhoz.
A Little Fears jól hangzik, azt kipróbálnám!

9 - Minden reag egy külön alkotás. Ezt írtam fentebb. Igyekszem hangulatosan visszaadni azt, amit a karakter érez, gondol, tesz, még a beszédére is külön figyelmet fektetek. Általában a milyen körülmények közötthöz szükségem van egy nyugis kis zugra, ahol nincs háttérzaj és nem próbál senki párbeszédre bírni a "külvilágból". A félhomály a legjobb, sötétben ugyanis nem látom a klavit, világosban meg ugrik a hangulat. Zene attól függ, hogy milyen szitu áll fent éppen.. van, amihez egyszerűen muszáj, hogy szóljon az mp3, de van olyan is, amit csak néma csendben tudok átélni és lereagálni. Váltogatom a körülményeket magam körül, játékok előtt viszont általában elolvasok valami rövidebb regényt ihletforrásnak és szókincsbővítésnek.

10 - A kedvenceim pszichopaták, velük nem szívesen futnék össze..Smile) Inkább azon szoktam gondolkozni, hogy mit lépnének bizonyos helyzetekben. Persze a legnagyobb favoritom überférfi, de hát.. igen, ő is pszichopata, a testi épségem pedig még érte sem tenném kockára:) Egyébként is nős.

11 - Specialist/storyteller/method actor. Pszichopata és lelki roncs specialista vagyok, addig úgysem érzem jól magam, míg nem szenved eléggé egy karakterem.. imádom őket szadizni, utána pedig édes a feloldozás, ha pillanatnyi nyugalom szállja meg őket. Szeretem irányítani a dolgokat. Ugyanakkor szívesebben vagyok játékos, mint mesélő.

12 - A másik user engedélye nélkül játékosként soha nem ölnék karaktert, bár a gyilkolást kijátszani szeretem. A mesélő azt tesz, amit jónak lát, szóval ha halált érdemel kari, akkor eleresztem, még ha rossz is. Rossz dobás miatti karakterhalált viszont nagyon nem bírom elviselni, ilyenért mesélőként sem ölnék meg szívesen senkit.. akkor sem, ha nem volt szimpatikus figura.

Feoras

1 - Számomra a szerepjátszás a szórakozás egy kifinomult formája. Nem szokásom hébe-hóba űzni, ha már csinálom, szándékozom legalább annyira igényesen játszani, hogy ne csak én, hanem más is jól mulasson.

2 - A cél nálam a kaland megélése a karakteremen keresztül.

3 - Szerepjáték, stratégiázás, nyomozás, humor meg igen, sokakkal ellentétben én be merem vallani hogy az akciót is :)

4 - Nálam ez abszolut hangulatfüggő. Többnyire a karakterem egy tőlem függetlenül élő és cselekvő személy akinek a cselekedeteit egy objektív külső nézőpontból szemlélem. Persze ha hangoot kell adni a karakter gondolatainak azt azért igyekszem a tőlem telheteő leghitelesebben eljátszani, legfeljebb nem mindíg sikerül olyanra mint amilyenre szeretném.

5 - Úgy vettem észre mindenevő vagyok, csak igényes és hangulatos legyen :) Najó, a lényegre térve szeretem hangsúlyozni a különféle játék stílusokban a D betű DARK jelentését (és nem, nem dominate és nem domesticated, stb :P )

6 - A fene tudja, inkább kaland központú, max néha olyan kalandokat mesélek ahol a jk-k szabadon kiélhetik a legkülönfélébb perverzióikat. Persze ha arról van szó és a játékosok előállnak egy jó ötlettel hajlandó vagyok kifacsarni önmagából a kalandot, csak főszál nélkül nem szeretek imprózni :roll:

7 - Sorrendben: Hangulat(az ihlető szikra), koncepció, jellem, hitelesség, hátterek, egyéb. A hangulat az első, egy érzés ami köré építem az egész karaktert.

8 - Kedvencek a régi WOD a jelenkori vonulatból (1st of all: Werewolf, de szeressem a Mage-et is - Technocracy 4tw :mrgreen: - és ha nincs más és Sabbath parti engedett akkor elmegy a Vampire is), és a Warhammer Fantasy és az Ars Magica a Dark Fantasy-ból.

9 - Asztaliban inkább vmi otthonos, nyugodt helyen, ki nem állhatom az átjáróházakat (koliban fél évig a szint konyhájában kellett játszanunk, horror :death: ) Amúgy inkább leíró típus vagyok mint aki eljátsza, ritkán sikerül magam annyira beleélni egy karakterbe, egy helyzetbe hogy játszam is holott az lenne a lényege. Csakhát ritkán adottak ehhez a körülmények (70 ember közös konyhájában még hajnalban is nehéz nyugodtan szerepjátszani)

10 - Soha nem gondolkoztam még ezen. De szeretném az elején leszögezni, hogy ha rajtam múlna, a karaktereim nagy részével a büdös életben soha nem akarok találkozni és ha mégis megtörténne az első alkalommal menekülnék :lol: 8)
Komolyra fordítva (?) érdekes találkozás lenne. A szociálisabb karaktereimmel szívesebben beszélgetnék, kár hogy ilyen nem sok volt :) Vealük jókat lehetne dumálni, és igazából a mindennapi közegből sem lógnának ki. A szörnyetegekkel (többség) más a helyzet, nem szívesen engedném őket utcára kivilágított környéken... huhh...
Azért vagyok nehéz helyzetben mert nehéz lenne a karaktereimről általánosan beszélni, annyifélék. Van itt a 8 éves aranyos kislány álcáját viselő éjszaka rémétől a nagy, buta, büdös, agresszív, de alapjaiban jólelkű alakváltón át a békés nyugodt élethez szokott, barátságos csak kicsit morgós vénember changeling-ig minden.

11 - "Storyteller: another variant of the "real roleplayer", but one whose priority is on the overall plot or storyline. A storyteller is more willing than a method actor to compromise on being true to their character, if it gets the plot moving. Conversely, they may get annoyed if other people in the group keep wasting time on pointless fights or trivial conversations with NPCs." <- it's me, it's me! :)

12 - KMként: Aki hülye haljon meg. Hangsúlyozom, eléggé meg kell dolgoznai valakinek ahhoz hogy nálam úgy érjen véres véget hogy ez nem volt eredetileg a történet szerves része... 8) :twisted:
JKként: Minden kaland véget ér egyszer. És akkor már ne az legyen a vége h "jólvan gyerekek, mennem kell a buszra/randira/aludni mer holnap zh, borítékoljunk" hanem ahogy egy kalandnak véget kell érnie. "És boldogan élt amíg meg nem halt" persze ez a ritkább eset 8)
_________________