Fátyol és füge

[Thrall]

Mi történik itt? Se hang se fény, saját sikolyom se hallom! Ki innen, ki ebből az elátkozott szobából! Bár szívem nem dobog többé, mégis úgy érzem, most elönti a fejem a vér a félelemtől. Valami megragad... el kell érnem az ajtót és kijutnom innen!
A másik tőrrel odavágok, ahol az izé megragadta a lábam, aztán ha nem szabadulok ki, Elme ösvénnyel bedöntöm a szoba ajtaját, hogy nekirepüljön a folyosó másik falának, remélem az elég feltűnő lesz.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Seya]

Talán valóban eléggé bemocskolódhatott a szemüveged odakint a sivatagban, bár a sötétre való tekintettel nem is olyan biztos, hogy a mestermunkának is beillő lencse a hibás. Talán valóban csak képzelődsz.. Próbálod kivenni az ágyadon gubbasztó valami alakját, de nem látod jól.

A faágak kopogása is elhalt. Fogalmad sincs, mikor, hisz túlságosan is lefoglalt az előtted rángó, sípoló akármi. Semmi nesz.

Látod, hogy a lény újra moccan, érzed, ahogy halott tüdőd megtelik levegővel és sikoltasz, de a hangod elnyeli a süppedős sötétség. Néma csend vesz körül. Az ajtó csöndesen, borzasztó lassan hajtódik be mögötted, és azt a kintről beszűrődő, kevéske fényt is elrabolja ijedt valódtól, ami eddig legalább a sziluetteket láttatni engedte - pár perc múlva vaksötét lesz. Van ott valaki? Nem figyelsz. Tőrt rántasz és a mozdulatlan tömeg felé repíted. Semmi koppanás, nem hallasz elgyötört sikolyt, sem a jól ismert, recsegő neszt, ahogy a penge átküzdi magát a bőrön, s az izmokon.

Simon sem siet a segítségedre. Annyira közel van egymáshoz a szobátok és meg mernél esküdni rá, hogy még ébren van, hisz az előbb még pakolt! De nem jön. Még csak az akarást sem észleled, hogy sietősen dobognának a lábai és zárt ajtó tartaná vissza.. egyszerűen.. nem jön.

A valami egyik csápnak tűnő része eközben megbicsaklik, ocsmány alakja megbillen, s szó szerint lezuhan az ágyról. Érzed a padló fáinak nyögéseit, bár hallani továbbra sem hallasz semmit. Érzed, ahogy közelít, a földön csúszva, s érzed a testéből áradó fémes, semmi máshoz nem fogható szagot. Alig egy szívdobbanásnyi idő alatt már a bokádra kulcsolódnak csontos, hosszú.. ujjai? Borzasztóan gyors. Olyan hívogatónak tűnhet most a félig csukott ajtó.
_________________
"What if your heaven was someone else's hell?"
Hed
Cassy

[Thrall]

Mi történik itt? Nyúlványok? Tán képzelődnék, homok tapadt volna a lencsékre?
Nem is tudom mit láthattam, még sosem láttam ilyet, pedig többet láttam, mint legtöbb ember...
De úgy érzem bajban vagyok, erre nem készültem fel!

- Simon! - sikítok, nem érdekel ha fellármázom a házat, már a szoba állapota miatt is sikíthatnék.

Egyik tőrt előrántom és Elme Ösvényével odarepítem ahol a nyúlványít láttam.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Seya]

Valaki? Hogy kerülhetett ez ide? Tisztán emlékszel rá, hogy az ajtó zárva volt, mikor Simon elfordította benne a kulcsot. Kattant a nyelv, s a súlyosan nyekergő fatákolmány különösen nehezen lendült befelé, pedig ghoulod nem épp gyönge férfi. Az ablak viszont.. nem rémlik, hogy nyitva, avagy csukva volt, mikor kintről feltekintettél az ocsmány küllemű épület mocskos falaira.
Odakintről monoton, idegőrlő ritmusban hallatszódik be a faágak tompa, karistos koppanása, egy halkabb reccsenés, majd ismét csak a kaparászás.. bosszantóan.. szabályos.. időközönként.
Visszafordulsz az ágy felé, és ismét megállapítod magadban, hogy a fullasztónak mondható sötétségben így bizony semmit sem látsz. Még az apróbb réseken keresztül sem szűrődik be a telihold éles fénye, melytől odakint valóban hófehérnek tetszettek a házak. Vagy nem is volt fenn a hold? Csupán megszoktad, hogy erre minden ház fehér?
A halálos betegnek titulált valami ismét megmoccan, s valamiféle nyúlványt látsz letapadni az ágy mellett a földre. Éles szögben, sebesen fordul oldalra, könyökben megtörik, s száraz csoszogással csusszan néhány centit előrébb. A kupac alatt megnyekken az ágyad és egy újabb nyúlvány tapad tompa, erős puffanással a mocskos padlódeszkákra. Fülsértő, kínlódó sóhaja sípol, apró kis csontok koccannak össze, dideregve vacognak. Aztán ismét csak a csend és a sötétség. Simon eddig a szomszédban pakolt. Most mintha ő is elhallgatott volna.. se a megszokott horkolást nem hallod, sem az ágya nyekergését.
_________________
"What if your heaven was someone else's hell?"
Hed
Cassy

[Thrall]

Ami azt illeti, ha van egy lehetőség rá, jobban szeretnék berepülni, mint az arabokkal alkudozni a hosszas éjszakai nyitvatartásról. Persze Simon is szert tehet egy-két érdekes dologra, de azért mégis nekem kéne leginkább a könyvekhez jutnom.

Majd inkább holnap este vadászok, nyugodtabb, ha nincs ekkora zsivaj és tömeg az utcán.

Elsőre alig fogom fel mi a helyzet. Valaki az én leendő ágyamon? Tán halálos beteg? Akkor sincs most erőm az itteni népséggel foglalkozni, kénytelen leszek eltávolítani.
Kopogás kívülről... ösztönösen odapillantok. Idegesítő ez az egész.
Biztos csak a szél, visszafordulok az ágyhoz.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Seya]

Hát igen, a könyvtár az bizony csak nappal van nyitva. Ilyenkor szerencse, hogy veled van Simon, akinek nem okoz gondot átbogarászni néhány fóliát helyetted, esetleg más módszerekkel elintézni, hogy belekukkanthass az iratokba. Talán hajlandóak lennének megfelelő juttatásokért cserébe ottmaradni egy-egy éjszakára, hogy a messziről jött, s mindenekelőtt bőkezű vándor csillapíthassa tudásszomját. Ilyenkor igazán bosszantó, hogy élőholt létedet ennyire megkurtítja az az átkozott napkorong..

Mégsem fecsérelted vadászatra az idődet, csupán felmérted a kínálatot. Arab, arab, arab.. nő, férfi.. férfi.. férfi.. nő. Mind fehérben, mind szurtosképű, hajlott orrú, fekete bogárszemű és lüktetnek az élettől. Simon láthatóan igyekszik eltüntetni az ajkaira tapadt vért, mielőtt kísértésbe esnél, s most vadul szívogatja alsó ajkát. Elég mókás látványt nyújt, ezt be kell vallanod magadnak.

A szállásotokra érve Simon kikéri a kulcsokat és a csomagokkal a kezében elindul felfelé az emeletre. Alig néhány fok után szitkozódva tántorodik meg és kénytelen a falba kapaszkodni, ha nem akar rádzuhanni és veled együtt lebucskázni a lépcsőn.
- Ejj, hogy a kutya meg a fája ezeknek a mocskos népeknek hogy a lépcsőre piszkítanak!
Szabadon eresztett szavai jóleső magyarsággal zsonganak a füledben, bár kellőképp halkra fogta a hangját ahhoz, hogy lehetőleg ne verjen fel a többi vendéget, akiknek van gyomruk egy ilyen helyen nyugodtan aludni.
- A csomagok javát átviszem a szomszédba, szükségem lehet rá nappal.. remélem, nem bánja. Kellemes pihenést!
A saját táskádat otthagyja a lábad mellett, a kulcsot pedig a kezedbe adja és lök még egyet az ajtón. Az nyekeregve tárul föl, s talán meglepő az a fajta sötétség, mely odabent fogad. Az ablakot valaki előrelátón bezárta. Mintha gondolt volna rá, hogy jössz. Leendő ágyadon alaktalan, hosszú kupac hever, ami most görcsösen megrándul és felsóhajt. Mint a légszomjjal küzdő beteg, olyan fulladó a hangja. Aztán ismét csak a csönd. Nyúlós és undorító. Hallod, amint Simon a csomagokat pakolja a somszédban. Pontosan tudod azt is, hogy ezt az elhaló hangot az ő fülei nem foghatták fel. Kintről egy öreg, kiszikkadt fa ága kaparássza a falakat és a zárt ablakon kopog. Feltámadt volna a szél?*
_________________
"What if your heaven was someone else's hell?"
Hed
Cassy

[Thrall]

Gyászmenet. Nem tudom kit gyászolnak így, de ahogy elnézem, nem merül könnyen feledésbe a halála, ami bizonyos jelekből ítélve erőszakos lehetett. Mintha nem lenne bőven elég természetes halál... Bár én némi joggal gondolhatom, hogy az elfeledettség rosszabb a halálnál.
Remélem lesz elég tehetségem és szerencsém, hogy itt ráleljek elfeledettnek hitt dolgokra.
A könyvtár nem hiszem nyitva lenne este, de talán be tudnék repülni?

(Feltételezem itt sem szokás kikölcsönözhetni a könyveket, annál értékesebbek. )

De ahogy elnézem inkább holnap, most már nyugovóra kéne térni.
Végignézek a szobán. Az állati élősdiek engem kevésbé zavarnak, az emberiek és a kosz annál inkább. Nem akarok felesleges bajt, de egy idő után gondolnom kell majd arra, nem hagyhatom, hogy kicsalják feleslegesen a pénzem.

Lefekvés előtt még gyorsan elkántálom a rítust, ami a vér ősi erejét idézi meg, hogy eltérítse a betévedő gyilkos napsugarakat, gondosan belülről bezárok mindent, és jól bebugyolálva magam befekszek az ágyba.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Seya]

- Allah vezessen utadon! Találd meg, amit keresel. - Tenyerébe zárja a kapott érméket és egy boszorkányosan ügyes mozdulat kíséretében el is tünteti mindet. Két ujját még ajkaihoz, majd homlokához érinti, aztán int feléd és sarkon fordul. Hamarosan el is tűnik a szemeid elől és magába nyeli sötét, magas alakját az üresen hallgató sivatagi éjszaka.
Leereszkedsz a városba és lám.. talán az égiek hallgatták meg el sem mormolt fohászodat, vagy az orrod súgta, hogy erre kell jönnöd, de kísértetiesen nagy szerencse ér. Itt találhatod meg azt, ami mindig is érdekelt. Holtakat, akik titkokat birtokolnak, melyek felfedezéséről eddig csak ábrándozhattál, régi síremlékeket, díszes, pazarul díszített épületeket és az éjszakában is színesen ragyogó ponyvákkal jellemezhető piacot (ki tudja, miféle csudákat árulhatnak ott nappal?). Már messziről világít feléd a helyi kis mecset tornya, szinte hívogat és amott egy nagyobb, feltűnő épület vélhetőleg valami könyvtár lehet. Előre is bizseregnek az ujjaid, szinte érzed alattuk a ropogós, ősi lapokat.
Ahogy közeledsz, a hangok egyre inkább elkülönülnek egymástól és a zavaros morajlásból ezúttal tisztán kihallod a siratóasszonyok tiltott jajjveszékelését, a kísérők ünnepélyes, mégis szomorú énekét. Egy kisebb gyülekezetre leszel figyelmes. Hófehér ruhába öltözött alakok vánszorognak lassan előre, mintha kín lenne a haladás.. Valamit cipelnek. Egy ládát. A férfiakhoz mérten apró, de így sem nehéz rájönnöd, mi lehet benne. A gyászos szín és a hajukat tépkedő, arcukat karmolászó asszonyok csukladozó zokogása elárulja a halottat.
A tömegben játszi könnyedséggel szúrsz ki egy tetőtől talpig feketébe bugyolált alakot, bár ő maga láthatóan nem figyelt még fel rád.. aki alig egy perc múlva be is húzódik a közeli házak takarásába. Meghallod a hátad mögött sustorgó homok pergését és egy idegen szívdobbanást. De hiába fordulnál hátra, nincs ott senki.
A városban többen is téblábolnak kíváncsiskodva a gyászolók körül, könnyen találhatsz alkalmas prédát, de a ghoulod fáradt, és inkább lepihenne.
- Keresnék egy megfelelő szállást, ahol lepakolhatom a csomagokat. Remélhetőleg ivóvizük is akad és.. egy fürdő sem esne rosszul. - kényszeredetten elmosolyodik, kicserepesedett ajkai beszéd közben felrepedeznek és kövér cseppekben buggyan elő bőre alól bordós vére - Ha megbocsát..
- Gyilkos! Allah sújtson le a fejére és egész házanépére! - sikoltja elhaló hangon az egyik asszony, de hangja beleveszik a többiek énekébe és kiáltásaiba. A ghoulod összerezzen.. Az imént sikoltó asszony egyenesen mellettetek szalad el, hosszú, hófehér ruhája csak úgy lobog utána és igen-igen igyekszik arcát is takarni meg levegőhöz is jutni. A nyomában három férfi halad, láthatóan próbálják befogni a megvadult nőt.

A városkapuhoz közel szinte kínálja magát a kis fogadó, ahol megszállhatsz. Rövid alkudozás után és egész elfogadható összegért kiveszel egy szobát, aminek számodra megfelelő, zárható ablaka van. Apró, puritán kis szállás, az ágyról pedig hiába állította az a sunyi ábrázatú arab, hogy tiszta és rendes, a gyűrött ágynemű és ismeretlen eredetű foltok nem csalogatnak olyan bőszen..
_________________
"What if your heaven was someone else's hell?"
Hed
Cassy

[Thrall]

Valószínűleg emberként igencsak megviselt volna az utazás, ezek a szélsőségesen változó körülmények, a szomj. Bár a szomj így is megvisel... majd a városban elkapok valakit, mégsem az idegenvezetőt kéne.
Meg kéne ölnöm, hogy biztos legyek benne, nem sejti meg, mi történt, és nem jelent minket valamiféle hatóságnál, hogy valami gonosz bűbájt tettünk vele.
Attól meg irtóznék, főleg azután, hogy rendesen végezte a feladatát és velem sem bunkóskodott.

- Rendben, itt a pénze. - felelem, azzal kifizetem. - Allah kísérje lépteid! - búcsúzok el tőle.

A homok is kellemetlen... Alul csizmát és nadrágot is viselek, ne menjenek be a szemek, felül fekete köntöst, csuklyával, hogy védjen a hidegtől és idegen arcvonásaim is takarja, jobb ha nem látja mindenki messziről, nem vagyok idevalósi.
Az arabokkal nem tervezek a szükségesnél több kapcsolatot teremteni, engem most az élők csak táplálékként érdekelnek, a régi épületek és holtak sokkal izgalmasabb téma, mint a mostani barbár népség.

De most épp szükséges lesz némi kapcsolatfelvétel. A városba sietek szétnézni, részint alkalmas prédát, részint szállást keresek, csak legyen fedél, meg zárható ablak, a rítusom gondoskodni tud pár beszűrödő napfénysugárról.
_________________
Spórolj a könnyel, míg véget nem ér minden fájdalom
Kövess, de saját lábadon
Katonák vagyunk, állunk, vagy meghalunk

Spórolj a könnyel, foglald el helyed
Ítélet napjáig ne felejtsd neved
Kövess gyorsan és szabadon
Katonák vagyunk győzünk, vagy meghalunk

Itt az ideje az áldozathozatalnak

[Seya]

Mérhetetlen tudásszomjad győzött tehát az út viszontagságai felett és ide vezetett. Ide, ahol a gyilkos napkorong örökké az égen ragyog, ahol a nappalok rekkenő forrósága után az éjszaka jeges lehelete didergeti meg a halandók testét. Egyiptom és a körötte hullámzó homoktenger tárt karokkal fogadott benneteket és.. mintha vigyázott volna rátok. Bár meglehet, hogy csupán tapasztalt kísérőtöknek köszönhettétek, hogy nem ütköztetek komolyabb ellenállásba utatok során. Most, hogy így visszagondolsz a hátatok mögött hagyott mérföldekre, egy kényelmetlen gondolat fészkeli be magát elmédbe és ott is ragad.. hányszor hallottad a homokszemek alig észlelhető pergését magatok körül és hányszor ébredtél arra, hogy hű ghloulod rettenthetetlen kopóként fürkészi a távolt! Talán ostobaság.. egy elcsigázott férfi képzelgései.
Arkhon ’l Araman városa mintha kiszikkadt társad könyörgésére nőtt volna ki a földből egyenesen az orrotok előtt, olyan hirtelen bukkant elő egy különösen magas homokdűne takarásából. Jóllakottan pöffeszkedik alattatok, tagjait hanyagul szanaszét dobálva a forró homokheverőn, s lustán pöfékeli az illatos füstpamacsokat. Fehér falú, alacsony házak kaotikus összevisszaságban álló tömege nyújtózik délebbre, amerre legjobb tudomásod szerint Théba városa található, bár addig ma már semmiképp sem juthatsz el. Fáklyák égnek, s bizony még hozzátok is elhallatszanak a dobok és az üdvözült kiáltások hangjai. Talán valamiféle ünnep maradékát sikerült elcsípned a hajnal előtti utolsó órákban?
A sivatagi idegenvezetőnek felcsapott férfi most a kezét nyújtja, és várakozón néz rád. Valószínűleg a fizetsége második felét kéri. Büdös arab ez is, de nyájasabb az átlagnál és módfelett készségesen kalauzolt ezen a zord vidéken. A nevét nem sikerült kiderítened, de szimpatikussá tette, hogy nem kérdezősködött sokat és egyáltalán nem akadt fenn azon az apróságon sem, hogy csupán éjszaka vagy hajlandó utazni. Mintha női mivoltod sem zavarná.
- Utunk a végéhez ért, kedvesem.
_________________
"What if your heaven was someone else's hell?"
Hed
Cassy