Út a Pokolba

[Freiherr von Rosen]

Eltűnni, csak el innen!

Ez az egyetlen dolog számít, ez a fő cél most Hel szemei előtt. Még nem tudja, hová, csak el innen, el az égő cirkusz nagysátrától, el a porba hullott múltjától, el a hátrahagyott holtaktól és a hamuvá lett érzelmektől.
Fenris láncba veréséből... Fenris vérgőzös kitörése lett.

De mi lesz most? Mihez kezd az új hatalmával? Hogyan fogja megtalálni a testvéreit? Hiszen az egyetlennek, aki itt betölthette volna eme szerepet, a saját karmával tépte ki a torkát.
Tudatának teljes birtokában.
Az első gyilkosság. Minden más véletlen volt, az önkívület műve, de Ilsa... őt meg akarta ölni. Vajon hányan követik majd az élete során? Vajon mi mindent kell még tennie, hogy méltó legyen nagy őseihez?

Hel gondolataiba mélyedve halad előre a sötét külvárosban. Eddig futott - most piheg. A vihar újra nekikezd, valahol a távolban villám csapódik be. Hamarosan a dörrenés is manifesztálódik, mint Thor isten mennyei kalapácsának robaja, amint lesújt erre a bűnös és gyenge világra.
Most, újra emberként, újra egy fiatal, éppen csak serdülő leányként, ráadásul mély, véres sebekkel az oldalán, talán először az éjszaka folyamán ráeszmél, milyen borzalmasan elhagyatott is itt, a zuhogó esőben.

Kezdetét veszi hát az út.
_________________