Tűz és Jég

[Sablepaw]

A sekély sír kikaparása és a nyomorult korcs elrejtése után irány a Rőtkarom. Undora az üvegcségtől nem lep meg. De én tudom jól, hogy hasznos dolgok is kikerülnek a csupaszok mancsai közül - még ha Féreghozók is azok a csupaszok. Ez persze nem jelenti azt, hogy könyörületet érdemelnének. Újra felkapom a furcsa tárgyat, óvatosan hurcolva a szíjat, össze ne törjenek a hordozók - akár veszélyt, akár gyógymódot rejtenek.

Némán ügetünk, s a Caernbe érve a haragos veszekedés hallatán megtorpanok. Óvatosan lábam elé pottyantom a szerzeményt és fagyos csendben, mozdulatlanul hallgatom a veszekedést.

Áruló. Testvérem szerint Áruló van a Hordában. Gyanakodva sandítok az üvegcsékre újra. Nagy Wendigo Gyermekei igazak és tiszta szívűek, akár csak a Griff harcosai.
Maradnak a Gaia Gyermekek. Mégis, a Bíra fegyelemre inti - persze, az ő dolga, hogy minden oldalt megvizsgáljon. Majd jégszín szemem a korhadt mancsú Gaia Gyermek felderítőre villan. Még egy torzszülött... mennyi tisztátalanságot hordoz múltjában ez a Törzs? Bár lehet valami különös sérülés is. De fontosabb, amit mond.

Bolond Pók Nagyanya fészkében lapul a Láthatatlan Halál, s nem a Szarvas Kígyó fertőzött tekervényei közt?

Mindenesetre nem szólok, még a beálló csendben sem. A Cliath szól utoljára. Természetesen a Caern védelmére büszkévé válik tartásom, jelezve, hogy nem hátrálok meg a feladat elől.

Csak mikor jeleznek, hogy szólhatok, akkor szólok - tán még Vörösagyar előtt is, neki nehéz lehet a beszéd. Elsőként a kötelesség.

- Melyikőtök Vihar-Tépte-Falevél?

Ha előlép a Bűnös anya, halkan közlöm vele a rossz hírt.

- Földikutya üzeni, hogy sajnálja. Már megtért Őseitekhez, megfertőzte a Láthatatlan Halál. A Litánia szerint halnia kellett, és a Betegség jellege miatt én kényszerültem véget vetni szenvedésének.

Kis csend, természetesen nem akarom megtörni az Anya gyászát, még ha Bűnös lélek is - fia, ha igaz a hír, sokat áldozott és tett a Garou nemzetért. Majd körbetekintek az egybegyűlteken, és orrommal az üvegcsékre bökök.

- Földikutyát ti küldtétek felderíteni, a Csupaszok közé. - Kissé elgondolkozok, a szót keresem, amit használt... - "Kutatók". Pókháló-lelkűek. Egy Néma Vándor figyelmeztette, hogy vész közeledik, de már késő volt. Elfogták, megkínozták és megfertőzték. Nem rémítette meg őket a Harcos Alakja, felkészültek voltak. De... - kissé eltöprengek, mégis, illő lenne a halottról jót szólni - ügyes Ragabashként megszökött, és ellopta ezeket.

A fényes, csillogó holmikra sandítok.

- Úgy mondja, ebben van az ellenszer. Ő maga nem térhetett vissza, minden Garou, kivel azóta találkozott, elkapta a Láthatatlan Halált. Megjelöltem a sírt, ahová elkapartam - legyetek óvatosak, ha arra jártok. Erről pedig nem tudom micsoda, és hogy lehet használni, de megoldás lehet.

Várok aztán - sejtem, hogyha új Garout küldenek felderíteni a Pók Fészkét, az én leszek... holott Embernek Született Garouhoz illő feladat lenne. De akárhogy is döntenek a Vének, el fogom fogadni sorsom.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

Érdekes lecsupaszítva, kiterítve látni a Garou Harcos ősidők óta rettegett alakját; messze nem olyan félelmetes és dicsőséges, mint bundával borítva, inkább egy ráncos, régi gyümölcsre hasonlít. Hevenyészett sírt készítesz neki, majd rövidesen visszatérsz az élők világába, hogy továbbadd feljebbvalódnak, amit megtudtál. Vörösagyar némileg gyanakodva szemléli az emberkéz készítette tárgyakat - Rőtkarom lévén bizalmatlan mindennel szemben, amin a Csupasz Majom keze nyoma van, hát még ha a kérdéses dolog ilyen gyanús helyről származik -, de nem szól semmit. Visszamentek a Horda lakhelyére a különös "zsákmánnyal", ahol nem várt felbolydulás fogad benneteket.

- ...tudtam, hogy ez lesz! A Betolakodók közül valaki elárult minket! - acsarog egy nagydarab Emberszülött törzstestvéred az általános hangzavar közepette.
- Ebben nem lehetünk biztosak. - mordul rá higgadtan Igazságot-Felfedő-Holdfény. - Megérkezett már a Hiúzfarok falka a Szellemútról?
- Igen, visszatértünk. - emelkedik fel egy vén, girhes Gaia-Gyermek, akinek a fél karja olyan, mint egy halott faág. Egy Sarlóhold-talizmán lóg a nyakában. - Azt a helyet szinte lehetetlen Umbrában megközelíteni. Mint egy pókfészek. Sűrű, ezüstösen csillogó szövedék, és erős is, mintha fémből, nem selyemből szőtték volna. És egyáltalán nem éreztem a Féreg átkozott szagát.

Erre döbbent csend veszi át a Dühtől forrongó veszekedés, mozgolódás helyét, csak néhány Garou felől érkeznek hitetlenkedő morranások. Téged és a veled érkező Fosternt továbbra sem méltatnak figyelemre. A Kaern közepén emelkedő óriás fatörzsre van szögezve az a jelekkel teleírt valami, amit a fémrovarnál találtatok. Igazságot-Felfedő-Holdfény szólal meg megint.

- Akármi is történik ott... és akárhogy történt is, ami történt - pillant jelentőségteljesen a keménykötésű Wendigo férfira -, a tény az, hogy tudják a Hegymély Gyökere Kaern pontos helyét. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell őket pusztítanunk.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Jobb lenne neki, ha méltó mód, sajátjai közt pusztulna el, békességben és nem félelemben, ráadásul nem tudom, mit kezdjek majd a tetemével - elől nem maradhat, Fátylat sérthetne, más jobb, ha nem közelíti meg, nekem kell elkaparnom majd; az átokverte Hőségnek ennyi az előnye, itt nem jeges a talaj... a Korcsok még holtukban is bajt hoznak.

Mindenesetre tisztességgel vetek véget neki.

- Legyen békés utad az Ősök Hazájába, Földikutya.

És nem nyújtom tovább a szenvedését - így hogy nem ellenkezik, nincs nehéz dolgom - egy jól irányzott, pontos és erős harapással kettétöröm a nyakcsigolyáit, ez gyors véget vet.

A születési formájába visszavedlő testet figyelem egy ideig, csendben, néma imát mormolok érte magamban - a gyászszertartás a sajátjai dolga lesz majd - majd földgöröngyöket kaparok rá - mély gödörre nincs idő, de megjelölöm a környéket, hogy idetaláljak.

Majd az üvegcsék szíját óvatosan állkapcsom közé veszem, és futva megindulok vissza a Géprovar romjához. Kicsit távolabb megállok Vörösagyar előtt, a földre ejtem óvatosan a holmikat.

- Földikutya volt az, Gaia Gyermekektől, Ragabash, Torszszülött, Vihar-Tépte-Falevél kölyke. El kell vinnünk hírét a Hordának, mesélt a Féregszolgákról, akik a Láthatatlan Halált terjesztik. Ha igaz, amint mondott... - orrommal az üvegek felé bökök - ez talán gyógyír a Láthatatlan Halálra.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

- Én meg Földikutya, Ragabash, szintén Cliath, Unikornis követője...voltam. Ha a Szellemek kíváncsiak még rám egyáltalán. - közli a korcs. Már tényleg nem maradt más hátra, mint hogy elvégezd a dolgod, és visszatérj Vörösagyarral a Hordához, hogy fény derülhessen a különös folyadék titkára.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Remélem nem jött túl közel Vörösagyar...

Ahogy látom a lassú beletörődést a Gaia Gyermek szemében, úgy el is engedem. Korcs, de életét adta a Hordájáért. Az üzenetet megjegyzem - elég rövid. A nevemet azonban illő, hogy tudja, ahogy nekem is illő tudni, kin ítélkezek.

- Átadom. Én Fagyott Tenger Szelleme vagyok, Ahroun, Cliath rangból, Nagy Wendigo Törzséből. Mi a neved? Hogy imát szólhassak érted a Szellemeknek.

Hiába nem szívlelem a Bűnből Születetteket, hiába érzem betolakodónak - még ha jó szándékúnak is - a Törzsét, a tisztesség minden Garounak jár. És már menekülése okát is értem...
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

Vörösagyar megtorpan, hátán égnek mered a szőr.
- Féreg-madár mellett várlak. - mondja, és visszamegy a tisztásra, ahol együtt győztétek le a mesterséges szörnyet.

A Garou Nemzet szégyene pedig, akitől elvetted a csillogó valamiket, szomorúan nyüszíteni kezd, de végül megadja magát végzetének. Szinte kölyök még, de belátja, hogy így, akaratlanul is saját Vérei ellenségeként, nem élhet tovább.
- Csak anyámnak, Vihar-Tépte-Falevélnek mondd meg, hogy sajnálom.

Behunyja savószínű szemeit, és a torkát mutatja feléd.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Fagyos tekintettel figyelem a reszkető korcsot, mereven szemébe bámulva. Ezek szerint kémkedni küldték Féreg-szolgák közé... annak is néz ki. A Vándorról már nem beszél, de valószínűnek tartom, hogy elpusztulhatott. A rángatózásra ügyet sem vetek, szorításom sem enyhül a Gaia Gyermeken.

Ha igazat mond, nem Áruló, hanem elbukott. És a Féreg-szolgák nem egyszerű emberek... ők terjesztik a ragályt!

És a korcs hordozza a vészt! Újra mély morgás tör elő torkomból. De félelem nyoma se ül ki szagomba. Mikor a halálomról beszél, felhorkanok.

- Rajtam nem fog a Láthatatlan Halál.

Persze ettől még nem engedhetem közel a Hordához. És Vörösagyar! Nem szabad, hogy idejöjjön! Újra erősödik karmaim szorítása a nyamvadt csupasz tarkóján, sürgetőbb, vészjelzés-vonyítással jelzek a Rőtkaromnak.

- Állj, ne tovább, ne közelíts! A Láthatatlan Halált hordozza!

Ez elegendő lesz talán. Újra a Gyermekre villan halványkék szemem.

- A Láthatatlan halált hordozva nem mehetsz vissza. Azt mondod, az ott a nyakadban gyógyír? Honnan veszed? Mi van, ha átvertek, és csak a Kórt hordozza az is?!

Egy Philodox kéne, hogy kifaggassa, igazat mondd-e, de semmi Garou nem mehet a közelébe. Én annyit tehetek, hogy meghallgatom őt, és elviszem a Valamiket Emberszülöttekhez, akik talán meg tudják nézni. Elszakítom a szíjat, amin hordozza, óvatosan arrább kotrom, ügyelve, el ne törjem.

- Beteg vagy, nemsoká odaveszel, addig csak vészt hozol a Népre - Morgom szenvtelenül a torzszülöttnek. - A Litánia szerint halnod kell. Más nincs, aki megtegye, nekem kell. Gyors leszek, nem fog fájni, félned sincs mitől, az Őseiddel rohanhatsz, ha szíved tiszta és igaz. Ha van még mondandód, üzeneted a Tieidnek, mondd.
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

A szánalmas lény reszketve, zihálva összehúzza magát alattad, de van annyi esze, hogy feleljen a kérdéseidre.

- Azt mondták az Öregek, menjek el és épüljek be az emberek közé... Azok közé, akik kutatónak hívják magukat; az érintésük olyan, mint a pókhálóé. Azt mondták, bizonyítsak... Tudtuk, hogy készülnek valamire. Jött egy Csendes Vándor, hogy figyelmeztessen minket. De felfedeztek...elfogtak...

Az általad ejtett sebek, vagy talán az emlékezés fájdalmától feljajdul, rángatózik.

- Annyira rettenetes volt... Karom, agyar, erő, még a Delírium sem ért semmit ellenük. Megkínoztak. Meg...megfertőztek... Aztán minden Garou, akinek a közelébe mentem, megkapta a kórságot és meghalt! Nem merek visszamenni az enyéimhez. Ez a nyakamban az ellenszer. Talán. Nem tudom. De remélem, mert ezt hallottam azoktól a... azok nem is emberek...

Lemondóan hajtja le a fejét.
- Most te is meghalsz, gondolom. Átkozottak...
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Nagyon kevés választ el attól, hogy a végső, halálos marást is megadjam az életképtelen nyomoréknak - két dolog tart vissza, az egyik, az ösztöneimben gyűlő feszültség, amint meglátom a nyakán csüngő... valamiket, a másik, a jel a csupasz, jégmarta bőrön.
Tehát helyi. Nyilván Áruló.
És ki kellene faggatni. És Philodoxoknak megbüntetni.

Ránehezedek, leterítem, vicsorítva, mély morgással jelzem, elég egy rossz mozdulat, és neki vége.

Aztán egy hosszú vonyítással jelzem Vörösagyarnak, hogy elfogtam a menekülőt... egy torz Gaia Gyermeket, de míg pofám az égnek mered, addig is figyelek a nyomorult rezdüléseire, nehogy megpróbálja széttörni azokat a Dolgokat.

Most pedig ideje... beszélgetni. Pofám egész közel vonom a füléhez, jeges lehelettel morog neki a Halál.

- Mi van azokban ott a nyakadban? Miért menekültél?! Mi keresnivalód itt egyedül?!
_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

sebtűrés dobás (csz:6)

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 4d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 10, 8, 8, 9 (Total = 35)

A furcsa lény védtelen a fagyos széllel szemben: ledermedve áll, mozdulni is alig tud. Belemélyeszted a fogaidat, és a földre döntöd, feltépve az oldalát. Szánalmas nyiszorgást hallat, és megdermedve, de még élettel a szemében bámul rád.

Így közelről azt is észreveszed, hogy a nyakában két furcsa fiola lóg, bennük kékes, átlátszó folyadékkal. Ösztöneid azt súgják, hogy nem lenne jó ötlet kinyitni vagy összetörni őket. A hidegtől kipirult csupasz bőrön - a szerencsétlennek egyetlenegy szőrszála sincs, az egész teste olyan, mint egy ember alkarja a belső oldalon - meglátod a Gaia-Gyermekek jelét.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Idegen a helyi vadon, mardos a Hőség, nyelvem lógatom hosszúra nyúlt fogaim közül, de én vagyok a Ragadozó, ő a Préda, a félelemszaga elárulja és mint Nagy Wendigo tele elől, előlem sincs menekvés!

Már közel van, a sarkában liheg a Fehér Halál, s ekkor megtorpan - majd mikor látom, nem ember, hanem valami Garou...féleség, egy rövidke időre én is. Nem ismerek mindenkit a Hordából, de ha onnan való is...
Miért futna-menekülne, hacsak nem Áruló?

Véletlen volt? Hogy mi vagy mi nem, nem érdekel. A Horda parancsára vadászom, s becsületes megadásnak nem nevezhető ez az elinalás - halál rá.
Jeges szeleket lehelek nyomába, hogy megdermesszem...

Call the Breeze

Majd szökkenek is felé, igyekezve rávetődni, rút nyakcsigolyáiba mélyeszteni agyaraim.

Dex+Brawl - harapás, cész: 5+1

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 10d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 1, 5, 6, 8, 6, 2, 6, 7, 6, 6 (Total = 53)

Sebzés: erő+2+5

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 13d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 5, 10, 9, 9, 8, 7, 3, 7, 8, 2, 10, 7, 4 (Total = 89)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

Az eszelős félelem szagát érzed, és ezt követed egy jól látható csapáson, amit az idegen csörtetése tépett a vadon szövetébe. Kusza, céltalan út ez, mint a megriasztott préda menekülése, hol erre, hol arra fordul, de téged, a született vadászt nem tud lerázni, még akkor sem, ha az aljnövényzet a jeges pusztasághoz szokott lábaidra tekeredik. Közeledtek egymáshoz, meg-megpillantod az idegent, hallod csikorgó fújtatását. Embernek tűnik, rongyokba öltözve. Nem néz hátra, csak fut, mintha a végzete üldözné - nem is téved sokat, ha az Ellenség szolgálatában áll.

Utoléred, mire a földre lapul, és... elkezd átalakulni. Azt veszed észre, hogy egy teljesen csupasz, girhes farkas nyüszít előtted, megalázkodó pózban, szinte kölyökszerűen könyörögve az életéért. Groteszk látvány a lárvaszerűen fehér, csupasz bőr, a vizenyős, félelemmel teli szemek, a vékony, meztelen, behúzott farok. Bordái kiállnak az éhezéstől, egész testében remeg. Vacog a hidegtől, ami hozzád közel csak erősödik.

- Véletlen volt! - tör ki belőle, és megint nekirugaszkodik, hogy elinaljon.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Jobban örültem volna ha fagyba sikerül borítani az egész vidéket, de ez sem rossz - a tűzkígyók visszahúzódnak, és én, miközben némán hálát mondok a Manitouknak, követve a Rőtkarom mozdulatait szintén nekiállok a maradék gonosz, beteg lángokra kaparni a földet.
A közeli zúzmara máris megnyugtat kissé.

Én is megszimatolom, majd szemügyre veszem a Jel-hordozó levél-szerű dolgot. Karomjelek, veszély? Úgy tűnik ketten is kevesek vagyunk hozzá, emberbőrben születettekre lenne szükség.

- Rendben.

Morranom, kissé oldalra biccent fejjel figyelve az emberformáját. Milyen érdekes, Rőtkaromnak a legkevésbé emberi. Nekem vajon milyen lenne, ha lehetne? És miért nem kaptam az Anyától vagy a Fagy-szellemektől? Mindenesetre jobb is ha áldozatot cserkészni az Ősi-vadász bőrében megyek - valamelyest kisebb is vagyok úgy, a szimatom is jobb, de ellenálló maradok, ha a préda tán engem támadna meg...

Így hát ugrom is, rövidesen már Hispoként kúszva az irányba, amerre elfutott az a figura. Persze hószínű bundám a zöldben feltűnő lehet, jobb, ha kevésbé tűnök ki a nővénytakaróból...

Camouflage on (no roll)

És máris nekiállok szimatolni, keresni a betolakodó nyomát...

Perception + Primal Urge

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 6d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 6, 10, 8, 10, 5 (Total = 47)

... És ha szagot fognék, fürgén, ahogy pedig a nyomot hagyó szaga erősödik, úgy egyre halkabban cserkészem be...

Dex+Stealth

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 9d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 4, 3, 1, 1, 5, 8, 3, 2, 3 (Total = 30)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr

[nordlicht]

A Manitouk válaszolnak hívásodra, de erejük ezen a vidéken, ebben az évszakban éppen csak arra elég, hogy a tüzet megfossza eledelétől. Köd ereszkedik a tisztásra, a levegő lehűl és elnehezedik. A lángok sisteregve visszahúzódnak, de el nem enyésznek. Vörösagyar nedves földet kotor rájuk - együtt beletapossátok őket a földbe. A Gép füstölgő romjain dérborítás csillog a napfényben.

Az egyik kivágott fa csonkján valami fehér, levélszerű, de annál nagyobb, szögletes dolgot veszel észre. Kicsit megázott, de a Garou jelek kivehetőek rajta. Hasonlít a Gaia-Gyermekek "térképnek" nevezett holmijára, de durvább kidolgozású, és veszélyre figyelmeztető jelzések vannak rajta. A Rőtkarom szemügyre veszi, de nem nagyon tud mit kezdeni vele.

- Én viszem vissza. Te keresd idegent. Majd jövök.

Emberbőrbe bújik - furcsán fest, látszik rajta, hogy a Rőtkarmok nem szívesen tesznek ilyet: vad tekintete megmarad, vörhenyes, bozontos szőrzet környezi az arcát, zömök termete és erős, kötélszerű izmai szinte Glabro külsőt kölcsönöznek neki. Elteszi a papirost a rajta levő szakadt farmer zsebébe, és gyorsan visszaváltozik farkassá, majd nyargalni kezd a vissza, a Kaern felé. Egyedül maradsz a megszentségtelenített erdő közepén.
_________________
Det var grusomt, men nødvendig.

[Sablepaw]

Bizonytalanul szimatolok, de a Rőtkarom ötlete nem rossz. Tűz ellen is jó a víz, Villám ellen is biztos - de neki jut előbb eszébe levizelni. A szikrázás és csattanás elhomályosítja érzékeimet, de legalább valóban úgy tűnik, hogy megdöglött a dolog. Ki is vetődök belőle... ám a Rovar még holtában is bosszút kíván állni, természetellenes, bűzös lángot ébresztve...

Akaraterő

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 7d10 Rögzített 10-Sided Dice Results: 8, 10, 4, 9, 10, 9, 1 (Total = 51)

Félelem ébred bennem, de sikerül úrrá lennem rajta. Fürgén lendülnék a lángok útjából, de mégis követnek, és túl nagyok és gyorsak, hogy levizelhessem. A Manitouk haragja villan szememben, megpróbálom előhívni erejüket, hogy télbe borítsák a világot - a hirtelen hőmérséklet-változás, a fagyos zuzmarává váló pára talán segíthet; más itt aligha.

Chill of early frost
-1 gnosis

Dobás:

Eredeti dobás sorozat: 5d10 10-Sided Dice Results: 4, 9, 6, 8, 7 (Total = 34)

_________________
- Cobolymancs (Sablepaw), Red Talon, Theurge, Lupus
- Setétholddal Osonó (Darkmoon Stalker), Bastet, Bubasti
- Bosszú Fagyos Karma (Frostiger Kralle der Rache), Fenrir - Schwerter von Heimdall, Modi, Ulfr