The Perfect Drug [KULT ~ Julien Page]

[Lullaby]

A zúgás lehalkul. Az emberi hang felülkerekedik rajta, mostmár tompaság nélkül jut el Julien tudatáig. A furcsa dallamosság megmarad.
Több dolog miatt nézik az embert őrültnek. Például ha rémeket lát. Képzeleg. Ha mindezt el is mondja. Ha borotvapengével futkározik a városban. Ha meztelenül járkál az utcán. Az emberiség arra törekszik, hogy racionálisan magyarázzon meg dolgokat. Emmellé úgy gondolja, hogy az őrület - racionális magyarázat.
A halálra sincs racionális magyarázat. Egyáltalában... Hogy lehet valaminek a mibenlétét kutatni, ha nem lehetünk biztosak: létezik-e egyáltalán a jelenség?

Az orvosnak seszőke haja (apró tüskék módján borítva gömbölyded kooponyáját) és seszürke szemei vannak (lassú mozgású szemek, minden siettség nélkül követik a világot). Gyógyító kéz, hosszú ujjak. A jobb mutatóujjon beforradt heg.

- Kérem, Mr Page, bármit is mondok udvariasságból, ne felejtse, hogy orvos vagyok. Tudom, hogy nem aludt jól.

Közelebb húz egy széket Julien ágyához és leül rá. Keresztbe teszi a lábait. Valahogy megnyugtatóbb, hogy nagyjából egy szintbe került Julien-nel.

- Azért vagyunk itt, hogy Ön meggyógyuljon. Hogy tudjon normálisan aludni.

Tollat, noteszt vesz elő, de nem ír, nem nyitja ki a füzetkét.

- Dr Herzog vagyok, az osztályvezető. Egyenlőre ebben a kórteremben marad, amíg szükséges. Pihenjen, ne idegeskedjen. Esténként altatót fog kapni. Naponta bejön majd magához Ms Stilton, kórházunk pszichológusa. Kiválló szakember.

Az orvos tárgyilagos stílusához nagyon nem illik a beszédtónusa, ez a folyamatos ugrálás és váltakozás.

- Ha bármilyen kérdése van, kérem, ne habozzon.
_________________

Blogom.

Bzzzzz! - a zeném. [The Clockwork Jam Session 1 EP kész]



'Perhaps you will understand me better when I tell you that Dada is a virgin microbe that penetrates with the insistence of air into all the spaces that reason has not been able to fill with words or conventions.'
Tristan Tzara

[Malkáv]

- Ujjropogás, billentyűzetkattogás. Let's begin. -

*Látszik, hogy még nem jöttem rá az álomtalan alvás előnyeire; az este rémképei még félálomban is kísértenek. Szigorú sorban menetelő néma-vak ember bábok, torzan csavarodó tornyok, rongyokba burkolt integető, karmos kéz ..

Basil, segíts .. Basil, elhagytál ... Basil, tudom, hogy szeretsz ... én is veled voltam, miért hagysz akkor szenvedni?!*

*Hunyorogva nyitom ki a szemeim. Érzem, az arcomon könny csorog le. Végigsimítok a vállamon .. ez egy kórházi ruha, amit a betegeknek szoktak adni. Elveszett a fénykép, elveszett a maci .. sosem fogom így megtalálni Marie nagyit. Felhúzom a lábam, átkarolom .. *

*Még annyit sem értem, hogy megtaláljam az egyetlen személyt, aki szeretne. Vagy hogy Basil akarjon .. nem érek semmit.

. . . Nem érsz semmit . . . - Egy hang valahonnan a távolból.

Vagy a mostból. Az idő és a tér hazugság. Ki tudja mi a valóság? Miért velem történt ez az egész?!*

*Zokogni kezdek. Talán percek telnek el, talán csak pár pillanat volt a hisztérikus roham. Meg is akarok halni, és nem is. Nem tudom. Egy biztos, itt nem akarok maradni.*

*A hangra felkapom a fejem. Gyorsan megtörlöm az arcom, közben a hang felé fordulok, még mindig az ágyon ülve. Ez nem a főorvos, akivel beszéltem tegnap délután. Amikor Basil elhagyott.*

Jó reggelt, u-uram. Öhm, igen kellemes volt.

*Szórakozott kacaj. Kicsit megint dadogtam. Ha zavarban vagyok, akkor mindig dadogni kezdek. Nem mondhatok neki semmit. A végén még azt mondaná őrült vagyok. Pedig nem. Ő a vak.*
_________________
This is not even my final form.
***

[Lullaby]

---[kezdjük akkor el]---

A falakon zöldesfehér csempe, másfél méteres magasságig. Fölötte piszkosfehér meszelt fal. Hatalmas akvárium-kórterem. Apró, alattomos zúgás férkőzik be mindenhova, talán az ágy mellett álló gépezet a forrása, talán a neoncsövek. Inkább a neoncsövek, olyan száraz a zaj, elektronikus szférák zenéje, felülről öleli be a kórtermet. Áldást osztó gépfény.
A gép különben sincs bekapcsolva, szabadon lógnak zsigerei: elektromos kábelek, érzékelők, tapadókorongok. Polipcsápok.
Kicsit megemeled a fejed. Hideg érzés nyilall a nyakszirtedbe, megizzadtál. Hosszú, ízetlen, álomtalan alvás volt. Ketrecérzés, altatók, nyugtatók, kék, zöld, piros kapszulák.
Határozottan jobb lenne arra ébredni, hogy egy kéz igazgatja a párnát, a hozzá tartozó, áhított személy pedig lágy "hát felébredtél, kisunokám!"-mal nyugtázná a dolgot... De ez nincs. Csak a zúgás.
Aztán léptek. Kintről. Egy félig nyitott ajtón át hallatszanak be. Fehér festék, homályos üveg. Az üvegen egy árnyék jelenik meg, nyikordulás és belép egy magas férfi, orvosi köpenyben.

- Jó napot, Mr Page. Remélem, nyugodtan aludt.

Kicsit száraz hang. Fűrészelős. De furcsán dallamos. Föl-le szaladgál a hangsúly, valami ismeretlen szabályt követve.
_________________

Blogom.

Bzzzzz! - a zeném. [The Clockwork Jam Session 1 EP kész]



'Perhaps you will understand me better when I tell you that Dada is a virgin microbe that penetrates with the insistence of air into all the spaces that reason has not been able to fill with words or conventions.'
Tristan Tzara