Arminius Freiherr von Rosen

[Feoras]

*A farkas, haragjáról egy pillanatra megfeledkezve félredöntött fejjel, érdeklődőn, noha még mindig nyitott pofával – fogakat villantva – hallgatja az első mondatokat. Őszinte döbbenet és fogvillantó izgatottság lesz úrrá a lupuson a Fenrir következő szavaira, de türtőzteti magát. Dinamikus léptekkel fel és alá kezd sétálni a másik farkas előtt, úgy hallgatja annak beszámolóját, aztán egy újabb félkört tesz, gondolkodva. Végül határozottan visszadöcög Vérrúna elé, mielőtt szólna.*

-/Gar/ Rossz, rossz hírek hozója... Átutazó, Vérrúna! Erdély, a Méregzöld Fenyves Hegylánc, ahogy fajtám ismeri. Igen, ott van az Őrgróf, ki Őrizője a környező földek Caern-jeinek. Az Éji Ég Horda Őrizője ő. Nagyapa kiválasztottja, ki a Fekete Erdőből tért meg az Őshazába.

*Felemeli tekintetét a Fenrir-re. Szemeiben tömény, gyilkos düh villan... nehéz megmondani, hogy a hírek hallatán, az Őrgróf, vagy a másik Garou felé.*

-/Gar/ Messze innét az Éji Ég Caern-je, de Sólyomszirt közel, Holhídja erős.

*Nagyot fújtat, majd kicsit higgadtabban folytatja.*

-/Gar/ Mit akarsz tenni, ha odaérsz? Mit vársz az Őrgróftól? Hogy erővel vegye el „Ősökkel Táncoló” helyét? Mert Féreg szellemet tört szolgálatába? Mit tett vele? Menyit ártott ez a Caern-nek, vagy őrizőinek? Hogy paktált még az Ellenséggel? Ezek lesznek az Őrgróf kérdései. A Végidőkben, vesztésre álló Caern-ekben nem válogathat a vadász, miként győz. Az eredmény a fontos, és leginkább az Őrgrófnak. Mit felelsz majd neki, és mit akarsz, mit tegyen?

*Leül a Fenrir-rel szemben, noha továbbra is árad belőle a felszín alatt felgyülemlett Düh, mégis türelmesen várja a válaszokat.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Freiherr von Rosen]

*Ha most Homidban lennék, sóhajtanék egyet, ez Lupus formában furcsa, ködös értelmű köhintésként sikerül.
Értelmezze, ahogy akarja.*

-/Gar/ Félreérted, farkastestvér. Dühöm nem neked, hanem az elmúlt eseményeknek szól.

*Végighallgatom az ömlengését. Hát igen. Ez bizony már nem a régi jó középkor, amikor az Árnyurak gyűlölettel vegyes viszolygással gondoltak a nyugati Fenrir területekre.
Milyen... sajnálatos.
De idővel minden megoldható. Idővel és akarattal.*

-/Gar/ A Fekete Erdő meglehet, nem bírja már sokáig az ostromot. Akkor semmiképpen sem, ha olyan Féreggel paktáló bolondok vezetik, mint „Ősökkel Táncoló” Hermann.

*Hörgöm vissza, az emberi névvel kiegészítve. A düh továbbra sem a helyi Garounak szól, de azt ne higgye, én egy ma született Rotagar vagyok.*

-/Gar/ Mikor felfedeztem árulását és kihívtam őt, kutyáival összhangban száműzött engem és a caern tisztaszívű Fenrirjeit! De van bizonyítékom! Idáig űztek az áruló korcsok, de én be fogok számolni mocskos tetteikről a Garou nemzet színe előtt! Úgy tudom, e vidék urai Erdélyben székelnek. Ezért indultam hát keletnek...

<...egyre csak keletnek.>
_________________

[Feoras]

*A lupus dühödten, vicsorogva a másik felé prüszköl, majd elhátrál. Ruganyos léptekkel, akár a méricskélő vadász elindul a Freiher körül.*

-/Gar/ Nem örülsz, Vérrúna. „Roppantul” nem. A nem őszinte Fenrir? Vajon miért? Grrr…

*A morgás után azonban lassít a körözésen, izmai, tartása kevésbé fenyegető, tekintetében kíváncsiság villan, farkát jobbra-balra dobálja léptei ritmusára, játékosan.*

-/Gar/ Fekete Erdő… Nagy csatatér. Régóta vágyom oda. A legnagyobb Kaptár, méltó ellenfelek, igen! Mi újság a határon, harcos testvér? Hogy áll a háború? Hogy bírják a szirtek… Grrr, a „bástyák” az ostromot? És mi dolga Fenrir-nek, falkátlannak, harcosnak az Őshazán? Követjárásnak szerény, és fura, és titkos…

*Szinte hangosan gondolkodva, morogva, félig magának, félig a másik farkasnak szegezve teszi fel kérdéseit.*

-/Gar/ Erősítés kell? Azt lehetne másssként, az Őrgróftól, szellemmel, vagy személyesen. Holdhídtól elzárva utazik, Grrr… Nem jó. Nem parancsra megy, vagy nem nyíltan. Kém? Túl egyértelmű. Máshoz siet Errrdélyben? Az hiba lenne, naaagy hiba, ez tudott… Tudott?

*Gyanakodva néz fel sárga szemeivel, majd mintegy magának, megrázza bundáját.*

-/Gar/ Tudott! Ki rejtve szalad, Caern segítség, hold ösvénye nélkül, egyedül, és csatatérről... csatatérre. Nem „dezertőr”, vagy ha igen, tudatlan. De Fenrir nem. Akkor viszont…

*A fekete lupus hirtelen a szürke farkas előtt terem, mereven, acsarogva méri végig.*

-/Gar/ Garouk elől menekül? De miért? És miért az Őshazába? Fenrir és Vihar barát, szövetség, különösen Fekete Erdőn. Miért, Vérrúna? Mi dolgod az Őshazában?
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Freiherr von Rosen]

<Athro... remek.>

*Most, hogy ezt is lerendeztük, tiszteletteljes, bár egyáltalán nem behódoló testtartást veszek fel, ami persze kissé gépies, mint a legtöbb Homid esetében.
Csodálatos.
Ráadásul Árnyúr. Ráadásul harcos. Ráadásul Lupus. A Lupusok nem szoktak kedvelni.*

-/Gar/ Roppantul örvendek, Éj Zápora.

*A fenyegető közeledésre külön nem reagálok, viszont készen állok egy gyors átalakulást követően cafatokra tépni, ha a szükség úgy hozza.
Blitzkrieg. Fő a sebesség.*

-/Gar/ A messzi nyugatról érkezem, a Fekete Erdő ősi földjeiről, s keletnek tartok, Erdély ősi földjeire. Jelenleg nincs falkám.

*Adagoljunk csak szépen fokozatosan.*
_________________

[Feoras]

*A fekete farkas macskaszerű, óvatos, könnyed, ruganyos léptekkel lassan félkörben elindul a Fenris körül.*

-/Gar/ Aki „át” utazik, az be és ki lép földön. És vannak utak, módok, farkasként köszönni, városban is. Még homid is tanul ilyent. Ha akar.

*Halk, monotonul morgó hangon formálja a Nyelvet. Nehéz eldönteni, hogy ez az ő stílusa a barátságos dorombolásra, vagy fenyegető tónust próbál adni a mondandónak.*

-/Gar/ Éj Zápora, Viharok Nagyapjának ivadéka. Telihold alól, Athro rangból. A Hollószárny falka Beta-ja, az Éji Ég hordából. A Sólyomszirt Caern és ez a Határ „átmeneti” Őrizője.

*Most már egyértelmű, hogy a folyamatos, halk morgás fenyegető élt kívánt adni szavainak. Kicsit agresszívabban, kíváncsian és fenyegetőn közelít a szürke farkas felé. Homidnak túl közel.*

-/Gar/ Vérrúna. Átutazó. Hol a falkád? Honnan jössz? Hová mész? Miért a sietség? Biztos sok történetet tudsz.
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash

[Freiherr von Rosen]

*Rezignált mozdulatokkal haladok előre ezen a valósággal holdbéli tájon. Micsoda koszfészek. Nem hiába mondják, hogy Afrika Rómánál, Ázsia pedig az Oderánál kezdődik. Akárhogy is, ide sodort a sors szeszélye, nekem pedig semmi kedvem a miérteken elmélkedni.
Sokkal inkább számít, hogy mit tudok majd kihozni mindebből.
Bár a látásomnak befellegzett, a szaglásommal pedig nem fogok tükröt találni, mégis maradok a farkas-formában; jelen pillanatban ugyanis a potenciális ellenség kiszagolása abszolút prioritást élvez. Ha minden a terv szerint alakul, pihenek egyet, hadtápot töltök és már suhanok is tova kelet felé.
No igen.*

<Drang nach Osten...>

*Hmm. Ungarische Antifa. Milyen aranyos. Ha végtelen óvatlanságomban a területükre tévedek, még meg találnak dobálni néhány szotyolahéjjal. Heh. A jó öreg Sztálin-csokoládé.
A felirat felszólítását semmibe véve továbbhaladok - különben is, miért firkálnak ezek angolszászul a saját országukban? -, szemrevételezve a pályaudvar felé toporgó lerobbant, poszt-szovjet vasúti szerelvényeket. Itt bizony nincs más hátra, mint előre, épp elég volt mára a katasztrófa-turizmusból.
De ekkor... egy szag. És már látom is a gazdáját.
Nincsenek illúzióim. Ugyanakkor ez a konkrét rohadék itt sajnos túl nemes kiállású ahhoz, hogy valami Csontrágó, vagy Gaia Gyermek söpredék legyen. Köhintek egyet, majd szép lassan átalakítom a hangképző szerveimet, a Nép nyelvére alkalmasabbá téve őket.
Akar a franc kaffogni és dörgölőzni.*

-/Gar/ Üdvözöllek, testvérem Gaiaban. A nevem Vérrúna, Fenrir Homid Adren a Telihold alól.

*"Fenrir". Az ősi név. A germán név. Az eredeti név. Bár a Garou nyelven a különbség eközött, valamint "Fenris Kölykei" között talán csak árnyalatnyi, a törzs igazi tagjainak, akik nem a Nyugat által megfertőzött, pop kultúrán felnőtt, Fiannák gúnynevét hordó kutyák, ez a distinkció annál többet mond.*

-/Gar/ Azt mondod, behatoló? Én pedig azt: átutazó. Nem leltem jelét annak, ez a mi népünk területe, máskülönben pedig egy városban vonyítani... botor dolog lenne. Kihez van szerencsém?

<Na most ugrik az Unter...wolf a vízbe.>
_________________

[Feoras]

*A késő nyári délutánon szinte dübörögve hullámzik a forró levegő a tördelt bazalt kövek és súlyos acélsínek között. Alig egy futtányira vizenyős, párás délibáb kecsegtet mindkét irányban, csalókán. Eltévedt kabóca ciripel üvöltve valahol, az egykor mediterrán éghajlatra települt, most sárgulva kókadó gazok között. Átkozott szárazság! A sínek menti, ember és más által is ritkán látogatott elfeledett birodalom nem bővelkedett túl sok vízforrásban, bár a maga módján még éppen orvosolni lehetett a dolgot.
A gondok ott kezdődtek igazán, hogy a nagy nehezen meglelt vizet sehol sem lehetett biztonságos, stabil, és főként tükröződőn tiszta tócsába gyűjteni. Az a kevés, sima vas, aminek elég nagy lett volna a felülete annyira tompa, fénytelen, rozsdás vagy festett volt, hogy szintén hasztalan volt előttük az Árnyékvilágba vezető utat bűvölni. Így jobb híján marad a tükör, üveg vadászata, bár ez sem ment egykönnyen
Az igazság az, hogy egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt, hogy a nemes, tiszta, szürke bundájú farkas hátra hagyja elfeledett, lepusztult menedékét, és megkockáztasson pár látogatást a városba. Nem a félelem tartotta vissza, csupán a praktikum. Kár lett volna még itt újabb konfliktusba keveredni. Hosszú az út Transsylvania komor hegyei és sötét völgyei felé.
A farkas alakja – noha a szokottnál sokkal életlenebb és színtelenebb látás irritáló, korlátozó – volt a legkézenfekvőbb álca, ami nem is rikított ki túlzottan jelenlegi környezetéből. Megkötött ruháival aligha kerülhetné a feltűnést a vasúti kocsik, váltók és elhagyott gyárelemek között, a környék pedig annyira üres, hogy még egy valamire való hajléktalan menedékként sem keresi fel. Különösen nem ebben a hőségben. Talán majd bent, a városban, jobbak lesznek a lehetőségek, és ha nagyobb kockázattal is, mégis kényelmesebb, születési alakjában járhat ismét.
Egy gyorsvonat dübörög el a sínek között. Majd egy perccel érkezése előtt hallani, érezni közeledtét. Gyorsan, fürgén és főként fülbántóan hangosan süvölt tova, aztán ha lehet, még fülsértőbb csikorgással lassít és áll meg, a délibáb, hullámzó függönyén túl valahol. Ez a harmadik, amelyik az állomáson kívül megáll… Talán ha lesben állna, és felugrana a következőre, a mosdó tükréből… Meg lehetne próbálni, még ha erősen kérdéses is a közvetlen környezet szellemvilágának befogadóképessége egy Garou-val szemben. Igaz, legalább történne valami érdekes is végre… Mire elszánná magát, a délibáb függönyén túl a vonat továbbmozdul. Majd a következő. Addig keresgélés tovább.
A síneket bebörtönző Betonfalak között, az egyik vasúti híd körül a gazban újabb, mocskos üvegszilánk. Ez nagyobb. De nemcsak mocskos, karcos is. Hasztalan… Ahogy felnéz, a falra festve a tompa farkas szemek érthetetlen szimbólumra lelnek. Időbe telik, mire ráismer. Az antifasiszta mozgalom körbe foglalt, fekete és vörös kettős zászlaja. Épp csak a mozgalom neve helyén a „No Nazis!” jelige található. Kontár egy utánzat, még csak arra sem vette a fáradtságot az alkotó, hogy pontosan idézzen. A szaga alapján jó régi lehet, több éves a grafiti-birodalomnak számító falon, mégis meglepően élénkek színei.
Ahogy elfordul a jeltől, a Híd túloldalán, a délibábban, egy karcsú, könnyed, bár izmos, szénfekete bundájú kutya alakja tűnik fel hullámozva. Vagy farkas? Aligha. Azt mondják ezen a földön századokkal ezelőtt kihaltak. Mégis, a hullámzó délibáb jelenség csak áll, és figyel. Egy kutya már mozdult volna. Vonatkürt. Dübörgés. A magasan lógó kábelekben felgyűlik a feszültség, lassan ágaskodik a nyakon és háton a bunda. A délibáb nem mozdul. Megérkezik a vonat. A délibáb meghullámzik, majd kitakarja a dübörgő szerelvény, hosszan, zajosan. Miután elrobog, a feketének nyoma vész. Heh, talán mégiscsak egy kutya volt.*

-/Gar/ Figyelmetlen behatoló.

*A Nyelv rég hallott szavai szinte villámként sújtanak a nemes bundájú szürkébe. Mögötte, a betonfal árnyékában ott áll a fekete bundás, karcsú, macskaszerű izomzatú, nemes vonalú pofájú fekete bundás farkas. Sárga szemében szigor és dominancia, tartásában az uralkodó nemesség, a bőre alatt hullámzó izmokból az elfojtott düh érződik. Kiállása parancsoló, szája enyhén nyitva, megvillantva fehérfogait. Remélhetőleg csak a meleg miatt. Nem hagy időt a felocsúdásra.*

-/Gar/ Behatol. Rejtőzködik. Csendben él. De nem kész a hirtelenre. Talán elbízta magát? Vagy eltompult?

*Enyhe kihívás érződik a furán rakott Garou szavakból és tartásából. A nehéz melegben, olaj és a városi út finompor és szmogja miatt nehéz megmondani egyedül van-e, és ugyanígy akadályozó a híd alatt futó autók vad zaja is.*

-/Gar/Ki vagy?

*Az utolsó kérdésben azonban már nem kihívás zendül. Parancs.*
_________________
Néma Zápor - Shadow Lord Ragbash