DOS

 

A DOS rövidítés jelentése: Disk Operating System, azaz mágneslemezesek kezelésére képes operációs rendszer.
 

 

 

A DOS története


Ez a név először először a TOS (Tape Operating System, azaz (csak) mágnesszalag kezelésére képes operációs rendszer), ellenpárja volt az IBM terminológiájában a hatvanas évek közepén, a továbbfejlesztett operációs rendszert már egyszerűen OS-nek nevezték.
Ezt az operációs rendszert speciális lyukkártya csomagok összeállításával vezérelte az operátor vagy a programozó. Ezek a lyukkártyák alkották a JCL-t azaz a Job Control Language (job vezérlő nyelvet). A programot, illetve adatokat, tartalmazó kártyákat a JCL kártyák közzé helyezték. A JCL kártyák könnyebb felismerésük céljából általában más, feltűnő színű kartonra készültek.
Példa DOS-os JCL-re:
// TLBL TAPEFIL,'COPYTAPE.JOB',,,,2                                    
// ASSGN SYS005,DISK,VOL=VOL01,SHR                                    
// DLBL DISKFIL,'COPYTAPE.JOB',0,SD                                    
// EXTENT SYS005,VOL01,1,0,800,1600
 

 

Amikor húsz évvel később a személyi számítógépek képesek lettek hajlékonylemezek használatára, a DOS elnevezés újra életre kelt, különböző gyártók különböző rendszereit jelentette, ezek közül a legfontosabb az IBM PC operációs rendszere, a MS-DOS, és a vele kompatibilis változatok, melyek uralták az IBM PC kompatibilis számítógépek piacát 1981 és 1995 között: PC-DOS, MS-DOS, FreeDOS, DR-DOS, Novell-DOS, OpenDOS, PTS-DOS, ROM-DOS és mások.
 

 

Ezen DOS változatok alapja a CP/M, melyet azonban kibővítettek a UNIX-hoz hasonló könyvtárszerkezet kezelésének képességével, és saját lemezformátumot vezettek be (FAT). Single-user (egyfelhasználós) és single-tasking (nincs párhuzamos programfutás) rendszer, jogosultsági vagy védelmi rendszere nincs.
 

 

 

A DOS tartalma
 

 

 

A DOS rendszer maga is parancsokból áll, és az a célja, hogy a számítógépet alapfokon kezelni lehessen, és hogy egyéb szoftvereket is futtatni lehessen. A gép az operációs rendszer parancsait a háttértárolóról tölti be az operatív memóriába. A betöltött parancsok természetesen csökkentik a számítógép belső memóriájának szabad kapacitását, hiszen a parancsok helyet igényelnek. Azért, hogy a helyfoglalás ne legyen túl nagy, a parancsoknak csak egy részét, a legfontosabbakat töltik be, lehetővé téve ezek azonnali végrehajtását. A parancsok ezen részét nevezzük belső parancsoknak. A ritkábban használt ún. külső parancsok a háttértárolóról csak a végrehajtás idejére töltődnek be. Hogy melyik parancs belső vagy külső, az DOS-verziónként eltérő.
 

 

 

A DOS parancsait négy fő csoportba lehet osztani:
 

 

 

•    könyvtárak kezelésére való parancsok (pl. DIR, TREE, MD, RD, CD stb.),
•    fájkezelő parancsok (pl. COPY, MOVE, DEL, REN stb.),
•    a lemezkezelés parancsai (pl. FORMAT, DISKCOPY, LABEL stb.),
•    egyéb parancsok (pl. TIME, DATE, VER stb.).
 

 

Az operációs rendszer betöltődését az jelzi, hogy megjelenik a képernyőn a gép készenléti jele, az ún. prompt (pl. C:>), utána pedig a kurzor villog. A képernyőről minden egyéb kiíratás letörölhető, a prompt soha. A promptban szereplő betű mindig annak a meghajtónak a jele, ahonnan a rendszer betöltődött, ez az aktuális meghajtó.
 

 

 

Az MS-DOS komponensei:
 

Forrás: Wikipedia

 

Érdemes tudni, hogy programozói állások betöltéséhez ennek témakörnek az ismerete elengedhetetlen. Legyen szó akár hardver, akár szoftverfejlesztői álláslehetőségekről, gyakran előfordul, hogy ezeknek a rendszereknek az ismerete kiemelt fontossággal bír. Akár objektumorientált szoftverfejlesztésről, akár rendszergazdai munkáról, vezető fejlesztői pozícióról, vagy informatikai projekt menedzseri álláslehetőségről beszélünk, ne feledjük el, hogy az informatikai állások esetében kiemelt fontossággal bír az aktuális információtechnológiai ismeretek naprakészsége. Ez ugyanúgy igaz a programnyelvekre (Java, C, C++, C#, .NET, php, stb.), mint a hardveres technológiák (hálózatok, architektúrák, stb.) ismeretére

.

 Fö oldal