Felhasználók

· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 17
· Legújabb tag: szakosferenc4

Fórumtémák

Legújabb témák
· Keczán sarok
· Kábel tévé + internet ?
· Erről az oldalról
Legnépszerűbb témák
Nincs elérhető fórumtéma

Legújabb cikkek

Európai Méhész

Horgász oldal

Statisztika

advent



ADVENT
Advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka.
A katolikus egyház eredetileg minden héten szerdán, pénteken böjtöt, szombaton a hústól való tartózkodást rendelte el.
A vallási előkészületeket a böjtön kívül a hajnali misék, roráték jelentették.
Az advent időszakában tilos volt a zajos mulatság, tánc, lakodalom.
Ez az időszak olyan jeles napokat foglal magában, mint András (nov. 30.), Borbála (dec. 4.), Miklós (dec. 6.) és Luca (dec. 13.), melyekhez termékenységvarázslás, termés-, időjárás-, férj-, sőt haláljóslás is kapcsolódott.

Az volt a cél, hogy mágikus módon segítsék elő a következő esztendő sikerét mind a földművelésben, állattartásban, mind pedig az emberek egyéni életében.

Hozzátartozott ehhez a gonosz, rossz szellemek, a boszorkányok elhárítására, elűzésére vonatkozó számtalan eljárás is, például Luca-napkor.

Az advent időszakában szerveződtek és készültek fel a betlehemesek, kántálók, ostyahordók és egyéb karácsonyi játékok előadói. Némely vidéken már advent idején megkezdődött a kántálás és a betlehemezés.

innen: mek.hu

KARÁCSONYI KÁNTÁLÁS

A karácsonyi, többnyire énekes, esetleg verses köszöntőt általában kántálásnak nevezték, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság néven emlegették.



A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve járták végig a falut. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban énekeltek egy vagy több éneket. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább.
Különböző korcsoportok jártak köszönteni, kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok és {7-229.} késő este a házas emberek. Újabban sok helyen már csak a cigányok járnak kántálni alamizsnagyűjtés céljából.

A kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a „Csordapásztorok...” kezdetű, melynek első ismert alakja a Cantus Catholici 1651-es egyházi énekgyűjteményben is szerepel. Az ismertebb énekek közül ugyancsak ebben a gyűjteményben jelentek meg a „Mennyből jövök tihozzátok...” és a „Betlehem, betlehem a te határidban...” kezdetű énekek is.



Kedveltek a „Mennyből az angyal...” és a „Pásztorok keljünk fel...” kezdősorú karácsonyi énekek, melyek 18. századi énekeskönyvekben szerepelnek már.



Egy falun belül is különböző lehetett a kántálók repertoárja. A karácsonyi énekekhez jókívánságokat tolmácsoló versek és adománykérő rigmusok is kapcsolódhattak.



Szeged környékén advent estéin jártak ketten-hárman a gyerekek házról házra. Megkérdezték: „Szabad-e kántálni?”, vagy „Dícsértessék a Jézus Krisztus, möghallgatik-e az angyali vigasságot?”

Engedély után elkezdik:

Avé Marija,
Gracija pléna!
Így üdvözlé Máriját
Krisztusnak választott anyját.
Együttünk mink kántálni, kántálni,
Nem köl münket bántani, bántani.
Aggyanak egy darab kóbászt
Mink is husztunk fülit, farkát.
Eregy szógáló nézd mög azt a pujkát
Nem vákta é el a gujány a nyakát?
Hallom hogy zörgetik a kúcsot, pézt akarnak anni
Ha huszast annak e se fogjuk vönni.
(Kálmány 1881–1891: I. 97)

A dél-nyírségi falvakban 5–10 gyerek áll össze egy csoportba. December 24-én délben kezdik. Egyházi karácsonyi énekeket énekelnek, a „Csordapásztorok midőn betlehembe...”, „Mennyből az angyal...”, „Pásztorok, pásztorok...” kezdetűeket.

Mielőtt megkapják az adományt, esetleg a következő verset mondják:
Én kis morzsa gyenge rózsa,
Nem jártam még iskolába,
Mégis tudom azt a verset,
Kis Jézuska ma született
Jászolba.
(Kapros 1968: 221)

A kántálásért a gyerekek, fiúk, lányok régen diót, almát, bélest, perecet, madár alakú kalácsot kaptak, amit tarisznyába, zsákba gyűjtöttek. Az utóbbi időben pénzt is kapnak. Szénát szórtak az ablak alá, hogy a gyerekek azon kántáljanak. Ezt a szénát azután a tyúkólba vitték, hogy a tyúkok jobban tojjanak.
Kántálni jártak a fiatalok, sőt házasok is, de ez utóbbiak késő este.

Az Ipoly menti falvakban a gyerekek jártak kántálni az ablakok alá. Kelenyén a hatvanas években már csak a rokonok, szomszédok ablaka alá mentek, másutt meg egy darabig még cigánygyerekek jártak. Kalácsot, aszalt szilvát kaptak a háziaktól.
Az ének után tréfás párbeszéd zajlott le a háziak és a gyerekek között, például Pereszlényben:
– Hányan vattok?
– Hatan.
– No hát annyifelé szalaggyatok!

Kelenyén a kántálók a „Mennyből az angyal...” kezdetű éneket énekelték, a kisebbek pedig a következőt:
Mikor én kis gyermecske vótam,
Juhok után jártam,
Egy piros almácskát találtam,
Aszt is az istenkének szántam,
Szájjon erre a házra
Az Isten áldása,
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Ipolynagyfalun a kisebbek verse az alábbi volt:
Én kicsike vagyok,
A fogajim nagyok,
Megtöröm a diót,
Csak sokat aggyatok!
(Csáky 1987: 53–54)

Erdélyben és a bukovinai székelyek között is kedvelt karácsonyi kántáló ének a „Paradicsom közepibe...” kezdetű.

Szépkenyerűszentmártonban a gyerekek három óra tájban mennek kántálni, a felnőttek este hattól éjfélig. A gyerekek az ablak alatt kint énekelnek, a felnőtteket, ha kint is énekeltek, behívják és megkínálják. Az ének előtt beköszöntőt mondanak.
A gyerekek az alábbit:

Áldom, magasztalom seregeknek urát,
hogy megadta élnünk ez karácsony napját.
Áldjo meg az Isten e háznak gazdáját,
kedves gazdasszonyát és minden családját!
Boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk.

A felnőttek pedig a következőket mondják:

Adjon isten sokakat,
sok karácsony napokat,
búzát, bort eleget,
az üvegnek feneket,
{7-231.} hogy ihassunk eleget,
biket, bakot, barackot,
szőrőstökű malacot.
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Az énekük az alábbi:
1. Paradicsom közepibe
aranyszőnyeg leteritve.
2. Rengő bőcső rejá tíve,
benne fekszik az Úr Jézus.
3. Az Úr Jézus Isten Fija,
jobb kezébe aranyalma.
4. Bal këzibe aranyvessző,
fël-fëlhajtja, mëgzúdítja.
5. Zúg az erdő, cseng a mező,
a madarak fütyeregnek.
6. Az angyalok énekelnek,
az emberek innepelnek.
7. Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
mint a Jézus keresztfáját.
8. Piros vérrel virágozik,
Szentlélekkel gyümölcsözik.
(MNT II. 508. sz.)



A kánták, karácsonyi rigmusok néha csak a várt adományról szólnak. Andódról való a közismert ének alábbi változata:

Kiskarácsony, nagykarácsony,
Kisült-e már a kalácsom,
Ha kisült már, adják ide,
Mer én azér gyüttem ide,
Ha nem sült ki én nem várom,
Mert igen fázik a lábom.
(Kósa 1979b: 212)

Az erdélyi falvakban karácsonykor többnapos tánc volt, melynek az ünnepélyes bevezetését jelentette a kántálás, majd folytatódott az Istvánok, Jánosok köszöntésével, a névnapi kántálással.
Kalotaszeg-szerte karácsonykor négynapos tánc volt. Karácsony szombatján (dec. 24-én), december 25–26-án és aprószentek napján, december 28-án.

Karácsony szombatján kántálással kezdődött az ünnep. Első nap reggelén az istentisztelet után már megkezdődött a tánc a templom előtt és a lányhívogatás. Az erre a feladatra választott legények sorra meghívták a lányokat.

Első ünnep délutánján kezdődött a régen négy-, újabban háromnapos tánc. 25–26-ra és 26–27-re virradó éjszaka járnak Kalotaszeg falvaiban Istvánt és Jánost köszönteni.
Aprószentek napján zárult azután a zenészek hazakísérésével a karácsonyi ünnep.



Magyarózdon az ünnep első napján a falu muzsikusai zenés kántálóval járták végig a falut, kalácsot gyűjtöttek. A legények pedig a lányos házaktól gyűjtötték a pecsenyét, kolbászt a karácsonyi mulatságra, a táncházba. Karácsony másodnapjától kezdődött a tánc. A lányok ilyenkor adták a legények kalapjára a bokrétát.
Külön tánca volt a gyermekeknek, a gyermektánc, amit csak karácsonykor engedélyeztek.





Comments



Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Név:

Ellenőrzőkód:
Ellenőrzőkód


Generálási idő: 1.70 másodperc
121,103 egyedi látogató