Székely Szabolcs:
Fehér

bele fogsz halni most
madárka
belerepülsz a
fáradásba
bele a stukkós
fényes házba
vitrin mögötti
csillogásba
bele a fehér
porcelánra
festett madárba
repül az ábra
vissza magokba
kupaknyi tálba
bele a kalitka
aranyos rácsa
alatti kovácsolt
kis kupolába
tele a tollal
kitömött párna
beleszakadni a
kiszakadásba
bele a fénybe
bele a táncba
fekete frakkos
suhogásba
feszülő bordó
báli ruhába
pincérbe csillárba
tele a tálca
pezsgősüvegbe
kidurranásba

bele a világra
éhesre tárva
zokogó lihegő
nevető szájba
bele a hajnali
szereposztásba
bele az erkélyek
csarnokába
bele a minden
szárnycsapásra
körtáncot járó
hurrikánba
bele a fába
mikor kivágva
homlokkal előre
bele a sárba rebbenj
madárka röpülj madárka
ragyogj bele a
kipusztulásba
annak is mélyén
sötét szobába
ember az ablakát
ahol kitárja
öreg és figyel
és nevet és várja
lobog az éjszaka
nincs neki szárnya
repülj be repülj be
sötét kabátja
madárnyi puha
meleg zugába

vissza