Haraszti Ágnes:

Ház bennünk

nevet adtál a postaládámnak
egy férfinév lett - egész megnyerő
ide a postások meghalni járnak
sárga körmük a borítékra nő
ezt egy túl hosszú reggelen mondtad
a mondat végén kérdőjelekkel
de elhangzott-e az a mondat
áruld el majd ha menned kell

akkorra megnőnek ezek a fák is
lesz tükröm minden szobában
fel-le járhatsz a recsegő padlón
ott maradhatsz már örökre nálam
a reggelek nyúlnak mint a köröm
öreg leszek úgy kétszáz éves
a szépségekkel már nem törődöm
de egyre közelebb hajlok az éghez

te még akkor is tejszagú leszel
a postást várva állsz a hideg kövön
várakozó képpel abban a testben
amit én választottam egyszer külön
belőled kérges kézzel öleltem át
de egy reggel majd nem leszek sehol
ne költözz el adj nevet mindennek
aludj mélyen és rejtőzz el jól

vissza