program

tartalomjegyzék lap

hatarozatok

 

A Magyar Tartalékosok Szövetségének stratégiája

            A Magyar Tartalékosok Szövetsége (hivatalosan rövidítve: MATASZ) 2001-ben önkéntes közhasznú társadalmi szervezetként jött létre azzal a céllal, hogy a tartalékos katonákat egységbe tömörítve segítse elő utánpótlásuk biztosítását, valamint képviselje őket a különböző nemzetközi szervezetek munkájában. A szervezet megalakulását követően 2001 novemberében megtartotta az első országos küldöttértekezletét, amikor megalkotta a Szervezeti és Működési Szabályzatát, az Etikai Szabályzatát. A megválasztott kilenctagú elnökség, az éves terv alapján többirányú feladatellátására teljes odaadással fogott a munkához, azonban a támogatás, a finanszírozás elmaradása, illetve annak alacsony szintje miatt terveinknek csak töredékét voltunk képesek teljesíteni. 2002. májusában a megyei elnökökkel kibővített elnökségi ülés elé terjesztett hosszú távú fejlesztési elgondolást, azonban a védelmi koncepció megvalósításában történt változás következtében a részletes megtárgyalására csak ez év februári küldöttértekezletén került sor.

A küldöttértekezlet célja volt, hogy közös gondolkozást, véleménycserét követően kialakítsunk egy egységes elgondolást a MATASZ a stratégiáját illetően. Tisztáztuk, hogy a szervezet önként vállalt alapfunkciójának miként tudunk eleget tenni, megfelelni. Kiemelten foglalkoztunk a közhasznú társadalmi szervezet hosszú távú fenntarthatóságának, bővítésének lehetőségeivel, tisztáztuk azokat az értékeket, amelyeket követni akarunk.

A szervezet stratégiájának kidolgozása és megvitatása közötti időszak politikailag, katonailag kellően változó, de nem volt feszültségtől mentes. A szervezet jövője érdekében hozandó megfelelő döntés érdekében – az eddigi helyzetünkből eredően is – a tanácskozásunk mottója

 

A “HOMOKRA PIRAMIST” címet viselte.

Ez a cím jelezte a tanácskozásunk fontosságát. Célunk volt, hogy az olyan eredménnyel, sikerrel záruljon, hogy szervezetünk legyen annyira stabil és időtálló, távolba mutató, mint több évezrede a piramisok a sivatagban.

MATASZ STRATÉGIA kialakítására ható körülmények

A Magyar Tartalékosok Szövetsége egy lényeges társadalmi szükséglet kielégítése céljából önkéntességi alapon szerveződött, amelyben a tagok anyagi ellenszolgáltatás nélküli, áldozatkész munkájukkal járulnak hozzá a szervezet kialakításához, működtetéséhez. A MATASZ a jövőben folyamatosan bővítve tagszervezeteinek számát, az országos hálózatot kialakítva fokozatosan látja majd el a legfőbb funkcióját a tartalékos katonák utánpótlásának biztosítását. Hosszú távon a MATASZ legfőbb célja, hogy egyetlen közhasznú vezetőszervezetként legyen képes a HÍD szerepét betölteni a társadalom és a honvédelem, a haderő között. A szervezetünk funkciója lehet, hogy a haderő állományának döntő része majd a tevékenységének eredményeként kerül a rendszerbe. Ugyanakkor, a tartalékosok összefogásával, képzésükkel hozzájárul a bevetési képességük fenntartásához, biztosításához, és ápolja a hagyományokat. E cél elérése érdekében tisztáznunk és el kell fogadnunk azokat az elveket, értékeket, hosszú távú főbb célkitűzéseket, amelyeket a szervezet tagjainak, de különösen a szervezet valamennyi szintű vezetőjének – a stratégia elfogadása után – követnie szükséges.

            A MATASZ reális stratégiájának kialakításához vizsgáljuk meg azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a szervezet működését, hatással vannak, illetve lehetnek, lesznek arra a jövőben. Ez a vizsgálat azért szükséges, mert összefüggéseiben kell látnunk a befolyásoló tényezőket, azok következményeit, valamint azokból fakadó alternatív lehetőségeket, amelyből a javaslatok születhetnek.

A szervezet működését befolyásoló tényezők az alábbiak:

            1) A főbb külső környezeti tényezők:

*   globalizáció;

*   az európai folyamatok;

*   hazánk politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális helyzete;

*   a magyar katonai tradíció;

*   a haderő helyzete;

*   külföldi (elsősorban NATO országok) tartalékos szervezetek működésének konzekvenciái.

2) A MATASZ mai helyzete

3) A stratégia szervezeti szerepe

Az előző tényezők elemzéséből levont következtetésekre alapozott, javasolt MATASZ stratégia

A MATASZ működési eredményességének, a stratégia sikerének reményében, az eszmei, érzelmi elkötelezettség alakításához az alábbi jelmondat alkalmazását javaslom:

 

“ÉBER LÉGY MAGYAR!

– ŐRT KI FOG ÁLLNI, HA NEM TE, HAZÁDÉRT!?”

Vadászi Ede m. királyi alezredes

Militia Hungarica Budapest – Ludovika Akadémia

1903 egy törvényi javaslat kidolgozásához

 

Úgy ítélhető meg, hogy hazánk szuverenitásáért, a lakosság életének és javainak megvédéséért, a katasztrófa elhárításért, a terrorcselekmények megakadályozásában továbbra is a magyar katonára hárul a felelősség, illetve abban továbbra is Ő játszik domináns szerepet. A feladat teljesítése érdekében természetesen fel kell használni minden olyan nemzetközi kapcsolatot, ami az alapvető biztonsági elvárás megoldásában szerepet játszik, illetve elősegíti azt.

A MATASZ jövőbeni szerepének, a stratégia kialakításához – a realitások oldaláról, csak a funkcióra összpontosítva – vizsgáljuk meg a szervezetre ható tényezőket, és azok lehetséges következményeit.

1.) A MATASZ tevékenységét befolyásoló főbb külső környezeti tényezők, amelyek egyrészt direkt, másrészt indirekt módon már folyamatosan hatást gyakorolnak annak működésére.

a.      A globalizáció – a gazdaság domináns átalakításán túl – elsősorban eszmeiségében hat a társadalom tagjaira. A különböző felfogások, nézetek, vélemények szabad áramlásával olyan folyamatokat indítottak el, melyek egyike sem előnyös a szervezeti tevékenységünknek.(az ellenzők véleménye alapján “a multinacionális cégek érdekeltek a béke megőrzésében, ezért nem kell haderő”). A számtalan felfogásból hazánkban azok kapnak prioritást, amelyek kimondottan magas gátakat emelnek a tevékenységünk elé. Ezeket sajnos a hazai politikai erők egy jelentős része kimondva, vagy ki nem mondva, de támogatja. Egyik ilyen nézet a pacifizmus, ami nemcsak a sorkatonai szolgálatot veti el, de még a hadkötelezettséget sem tartja szükségesnek a világbéke jelszavát hirdetve. A másik probléma a nemzetközi “nagy háború”-s veszély csekély lehetőségéből következik. Ezen felfogásváltozás szerint a magyar haderő nem képes lépést tartani a nemzetek hadereinek többségével, de nincs is szükséges erre, mert hazánkat nem fenyegeti senki, ha mégis, a NATO majd megvéd bennünket. A nagyhatalmak feladata “a terrorizmus elleni harc” amit amúgy is csak profik képesek eredményesen megoldani. Más vélemény szerint a globalizáció következtében a kisnemzeteknél háttérbe szorul a hazafiság, a nemzeti nevelés, és előtérbe kerül a nagy nemzetek árnyékában való meghúzódás, ezért nem szükséges a csak jelképes haderőt fenntartani, (vagy azt sem). Ugyancsak (nemzetközi szinten is) egyre nagyobb teret nyer (hódít) – megint csak ellenünkre – a hedonizmus is.

Következtetés:

*   ma egyre nagyobb az ellenállás a katonai szolgálattal szemben és kevésbé nyerhetőek meg a fiatalok hazafias eszmeiséggel erre a tevékenységre, ezért új módon, más lehetőséget kell keresni a szolgálatra történő megnyerésükhöz;

– ugyanakkor a multinacionális haderőben a katonai szolgálat magas felkészültséget, speciális ismeretek elsajátítását igényli, ami már más képzettségű és felfogású tartalékost kíván a korábbiaknál;

– nagyobb figyelmet szükséges fordítani társadalmilag – szélsőségektől mentesen – a nemzeti nevelésre, és azokat kell elismerni, akik értékek megteremtésében valóban tevőlegesen részt vesznek, látszattevékenység nélkül.

a.       Az Európában uralkodó trendek hatásai megint csak a szövetségünk munkáját nehezíti majd, mert az (1.) Európai Uniós tagságunkkal, és a NATO bővítése következtében “területileg is a szövetségen belülre kerülünk” és ezzel együtt a közvetlen veszélyeztetés már alig áll fenn. Ez a helyzet majd ismét olyan erők malmára hajtja a vizet, akik a haderő minden formája ellen foglalnak állást. – A másik, ami legalább olyan következménnyel jár majd, az nem más, mint (2.) lehetővé válik a munkaerő szabad vándorlása, és ezzel együtt tovább csökken azok száma, akiket számba lehet venni a katonai feladatok ellátására. A harmadik, ami a legnagyobb negatív hatást fejti majd ki, az európai, a (3.) “Pán”-európai eszme elterjedése háttérbe szorítja a (kis) nemzet iránti kötelezettség vállalásának szükségességét. E felfogás szerint az EU haderő létrejötte után, a magyar professzionális katona csak nemzetközi funkcióra, történő alkalmazásra jöhet számításba, ez még tovább nehezíti céljaink teljesítését, illetve más, új megoldást szükségességét is felveti. Az európai folyamatokban végbemenő változások mind a haderő, mind a tartalékosok felkészítésére, utánpótlására lényeges hatással lesz, ezért külön kell majd választani a nemzetközi erőkben alkalmazható, és a nemzeti kötelékekben alkalmazott tartalékosok felkészítését és készenlétben tartását.

Következtetés:

*   A veszélyeztetés átalakulása csökkenti a haderő szükségességének elfogadását, ezzel a támogatását is, így nehezíti munkánkat is.

*   A munkaerő szabad vándorlása csökkenti és behatárolja a választási lehetőségeinket.

*   A nemzeti alárendeltségben alkalmazott erők kiválasztása, felkészítésére – saját igény szerint történik majd. Ez már egy más felkészültségű – hazafias eszmével felvértezett, lokálpatrióta – területvédelemre kiképzett, saját környezetét ismerő és megvédeni akaró tartalékost követel, más motivációval.

*   A felkészítésben már célszerű érvényre juttatni, a gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan eszmei és gyakorlati útmutatást, elvárást.

a.      Hazánkban sajátos megítélés uralkodik, a haderő szükségességének társadalmi elfogadottságáról, politikai, gazdasági, eszmei támogatottságát illetően. Ennek érdekében elég, ha az elmúlt másfél évtizedet, vagy az elmúlt 80 évet, vagy akár az előző 510 évet elemezzük. Bár tisztában van mindenki azzal, hogy a társadalmi támogatottság elengedhetetlen, ami csak megfelelő politikai konszenzus alapján jöhet létre, az egységesen elfogadott elv, és program szerint. Az ország védelmének programja csak hosszú távon kezelhető, és a finanszírozást is csak annak megfelelően lenne célszerű és szükséges tervezni. Az ország védelme, a haderő ütőképessége nem lenne szabad, hogy a politikai hullámok változásának, hangulatának függvénye legyen. Ezért a MATASZ -nak, mint társadalmi szervezetnek a jövője szempontjából szükséges megítélni, és eldönteni, hogy milyen módon oldja meg kiszámítható, tervezhető és biztonságos működését. Az ideális az lenne, ha a szervezet támogatottság tekintetében (pénzügyileg) több lábon állna, ami feladatátvállalásra tervezett költségvetésből működne, vagy valami más megoldás szükséges követnie. Ez döntően befolyásolja majd az eredményességet, a szervezet fejlesztésének lehetőségét, állományát, annak munkáját. Ugyanakkor, a politikai szervezeteknek is szükséges állást foglalnia tevékenységünkről, és a szándékát kinyilvánítania a mai célokat, elvárást illetően. Az önkéntes társadalmi szervezetünk munkája nem lesz eredményes, ha nem a körülmények változásának alakulásával adekvátan kerül sor a honvédelem folyamatos fejlesztésére, ha a politikai pártok nem méltányosan támogatják azt, a tevékenység szükségességének mértékében. Bár jelenleg illúzió lenne elvárni az egységességet, de reméljünk egy nemzeti egyetértést, a lövészárkok betemetését. Az teremtheti meg munkánk reális hatékonyságának esélyét, ha annak hangot adnak a társadalmi véleményt formálók, és a médiát valamennyien pozitív irányú támogatásra befolyásolják. Nem lehet eredményes a tevékenységünk akkor sem, ha a nemzeti eszme, a hazafiság csak négyévenként hangzik el. A nemzettudat – mint lényeges nevelési tényező – állandóan jelen kellene lennie az ország hangoztatott értékei között, amely döntően segítené a védelem szerepének elfogadását, támogatását.

Következtetés:

*   a társadalom csak a szükséges és elégséges mértékben, de mindig a legalsó szinten támogatja a haderőt;

*   ugyanakkor, minden szervezet csak megfelelő feltételek között képes feladatát ellátni, így az önkéntesek toborozásához is elengedhetetlenek a feltételek;

*   a tudomásul kell venni, hogy a szervezet elvi és financiális állami támogatottsága döntően befolyásolja a tagok munkáját;

*   eldöntendő tehát, hogy (nem tervezett) költségvetés, és pályázatok által támogatott szervezet lesz a MATASZ, vagy valami más, stabil megoldást kell találni a szervezet fenntartásához, fejlesztéséhez.

a.       A következő tényező, aminek a vizsgálata nem hagyható figyelmen kívül az, az önálló vagy részben önálló magyar katonai múlt, amelyben szükséges megvizsgálni a katonai, s különösen tartalékosok utánpótlásának tényeit. Ezen tényeket 1868-tól, az 1920-as éveken át az elmúlt évtizedekből meríthetjük.

1.      A kiegyezést követően, amikor a magyar politikai körök a kivívott “egyenjogúság” mámorában égtek, addig a megalakuló Magyar Honvédségnek, sem a hivatásos, sem a tartalékos tiszti, altiszti állományának létszámát nem sikerült feltöltenie a kívánt szintre. Közel másfél évtized alatt nem érték el a feltöltés tervezett szintjének 80%-át sem, a minőségről nem is szólva. Ezt a problémát csak akkor sikerült megoldani, amikor a juttatásokat az országos átlaghoz igazították, és a társadalmi megbecsülés, az egzisztencia megközelítette a dualista állam másik felének a szintjét. Ez csak az 1883.-as törvényi rendelkezést követően sikerült. A “nagy nemzeti elkötelezettséget” tökéletesen reprezentálta, hogy 1869-ben az ország 9 legnagyobb városának egyetemein megnyitott tartalékos tisztképzésre alig volt jelentkező. A felállított katonai tanszékek által tartott fakultatív képzésre 1872-ben csak néhány hallgatót sikerült rávenni. Az érdeklődés hiányában, a következő évben be is kellett szüntetni ezt a képzést. (1950-ben ezt a MNK-ban az MN utánpótlására központi utasítással megoldották)

2.      Az első világháborút követően az 1920-as években az önkéntességre alapozott, és mindössze 35 000 főben datált haderőt még 2/3-ra sem sikerült feltölteni a sorozatos toborzással, pedig az ország gazdaságilag csődben volt, politikailag teljesen elszigetelt, 3 millió koldussal, ugyanakkor hatalmas revánstól eszmeileg feltüzelve.

3.      Az előző évtizedben meghirdetett szerződéses katonai szolgálatra nem volt jelentkező a gazdasági krízis és a magas munkanélküliség ellenére sem. Nem vállaltak megfelelő létszámban hazafias kötelezettségből katonai szolgálatot a magyar fiatalok. A katonai szolgálathoz való viszonyt “a nemzetért hozott áldozatkészséget” tökéletesen kifejezi, a szolgálatot elkerülők száma. Ma pedig, ha a szolgálatot vállalók felkészültségét, elkötelezettségét, valamint a szolgálatban eltöltött időt megvizsgáljuk, akkor az “elvileg még kedvezőbb” helyzettel egyáltalán nem lehetünk elégedettek.

Következtetésként az ország katonai múltjáról megállapíthatjuk, hogy a magyar nemzet nem nevezhető egy katonai nemzetnek, és a katonai szolgálatot (a nagy hatalmak állampolgáraihoz hasonlóan) csak megfelelő anyagi motiváltság ellenében vállalnak. Bár a hivatásos (illetve volt) katonák nem mindig hajlandóak ezt tudomásul venni, de a történelmi tények mást, az előzőeket bizonyítják.

a.       A haderő helyzete, megítélése, döntően befolyásolja annak társadalmi támogatottságát. Az elmúlt években a magyar haderő a politika áramlatok kénye-kedvének volt (és talán van még ma is) kitéve, ami egyetlen demokratikus országban sem engedhető meg. A haderő folyamatos leépítése, az anyag és eszközhiány nemcsak tekintélyvesztést eredményezett, de olyan társadalmi presztízsvesztéshez vezetett, aminek a visszaszerzése csak nagy fordulat árán, illetve hosszú idő után, kitartó munkával, és nagy eredmények felmutatásával lehetséges. Az anyag- és eszközhiányon túl jelentősebb problémát okoz a stratégianélküliség, az eszmei és a társadalmi támogatás hiánya, a haderő szükségességének, a részben átalakult funkciójának elfogadtatása, különböző – sajátos – értelmezése. Ez a politikai megítélés tagoltságából és a haderő tekintélyének folyamatos megtépázásából, ugyanakkor a funkció teljesítésének elmaradásából, a szó és a tett egységének hiányából, a leszerelt állampolgárok kiképzésének eredménytelenségéből is ered. A haderő előtt álló feladatok a jövőben sem fogják növelni a haderő tekintélyét egy ideig. Az átalakítás, a további létszámcsökkentés, a sorkötelezettség megszüntetése, a NATO kötelékében vállalt kötelezettségnek való megfelelés kihívás, a jelenleg kialakuló helyzet igen nagy feladat elé állítja a katonai vezetést, ahol az önkéntesek, a tartalékosok biztosítása döntővé válik. Különösen a hivatásos haderőre történő átállással egyidőben, illetve azt követően. Az eszmeiség, a hazafiság egy új megközelítésű felfogásának elfogadtatására van szükség, mely szerint a magyar katonának a NATO, majd az európai haderőhöz kötötten, azon keresztül kell feladatát hazafias kötelezettségként teljesíteni. Ez a felfogás elfogadtatása nagy erőpróbát jelent a politikai, katonai vezetésnek egyaránt. Ezt követni lenne szükséges a tetteknek (és nem a kinyilvánításoknak), és valóban egy olyan eredményorientált haderőre van szükség, amelyik megfelelő (mérhető) szervezeti képességekkel rendelkezik

Következtetés:

Az a haderő válik vonzóvá, követhetővé, amelyik világos stratégiával, megfelelő politikai, társadalmi, gazdasági támogatottsággal rendelkezik.

A mai, stratégia nélküli haderőben van viszont egy elfogadott humánstratégia, amelyet a Szolgálati Jogállásról szóló törvény támaszt alá. A szerződéses állomány toborzása a jelenlegi helyzetben már elvileg válogatási lehetőséget biztosít a jelentkezők között, de a valós eredmény csak az első év után mérhető azzal, hogy mennyi ember marad a haderőben. Mindenesetre a 100 000 Ft közeli bruttó fizetés megtette a hatását, de a minőség, az összetétel a funkciónak megfelelő kiválasztás kívánni valót hagy maga után, ami az előzőekben elmondottakat igazolja. A következő 3-4 évtől a jelenlegi haderő 6000 fős szerződéses szükségletének többszörösét kell kielégíteni, aminek területileg is az arányosságot lenne szükséges biztosítania. A hatalmas pénzt felemésztő toborzás helyett egy kiegyensúlyozott, előkészített, és állandóan a helyszínen funkcionáló, szervezet biztosíthat majd megfelelő utánpótlást, mind a szerződéses, de a hivatásos, és különösen a tartalékosok vonatkozásában, amiről a haderőben ma még kevés szó esik.

A közeljövő valószínűleg változtat ezen a helyzeten, de a hivatásos haderőre történő áttéréssel párhuzamosan gondoskodni kell egy stabil tartalékos állományról, és annak kiegyensúlyozott utánpótlásáról egyaránt.

 

2.) A MATASZ helyzete:

            A MATASZ– t – mint közhasznú társadalmi szervezetet – egy lényeges társadalmi szükséglet hozta létre – amely teljesen önkéntességi alapon – szerveződött. A szervezet tagjai ellenszolgáltatás nélkül vállalták és végzik munkájukat. A közel másféléves létünk hozzájárult egy országos hálózat kialakításához és annak alapvető működtetéséhez. Kidolgoztuk és elfogadtuk a Szervezeti és Működési Szabályzatot, az Etikai Szabályzatot. Kialakítottuk az alapvető szervezeti struktúrát, folyamatosan és egyre hatékonyabban működik az elnökség és a megyei szervezetek többsége. A nemzetközi kötelezettségeknek alapvetően folyamatosan eleget tudtunk tenni, de a célrendszerben elfogadottakat és a többször redukált munkatervben megfogalmazottakat csak részben vagyunk képesek teljesíteni. Ugyanakkor a szervezet a politikai várakozások függvényében cselekszik, a támogatás elmaradása miatt, a Honvédelmi Minisztériummal kötött együttműködési szerződés hiányában még mindig nem dolgozunk elfogadottan (2003. február 20-án aláírásra került egy keretszerződés a HM és a MATASZ között). A támogatás, amit a szervezet eddig kapott néhány lelkes ember jó indulatának, támogató magatartásának, a szervezetbe vetett hitének köszönhető. A szervezeti tagok önkéntességükkel eleget tettek és tesznek egy szervezeti követelménynek, de nem várhatjuk el, hogy tagságunk az ellenszolgáltatás nélkül végzett társadalmi munkára még rá is fizessen. Különösen, tudva azt, hogy tagságunk döntő többségük milyen anyagi körülmények között él. Ezért a szervezetnek – a jövő érdekében – állást kell foglalni a hogyan tovább kérdés tekintetében. Szükséges kialakítani egy olyan stratégiát, amely biztosítja a szervezet jövőbeni eredményes tevékenységét, és tagjai munkájának kompenzálását.

3.) A szervezeti stratégia szerepe

Az emberek, a szervezetek nem dolgozhatnak spontán módon, mint az már több ezer éve történik, csak azok a szervezetek képesek nagy eredményekre, ahol a vezetés pontosan tudja, hogy hová akar eljutni és ennek érdekében a szervezet tagjait képes megnyeri, cselekvésre késztetni. A stratégia a szervezet legfőbb, legfontosabb iránymutatója, elvek, elvárások, normák rendszere. A stratégia szerepe mindenkor jelentős, de különösen krízishelyzetben van vezérlő szerepe. A stratégia olyan távlati cél, amelyet a szervezet tagjai mindig követnek, és meghatározó szerepet játszik szervezeti életükben, tevékenységükben, értékek kialakításában, fenntartásában.

A MATASZ javasolt stratégiája

         A MATASZ küldetésnyilatkozata:

A MATASZ önkéntes kiemelt közhasznú vezetőszervezetként lesz képes kapcsolatot tartani a társadalom és a honvédelem, a haderő között. A haderő állományának többsége majd a MATASZ előképzésének eredményeként kerül rendszerébe, ugyanakkor a tartalékosok összefogásával, továbbképzésükkel hozzájárul a bevetési képességük fenntartásához. A szervezet nagy figyelmet fordít a katonai értékek alakítására, megtartására, a hagyományok ápolására.

A szervezet működésének elvei:

*   önkéntesség;

*   szervezetfejlesztési fokozatosság, a minőség és etikusság kritériumával;

*   decentralizált vezetés;

*   áldozatvállalás, közösségi tevékenység, nemzeti elkötelezettség és erre történő felkészítés;

*   motiválás a szervezet tagjai, a szervezeti tevékenység által (külföldi verseny, közös program, stb.)

*   a szervezeti kohézió, megbecsüléssel, egymás tevékenységének elismerésével,

*   tolarencia, de a jogos kritika elfogadása;

*   a teljesítményt, az eredmények alapján, és nem a látszattevékenység szerint ítéljük, értékeljük, ismerjük el.

A MATASZ STRATÉGIA a szervezeti tevékenység területeire vonatkozólag az előzőekben felvázolt CÉL – FOLYAMAT – ELVÁRÁS – KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK FÜGGVÉNYÉBEN az alábbiak:

A szervezetben zajló folyamat a fiatalok katonai szolgálatra történő felkészítését – az aktív tartalékosok összefogását, és a felkészítésük szinten tartásában való részvételt – a hagyományápolást öleli fel.

A szövetség elvárásrendszerét úgy alakítja ki, hogy azzal eleget tegyen a társadalom, a honvédelem, a HM és a haderő követelményeinek, de legalább annyira szükségesnek tartja kielégíteni a szervezet valamennyi tagjának az elvárását is.

A hosszú távú célt, a szervezeti folyamatot az előzőekben felvázolt körülmények között szükséges megvalósítani részleteiben a következő területekre kiterjedően.

A MATASZ stratégiája részterületekre bontva:

1.      A szervezeti főfunkció a tartalékosok toborzása, utánpótlás biztosítása, összetartásuk, felkészítésük egy folyamatrendszerben teljesíthető. Ez a folyamat egy tervezett tevékenységi láncolat az alábbiak szerint épül fel:

*   a) A magyar hagyományoknak megfelelően 14–17 éves fiatalok felkészítésével célszerű kezdeni a folyamatot. Ebben a korban dől el a fiataloknak a nemzethez, a magyarságunkhoz, a közösséghez – ezáltal a katonai szolgálathoz való viszonyuk. Ez azaz idő, amikor befolyásolhatók a fiatalok jövője, amikor egy jelentős részük céltalanul nem tud magával mit kezdeni, mert nincs olyan társadalmi szervezet, ami többségüknek értelmes elfoglaltságot adna. Ugyanakkor pszichikailag és mentálisan ekkor lehet legnagyobb hatást elérni, ami egy egész életre szól, és befolyásolja, determinálja az emberi tevékenységüket. Erre a feladatra kell megnyerni vezetőként a középiskolai tanárokat, akik különben megfelelő motivációval hajlandóak erre, de nem úgy, hogy a szegényes fizetésükből maguk is áldozzanak rá. Elsősorban a történelem, a magyar szakosok tanárok azok, akik kellően alkalmasak erre a feladatra. A fiatalok eszmei, fizikai, katonai és bizonyos gyakorlati felkészítése a katonai technikai eszközök megismerésére terjedhet ki. Ez a Hadtörténeti Múzeum, a laktanyák látogatásával, gyakorlótéren, bázison, nyári táborozok, versenyek rendezésével megoldhatóak stb. Ha ezt a BM szervezetileg megoldotta úgy, hogy 80 középiskolában működtet rendvédelmi tagozatot, ami biztosítja a rendőrség és a határőrség utánpótlásának egy jelentős részét, akkor nekünk sem szabad feladni az ifjúság irányába folytatandó hazafias pályaorientációt! Elgondolkoztató egy katonai/védelmi tagozat illetve egy hasonló jellegű pedagógiai program kidolgozása meghatározott területeken lévő iskolák finanszírozása, támogatása.

*   b) Az aktív tartalékos állomány (nemzetközi, illetve nemzeti feladatokra) összefogása, bevetésük szinten tartásához való hozzájárulás csak valóságos, és kellően támogatott programokkal lehetséges. A tartalékos szolgálatra az állomány felkészítését a katonai szolgálat alatt kell elvégezni, és úgy célszerű azt megalapozni, hogy valóban érezzék annak szükségességét, és különösen saját szerepük fontosságát. Ezt a felelősségteljesen összeállított, és előkészített, levezetett szintentartási foglalkozásokon túl, olyan rendezvényeken, összejöveteleken lehetséges, ami egységbe forrasztja az adott körzet, régió, vagy éppen település tartalékosait. Ez sportversenyek, vetélkedők, családi rendezvények, bajtársi találkozók, katonai ünnepek méltó megszervezésével lehetséges. A vezetői utánpótlás biztosítása érdekében célszerű lenne a felsőfokú kreditrendszerű oktatásba bevezetni a szabadon választható tárgyak között a honvédelem alapjai, a katonai vezetés rendszere, stb. tantárgyakat.

*   c) Az aktív szolgálatra már be nem vonható tartalékosok feladata a hagyományápolás, a toborzó munkában való részvétel, a kapcsolatok felkutatása, ápolása, a rendezvények előkészítése, a háttér munkákban való aktív részvétel. A szervezet teljes kiépítéséig ezen állománynál lenne szükséges követni egy elvárást, hogy “évente hozz egy aktív tartalékost a szervezetbe!” Ez az állomány továbbá az ügyeleti információszolgálat ellátását, a tájékoztatást, a hagyományápolást, stb. végezhetne.

2.) A szervezet működésének lehetősége

a.      A társadalmi szervezetünk a feltételek meglétének hiányában továbbra is vegetál. A jelenlegi felfogás alapján csöpögtetett juttatásokkal, és pályázattal működtetjük a szervezetet. Itt kell feltenni a kérdést, hogyha a jövőben is ezzel a rendszerrel működik a szervezet, akkor nem lehet sikeresebb más hasonló funkciójú előd, vagy jelenleg is vegetáló szervezetnél. Ezt egyik megoldásként javaslom úgy elfogadni, hogy a feladatátvállalás függvényében biztosított költségvetés előretervezhetően – legalább 2-3 évre biztosítottan – valósuljon meg.

b.      A szervezet működtetése másik funkció ellátásával is biztosítható, amikor a MATASZ non profit szervezetként a Honvédelmi Minisztériumtól a honvédelemhez kapcsolódó feladatátvállalással* */A jövőben a HM-nek olyan pályáztatási rendszert lenne célszerű alkalmazni, hogy olyan szerve-zetek szerezzenek megbízást, akik a honvédelmi feladatok ellátásához is (kompenzációként) hozzájárulnak (például a tartalékosok biztosításával saját alkalmazotti állományukból)./ – annak felügyeletével, irányításával, és részben végzésével – készít fel állampolgárokat őrzés-védelmi feladatokra és biztosítja azok állandó továbbképzését. A szervezet a felkészítés fejében befolyt összegből gazdálkodna. Szervezetünk non profit szervezetként történő működtetésével kettős cél érhető el Egyrészt a felkészített állampolgárok, vállalnak önkéntes tartalékos katonai szolgálatot, amelyet a foglalkoztatóik megfelelő módon támogatnak. Másrészt a szervezet fenntartja önmagát, és a más szervezetektől befolyt térítés a szervezet tagságának kompenzációs költségét fedezné. Így a működés hosszú távon kompenzációs non profit szervezetként megalapozható. Ennek ma még gyorsan megteremthető a jogi, infrastrukturális, szakképzési, de még a személyi háttere is, és ez ma még optimális helyen el is érhető. (Szentendre - Izbég légvédelmi rakéta dandár bázisa, ami az APV Rt. kezelésében van, de bármikor – HM igényléssel visszakapható –vagy a volt szentendrei KLKF 2/3-ban kihasználatlan helye).

c.       Az előző két javaslat kombinációjával viszont a több lábon állás nagyobb stabilizációt és biztosítaná a hatékonyságot is.

3.      A MATASZ szervezeti struktúrája – A MATASZ szervezeti struktúrájának követnie kell az előbb felvázolt folyamatot, amivel garantálható annak végrehajtása Ennek megfelelően, a jelenlegi több különböző egyesületre, szövetségre tagolódó szervezetet, át kell alakítani és átlátható, – a szervezeti folyamathoz igazodó – világos struktúrát kell létrehozni. Ezeknek a funkcionális tevékenységet végző vezető, irányító, végrehajtó szerveknek a hierarchia különböző szintjein egyaránt, de dominánsan a megyei / regionális szinten kellene megjelenniük. A lehetőségek további alakulása függvényében felső, középső és alsó vezetési szinteket célszerű kialakítani. A felső színtű vezetés alárendeltségében kellene létrehozni egy központi bázist, ahol az előbb említett képzéseket el lehetne végezni. A régiók katonai előképzési, képzési profiljának megfelelően lenne szükséges – a struktúra részeként – az infrastruktúra kialakítását elvégezni. Ez kezdetben bérleményekkel is realizálható, később, pedig folyamatosan fejleszthető. Mindenképpen el kell érni, hogy megyénként megfelelő munkalehetőségek, sportolási lehetőségek biztosítottak legyenek (bérlés, együttműködési szerződés, kiutalás, stb.) majd, régióként lőtér, továbbképzési lehetőség álljon rendelkezésre. A országos, a regionális, illetve a megyei szervezetnek olyan munkafeltételekkel kell rendelkezniük, hogy azok valóban érdemleges munkát tudjanak végezni a kornak megfelelő információrendszer támogatásával. A további szakterületi struktúrát nem taglalom, mert a most működő területeknek a jövőben is aktivizálódniuk kell. Ugyanakkor az Elnökségnek és az elnököknek felhívom a figyelmét, hogy a közeljövőben a feladatok további átrendezésére kerül sor a hivatásos haderőre történő átállás végett a HM és bizonyos támogatói szervezetek között, ahol a mi szervezetünk további megbízatást vállalhat fel. (jogosítvány, repülés. stb.)

4.      Vezetési rendszer – az, amelyet hosszú távon úgy célszerű alakítani, hogy az a divizionális szervezeti vezetési rendet kövesse. Ez azt jelenti, hogy

*   a SZMSZ előírásai alapján választott elnökség folyamatosan alakítja az elfogadott stratégiának megfelelő taktikai lépéseket, gondoskodik az erőforrásokról, elosztja és koordinálja azok felhasználását, szervezi az együttműködést, és biztosítja a törvényességet, amelyhez szakterületenként állandó apparátussal rendelkezik (szakbizottságok, területfelelősök);

*   a megyei (regionális) szervezetek vezetése – a decentralizált vezetés elvének megfelelően – kvázi önállóan – de koordinált rendszerben – végzik a funkcionálisan vállalt feladataikat megfelelő feltételrendszerben, amely magába foglal egy team-állandó állományt is, elsősorban szakterületért felelősöket;

*   települési csoportok, szervezetek vezetői – összetartják, szervezik az állományt, javaslatot tesznek a felkészítésükre, esetleg vezetik a felkészítést (szakosztály, stb.);

Szükséges a vezetésbe minden szinten befolyásos emberek bevonása, ugyanakkor a HM gazdálkodás szintjén a protekcionizmus (lobby) szabályok érvényesítése elengedhetetlen.

Itt lenne annak a jelentősége, hogy a HM valamennyi területi vezetője megismerje a MATASZ funkcióját, feladatait, – vele szembeni elvárásokat – és ezzel együtt a terveit.

 

3.      A személyi állomány utánpótlása, kiválasztása

A társadalmilag elismert foglalkozási és szakmai tevékenységekben sem a munkáltató, sem a tevékenység minősége, és az érte járó kompenzáció nem teszi szükségessé, illetve lehetővé, hogy a munkavállaló másodállásban egészítse ki a jövedelmét. A tartalékos tevékenységnél is figyelembe kell ezt venni, de ezen túl valameddig számolhatunk azzal is, hogy lesznek, akik erre a kiegészítő tevékenységre rászorultságuk miatt vállalkoznak. A motivációs rendszer összeállításánál - az anyagi juttatáson túl – bár már csak csökkenő mértékben számolhatunk - a jelenlegi tendenciák mellett - a hazafias felfogásból, a nemzeti öntudatból eredő szolgálatvállalással.

Alapvetően az eddigi felmérések és kutatási eredményeim szerint elsősorban a közszférában dolgozók azok, akik elsősorban a munkaidejük terhére, illetve a mellett és hétvégeken (általában az átlagosnál hosszabb szabadsággal rendelkezők) kiegészítő tevékenységként vállalnának tartalékos felkészítést. Ma, az ezredfordulón a közalkalmazottak (elsősorban, pedagógusok), az agrár végzettségűek, a nem nagyvárosi műszaki végzettségűek, valamint a nemzet (a magyarság) mellett érzelmileg elkötelezettek vállalnának – megfelelő kompenzáció és világos, feladatrendszerben – tartalékos aktív, vagy készenléti szolgálatot. A társadalmi igazságosság, és az arányos teherviselés következtében az elvégzett plusz feladat, és kockázat, olyan különleges kompenzációt tesz szükségessé, ami a feladatot vállaló előző helyzeténél és azonos társadalmi helyzetűeknél sokkal jobb egzisztenciális lehetőséget biztosítana a szolgálatot önként vállalónak.

Az utánpótlás útjai lehetnek:

a) az aktív állományból (hivatásos, szerződéses, katonai iskolai hallgatók) leszereltek lekötése az alkalmazhatósági határig;

b) a fiatalok tudatos előképzésével, középiskolai hálózatban történő felkészítésével (Szent László Szövetség keretében);

c) honvédségi megrendelést elnyerő szervezetek tagjainak szerződéses formában történő lekötésével, alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy a HM olyan szervezeteknek adna át (például az őrzés- védelmi) feladatokat, amelyek az alkalmazott állományának egy meghatározott részét (10 –12 %-át) szerződés formájában biztosítja tartalékos szolgálatra – lobby rendszer).

d.) a toborzó rendszerben – tagságunk folyamatos befolyásolása, reklám útján, (az időnkénti nagy csintadratta helyett).

         A személyi állomány kiválasztása, toborzása:

*   a különböző szervezeti szinteken állandó kapcsolatok kiépítése, fenntartása

*   valós egyéni, szervezeti tájékoztatás;

*   alkalmasnak ítéltekkel külön foglakozni, a programokba bevonva;

*   feltárni a jelöltek motivációit, szükségleteit;

*   munkáltatói támogatás megnyerése és ezzel együtt háttér vizsgálat.

 

El kell érnünk, hogy majd minden belépőt MATASZ tag ajánljon – teljes felelőséggel.

 

6.) Motivációs rendszer – az elvárások rendszere

Az önkéntes katonai szolgálat biztosítása során szerzett, jelenlegi hazai tapasztalatok és tendenciák, az önkéntes haderővel rendelkező államok, az országuk védelmében a tartalékos haderőnek releváns szerepet szánó államok tapasztalatai alapján szükségessé válik hazánkban is egy olyan kompenzációs rendszer kidolgozása, amely kiegyensúlyozottan biztosíthatja a tartalékos utánpótlást. A motivált önkénteseknek a jelentősége akkor nő meg, amikor már nem áll elegendő idő a tartalékosok felkészítésére, ugyanakkor előtérbe kerül az alkalmazásra kész rendszerben tartásuk.

A tartalékos állomány motivációs rendszert úgy ajánlott kidolgozni, hogy annak nemcsak a társadalom legszegényebb régiójában és kevésbé kvalifikált rétegében, hanem minél szélesebb szakmai körökben legyen ösztönző hatása. A motivációs rendszernek az egyéni anyagi ösztönzésen kívül - ami a tartalékosoknál elvárásként jelentkezik - sokkal több területet kell felölelni. A szervezeti ösztönzésnek - minőségi értékrendszerével - a tartalékosoknak a nemzethez történő érzelmi, a szervezethez való gyakorlati elkötelezettségét, a hadtudomány, a fegyverek, a fegyveres harc iránti attitűdjét, és a kettős éntudat (valamilyen területen foglalkoztatott szakember és katona) szerepében való megerősítését kell szolgálnia.

Az önként vállalt szolgálat arányában egy széles körű kompenzációs és ösztönző rendszerre van szükség, ami a teljesítménnyel arányos elégedettséget kifejező, és a motiváltságot egyaránt tükröző, hierarchikusan, a kompetencia szerinti rendben felépítve - annak valamennyi elemét tükrözve - kifejezi, illetve szolgálja az egyén és a haderő érdekeit.

Az elvárási rendszer funkciójával a képzést, a fejlesztés hatékonyságát eredményesebbé tehetjük, ha:

– a képzési program vonzerőt jelent a toborzásnál, amit a szakmai - vezetői kompetenciák (kiképzett katona - tűzvezető / katonai kiképző - harc-, és tűzvezető / kiképzés- oktatás-szervező - katonai vezető - védelmi stratégiai menedzser) kialakításával, és annak kvalifikálásával (bizonyítvány, diploma adásával) érhetünk el;

– a hatékony kiválasztással csökkentjük a költséget, minőségi munkát végző személyek rendszerben tartását támogatjuk az alkalmazhatóságuk végső (38-57 év) határáig;

– a jól kialakított kompenzációs rendszerrel kellően motiváljuk a képzést, a továbbképzést, és a minőségi szelekciót biztosítunk.

A kompenzáció és ösztönzés olyan rendszerének a kialakítása várható el a jövőben, amely hosszú távra vonzóvá teszi a katonai valós, vagy készenléti szolgálat önkéntesség alapján történő vállalását rövid (2-4 évre) vagy hosszabb (10-15 éves) időtartamra. A kompenzációs rendszer "fizetési csomagját" a hivatásos állományéhoz hasonlóan lenne szükséges felépíteni, mint:

*   alapbér / adókedvezmény;

*   juttatások;

*   egyéb kedvezmények;

*   más juttatások pénzben és természetben.

Ahhoz, hogy az alapbér ma vonzó legyen, már versenyképesnek kell lenni a közszféra magasabb fokozataival. A magas iskolai végzettséget el kell ismerni, mert a technológia-, a struktúra-, a technikaváltásnál elengedhetetlenül szükséges a kvalifikált szakember. A fluktuáció magas költsége elkerülendő, ha a tartalékosok az aktív szolgálatuk idején, azonos kategóriájú hivatásosokkal egyező illetményt kapnak, illetve az előmeneteli lehetőségük ugyanolyan.

A juttatások tekintetében olyan plusz költségben lenne szükséges részesíteni a tartalékos szolgálatot vállaló állampolgárokat, ami a fluktuáció adminisztratív költségmegtakarításából adódik (évente a köztisztviselői illetményalap kétszerese, vagy ha a közszférában dolgozik egyhavi alapilletmény).

Az egyéb kedvezmények azok, amelyek vonzóvá tesznek foglalkozásokat. Ilyen lehet, az üdültetés, a kórházi ellátás, honvédségi intézmények széleskörű látogatásának lehetősége, utazási kedvezmények. A kegyeleti rendszer kiterjesztése is megilletné a szolgálatot vállaló tartalékosokat, stb.

A tartalékosok vonatkozásában lényeges motivációs tényező lehet a szakirányú tanulmányok támogatása, az átképzés részbeni átvállalása a szakmai adekvátság esetén.

A kompenzáció ma elengedhetetlen, ami minden felmerülő költség megtérítését is felöleli. Továbbá lényeges, amikor a tartalékosok olyan területen dolgoznak, ahol nagy hátrány éri az aktív szolgálat során.

A természetbeni juttatások terén a tartalékosok előnyt élvezhetnének - vállalkozásaik, stb. kapcsán - a honvédségi megrendelések elnyerésében, a fölöslegessé váló eszközök, megszerzése terén.

Azokat az önkénteseket, akik szerződéses tartalékos szolgálatot vállalnak és a MATASZ tagjai - a vállalt szolgálati évek arányában - differenciáltan nyugdíjkorhatár kedvezmény illetné meg. A legméltányosabb hét szolgálati év után egy év korkedvezmény lenne, illetve tíz év készenléti szolgálat után egy év, ami arányban áll más társadalmi szférában alkalmazotti kedvezményekkel.

Az elvárás rendszernek mindkét fél részéről előnyős és pszichológiai sikert eredményező tényezője - a haderőhöz, az adott katonai szervezethez történő elkötelezettségének a kifejezője - a közösséghez való tartozás érzelmi és fizikai megnyilvánulásai, a testületi szellem ápolása. A közösséghez való tartozás az egyik legnagyobb motiváló erő, amit folyamatos kapcsolattartás táplál, ami a tájékoztatásban ölt testet a szervezet, a honvédség életéről. A tartalékos katonák - és kiemelten a parancsnokoknak – a MATASZ helyi szervezeteinek munkájába történő bekapcsolódása elengedhetetlen.

A csökkenő létszámú tartalékosok rendezvényei- jelentős politikai személyiség részvételével - nagy nyilvánosság előtt, a szülők, hozzátartozók, média képviselőinek jelenlétében történő celebrálása, pozitív hatást váltana ki a személyből és környezetéből egyaránt, ugyanakkor minden tekintetben fontos PR tevékenység lenne. A szakmai készenlét, a szakmai fejlődés biztosítása tekintetében - az információs társadalom világában - a tartalékos tisztek kedvezményt vagy teljes kompenzációt kaphatnának az INTERNET - re, ahol - más információ mellett - távoktatás keretében hozzájuthatnának bizonyos szakmai információkhoz, stb. Bizonyára növelné az elkötelezettséget a haderő mellett és vonzerőt jelentene, ha a szervezeti tevékenységéről folyamatosan tájékoztatást kapnának. A Magyar Honvéd, vagy saját szakmai folyóirat célzott propagandájával és szaktájékoztatóival is bizonyára jó hatást keltene az utánpótlás, a tájékoztatás, a készenlétben tartás, a szakmai fejlődés tekintetében, különösen, ha bevonnánk őket annak készítésébe.

Az előzőekben felvázolt elvárás rendszer elemei tekintetében (amit ma a szervezetekben kompenzációs rendszernek is neveznek, míg a közvélemény motivációs vagy ösztönző rendszerként említ) kutatást végeztem a tartalékos parancsnokok, aktív és inaktív tagjai között és a széles körű elvárásaik nem teljes sávját vázoltam fel.

 

7.      Kommunikációrendszer – A kommunikációrendszert úgy célszerű megszervezni, hogy az minden időben több csatornán legyen képes olyan információt biztosítani, ami zökkenőmentesen biztosítja a szervezet működését, előre jelez és garantálja a váratlan eseményekre történő reagálást. Társadalmi szervezetről lévén szó, az információáramlásnak minden időben és helyen garantálni kell a formális informálás mellett, az informális – a szervezet érdekében álló információk folyamatos áramlását. A kiépített működőrendszer jelentősége akkor nő meg, ha a szervezet tagjainak mozgósítására van szükség a katasztrófa elhárításban természeti csapás felszámolásában való részvételre, vagy más előre nem jelezhető rendkívüli fontos tevékenység megoldására.

 

8.      A szervezet együttműködése és PR (Publik Resen avagy a tájékoztatómunka) – azaz a nyilvánosság széleskörű bevonása, és tájékoztatása. Ma a társadalmi szervezetek sikerének egyik legfőbb záloga a hiteles tájékoztatás, a tevékenységük társadalmi fontosságának elfogadtatása.

*   Ezért, ha a MATASZ hosszú távú sikerét kívánjuk, akkor a szervezeti szinteknek megfelelően olyan kapcsolatot kell kialakítani, amely helyi politikai, gazdasági, társadalmi, vallási, kulturális és sportszervezetek széles skáláját bevonja az együttműködési rendszerbe, a tevékenységünk támogatásába, illetve elfogadtatásában.

*   A siker másik záloga lehet a média, a tömegkommunikáció képviselőinek megnyerése és bevonása a tájékoztatásba, a tevékenyég elfogadtatásába és megismertetésébe, az állampolgárok megnyerésébe.

*   Egy tartalékos tájékoztató tisztnek a rendszerben való alkalmazása ma már elengedhetetlen.

 

Összességében a szervezeti stratégia releváns tényezői az alábbiakban determinálhatóak:

*   Küldetés: Híd szerepe a társadalom és a haderő között, amelyben a tartalékosok toborzását és összefogását oldja meg.

*   A funkcióját a katonai szolgálatra történő előkészítés, aktív szolgálatra készen állók összefogásával és bevetési képességük szinten tartásával, valamint a hagyományápolással oldja meg.

*   A szervezet működése a feltételek biztosítása – a feladatátvállalásból származó – tervezhető költségvetéssel és elhelyezési utaltsággal, vagy non profit szervezetként történő önálló fenntartással, képzési feladatok átvételével, sajátos vállalkozással történhet, illetve az előző kettő kombinációja.

*   A személyi állomány utánpótlása biztosításának útjai: 1.) előképzéssel – 2.) HM megrendelést elnyerő cégek állományából való lekötés – 3.) leszereltek – 4.) folyamatos toborzással.

*   Az önálló infrastruktúra országos kialakítása a célszerű, de a valamennyi szinten a működés feltételeinek teljes körű megteremtése rövid időn belül elengedhetetlen.

*   Szervezeti struktúra a tervezett folyamatnak megfelelően, átlátható divizionális szervezeti formában történő kiépítés és alkalmazás.

*   A MATASZ vezetési rendszere funkcionálisan tagolt, és a decentralizálási elvet követi.

*   Az ösztönző rendszer széleskörű alkalmazásával biztosítható kellő számú, motivált állampolgár.

*   Együttműködéssel és állandó sokoldalú tájékoztatással szükséges megnyerni a helyi együttműködőket, támogatókat.

Elvégzendő feladatok:

*   a stratégia elfogadását követően a taktikai lépések kidolgozása, megvitatása, elfogadtatása;

*   a HM által őrzött objektumok átvételi lehetőségének megvizsgálása, igénylése – infrastruktúra megteremtése;

*   azon csoportok, bizottságok létrehozása, amelyek részleteiben kidolgozzák a stratégia különböző területeinek konkrét feladatait, költségigényét, feltételrendszerét;

*   a szervezeti bővítés, a funkció átalakítás operatív lépéseinek kidolgozása;

*   a területek minden szintű szakfelelőseinek felkészítése, feladatok egyeztetése;

 

E feladatok végrehajtásához ajánlom az alábbi szlogent:

 

“Föl a zászlót, a magasba vele – Vezéreljen a múlt dicsősége, a jövő reménye!”

Vadászi Ede m.kir. alezredes

           

FELHÍVÁS

 

Tisztelt Aktív, Szerződéses, Tartalékos Katonatársaim!

Kedves Fiatalok! Előkészítősök!

                         

            A sorkötelezettség felfüggesztésével a közeljövőben nagy létszámú önkéntes katonára lesz szükség, ezért a haderő működőképességének zökkenőmentes biztosítása érdekében valamennyiünknek erkölcsi kötelessége, hogy egységesen cselekedjünk. A cselekvési egység abban nyilvánulhat meg, hogy a környezetünkben elő – a katonai szolgálatra affinitást tanúsító – fiatalokat, reális tájékoztatással befolyásoljuk a szervezeti tevékenységünkben való részvételre, illetve a katonai szolgálat vállalására.

            A MATASZ különböző szervezetei várják mindazon állampolgárok jelentkezését tagjaik soraiba, akik stratégiai célokkal, vagy azok egy részével képes azonosulni, illetve a tevékenységünket valamilyen módon szándékozik, hajlandó támogatni. A pártoló tagok soraiba is számítunk olyan személyekre, akik részt kívánnak venni a széleskörű sport és tájékoztató programjainkban, különböző katonai felkészítésekben, versenyekben, rendezvényeken, tájékoztatókon.

 

            Budapest, 2003. 02. 22.                                             Dr. Czuprák Ottó alezredes

– elnökségi tag –

                                                                                               – A Stratégia kidolgozója – 

 

Vissza az elejére