A magam részéről nem akarok olyan egészségügyi rendszerbe kerülni,
ahol az orvos azért kap több fizetést, meg előléptetést,
mert megtagadja az ellátást, és abba belehal a beteg.

A SICKO című filmet mindenkinek ajánlom szeretettel,
mindannyiunk lelki gyógyulására! Szeretettel,
ami ugye Horn Gábor EÜ reformer szerint baromság.

Aki most nemmel szavaz, az sem érdemli meg,
hogy legközelebb gondjaira a “trécselni máshol is lehet”
flegma választ kapja kivizsgálás helyett!

A kevés gazdag, rengeteg szegény társadalma helyett
ideje lenne végre a kevés szegény,
és sok jómódú társadalmát építeni.

Ehhez pedig nem a tandíj, hanem a megoldás centrikus KÖZoktatás,
és a “mindenkit a képességei szerinti maga helyére” szellemű,
minél szélesebb körű felnőttképzés, és foglalkoztatás vezet.

Nem! Sőt annak következményeitől sem. Ha valaki nem a saját zsebéből akarja visszatenni az államkasszából hiányzó kirabolt pénzt, akkor kénytelen lesz szembesülni döntésének közfelháborodást kirobbantó hatásával. Nem maradhat független a következményektől.

Eljátszathatjuk-e egy ilyen személytől való függetlenségünket, ha egyértelműen név szerint mellette tettük le a voksunkat egy bizalmi szavazáson?

Igen, eljátszhatjuk, de a Nép, az Isten adta Nép emlékezni fog rá, és nem fog hinni nekünk!

Eljátszathatjuk-e, hogy megszorító intézkedések nyomán kialakult megélhetési válság pártpolitika hovatartozástól függetlenül meghozott döntések nyomán alakult ki?

Igen, eljátszathatjuk, de a Nép, az Isten adta Nép emlékezni fog, hogy mi voltunk azok, akik ezeket a döntéseket meghozták!

Lehetséges-e, hogy megnyerjük mindehhez ellenzékünk együttműködését?

Nem! Ugyanis az ellenzék az emberek pártjára fog állni.

Makacs tények ezek, mégis számtalan, e tényekkel ellentétes próbálkozást hallunk bizonyos szocialista képviselők részéről. Arra számítanak, hogy felejtünk. Magyarán egyszerűen hülyének néznek minket. Hát nem felejtünk! Tudjuk ki lopta el az ezermilliárdokat. Tudjuk, ki sarcolja emiatt a Népet. Tudjuk kik szavaztak bizalmat neki mindezek után. És tudjuk, kik néznek hülyének minket!

Tudjuk, mert szükségünk lesz rá amikor a „sárgaláz” elönti az országot, és urnához kell járulnunk véleményünk kinyilvánítása miatt. A „sárgaláz” tünetei most még csak a köhögésre hasonlítanak, de 2008 elejére már több millió ember homloka fog gyöngyözni, mikor az alultápláltság és felfázások miatt amúgy is megviselt szervezetével döntenie kell a citromsárga csekkek befizetése és a mindennapi harapnivaló megvásárlása között.

„Nemzetben gondolkodni talán most egy kicsit többen és szabadabban gondolkodhatnak, de a nemzeti érdekek érvényesítése szempontjából semmi nem sikerült. Tehát a nemzeti függetlenség sem. Hiszen azért ugye attól, hogy volt itt egy katonai erővel megtámogatott diktatúra, azzal szemben most lett egy pénzügyi diktatúra, egy finánc diktatúra, amelyik ráadásul nagy multinacionális erőkhöz kapcsolódik, amivel szemben sokkal nehezebb védekezni. Én el szoktam mondani azt, hogy én nagyon jól emlékszem a gyermekkoromra. Minket meg sem érintett lelkileg az iskolában ez az egész Rákosi rendszer. Tudtuk, hogy a szüleink rettegnek. Tudtuk, hogy nem szabad viccet mesélni hangosan, ha többen hallják, satöbbi, mindent tudtunk, de nem érintett meg. A pénz uralma, az viszont mélyen megérinti az embereket, tehát mélyrehatóan érinti. Nem a gyomrát, hanem a lelkivilágát, a tudatát. És az viszont képes átformálni, és képes szétroncsolni az értékrendeket, az erkölcsi tartást, és sok minden egyebet!”

Kedves Radar Ellen Gyáván És Pártérdekből Időben Fel Nem Lépő Katalin!

Először is gratulálok az Ön által oly professzionálisan alkalmazott (hajdanán a legnépszerűbb politikusi magasságokba is felemelő) féligazság-félhazugság politikájának ismételten önhitelességet romboló alkalmazásához. Másodszor pedig köszönjük, hogy (az Önt népszerűségben megelőző) Orbán Viktor könyvének fő gondolatát segít népszerűsíteni.

Ugyanis nemzetünk nemzeti kérdésekben tényleg egységes. Ez volna a féligazság, de nyilatkozatának van egy másik fele is, melyben pedig egyértelmű félhazugság foglal helyet. Az Ön nemzetről szóló nyilatkozatában azok a szavak, hogy „liberális, konzervatív, vagy szociáldemokrata” egyértelmű utalások az SZDSZ, FIDESZ ill. MDF, és MSZP pártokra.

Ezzel szemben a valóság az, hogy az SZDSZ sokkal inkább _nem liberális_, mint amennyire annak mondják. A FIDESZ és az MDF sokkal inkább _nem konzervatív_, mint amennyire annak mondják. Az MSZP pedig sokkal inkább _nem szociáldemokrata_, mint amennyire annak mondják. Az utóbbi években pont az SZDSZ volt az a politikai irányzat Magyarországon, amely a másként gondolkodókat a leginkább kirekesztette, és a legjobban elhatárolódott a saját véleményüket nem osztó társadalmi csoportoktól. Mindezt a jogos méreteket túllépő, mérhetetlen intoleranciáról tanúbizonyságot téve az alapvető szabadságjogok sárba tiprásával. A plebejus politika meghirdetésével pont a FIDESZ volt az a politikai irányzat, amely a saját magán belüli ellenállást is leküzdve szakított a konzervativizmus klasszikus zsákutcáival. Az MDF pedig Lezsák Sándor kizárása óta nem MDF többé, hanem egy tiszta kezeket hazudó, de valójában korrupt, délceg konzervatív tulipán helyett immáron egy fonnyadó Ibolya-csokor csupán. Az MSZP 2006-ban a hazugsággal megnyert választás után ország világ előtt bebizonyította, hogy mennyire nem demokrata. Ahelyett, hogy egy megtisztulással önként felállt volna a kormányrúdtól saját hírnevét is megmentve, a jogosan elégedetlen néptömegeket lecsőcselékezve még jól el is verette nemzeti ünnepünkön.

Annak, hogy az MSZP mennyire nem szocialista, az a legékesebb bizonyítéka, hogy a (nyilvánosságot is kapó) felelőtlen és korrupt kormányzati költekezések megszorítása helyett a valóban szegény népet sanyargatják. Teszik mindezt olyan intézkedésekkel, amelyek súlyos gazdásági válságot okoznak. Ahelyett, hogy valódi reformokat vezetnének be, csak rombolnak. A valódi reformok ismertetőjelei nem a legszegényebb rétegeket nyomorba döntő megszorítások, hanem a szociális piacgazdasággal népjólétet biztosító valódi gazdasági fejlődés. A legnevesebb nemzetközi szaktekintélyek szerint is az egy két nehéz év után, nagyon sok nehéz év vár ránk. Az Önök céljait hűen segítő, függetlennek és közszolgálatinak hazudott „értelmiségiek” álláspontjával ellentétben.

Tagadhatatlan tény immáron, hogy az MDP (1956) után az MSZP (2006) nevével is örökre és végérvényesen egybeforrt a hazugság fogalma. Ezen még az Ön simulékony beszéde sem tud segíteni. Mindezek figyelembe vételével az Ön pártok felettisége nem az ilyen nyilatkozatok által tud megvalósulni, hanem az MSZP-től való radikális elhatárolódástól. Gyurcsány ellen beadható bizalmatlansági indítvány név szerinti felvállalásával. Saját választóinak valódi képviseletével időben és érdemben fellépni a TUBES-re tervezett Radar megépítése ellen!

Őszintén kívánok sok sikert és kitartást a kitűzött pártok felettiség eléréséhez!

Tisztelettel, Mátyás Balázs

Nagyon sok hasonló kezdetű mondatot hallok felelős politikusainktól. Ezen mondatok egyenes jelentése ellenére a szövegkörnyezetből leggyakrabban mégis az világlik ki, hogy valójában érti és tudja az illető az indokokat. Mégis nyomatékosabbnak találja, ha ilyen költői kérdés formájában közvetíti gondolatait.

Számukra idézném az Ismerős Arcok zenekar szavait:
“Nem tudni dolgokról az nem érdem!”
“Nem válasz semmire az, hogy nem értem!”
és üzenem mindenkinek, aki azt hiszi, hogy a hasonlóképp kezdett fennkölt mondatainak súlya van.

Ugyanígy vélekedek az újabban szintén divatos: “Miről is beszélünk?!” költői kérdésről. Helyette javaslom, hogy a Tények nyomatékosítására helyezzük a hangsúlyt!

A marxista ideológiával ellentétben a politika tehát NEM a hatalom megszerzésének és megtartásának a tudománya! Gondolkodjunk csak bele, milyen embereknek hoz az hasznot, ha a jó emberek távol maradnak a politikától? Ez mindig jusson eszünkbe, mikor a független, politika mentes, tisztán szakmai közélet hamis illúziójával próbálnak etetni minket!

Az a legszerencsétlenebb, ha a politikai elit üldözi a szellemi elitet. Látványos gazdasági, társadalmi, és kulturális hanyatlás következett be mindig, ha a hatalom üldözte az értelmiséget. Lásd Hitler, Sztálin, illetve a középkori abszolutizmusok. Legfőbb stratégiájuk, hogy képzetlen, de szolgalelkű politikusokkal vették körül magukat. Az sem sokkal szerencsésebb eset, ha a politikai elit hatalmával visszaélve irányítja a szellemi elitet. Lásd anyagi függés, és médiabefolyás!

Az a legszerencsésebb, ha a szellemi elit irányítja a politikai elitet, de még jobb, ha politikai elit a szellemi elit köreiből érkezik. Ekkor szolgálja a politikai elit leginkább a közjót, és ekkor a legkisebb a hataloméhsége is! Természetesen csak azokat az értelmiségieket tekintem szellemi elitnek, akik meg tudják tenni azt a logikai lépést, hogy az ember csak akkor lehet sikeres, ha a szűkebb és tágabb közösségének minél több tagja sikeres! Képesek eljutni a szellemi fejlődés azon fokára, hogy a sokezeréves vallási paradigmákat nem tekintik irracionálisnak.

Sajnos nem minden globális rendszert terveztek ilyen gondos elővigyázatossággal. Nem kell az előző példától nagyon eltávolodni. Ott van például az erősáramú nemzeti határokon átívelő elektromos hálózat. Már többször volt rá példa, hogy egyetlen egy lokális probléma egész régiókra kiterjedő lavinaszerű áramszünetet okozott. Mind Európában, mind Amerikában. Nem véletlen tehát a lokálisan behatárolt (akár csupán egy településekhez kötődő) kis erőművek nyugat-európai divathulláma. A rendkívül sérülékeny globális rendszerek hibatűrő alternatívája tehát a hálózatba kötött, viszont decentralizált lokális rendszerek építése, amíg nem késő.

Természetesen az elosztott rendszerek hibatűrése nem csak a műszaki rendszerekre igaz. Az élet szinte minden területén találhatunk olyan pontokat, ahol van értelme ez irányú törekvéseknek. Csak lehet, hogy éppen másképp hívják. Például regionalizmusnak, vagy autonómia törekvésnek. De beszélhetünk akár a fogyasztói kultúra lokalizációjáról. A patrióta vásárlási szokások például védelmet jelentenek a globális piac függőségeitől. Ha esetleg helyi ellátási gondok akadnak, akkor még mindig ott van a külső segítség.

Ha csak a külső megoldásra támaszkodik mindenki, akkor a helyi források hiánya miatt katasztrofális hatásai lehetnek az esetleges ellátási zavaroknak. Magyarán a globalizáció káros hatásai ellen a lokalizáció nyújtja a biztos védelmet. Okos döntésekkel e kettő harmonikus egyensúlyára kell törekednünk.

A Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
Ha szabadságot akarsz, ejtsd foglyul az anarchiát!

Szóval szerintem lehet, csak nehéz.
Meg kell találni az okos egyensúlyt!
Azaz helyén kell kezelni a dolgokat!

Van úgy, hogy az emberek képtelenek rá, mert elragadják az indulataik. Máskor pedig bölcs döntések sorozatával képesek rá, és a kés hegyén táncolva sikerül kordonokkal és fegyverekkel megvédeni a szabadságot és a békét.