Ma, ha egy, a modellt felületesen ismerő ember meglát egy 108 -ast (109 -est), gyakorlatilag a rajta levő fényszórók alapján kétféle reakció várható:
1.) amennyiben halogén fényszórókkal szerelték, akkor azonnal "amerikai kivitellé" válik
2.) amennyiben hagyományos, közös búrás fényszórókkal ("Lichtrenheiten"), akkor "régi állólámpás" lesz belőle
Fenti tévedéseket eloszlatandó, a sokszor a rajongók által sem pontosan ismert hátteret szeretném most megvilágítani...
Kezdetben,
tervezéskor valószínűleg az előd "Nagyfecske" illetve a kupék vérvonalának
folytonossága, illetve technológiai "takarékosság" és konzervativizmus
okán megtartották annak fényszóróit, illetve főbb vonásait. Az üvegek ívei,
a lámpakeret finom oldalsó metszése, melytől a díszcsík indul: mind-mind tökéletesen
illeszkedik a karosszéria elegáns vonalaiba, és erősíti azt.
Ezekkel a fényszórókkal szerelték kezdetben valamennyi modellt, melyet az európai piacokra szántak. A lámpatest magában foglalja a helyzetjelző lámpákat, fényszórókat, irányjelző fényeket és a ködlámpákat. Eredete a 300SL roadster -ig nyúlik vissza, melynek fényszórói először voltak egybeintegrált elemek, mely kevésbé töri meg a karosszéria vonlait, és valamelyest áramvonalasabb is. A későbbi modelleken ('68 után) az üvegbúra valamelyest változott, domború frontja egyenes lett, így oldalsó része jobban kiemelkedik. A lenti ábrán egy ilyen későbbi modell látható.
A
maga idejében ez a megoldás forradalminak számított, az autóiparban egészen
addig a fényszórók különálló, kerek lámpákat jelentettek, az irányjelzők pedig
kiemelkedő, külön kis lámpatesteket. A ködlámpák pedig extra felszerelésként
külön konzolokon foglaltak helyet...
Érdekesség, hogy annak idején az elismert brit sajtó kritizálta is ezeket a lámpákat, fényüket gyengének érezték, a ködlámpákat pedig szintén nem dicsérték nagyon. Mára azután valóban előfordul, hogy a foncsorok mattulása, korróziója miatt alig-alig pislákolnak ezek a lámpák, fényük megtörik a vastag, súlyos üvegen. A halogén kiviteleknél érzékenyebbek a környezeti hatásokra, mivel hátulról tulajdonképpen nyitottak, csak a keret és a karosszéria közötti tömítés zárja el őket a külvilágtól.
Ízlés kérdése, hogy kinek tetszik ez a hagyományos, és kinek a lentebb látható halogén fényszóró, mindenesetre tagadhatatlan, hogy az eredeti formaterv zártságát a "Lichtenheiten" -ek jobban visszaadják.
Az
Egyesült Államok közlekedési hatóságának sajátos szabályozása miatt azonban
akkoriban csak olyan autókat helyezhettek forgalomba, melyeknél a fényszórók
kör alakúak voltak, és a karosszéria széleitől illetve a földtől meghatározott
távolságra helyezkedtek el. Emiatt, mivel a tengerentúli piac kiemelkedő fontossággal
bírt, külön lámpatesteket terveztek az exportmodellekre (már a W111 modellek
idején ezekkel szerelték az USA piacára szánt Mercedeseket). Ezek ún. "sealed
beam" világítótestekből álltak, azaz az üveg, a búra és az izzó egy közös
egységet képezett, a szál kiégése esetén kompletten kellett cserélni. A fényszóró
és a távolsági fény lámpatestei egymás felett kaptak helyet, oldalt pedig a
helyzetjelzők, illetve a parkfény lámpái. Az irányjelzők a fényszóró és a hűtőrács
között, a homlokfalon kaptak helyet. A bal oldali képen látható, fehér búrás
változat az Egyesült Államok számára készült, egyéb piacokra (pl. Kanada) az
irányjelző búrája borostyánsárga. A képen egy W112 kupé (300SE) lámpája látható,
de az a korai W108/109 -esekével megegyezik. A későbbi kiviteleknél ('69 után)
a sárvédőn oldalt kis borostyánsárga szélességjelzők is helyet kaptak, az irányjelzők
búrája pedig jóval nagyobb, hengeres lett, szintén borostyánsárga színben. A
jobb oldali kép egy ilyen autót mutat be.
A
6.3 -as megjelenésével 1968 márciusában létrehoztak egy aurópai kivitelű halogénlámpás
lámpatestet, mely nagyon hasonlított a tengerentúli kivitelek dupla lámpás verziójához.
Ezek a lámpatestek azonban cserélhető halogénizzós, kiváló fényű lámpák voltak,
a külső oldalsó lámpaelem pedig immár az irányjelző funkcióját látta el. A belső
oldalsó kis elem üres volt, mivel a parkolófény szerepét a helyzetjelző izzó
látta el. A 6.3 -asok java részét ilyennel szerelték (bár volt, amelyet a "hagyományos"
közös búrás fényszóróval). 1969 -től azután ez a kiépítés extraként rendelhető
volt valamennyi modellhez, így például a brit importőr valamennyi V8 motoros
autót ezzel rendelte. A halogének ezáltal egyfajta presztízs-indikátorrá váltak,
hiszen ki nem szeretné, hogy W108 -asa olyan legyen, mint egy 300SEL 6.3? Így
nagyon sokan, főleg a későbbi időkben ilyen fényszóróra cserélték az eredeti
kiviteleket, és nagyon sokat ilyen fényszórókkal rendelték autóikat.
Érdekesség, hogy francia piacra az ottani szabályozás miatt sárga üvegű halogénekkel szerelték az autókat, a jobb oldali kép egy ilyen autót mutat be.
Európai halogének: |
|
 |
 |
Mivel a "dupla körlámpás" fényszórótestben nincsen külön helye a ködlámpáknak, így ezekhez külön lehetett kérni ködlámpa-kiépítést, ekkor az első ködlámpák középen, az USA kivitel irányjelzőinek helyén találhatóak.
Európai ködlámpa vs. USA indexek: |
|
 |
 |
A két fényszórókivitel mindenesetre tökéletesen csereszabatos, ezáltal könnyű terepet biztosít az otthoni "tuninghoz". A karosszériához ugyanazon a ponton rögzíti négy csavar a keretet, mindössze a díszítő krómráma felfogatása különbözik egy kissé: a halogén esetében nem a kerethez, hanem közvetlenül a karosszériához rögzül. Ne csodálkozzunk tehát, ha akár egyébként eredeti állapotú autók esetében sem olyan fényszórókat találunk, amilyeneket "illene" - bár ez nem igazán probléma, inkább ízlés kérdése ma már.