Belső változások az évek során

 

Nem csak a külső, hanem a belső is változott az egyes szériáknál, egészen apró dolgoktól kezdve (mint a kárpit, vagy a bőr mintája) egészen nyilvánvaló dolgokig, mint a műszerfal vagy a kormány. Ismerkedjünk meg ezekkel is!

Ajtókárpitok

Az ajtókárpitok, illetőleg az egész belső kárpitozás különbözik a korai ('68 előtti) és a késői szériákon. Tulajdonképpen a teljes modellszéria esetében az 1968 -as év a vízválasztó, onnantól kezdve "/8"-as modelleknek hívták őket, avagy hivatalosan "új generációnak". Fontos megjegyezni, hogy mivel a 250S -et egészen 1969 -ig gyártották (mintegy alapkivitelként, belépő modellként), ezért ezek az autók évjáratuktól függően előfordulhatnak mind a régi, mind az új kivitelben, mind a külső, mind a belső jellegzetességeket tekintve. Ugyanakkor a "hagyományos" 300SE/SEL és a 250SE csak a régebbi kivitelben létezhetett.

Nos, bár ezeket az autókat négyféle belső kárpitozással lehetett rendelni, az ajtók kárpitozásának anyaga szerint W108 -ban csak háromféle lehetett: szövet üléskárpithoz szövet és vinil kombinációjú ajtókárpitot, velúrhoz csupa velúrt, míg MBTex és bőr üléskárpitozáshoz vinil ajtókárpitot illesztettek. Egyedül W109 -esek esetében kerülhetett az ajtókra is bőrkárpit. Az ajtók alsó része, illetve a térképzsebek voltak a tartós, erős, kopásálló műbőrszerű borításból minden egyéb esetben, a felső rész csak szövetbetét esetén tért el. A két részt díszcsík választotta el. A tekerőkarok (kézi működtetésű ablakok esetében), illetve az ajtófogantyúk szintén műbőrborításúak. A felső részt egy puha, műanyag borítású elem zárta, mely biztonságtechnikai szempontból volt párnázott - akárcsak a műszerfal alsó és felső borítása. Színe is a műszerfal borításával harmonizált. Kizárólag a W109 -es modellekben futott végig egy elegáns fa díszcsík ez alatt borítás alatt, a W108 -asokon ott csupán egy MB-Tex-szerű anyag volt.

A felső két képen látható szövetkárpitok közül a bal oldali a korai verzió kárpitozása, ahol az ülések középső, kárpitozott részének megfelelő, finom mintájú anyag van a felső részen. A jobb oldali szövetbelső esetében az ajtón is az ülések újabb anyaga volt.

Sokkal érdekesebb megfigyelni a bőr-műbőr kárpitozás esetén előforduló jellegzetességeket: a régi esetében (második és harmadik sor bal oldali képek) a kárpit egyszínű, a fogantyúk és a felső borítás eltér, ezáltal kétszínű összhatású. Az új esetében a fogantyúk, a borítás és a felső burkolat is azonos színű.

A legalsó képen egy elektromos ablakemelőkkel ellátott korai W109 ajtaja látható. Itt még az ajtón helyezkedtek el az ablakemelők vezérlőgombjai (később a középkonzolon), és látható a korai megoldású kétszínű ajtóborítás is, illetőleg a csupa velúr borítás. A későbbieknél velúr esetében is azonos színekből állt a kárpit. Megfigyelhető a fa díszcsík is.

 

Kárpitozás

A kárpitozás terén, mint már utaltunk rá, mind az anyagválasztás, mind kialakítás terén voltak eltérések. A korai modelleknél (fent balra és jobbra lent) egy kontrasztosabb megoldást választottak, így egy világosabb, simább szövetbetétet kaptak az ülések, melyek külső részén a sötétebb tónusú műbőrbetét adta az ellenpontot. Az újabb verziónál (fent jobbra illetve közelről) egy sokkal homogénebb színhatású kombináció volt a szövetbetétes kivtelek jellemzője (1968.01 -től). Fontos megjegyezni, hogy ezek az alapkivitelű kárpitozásra vonatkoznak, ugyanakkor a rendelhető egyéb szövetvariációk esetében ettől némiképp eltértek - például a különféle kockás szövetek esetén. Kockás szöveteknél a korai verziónál (mely nagyon ritka!) téglalap alakúak a minták, az újabb verzió esetében szabályos négyzet alakúak.

A bőr és műbőr (MBTex) huzatoknál a korai verziók esetében a középső rész szellőzést biztosító perforáltsága erőteljesebb volt, mint a későbbieknél. Ebben mind a bőr, mind a műbőr hasonlatos volt.

Fejtámlák

Ezek a kiegészítők eleinte külön rendelhető extrák voltak, később alapkivitelben jártak egyes típusokhoz, mint biztonsági kiegészítő. A hátsó fejtámlák minden esetben külön rendelhetőek voltak.

A korai modelleknél (igen, 1968 előtt) a fejtámlák inkább hengeres, egyszerű formájú elemek voltak, melyek az ülések hátsó feléhez csatlakoztak, az ülés vállát mintegy átkaroló krómozott acéllábakkal. Egy ilyen látható a baloldali első képen.

A későbbiek már mind magasságban, mind szögében állíthatók voltak, előredöntve nyaktámaszként funkcionálhattak. A hátsó üléseknél viszont még a késői szériáknál is ritkaságszámba megy, hogy a megrendelő fejtámlát kért.

Üléstámlák

Az üléstámlák rögzítése is eltér a két szériánál, míg a korai modelleknél a támla mögött alul egy acélcső ment keresztbe (a W111/112 kupékéhoz hasonlóan, azonban ott az ülés döntését szolgálta, itt "funkciótlan"). Az első sorban és a második sor első képén láthatóak.

Ez a későbbieknél már eltűnik, de más az üléstámla döntésére szolgáló elemek takaró-borítása is. A második sor második képe összehasonlítja őket, az első a régi, utána az új.

A harmadik sorban látható két újabb belső, az ülések hátával, illetve a rögzítésükkel. Érdemes megfigyelni a kartámasz műanyag kupakját is, ellentétben a jobb felső képen levő (korai) krómozottal...

A támlák hátoldalára extraként (W109 -ben alapkivitel) lehetett rendelni csomaghálót, ez a legtöbb 108 -ból hiányzik.

Érdekes opció volt az ortopéd üléstámla, ahol a háttámla szíjakkal állítható volt a hátsó fele felől, ritka extra!

Szőnyegezés

A belső tér minden elemét burkolták, a kardánalagút, a küszöbök belső fele, illetve a padló általában csomós szőnyeganyaggal borítottak. A lezáró elemek műanyag díszlécek.

Érdemes mefigyelni, hogy az egészen korai daraboknál a teljes első padlólemezt gumiszőnyeg borítja, ez egyébként a sajtóképeken is látható. A késői daraboknál ellenben mindig csomós szőnyeget találunk, melynek alsó felén hangszigetelő borítás található, és első részén, a pedálok alatt van csak rajta egy keskeny gumicsík. A kapható utángyártott szőnyegek is ilyenek.

Váltókulissza, váltógombok

A manuális padlóváltó esetében kétféle váltógomb fordult elő: a korai változatok esetében krómozott váltórúd ésfekete gömb alakú váltógomb, míg később nagyobb, puha műanyag váltógomb következett. Az első képen a gömb alakú korai verzió látszik.

A kormányváltó gombjai a korai verzióknál egy kisebb, hengeres végződés volt, de a kupéktól eltérően minden esetben fekete, akkor is, ha a kormány elefántcsont. A kar egyenes. /8 -as verzióknál ez a gomb kissé nagyobb, négyszög-hasáb formájú lett, /9 -eseknél (V8 -ak) pedig egy nagyméretű gombot kapott a kar. 1968 -tól a kormányváltó karja már hajlított.

Különbözik a padlón elhelyezett automataváltó-választókar esetén annak kulisszája is: a korai verzió filigránabb karja krómozott kulisszában végződik, a parkoló fokozat pedig hátul van. A későbbi verzióknál a parkoló fokozat elöl van, az új váltók 1969 májusi megjelenésétől (K4A 025). A váltógomb hamarosan (valószínűleg még ugyanebben az évben) egy nagyobb méretű, fordított csepp alakú, "bumfordi" végződéssé válik. A kulissza a három sebességes (USA) nyomatékváltós automata esetében műanyag.

A feliratok is eltérnek, a korai verziónál az "üres" fokozat "0" -val jelzett, később "N" -nel. A három fokozatú automatánál a három választható előremeneti fokozatot "D", "S" és "L" betűkkel jelölik (az európai ízléshez készített nyomatékváltó nélküli automatáknál 4-3-2 fokozatok közül lehet választani).

Műszerfal

A műszerfal is végigment szembetűnő változásokon az évek során. A jobb felső képen látható egy egészen korai műszerfal (piros belsővel). Ezzel a műszerfallal 1966 októberéig gyártották a szériát, különös ismertetőjelei a kicsi krómozott légbeömlők a műszerfal két szélén - akárcsak a kupé testvérein. Utána egy jobb szellőzést biztosító nagyméretű beömlőtípust helyeztek el a közvetlen frisslevegő-beáramlás biztosítására (ezek a műszerfal szélén beömlők egyébként közvetlenül a szélvédő előtt levő rácsos beömlőtől kapják a frisslvegőt, a fűtés bekapcsolásától teljesen függetlenül). A változtatás a korabeli szaksajtó által is sokat kritizált szellőzés javítására tett lépés volt.

A műszerfal közepén futó krómcsík 1967 szeptemberében adta át helyét egy "modernebb" műbőr csíknak, melyet a jobboldali oszlop második képén is láthatunk. Ugyanekkor megváltozik a kormánykerék is, míg a korábbi verzió esetében a puha biztonsági kormányközép körül krómozott keret futott, ez eltűnik, és megváltozik a kürtgyűrű is. A korábbi verzió kürtkarikája felül a kormányközép mögé nyúlik, lábai pedig a küllőkben futnak; az újnál ezek változnak. Néhány hónappal korábban, márciusban az elektromos tolótető működtető gombja bal oldalról (a világítás kapcsológombja és a műszeregység között volt) jobb oldalra, a rádió mellé került.

1969 augusztusában eltűnik a műszerfal közepéről a csík, a hamutartó és a kesztyűtartó műanyag nyitófület kap.

Érdemes megemlíteni a 6.3 -asok műszerfalát, melyeknél az óra helyén fordulatszámmérőt találunk, az időmérő órát pedig bal kéz felől helyezték el a műszerfalon, szögletes óra formájában. Néhány kisebb V8 -as (M116) esetében is előfordult fordulatszámmérő - extraként. Ezeknek a beosztása különbözött a 6.3 -asokétól (magasabb fordulaton kezdődött a piros mező).

Az USA kivitelek műszerfala szintén tartalmazott egyedi vonásokat, mint a világításkapcsoló talpa körüli feliratok és a kormány mögötti elakadásjelző kapcsológombja, vagy a biztonsági övek bekapcsolására figyelmeztető jelzés.

A fabetétek alapkivitele a diófa minta volt, extraként csíkos ébenfa és kétféle (világos és sötét) rózsagyökér mintázatút lehetett rendelni.

A kilométeróra beosztása és a skála vége tekintetében is voltak eltérések, a korai verziók 1969 májusig 30 -as osztásonként voltak számozva, a kisebb verzióknál 200 -ig. Később 20 -as osztásokkal 220 -ig vagy 240 -ig számozták. (6.3: 240 -ig, az osztások a korral változtak).

Belsőtükör, szélvédőkeret...

A belső tükör a kori kiviteleken krómozott nyelű, klasszikusabb darab, mellette a belső világítás is krómozott házban található, kis ablakkal kapcsolhatjuk fel és le. A szélvédő kerete pedig faborítású, akárcsak az ajtókon. A késői kiviteleken a keret puha műanyag, biztonsági szempontból történt az átalakítás: a faborítás töréskor éles felületekkel veszélyezteti az utasokat. A tükör háza és talpa is műanyag, biztonsági felfüggesztéssel (persze utóbbi már a korai, sőt a "Fecske" szériákon is ilyen volt). A belső világítás is változott '67 után, a lámpa műanyag teste maga egy billenő kapcsoló, három állással: folymatos világítás, csak ajtónyitásra való világítás, illetve mindig lekapcsolt állapot.

Hogy melyik a szebb? Talán nem kérdés, hogy a régebbi. Az új viszont biztonságosabb, a gyár állandó törekvésének jeléül.

Sajtófotók

A következő sajtófotókon pedig a korai szériák belső kialakítását tanulmányozhatjuk.

© mb-w108