A gyár azon kevés autógyártó közé tartozott a hatvanas években, amelyek saját fejlesztésű automataváltót kínáltak modelljeikhez. ezek négysebességes, hidraulikus kuplunggal rendelkező egységek voltak, ami azért érdekes, mert akkoriban már általánosan elterjedtek a nyomatékátalakítóval rendelkező váltók, nem csak az amerikai modellekben. Csupán a RollsRoyce és a DB használta a hidraulikus tengelykapcsolót. Hogy miért ragaszkodott mégis a gyár az "idejétmúlt" megoldáshoz? Erről csak feltételezéseink lehetnek, de valószínűleg a viszonylag magas fordulatú, nem túl nagy méretű motorjaikhoz jobban illeszkedett ez a megoldás, másrészt sokkal közvetlenebb kapcsolatot biztosít a motor és a vezető között, ami némileg "sportosabb" vezethetőséget tesz lehetővé. További érv lehet mellette, hogy rendkívül kicsi ezeknek a váltóknak a hajtási vesztesége (mintegy 2%), és kellően tartósak is (ami sok korabeli vetélytársról nem mindig mondható el). Mivel mind primer, mind szekunder oldalon rendelkezik olajszivattyúval, ezért minden üzemállapotban megfelelő kenéssel rendelkezik, akár vontatáskor is. Az alábbi képet egy régi könyvből másolom ide: