Mivel a kürtjeim nem szóltak, ráadásul eléggé csúnyácskák is voltak, megérett az idő egy kisebb felújításra. A kürtöt gyárilag szegecseléssel szerelték össze, a képen már lefúrtam róla ezeket. A membrán is rozsdás kissé, a festék megfakult és megmattult.

A szegecsek eltávolítása után három részre esik szét, a membránok, a ráma és a tányér. Utóbbi tartalmazza az elektromos részeket. A rozsdás perem ellenére a belső rész épségben maradt, ez jó jel. A szélen perforált, eredetileg valamiféle víztaszító zsírszerű anyaggal is bevont papírtömítés biztosítja a zárást. Sajnos, 40 év nagy idő neki, a víz előbb-utóbb beszivárog...

Az érintkezők okozták a problémát, multiméterrel felszerelkezve hamar kideríthető a hiba. Eloxidálódtak, így nem tudott záródni az áramkör. Csiszolással eltávolítottam az oxidréteget - vigyázni kell, hogy ne maradjon közöttük a lecsiszolt porból, hasonlóan a megszakító-érintkezőkhöz.

Itt az elektromos rész jó állapotú (átmeneti ellenállás nem mérhető sehol), úgy döntöttem, hogy nem bontom meg jobban, elég lesz egy kisebb optikai feljavítás.

A hátsó rész. Jobb oldalt a hangolócsavar, felül az érintkezők, középen pedig a nagy csavar tartja a konzolt, illetve másik oldalon a vasmagot és a tekercset. Eltávolítom a pergő festéket a festés felújításához.

A membrán hátulról - a papírtömítés elmállott, rozsdás anyag maradt a helyén. Középen a mozgó vasmag, benne egy csavar, mely a lengőtárcsát is tartja. A membránt és a vasmagot ugyanolyan pozícióban kell a helyére tenni szétszedés után, hogy az eredeti hangot és működést kapjuk! Ehhez célszerű bejelölni a pontos helyzetet...

A hangkeltő rendszer részei. Membrán, lengőtárcsa, alátétek, mozgó vasmag. A membrán is alapos csiszolást kap, a mozgó vasmag viszont alumínium - nem a korróziótól veszíti el a festéket.

Az alátétek alatt látszik, hogy eredetileg fényes fekete bevonatot kaphatott a kürt, csak a hőváltozás és a külső hatások megmattították.