A II. VILÁGHÁBORÚ HELYSZÍNEI
Dunaújváros
MC-BUBU 2008.
Szalki sziget
Elfeledett? Ismeretlen eredetű bunker a Szalki szigeten, a kikötőnél Dunaújvárosban. Sajnos, részletesebb jelentőségét eddig nem sikerült megtudni, kideríteni. Falai kb. 1,5 - 2 méter vastagok, épp ezért belül nem túl nagy, bár kívülről elég nagynak tűnik. Gyakorlatilag teljesen üres, berendezési tárgyak nincsenek bent. Találtunk föld alatti aknákat vagy folyosókat, ahova még nem mentünk le. A Dunaferr Rt. Kikötőjében van, őrzött területen. Előttünk nem sokan járhattak bent, és a megkérdezett emberek szerint sokan félnek is tőle. Állítólag végeztek ki emberek benne, a világháború idején. A legendák szerint föld alatti járatok is vannak alatta, de amit találtunk, és a föld alá vezet, abban legfeljebb csak kúszni lehet, de ez nem zárja ki, hogy vezet föld alatti folyosókba vagy terembe.  A sziget bejárásakor egy-két gyanúsabb árkon gyakorlatilag semmit nem találtunk... Folytatás következik...
A Világháborús helyszínek felkutatását folytatjuk... Szívesen veszek bármilyen, ezzel kapcsolatos iformációt! Előre is köszönöm!
KAPCSOLAT:
mc-bubu@freemail.hu
MC-BUBU, 2008. Hungary, Dunaújváros
Egy csepp történelem - ahova a védelmi rendszerünk tartozhatott:
SOLTI HÍDFŐ: A Duna bal partján kialakított, a dunaföldvári átkelot védo állásrendszer, amely összekötötte a Duna-védelem Dráva-torkolat - Paks szakaszát a Csepel-szigetivel, illetve a pesti hídfovel. Muszaki megerodítése néhány támpont és harckocsiárkok kiépítésébol állt, körülbelül 22 km kiterjedésu volt. Védelmét 1944. okt. 12-tol a Fovezérség-közvetlen Matolcsy-csoport (a Szegedrol kiszorult 1. légvédelmi tüzérdandár, parancsnoka Matolcsy Elek vezérornagy), okt. 30-tól Kesseo-csoport (Matolcsy vezérornagy sebesülése miatt új parancsnoka Kesseo László vezérornagy) látta el. Két védokörletbe soroltan állományába tartozott az okt. 8-án megalakított Solt gyalogezred két zászlóalja, egy SS-rendorzászlóalj, a 105. és VIII. légvédelmi tüzérosztály, két német aknavetoüteg, valamint a Duna jobb partján állásban lévo 8., 15., 88. tábori tüzérosztály és tartalékként a loszer hiányában gyalogságként alkalmazott 152. sorozatveto tüzérosztály.
A solti hídfo déli szakaszát okt. 30-án érte eloször a 46. szovjet hadsereg budapesti offenzívája, a hídfot a 34. gárda-lövészhadosztály támadta. Nov. 4-én Dunaegyházánál vissza kellett venni a védovonalat, amelyet 11-éig az SS-rendorezred egy másik zászlóalja, majd a 10. magyar gyaloghadosztály erosen leharcolt 18/III. zászlóalja védett. Ettol eltekintve nov. 13-ig a Kesseo-csoport kitartott az eredeti állásokban. E napon, a 40. szovjet gárda-lövészhadosztály harcbavetését követoen Solt elesett. A solti hídfo legbelso állásait nov. 13/14. éjjel ürítették ki, hajnalban felrobbantva a Duna-hidat.
PESTI HÍDFŐ: A Margit- és a Karola-vonalat összekapcsoló, az Attila-vonallal védett hadmuveleti szintu német-magyar támpont. Védelme 1944 oszén merült fel azzal, hogy 1945 tavaszától a pesti hídfobol lesz megindítható egy nagy ereju német ellentámadás.
A Honvéd Vezérkar szept. 11-én adott utasítást a pesti hídfo muszaki kiépítésére, okt. 12-én rendelte védelmének megszervezésére a VI. hadtestparancsnokságot (parancsnok Farkas Ferenc altábornagy). Hitler nov. 3-án nevezte ki a pesti hídfo parancsnokává Hermann Breith páncélos tábornokot, a III. német páncéloshadtest parancsnokát, nov. 23-án eroddé nyilvánította ‹Festung Budapest› a pesti hídfot. Dec. 1-tol parancsnoka Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer, dec. 5-tol Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS und General der Polizei, a IX. SS-hegyihadtest parancsnoka. Szálasi nov. 29-én nevezte ki Hindy Iván altábornagyot, az I. magyar hadtest parancsnokát Budapest teljhatalmú katonai biztosává, dec. 29-én Vajna Ernot kormánybiztosává, de szerepük a német vezetés árnyékában egyre inkább névlegessé vált. A pesti hídfo védelmét ténylegesen Breith, Pfeffer-Wildenbruch, majd dec. 17-tol Usdau Lindenau alezredes, a német parancsnokság vezérkari fonöke vezette.
érkeztek a szigetre. Az utolsó alakulat 13 óra 40 perckor jött át a hídon. 14 órakor hullámsírba robbantották a millenniumi alkotást (6). A 8. gyalogezred Dunaegyházáról elvonuló alakulatai közül az 54. utászhadosztály Adonynál, a 11. tábori tüzérosztály két ütege Rácalmáson foglalt el újra tüzelőállást.
A ráckevei híd felrobbantása után egy nappal bekövetkezett a Margit-híd véletlenszerű robbanása, majd újabb 9 nappal később heves harcok után a Dunaföldvári -híd felrobbantása.

Itt a hídfő védelmében 1786 ember veszett el, akik többsége megadta magát.
Budapest védelmére ebben a helyzetben Nyitra mellől 5-én erősítésként irányították még a német 271. népi gránátos hadosztály részeit, melyek a Duna jobb partján rendezkedtek be védelemre. A Csepel-sziget déli végénél, Dömsöddel szemben a várható átkelési helyeken a sebtiben áthelyezett debreceni 16. rohamtüzérosztállyal erősítették meg a védelmet.
Épp időben, mert 6-án a 23. szovjet lövészhadosztály egy zászlóalja mentből megkísérelte az átkelést. A szovjet vezetés november 10-én a Ráckeve partjainál álló 46. hadsereget a 2. ukrán front alárendeltségéből a 3. ukrán front irányítása alá helyezte. A főparancsnoki utasítás elrendelte, hogy a 46. hadsereg adja át állásait a 7. gépesített hadtestnek majd 23. és 37. lövészhadtestével november 22-23-ra készüljön fel a Dunán való erőszakos átkelésre. Először a Soroksári-Dunán, a hadsereg számára kijelölt 25 km széles átkelési szakasz négy átkelőhelyén, majd a 2.gárda gépesített hadtesttel megerősítve a Dunán kellett átkelni hogy Ercsi irányába csapást mérve nyugatról kerítse be Budapestet, kialakítva a bekerítés belső arcvonalát.
Az utánpótlás felzárkózásának időszakában, 14-én, 15-én, 16-án és 18-án kezdeményezett támadásokat a védők sorra - a Soroksári-Duna védelmét jól kihasználva - visszavetették, de 19-én a szovjet csapatok szilárdan megvetették lábukat a parti nádasokban, és 21-én 23 órakor már hadosztálynyi erővel keltek át a szigetre. Bár a sziget északi feléből a német 60. Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály sorozatos ellenlökéseket hajtott végre, a szovjet 23. és 37. lövészhadtestek megkezdték a következő hadműveleti feladat, a dunai átkelés előkészítését.
November 26-tól a német LXXII. hadtestnek alárendelt magyar 2. huszárezred és 15. kerékpáros zászlóalj látta el a Duna nyugati partjainak védelmét a Csepel-szigettel szemben.
A Csepel-szigetről észak felé hátráló 1. magyar lovashadosztályt Enying körzetébe irányították. A szigetet elfoglaló szovjet csapatok 46. hadseregének egy része északra fordult, ahol súlyos veszteségek mellett a 1624. fkm-nél átkelt a folyón, a nyugati irányban támadó szovjet 37. gárda lövészhadtest 59. lövészhadosztályának december 5-én hajnalban indított átkelési kísérlete viszont kudarcba fulladt. Az Adony-Kulcs közötti magaslaton beásott német 271. utászzászlóalj 2/II. lovasosztálya 16 órára megsemmisítette az átkelő csapatokat, és 70 főt foglyul ejtett. A védelembe egy napra bekapcsolódott az adonyi sóderrakódóig leereszkedő páncélvonat is, mely gépeket és vasúti dolgozókat mentett ki szorult helyzetükből.
Ercsi körzetében december 7-én a 2. pontonos hidászdandár, a 8. pontonos hidászezred és egy román utász-század megkezdte a 16 t teherbírású, 623 méter hosszú úszóhíd építését. A híd építéséhez DMP, N2P, TMP és egy román fém hadihíd-anyagot vettek igénybe. Az eltérő típusú és szerkezetű hadihíd-anyagok a híd építését nagyon megnehezítették. A fennálló nehézségek ellenére - háromnapos megfeszített munka után - december 9-én 18 órakor a hídon megindult az átkelés. December 11-én egy védekező akcó következtében a horgonykötelek elszakadtak, és a híd egy része kiúszott a hídvonalból. A pontos hídászcsapatok egynapi megfeszített munkával az erősen megrongált hidat helyreállították. December 14-én a hidat olyan folyószakaszra helyezték át, ahol a víz szélessége nem haladta meg a 400 métert. Így az N2P és TMP hadihídanyagokat kivontatták. Ilyen módon a híd összetétele és szerkezete már nem volt annyira bonyolult, mint korábban, ez pedig jelentős mértékben megkönnyítette a hídátkelőhely kiszolgálását és a szükséges javítások gyors végrehajtását.
A CSEPEL-SZIGET DÉLI VÉGÉTŐL: A sziget déli végénél az utóvéd-harcokat folytató I. magyar lovashadosztály felbomlóban lévő egységei özönlöttek át a ráckevei hídon: Tomka Emil őrnagy, a II/1 huszárosztály parancsnoka Makádra igyekezett, Széchenyi Jenő főhadnagy és Lázár Ferenc zászlós Dömsöddel szemben, báró Podmaniczky Tamás százados Szigetbecse térségében rendezkedett be védelemre.
Ráckevét vitéz Fejes Kálmán századosnak, a VI/2 osztály parancsnokának katonái szállták meg. A község védelmét segítette a II. lovasezred rohamszázada, gróf Zierotin László százados parancsnoksága alatt. Ezek az egységek 3-án délben
FOLYAMÁTKELÉS ERCSINÉL  (Dunapentele - Érd közötti Duna szakasz 1944. december 4-7.
Az idősebb korosztály még emlékezhet arra, hogy a II. világháború folyamán 1944 decemberének elején Érd-Ercsi és Százhalombatta térsége rendkívül súlyos harcok színtere volt.
1944. november végére világossá vált, hogy a Dunántúl déli részéről előrenyomuló F.I. Tolbuhin marsall vezette 3. Ukrán Front csapatai napokon belül elérhetik Budapestet déli irányból. A Duna-Tisza közén támadó 2. Ukrán Front parancsnoka, R.J. Malinovszkij marsall azonban nem akart senkivel sem osztozni a magyar főváros bevételének dicsőségében, ezért fogott hozzá a Dunán való, menetből történő erőszakos folyamátkeléshez, amely a szovjet 46. hadsereg számára hatalmas vérveszteséget idézett elő. Ercsi környékén hasonló jelenetek játszódtak le, mint a nyugati szövetségesek normandiai partraszállásánál, ahol az Omaha partszakaszon.

A folyamátkelés
1944. december 4-én a szovjet 46. hadsereg erőszakos folyamátkelést kísérelt meg Ercsi-Érd Százhalombatta térségében. A Csepel-szigetről a Duna nyugati partjára a szovjetek 1300 löveget irányoztak, de tüzérségi előkészítés nem vezette be a folyamátkelést, mivel a meglepetés erejével kívántak élni. A német és magyar csapatok, a német 271. népi-gránátoshadosztály, a német 239. rohamlövegdandár, a magyar 23. gyaloghadosztály és az 1. huszárhadosztály beásott részei uralták a teljes terepszakaszt. A szovjet 37. gárda- és 23. lövészhadtestek deszantegységei 1944. december 4-én, 23 órakor bocsátották vízre az első rohamcsónakokat. A szovjet 316. lövészhadosztály 1077/1. lövészzászlóalja ért elsőként a túlpartra, de az Érd és az érdi téglagyár közötti partszakaszon védekező német 977. gránátosezred tüzérségi támogatással megállította a támadást. A védők tüzérsége és gyalogsági nehézfegyverzete iszonyatos vérfürdőt rendezett a támadok soraiban. A szovjet 7. és 103. önálló pontonos hidászzászlóaljakat rendkívül súlyos veszteségek érték, majd amikor a parton egyes támadó ékeknek sikerült megkapaszkodniuk, a csepeli parton tüzelőállásban lévő szovjet ütegek próbálták meg tüzükkel támogatni
az átkelést. December 5-én, a hajnali órákban az 1077/1. lövészzászlóalj az ÉrdÓfalutól délre lévő magaslatokon próbálta meg áttörni a német védelmet, míg az 1077/2. lövészzászlóalj az áttörési körzetet uraló 152-es magaslatot foglalta el. A zászlóalj 5. százada nyugati irányban elérte a Benta patak vonalát, ahol védelemre rendezkedett be. A 316. lövészhadosztálytól délre a 99. lövészhadosztály 1. és 206. lövészezredei váltottak partot a Dunán, elfoglalták Máriaházát és elvágták a Budapest felé vezető műutat. Ezzel a korareggeli órákra Százhalombatta és Dunafüred között egy 4 km széles és 3 km mély hídfőt alakított ki a 23. lövészhadtest. Időben ugyanekkor, december 5- én, hajnali 3 órakor a Csepel-sziget déli végéből, a Lórév és Makád közötti partszakaszokról a szovjet 59. lövészhadosztály átkelési kísérlete véres kudarcba fulladt. Az itt védekező szentesi 2. honvéd huszárezred katonái és a német 271. utász zászlóalj a zajló Dunába szorította a támadókat, illetve az Adony és Kulcs környékére beszivárgó kisebb szovjet ékeket is felszámolta.
Tomka Emil alezredes, a 2/I. huszárosztály parancsnoka így emlékezett az itt történtekről: "Mikor délelőtt az északi körletbe mentem, páratlan látvány tárult elém: saját tüzérségünk szakadatlanul lőtte a Szinya tanyával szemben lévő orosz átkelési helyet. Ismételten német zuhanóbombázók is segítettek ... Mindennek dacára az orosz átkelés szakadatlanul tartott. Nem csak rohamcsónakok, hanem egy gőzkomp is szállította a csapatokat. Az egyik német légibomba telibe találta az éppen zsúfolásig teli rakodótagot. Ez menten elsüllyedt. De rövidre rá a töltés mögül új tagot toltak ki, és az átkelés tovább folyt. A legszörnyűbb az volt, hogy az innenső parton a töltés még a németek kezén volt, és onnan géppuskával lőtték a partraszállókat, akiknek csak kis százaléka maradhatott életben, és ezek is több méter mély vízben, illetve sárban kerestek fedezéket az egyébként sűrűn benőtt ártérben. Mellettem egy huszár ezt látva odaszólt hozzám: - Alezredes úr kérem, ha ezek saját embereikkel így bánnak, mit csinálhatnak az ellenségükkel?" A szovjet csónakok közel 75%-a még a folyó közepén megsemmisült, az első deszantszázadok közül is több 100%-os veszteséget szenvedett el. Az elképesztő vérveszteségek ellenére a szovjetek december 5-én az esti órákra négy hídfőt alakítottak ki, azonban ezeket, az Érdófalui kivételével - ahol heves harcok zajlottak -, a németek még aznap felszámolták, a sorozatos ellenlökéseket a német 239. rohamlövegdandár 17 db bevethető rohamlövege is támogatta.
A szovjetek december 6-án újították fel támadásukat, s dacára a védők jól szervezett tűzrendszerének, Ercsinél hét hídfőt képeztek, melyet másnap tudtak kiterjeszteni. Északon a 316. lövészhadosztály a százhalombattai hídfőből megindulva Érd felé haladt, teljesen bevették Érd-Ófalut, s az érdi kastélyt is birtokba vették. A hídfő közepén a 99. lövészhadosztály kelt át és a Franciskapuszta- Máriaháza között állásban lévő 1. és 206. lövészezredek állásaira zárkózott fel. A 37. gárda-lövészhadtest részei is ekkor keltek át Ercsinél a Dunán. Az első lépcsőben támadó 305. gárda-lövészezred egyes századai a védők tüzében teljesen megsemmisültek, végül sikerrel kapaszkodtak meg a nyugati parton. A német 977. gránátosezred, saját tüzérségi támogatás mellett az Ercsitől nyugatra húzódó vasúti töltésig vonult vissza. Időközben az ercsi vasútállomásnál szovjet rohamlövegek is megjelentek, itt tűnt ki a harcok során V.I. Golovcsenko tizedes, aki SZU-76-os rohamlövegével két német páncélost és számos géppuskafészket küzdött le. Haditettéért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A 37. gárda lövészhadtest balszárnyán is heves harcok zajlottak. Az elsőként átkelő 176. gárdalövészezred súlyos veszteségek árán tudott felkapaszkodni a Duna nyugati partjára, ahol a magyar 42. gyalogezred és a kiskunhalasi 15. kerékpáros zászlóalj, engedve a túlerőnek, a Malontapuszta melletti vasúti töltésig hátrált. A nap végére Göböljáráspuszta és Szinatelep között a Horváth Endre alezredes vezette jászberényi páncélosokból összeállított vegyes páncélos harccsoport állította meg a szovjet előőrsöket. A német és magyar kötelékek a Margit-vonal Érd-Baracska közötti fővédőövébe vonultak vissza. December 6-án, az esti órákban a szovjet 37. gárda- és 23. lövészhadtestek egyesített hídfőállásának mélysége elérte a 10 km.-t, szélessége a 20 km-t.

Pentele

1944 novemberétől a háborús pusztítás terepévé vált a település (a német és szovjet egységek többször is átvették a hatalmat Pentele felett). A háború a 4000 fős településen 259 katonai és polgári áldozatot követelt: 58 ember a hadszíntérré vált településen esett el, az elhurcolt zsidók száma 56 fő. A település 904 háza közül 110 lakhatatlanná vált, további 360 épület súlyos károkat szenvedett. A szovjet csapatoknak 1944 december elején súlyos veszteségek árán sikerült átkelni a Dunán, a Szalki-sziget és a Duna keleti partja között. Az átkelő szovjet egységeket a Duna nyugati partjáról és a magaslatról tűz alá vették, és folyamatosan lőtték. 

Az eredmény
Az értelmetlen véráldozat nem hozta meg Malinovszkij számára a kívánt eredményt, mivel a Margitvonalat menetből nem volt képes áttörni, a jól szervezett magyar és német védelem megállította előrenyomulását, az Ercsi környéki állásait csak december 8-ára tudta megszilárdítani, ráadásul Tolbuhin csapatai addigra már felzárkóztak a Margit-vonalra. Az átkelő szovjet egységek veszteségére jellemző, hogy a magyarországi hadműveletek szempontjából a különösebb jelentőséggel nem bíró, Ercsi térségében lezajlott folyamátkelésért 116 katona kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, döntő többségükben poszthumusz!
Bár a magassága több emeletre utal, 3 szintes épület. Felfele a bal és jobb oldali bejárattól is vezet lépcsősor, ami a második szinten egyesül.
Volt benne fürdő és WC helyiség, a fölszinten kisebb szobák vagy irodák, a 2. és 3. szinten nagyobb szobák is voltak, a 3-on, a bal oldalon két szoba, a jobb oldalon egy nagyobb szoba volt.
Az épületen semmiféle nyílás nincs, kisebb szellőzőnyílások vannak, ami nem az utcafrontra nyílik, hanem a falban lévő járatokba kapcsolódik, amibe akár végig is lehetne kúszni. (Nem lehet veszélytelen vállalkozás).  Valószínűleg ennek látszanak kívülről nyílásai.
A továbbiakban a bunker belselyéről készült fotókat lehet megtekinteni.