Sofor	John Cobb
Autó	Railton Mobil
Dátum/Sebesség	1938/1939/1947
Hely	Bonneville Salt Flats, USA
Motor	2 db. W-12 Napier Lion repülőgép motor
Teljesítmény	Kb. 2500 LE
Hol van most

Napier Lion repülőgép motor

Általános adatok

Típus: 12-hengeres vízhűtéses W-blokk (3 x 4 hengeres) dugattyús repülőmotor

Furat: 5.5 in (140 mm)

Löket: 5.125 in (130 mm)

Lökettérfogat: 1,461.1 in3 (23.9 L)

Száraz súly: 858 lb (390 kg)

Vezérlés: Hengerenként 2 db szívó és 2 db kipufogó szelep, melyet hengerblokkonként 2 db vezérműtengely működtetett

Hűtés: Vízhűtés (jeges)

Teljesítmény

Teljesítmény: 500 LE (373 kW), 2050-as fordulaton

Fajlagos teljesítmény: 0.34 hp/in3 (15.5 kW/L)

Súly-teljesítmény arány: 0.58 hp/lb (0.96 kW/kg)Hossz: 8.73m Szélesség: 2.43mMagasság: 1.29mNyomtáv elöl: 1,67m Nyomtáv hátul: 1,06mSúly: 3,203kg

Napier Lion

A "Lion" egy W12-hengeres repülőgép motor volt melyet a Napier & Son 1917-ben kezdett építeni, és az 1930-as évekig gyártotta. Egy csomó különleges képessége tette a maga korának legerősebb motorjává, amit meg is tartott a korabeli más gyártókkal szemben, egészen a gyártás befejezéséig. Ez különösen előnyös volt a versenyek során, mind a repülőgép-, mind a motorcsónakversenyeken. Az I. Világháború elején a Napier összevonta a a repülőgép gyártását az egyéb ágazataival: eleinteRoyal Aircraft Factory, majd Sunbeam néven. Mindkettőről bebizonyosodott, hogy eléggé megbízhatatlan, ezért 1916-ban eldöntötték, hogy újat terveznek helyettük. A tervezés kulcsa mozzanatai a nagy teljesítmény, a könnyű súly és az alacsony első rész volt. A motor 3 darab négyhengeres csoportból állt melyek közös főtengelyhez csatlakoztak. Ennek az elrendezésnek az első neve „Triple-four” volt. Ma ezt W elrendezésnek hívják és ritkán használják. A hengerenkénti négy szelepes megoldás is haladónak minősült a maga korában, melyeket hengersoromként 2 darab vezérműtengely működtetett. A blokk alumíniumból készült szemben az akkor alkalmazott hengerenkénti acél kialakítás helyett. Az Lion tervezése 1917-ben fejeződött be és az első kézzel szerelt prototípus már az év vége felé működött is. 1918 elején rengeteg hűtési problémával küszködtek. A blokkot nehezen tudták a kellő pontossággal gyártani, ezért visszatértek a különálló hengeres megoldáshoz, habár az alumínium maradt. Ezek a problémák az év közepére megoldódtak, így júniusban beléphettek a sorozatgyártás korszakába. Az első Lion I verzió 450 LE-t (335kW) teljesített és 25000 ccm-es volt. A hab a tortán az volt, hogy a kor legerősebb motorja a Liberty L-12-es volt, de az is csak 400 LE-t (335kW) teljesített. Mint a legerősebb motor a Lion hatalmas kereskedelmi sikert ért el. A két háború közötti években a Lion mindenhol előfordult, de a Napier sorsa egy kicsit máshogy alakult. 1925-ben befejezték az autógyártást és elgondolkodtak azon, hogy lecserélik világhírű terméküket.

A Lion beépítve egy Napier-Railton-ba                                                    A két vezérműtengely

A két háború között a feltuningolt motor teljesítménye elérte az 1300 LE-t (970kW) és egy sereg világrekordot döntött meg: magassági, sebességi és távolsági rekordot a repülőgépeknél, sebességi rekordot vízen (egy 1375 LE (1025 kW) Lion, 100 mph-s sebességet (160 km/h) 1933-ban). A szárazföldi sebességi világrekordot Sir Malcom Cambell (1932 – 250 mph (400 km/h)) és John Cobb (1947 – 394 mph) döntötte meg Lion motoros gépükkel.

A hatalmas termetű John Cobb, egész más módon közelítette meg a problémát, mikor beszállt a világelsőségért folyó harcba.
Közeli barátja, Reid Railton segítségével, aki Sir Malcolm Campbell rekorder autóját tervezte , elkészült a „ Railton Special” , melynek súlya csupán három tonna volt, míg teljesítménye meghaladta a 2500 lóerőt.

Cobb 1935-ben kezdte építeni az autót, de csak három év múlva jutott el vele Bonneville-i Salt Flats-be.

Adott volt a probléma hogy a nagy sós tó, amely egy a történelem előtti időkből itt maradt 50000 négyzetkilóméteres méretű terület, 1219 méterrel a tengerszint felett fekszik, mely a motor teljesítménycsökkenését eredményezte.

A tó méretei 13 mérföldes, egyenes futamokat tettek lehetővé, és biztosították, hogy ne legyen szükség túlzott gyorsításra és fékezésre a közel 400 mph-s sebesség mellett.

A hőmérséklet a tó területén gyakran 43 fok fölé kúszott árnyékban, már ha találtak valahol, és ez külön problémát jelentett a motor és a gumik hűtése során.

De Cobb és Railton elég jól kezelte ezeket a problémákat, mivel Cobb háromszor volt a szárazföldi sebességi világrekord birtokosa, mielőtt meghalt. Első futamát 1938 szeptemberében futotta, mikor Eyston rekordja 345.50 mph volt és Cobb soha nem ment gyorsabban a Brookland-i 170 mph-nál.

Railton sok olyan megoldást használt ami nem volt megszokott a maga idejében. Ilyen volt a különösen könnyü karosszéria egy darabból készült és az újra tankoláshoz, illetve a kerékcseréhez le kellett szerelni a rekord érvényesítéséhez szükséges két futam között. Az egész karosszériát hat ember képes volt megemelni.

A meghajtáshoz 2 darab használt Napier Lion repülőmotort használt, melyeket átlósan szereltek be, igy az egyik az első, a másik a hátsó tengelyt hajtotta meg. Railton egész addig csökkentette a motorok súlyát, amig kb. 500 kilogramosak lettek, viszont teljesitményük elérte a 2500 LE-t. Nem volt sem lendkerék sem kuplung. Cobb a motorok előtt ült, mint a modern versenyautókban.
A hűtés is újszerűen volt megoldva; nem használtak radiátort, hanem egy jégtartály melyt a futamok között újratöltöttek. Az olvadt jeget használták a dobfékek hűtésére is még mielőtt távozott volna a rendszerből.

Az autó tengelytávja 3915 mm volt, a hossza 8554 mm. 2438 mm széles és 1227 mm magas volt.