|
|
Gregg Bissonette ismét Budapesten
Dózsa Művelődési Ház, Budapest
2005. november 28.
Nem vagyok a spontán kalandok feltétlen ellensége, épp ezért igencsak
megörültem, amikor ismerősöm azzal hívott egyik délután, hogy aznap Budapesten
tart kurzust Gregg Bissonette, világhírű dobos. Nosza elkértem magam korábban a
munkahelyről, így épp idejében értünk a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Házba a
hatórás kezdésre.
Addigra már akadtak érdeklődők szép számmal, ami biztos köszönhető volt a
díjtalan belépésnek is, de azt hiszem, a többség - magamat is beleértve - akár
fizetett is volna, hogy bejusson. Jómagam nem vagyok dobőrült, még csak
dobtanárnál sem jártam soha életemben - legalábbis nem dobórán -, a jó zenét
viszont igen kedvelem, és szeretem, ha olyasvalaki beszél valamiről, aki ért is
hozzá. Ráadásul Gregg Bissonette nemcsak beszélt, hanem jó sokat dobolt is,
úgyhogy a jó zene is adott volt. Mókásan kezdődött a program, hiszen a mester
nyitásként egy lábgépet kért kölcsönbe, nem is hiába, valakinél éppen akadt
elfekvőbe. Nem mintha Gregg Bissonette-nek nem lett volna, de kellett még egy
extra is, hogy a lábával is tudjon kolompolni, mikor másra éppen nem használja.
Utána, a valódi kezdéshez ritmusra tapsolással kellett előcsalogatni a
színfalak mögül, majd kiadós dobszólóval szórakoztatott és oktatott egyszerre.
Mint utána kiderült, showmannek is első osztályú, szerintem tízmilliószor
szellemesebb volt szinte bármelyik magyar humoristánál. Nyilván vannak
visszatérő poénjai, de mivel most láttam először, nálam mindegyik "ült".
Természetesen a hangsúly nem a poénkodáson, hanem a doboláson volt. Volt
rejtvény, aminek során az általa játszott ritmusról kellett megállapítani,
kinek a nevéhez is fűződik, aztán játszott big bandet, latinos témát, Stewart
Copeland egyveleget a Police legendás dobosának tiszteletére, 'egyszálpergős'
figurákat, meg még mit nem, a végén meg lehetett kérdezni tőle. Nagyon nem
akarok belemászni a szakmai részletekbe - egyrészt mert nem akarom égetni
magam a nálam hozzáértőbbek előtt, másrészt meg mert nem akarom halálra
untatni a laikusokat.
Elég az hozzá, hogy igazi élménnyel gazdagodhatott valódi dobos és
műkedvelő egyaránt a csaknem háromórás program révén, sőt, materiális javakat
is osztott a mester fényképek formájában, amelyeket ott helyben látott el a
kézjegyével, miközben mindenkihez volt egy-két jó szava. Köszönjük a
szponzoroknak, hogy támogatták ezt a rendezvényt, és így úgy kaphattunk, hogy
adnunk nem is kellett.
--kristóf--
|
Fotóalbum
Gregg Bissonette
|
