A Deep Insight újra Budapesten

Vörös Yuk, Budapest
2004. október 8.

A Zao-koncerten akadt kezünkbe az a szórólap, amelyről ismerősként köszönt ránk a Deep Insight neve. A finn zenekart tavaly volt alkalmunk megtekinteni, és jóllehet mattot nem kaptunk a produkciótól, azért azt se mondanám, hogy kellemetlen emlékként őriztük volna meg emlékezetünkben az akkori fellépést. Gyorsan eltettük tehát a papirost, és lélekben már kezdtünk melegíteni az október nyolcadikai koncertre, aminek a Vörös Yuk adott otthont. A banda honlapjára látogatva kiderült, hogy szeptemberben új nagylemezt adtak ki 'Red Lights, White Lines' címmel. Két dalt le is lehetett tölteni, és beléjük hallgatva megállapíthattam, hogy a csapat hangzása valamivel vastagabb lett, amúgy a stílus maradt az emós, nem túl bonyolult rock-zene.
Mivel este kilencig a belépés ingyenes volt, időben érkeztünk a tetthelyre, így lehetőségünk nyílott az előzenekarok megtekintésére is. Az on-line programfüzet szerint az est folyamán a Deep Insight mellett (pontosabban előtt, ill. után) a következő bandák léptek fel: Fragments, Sal'pa Fuera, Lost Intention, Leguan. Meg nem mondom, melyik volt közülük az első, de az biztos, hogy boldogan jöttem ki az első hangok után. Nem a hallottak okoztak örömöt, hanem az, hogy volt hova kimenekülni. Nem elég, hogy a füst erősen korlátozta a látótávolságot a bunkerszerű helyiségben (a tüdőre, a légutakra, ill. a szaglóközpontra gyakorolt hatást most nem elemezném), az együttes intenzív támadást intézett hallásunk és agyunk ellen is. A zenei irányvonal szigorú nu metal volt, két énekessel, ami önmagában nem lett volna gond természetesen (meglehetősen széles látókörűnek szeretem hinni magamat ilyen téren), ám a színvonal (már ha ilyesmiről beszélhetünk egyáltalán) nem ütötte meg az általam elvártat, de még csak látótávolságra sem közelítette meg, és ebben nem a füst volt a hibás...
Ezek után a következő két bandát inkább kihagytam, de ha jól tévedek, azok is hasonló stílusban fejezték ki magukat (persze meglehet, jóval igényesebben). Mikor ismét alászálltam, már készülődtek a finnek, akik ránézésre nem sokat változtak az elmúlt egy évben, a basszusgitáros Miska kivételével, aki valami idétlen bubifrizurával próbálkozott a tavalyi hosszú haj helyett.
Sikerült az első sorba beállni, úgyhogy jól meg tudtam figyelni az eseményeket. Valamivel több volt belőlük, mint tavaly, a gitáros Johannes mellett most Miska is többet mozgott, ám az énekes Jukka ezúttal sem erőltette meg magát ilyen téren - talán majd jövőre? Annak viszont örültem, hogy az új számokban sokkal inkább kivehetők voltak azok a zenei hatások (pl. Anathema), amiket a banda a honlapján említett, ám tavaly nyomokban sem leltem fel őket. Az itt-ott bedobott széttördelt ritmusok is érdekes és értékes színfoltjai voltak a muzsikának, ami alapvetően négynegyedes, időnként duplázódó-feleződő tempóra épült. Nagy zúzmara nem volt, a Deep Insight nem lett screamo, bár azért egy kis torzításért nem mentek a szomszédba adott esetben. Aminek külön örültem, hogy az előző, 'Ivory Tower' című nagylemez általam ismert három nótája közül eljátszották azt a kettőt, amit szeretek ('Superficial', 'Zebras On The Wall'), viszont a harmadikat, amit ki nem állhatok ('Into Another'), kihagyták. A számok között sokat nem beszéltek a fiúk, és ráadást sem kaptunk, úgyhogy a záró nóta után (már nem igazán emlékszem, de talán a 'Lay Your Hands On Me' volt az, az új lemez utolsó dala) jól elindultunk hazafelé, élvezve a budapesti éjszaka friss, de legalábbis valamivel oxigéndúsabb levegőjét.
Sokkot most se kaptunk ugyan, de nem volt rossz a koncert - szerintem a tavalyinál jobb volt -, ráadásul idén végre volt a méretemben is 'only dead fish go with the flow' ('csak a döglött halak úsznak az árral') feliratú pulcsi is. Meg azért vettem egyet az új albumból is, amit végül szintén nem bántam meg, úgyhogy voltaképpen hasznosan telt az este. Ha jövőre is jönnek, újra elmegyek.

--kristóf--

Fotóalbum

Deep Insight