A Deep Insight harmadszorra Budapesten

Marco Polo, Budapest
2005. május 7.

Az előző esti bécsi Hopesfall-koncert 'mámorában' érkeztem meg a finn Deep Insight harmadik budapesti fellépésének helyszínére, amelynek bejáratánál még épp elcsíptem az első előzenekar (a nevét ne kérdezze senki) tagjainak értékelését saját teljesítményükkel kapcsolatban.
A második fellépő, a szintén magyar Fragments nu metallal próbálkozott, és az énekes hangja alapján lett is volna értelme a dolognak. Csakhogy. Soha nem bírom mosolygás nélkül megállni, amikor magukat roppant keménynek gondoló 'zenészek' állnak a színpadon, és meredten bámulják a gitárjuk húrjait. Röhej. Mindez nem volt elég, a viszonylag lelkesnek mondható frontember mellett volt ugyanis egy másik énekes, aki időnként kisegített, amúgy meg a hangfalat támasztotta. Első ilyen 'kisegítő' próbálkozása nyomán - ami abból állt, hogy valami rap-szerűséget szeretett volna bemutatni - kitört belőlünk a spontán röhögés. Itt-ott pedig voltak jó zenei ötletek, a 'rendes' énekesnek meg tényleg van tehetsége a jelek szerint; kár volt értük.
Az átállásnál konstatáltuk, hogy a korábban megismert pufi fiú helyett más képviseli a finneket a dobok mögött, csak azt nem tudtuk, hogy tagcseréről van-e szó, vagy az új arc csupán afféle roadie-e (felmerült tehát a kérdés: 'Roadie-e vagy?'). Aztán ahogy a komplett zenekar fölmászott a parányi színpadra, nyilvánvalóvá vált, hogy az előbbi verzió felel meg a valóságnak. Nem sokat teketóriáztak a fiatalok, hamar belevágtak a tavalyi album, a 'Red Lights, White Lines' nyitódalába, a 'Three-Ring Circus'-be. Azaz vágtak volna, mivel a gitárcucc megadta magát, úgyhogy a rövid instrumentális bevezető végén megálltak, majd kisvártatva újból rázendítettek, amiben ezúttal technikai malőr sem akadályozta meg őket. Az gyorsan kiderült, hogy az énekes Jukka népszerű a fiatal lányok körében, de legalábbis hogy vannak rajongói. Na de most nem a fiatal lányokról akartam írni, úgyhogy vissza a koncerthez. A banda csaknem a teljes 'Red Lights'-ot eljátszotta, volt a 'Red Tape', a kislemezen is megjelent 'Itch', a 'Since You Resigned', a 'My Testimony', a 'Hurricane Season', a 'Background Symphony', és a 'Lay Your Hands' is (talán nem hagytam ki semmit). Az előző lemezről, az 'Ivory Tower'-ről a két legjobb dal, a már jól ismert 'Superficial' és 'Zebras On The Wall' került terítékre. Valahogy ezúttal jobban beindult a közönség a dalokra, és ebben nem annyira a fiatal lányok lelkesítő hatásának volt szerepe, mint inkább az új dobosnak, aki jóval dinamikusabban, látványosabban, és ötletesebben játszott elődjénél. Mondjuk ez nem is volt nehéz, de emberünk tényleg kitett magáért, volt dobszóló is meg minden. Az is kiderült a játékából - és főleg a szólóból -, hogy nem veti, vagy legalábbis életének egy korszakában nem vetette meg a fémzenét. Ami viszont nem tetszett, az az volt, amikor az énekes két szám között csúnya szavakat tanult a közönségtől. Eddig sem tartottam a hit hőseinek a gárda tagjait, és igazából nem is az én dolgom ítéletet mondani felettük, de aki Jézus Krisztust személyes megváltójának nevezi (mint a zenekar teszi), ne ilyesmivel töltse az idejét szerintem, mert hülyén veszi ki magát. Mindenesetre a - szövege miatt is - kedvenc nótám, a 'My Testimony' most is ütött, és Jukka javára írandó, hogy hősiesen állta a lányok rohamát is... (Meg az is tény, hogy Magyarország messze földön híres trágárkodási tudományáról - lehet, hogy csak a tudatalattiban rejtőző kultúrantropológus jött ki a fiatalemberből a színpadon?)
Mégis, az eddigi három közül a bandának ezt a fellépését élveztem messze a legjobban a negatívumok ellenére is. Állítólag nyáron a Szigeten is fellépnek, ha valaki gondolja, nézze meg őket.

--kristóf--

Fotóalbum

Deep Insight