|
|
Stretch Arm Strong
Explosiv, Graz
2003. szeptember 23.
A dél-karolinai Stretch Arm Strong ugyan talán soha nem tartozott a
legeslegnagyobb kedvenceim közé, de mindig is tiszteltem őket azért, amit
csinálnak. A SAS igazából nem is keresztény zenekar, de a banda 40%-a igen, és
a többi tag is támogatja a kereszténységet. A SAS emellett maximálisan
életvidám és életigenlő társulat, és mint ilyen, igazán példaértékűnek
mondható. A lényeg a lényeg: a szeptember 23-ai grazi (egyes útbaigazító táblák
szerint 'gráci') koncertet semmiképpen nem akartam elmulasztani. Már csak azért
sem, mert az interneten világszerte ódákat zengenek a SAS koncertjeiről, és a
birtokomban lévő video-felvételeket elnézve úgy tűnt, nem is alaptalanul.
Különösebb kalandok nélkül érkeztünk meg Grazba, ahol csakhamar rá is
bukkantunk az eseménynek otthont adó, 'Explosiv' fantázianévre hallgató
klubszerűségre. Mint hamarosan kiderült, rajtunk kívül még két autó érkezett
Magyarországról, így összesen éppen egy tucat magyar rajongó tette tiszteletét
a 'sógoroknál', hogy megtekintse 'az öt jóbarát' fellépését. Azt is megtudtuk,
hogy az előzenekarként beharangozott osztrák Nothing Gold Can Stay dobosa, a
magyar Fellegy Ádám (ex-Newborn) egyéb elfoglaltság miatt nem lehetett jelen,
ezért másra hárult a 'bemelegítés' nemes feladata. (Ez az 'egyéb elfoglaltság'
egyébként a jó képességű muzsikus másik zenekarának, a magyar Bridge To
Solace-nek pont aznapra eső fellépését jelentette.) Magyar hardcore-muzsikus
így is akadt az eseményen, mégpedig a Fallen Into Ashes-nek ezúttal a
közönségben helyet kapó énekese révén.
Az este legnagyobb csalódása akkor ért, mikor megláttam, mi mindent kínál
eladásra a Stretch Arm Strong, ugyanis az új CD-ből, az 'Engage'-ből egy
darabot sem hoztak. Volt viszont az előző korong, az 'A Revolution
Transmission' bakeliten egész baráti áron, különféle pólók, továbbá az 'It
Burns Clean' című EP CD-n, tehát volt, aki talált kedvére való holmikat a
kínálatban.
Mire az előzenekar belecsapott a húrokba, az eső is eleredt, így legalább
pár osztrák is betévedt az épületbe. Nagy hangulat mindenesetre így sem alakult
ki, pedig az öttagú, többségében fiatalokból álló banda nagyon kitett magáért,
legalábbis, ami a lelkesedést illeti. A zenéjük nem volt túl eredeti, és
őszintén szólva hiányoltam belőle azt a szükséges pluszt, ami a jót kiemeli az
átlagból. Mindegy, nem is miattuk utaztunk annyit.
Hanem a Stretch Arm Strong miatt, amely az átszerelés után rögtön neki is
látott az első dalnak, a 'Means To An End'-nek. Nagy meglepetésemre a színpad
előtt nem alakult ki nagy mozgolódás, mindössze pár honfitársunk adta át magát
a zene ütemének. Kisvártatva a határon túli delegáció többi tagjának nagy része
is csatlakozott hozzájuk, ám a vendéglátók közül mindössze egy-két lelkes egyén
jött lázba a SAS produkciójától. Sajnos ez a későbbiekben sem változott, ám nem
nagyon bánkódtunk ezen, mivel remekül éreztük magunkat ott elöl. Az is biztos,
hogy nem a zenekar hibája volt a közönség nagy részének langyos magatartása,
hiszen Chris McLane és társai mindent megtettek a jó hangulat érdekében.
Természetesen terítékre kerültek a banda olyan slágerei, mint a 'When Sorrow
Falls', a 'For Now', a 'Second Chances', az 'All We've Lost', vagy a 'Worst
Case Scenario' is többek között. Chris több alkalommal próbálkozott azzal, hogy
mozgásra bírja a fásult hazai közönséget - mindhiába; a budapesti brigádot
ezzel szemben több ízben is megénekeltette. A hangosítás nem volt tökéletes: az
ének sem a monitorokban, sem kifelé nem úgy szólt, ahogy kéne. Ennek esett
áldozatul a gitáros David Sease, aki a 'When Words Escape' elején énekelt pár
sort, ám mi ezt inkább csak láttuk és sejtettük, mintsem hallhattuk volna... Az
új korongról is elhangzott két-három nóta, köztük a 'Devil Shoots Devil', amely
hivatalosan is ingyenesen letölthető az mp3.com-ról. Ahogy telt-múlt az idő,
többünkben felmerült a jogos igény az egyik közönségkedvenc számra, a 'For The
Record'-ra - anélkül nemigen engedtük volna elmenni a fiúkat. Mint kiderült,
eszük ágában sem volt a dal nélkül lelépni, és búcsúzóul el is játszották
nekünk. Utána sajnos nem sikerült a bandát visszatapsolni, visszakönyörögni a
színpadra, pedig még ellettünk volna velük egy darabig...
A koncertet követően sikerült dedikáltatnom a 'Revolution Transmission'
nálam lévő példányát, sőt, az énekes Chris fáradtsága ellenére készségesen
nyilatkozatot is adott. Nem mulasztottam el az alkalmat, hogy tudomására
hozzam: a színpad előtt csápoló fiatalok szinte kivétel nélkül a Magyar
Köztársaság állampolgárai voltak. Chris kifejezte őszinte háláját és
nagyrabecsülését a magyar rajongóknak, továbbá megígérte: legközelebb
Budapesten is lesz SAS-koncert. Ami pedig eztán következett, arra álmomban sem
számítottam: Chris megkérdezte, volna-e kedvem pár mondatot belemondani a
kamerába, amellyel a Stretch Arm Strong készülő DVD-jére gyűjtötték az anyagot.
Mindenki kitalálhatja, volt-e kedvem... : )
A hazaúton majdnem meghaltam a fáradtságtól, ráadásul még vagy két napig
hasogatott az izomláz a nyakamban, de mindez megérte, sőt! Csak azt mondhatom:
jövőre Veletek, de már Budapesten!
--kristóf--
|
Fotóalbum
Stretch Arm Strong
|
