|
|
A Hopesfall Bécsben
Flex, Bécs
2005. május 06.
Jóllehet nagyon örültem, mikor a Hopesfall a 'No Wings To Speak Of' EP-t
követően a Trustkill Records-hoz igazolt, az első ott megjelent nagylemez, a
'The Satellite Years' nem ért el osztatlan sikereket nálam. A zene nagyon jó
volt, de valahogy egyszerre mégse bírtam soha végighallgatni a lemezt, 'valami'
hiányzott belőle. Tény, hogy addigra a Hopesfall több tagcserén keresztülment,
így nem csak a zenei irány változott, de az énekes személye, s vele a
szövegvilág is. Az új lemezről, az 'A Types'-ról csak a klipes nótát, az
'Icarus'-t ismertem, attól sem kaptam egyből mattot, bár voltak benne olyan
részek, amik azonnal megfogtak.
Ezzel együtt örültem, amikor megtudtam, hogy a banda Bécsbe látogat,
elvégre az osztrák főváros nincs messze, és reménykedtem, hogy játszanak
régebbi nótákat is a fiúk; úgyhogy fel is kerekedtünk páran, hogy megtekintsük
Hopesfall-ékat. Sajnos nem egykönnyen találtunk oda a rendezvénynek helyt adó,
Flex elnevezésű létesítményhez, így teljesen lemaradtunk az előzenekarról, a
Tsunami Bomb-ról (őket egyébként nem ismertem, és a késés miatt most sem tudok
róluk sokkal többet). Igazság szerint mire beestünk, már a Hopesfall is javában
játszott. Sőt, a program meglepően korán elkezdődött, így mikor befutottunk,
megijedtem, hogy már ők is éppen összecsomagolnak, és amit hallunk, az már
CD-ről szól - szerencsére ez nem így volt, de annyira jó volt a hangosítás,
hogy a banda élőben is stúdióminőségben szólalt meg. A késésben az egyetlen
pozitívum, hogy kaptunk árengedményt a belépőből.
Érkeztünkkor épp az új lemez egyik legeslegjobb dalánál, a 'Manipulate The
Eclipse'-nél tartottak, és rögtön eldobtam az agyamat. Zseniális pillanatok
voltak!!! A folytatásban eljátszották szintén az 'A Types'-ról a 'The Ones'-t,
a 'The Satellite Years'-ről a 'Waitress'-t, és még más dalokat is, de sajnos
több címet nem nagyon tudok mondani (talán a 'Start & Pause' és a 'Breathe From
Coma' is volt, szintén az 'A Types'-ról). Az énekes Jay Forrest kiválóan
énekelt élőben is, mind a dallamos témák, mind a visítozások jól mentek neki,
nagyon rendben volt a hangja, vokál viszont nem volt. A gitáreffektek itt is
igen hatásosak voltak, a hangosításról tényleg csak az elismerés hangján tudok
szólni. A közönség is szemmel láthatóan jól érezte magát, bár érezhető volt a
kulturális közeg hazaitól eltérő volta.
Természetesen nem engedhettük el a fiúkat ráadás nélkül, a zenekar nem is
nagyon ellenkezett. Jay megkérdezte a szervezőket, hány dalt játszhatnak még, a
szomorú válasz 'egy' volt. Abban viszont nem sikerült megegyezniük a közönség
tagjainak, hogy az 'April Left With Silence' vagy az 'Icarus' legyen a bónusz
nóta. Végül a banda rázendített az 'April'-re, aminek nagyon örültem, hiszen
nagyon szerettem volna hallani valamit az EP-ről, és így teljesült a
kívánságom. Aztán mikor vége lett, és az együttes fele már-már elkezdett
lejönni a színpadról, a többiek gyorsan elkezdték az 'Icarus'-t, de azt hiszem,
a szervezők, látva a közönség hálás reakcióit, nem haragudtak meg a zenekarra.
Noha azóta már eltelt két nap, még mindig nagyban a koncert hatása alatt
vagyok. Ebben nagy segítséget nyújt az ott helyben beszerzett új CD, de anélkül
is ugyanez lenne a helyzet alighanem. Előzőleg feleekkora élménnyel is simán
kiegyeztem volna, úgyhogy mindenki képzelheti, mennyire nem bántam meg az
utazást. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ha legközelebb a Hopesfall ismét
a környéken jár, fogja magát, és szerezzen életre szóló élményt a fellépés
megtekintésével!
--kristóf--
|
Fotóalbum
Hopesfall
|
