|
|
Neal Morse Budapesten
Nap utcai Baptista Imaház, Budapest
2008. február 26.
Az elmúlt években sok vágyam teljesült zenei téren, de azért persze számtalan
olyan is akad, aminek megvalósulása továbbra is várat magára. Ezek közé
tartozott, hogy láthassam élőben Neal Morse-t, és egyszer már majdnem össze is
jött a dolog, de végül nem utaztam ki arra a fesztiválra Németországba, amin a
mester is fellépett. Telefonon ugyan sikerült már beszélnem vele, de az meg
mégse ugyanaz.
Ezek után mindenki képzelheti, mekkora örömöt éreztem, amikor értesültem
róla, hogy két egymást követő napon is lehetőségem nyílik elcsípni élőben a
zseniális muzsikust, napjaink progresszív zenei életének egyik legmeghatározóbb
alakját. Igaz, ezúttal nem zenekarával érkezett hozzánk, hanem gyülekezeteket,
templomokat bejáró szólókörútjának része volt a budapesti két alkalom, melyek
közül az elsőre Józsefvárosban, a Nap utcai Baptista Imaházban, a másodikra
Budaőrsön, az ottani ifjúsági házban került sor. Mivel munkahelyem jóval
közelebb fekszik az első helyszínhez, ezért az első dátumot szemeltem ki
magamnak.
Sajnos így is lekéstem az ifjúsági istentisztelet elejét, aminek keretében
Neal Morse zenélt az egybegyűlteknek, pedig mint megtudtam, ezalatt eljátszott
egy dalt az utolsó olyan Spock's Beard albumról, amin szerepelt, azaz a
'Snow'-ról. Mikor megérkeztem, Neal a billentyűk mögött állt, zongorázott és
énekelt. Az eddig csak lemezekről és koncertfelvételekről ismert jellegzetes,
érzelemgazdag hangja végre élőben is eljuthatott hozzám, és nem is okozott
csalódást. Igaz, sokkal jobb lett volna, ha zenekarral láthattam/hallhattam
volna, remélhetőleg arra is sor kerül majd. Így viszont láthattunk igazi
családi előadást feleségestül-gyerekestül, különösen a 'trónörökös' tűnt
tehetségesnek, aki édesapjával együtt adta elő a 'One' album egyik dalát, a
'Cradle To The Grave'-et. Szerencsére később gitárra is átváltott a
multi-instrumentalista zenész, így adta elő többek között a 'Testimony' album
countrys dalát, a 'Sing It High'-t, benne azzal az akusztikusgitár-szólóval,
amitől már annak idején, a lemezt hallgatva is leesett az állam. Ennél nagyobb
zenei örömöt talán csak az okozott nekem, amikor felcsendültek a Transatlantic
gyönyörű dalának, a 'We All Need Some Light'-nak a kezdőhangjai, majd a teljes
nóta, amibe billentyűn besegített Mrs. Morse is. Természetesen Neal elmesélte
Istennel való találkozásának és megtérésének történetét is, imádkozott is, és a
végén lehetett vele fotózkodni, autogramot kérni, ami csak kell.
Istentiszteletről lévén szó természetesen volt rendes prédikáció meg
minden, ami egy ifjúsági istentisztelet része szokott lenni, de most nem
ezekről a dolgokról akarok írni, úgyhogy nem is részletezem őket. Talán csak
annyit említenék még, hogy a közönség nagy részének valószínűleg fogalma se
volt róla előzőleg, ki is az a Neal Morse vagy hogy is hívják, az idő
előrehaladtával aztán mégis egyre jobban a hatása alá kerültek, és egyáltalán
nem fenyegetett a kínos érdektelenségbe fulladás veszélye.
Nem mondom, hogy maradéktalan elégedettséggel távoztam, hiszen még mindig
szeretném egyszer 'rendes' koncerten, zenekarostul látni/hallani élőben Neal
Morse-t, de azért képzelhető, mennyire nem voltam szomorú hazafelé menet.
--kristóf--
|
Fotóalbum
Neal Morse
|
