AZ ŐSROCKTÓL NAPJAINKIG

Manapság szinte másodpercenként jönnek létre újabb és újabb keresztény zenekarok, és ez természetesnek is tűnik. Azonban nem mindig volt ez így. A következőkben szeretnék rövid történeti áttekintést nyújtani a keresztény rockzene kialakulásáról, fejlődéséről, jelen helyzetéről.
Hát akkor halljátok a sztorit: valahol, egy messzi-messzi galax... Azaz, izé... őőőő... elnézést... az egy másik történet. Inkább kezdeném előről.
Szóval. Úgy a múlt század '70-es éveinek elején érdemes felvenni a fonalat. Valahol, egy messzi-messzi kontinensen 1972. nevezetes év volt: ekkor alakult meg a keresztény rock két jelentős bandája: Chicagóban a Resurrection Band (röviden Rez Band, vagy csak úgy egyszerűen Rez), Ft. Wayne-ben (Indiana állam, USA) pedig a Petra. Mindkettő azzal a világos céllal, hogy a fiataloknak a zene nyelvén elvigyék az Evangéliumot, azt az Örömhírt, amely az ő életüket már alapvetően megváltoztatta. A koncertek előtt, közben, és után meg is osztották Élményüket mindazokkal, akik meghallgatták őket. Érdekes módon a 'keresztények' egy nem is kicsi része értetlenül állt az események előtt. Ahelyett, hogy támogatta volna a korszakalkotó tevékenységet folytató fiatalokat, üldözni kezdte őket, mondván, 'elvilágiasodtak, belemerültek a bűn mocsarába'. Ám hőseink nem adták föl, buzgón adták a koncerteket, és hirdették az Örömhírt.
A jó példát aztán többen követni is kezdték. Többek között az a Darrell Mansfield, aki 1976-ban Gentle Faith nevű bandájával jelentetett meg lemezt (a Gentle Faith 1974-ben alakult). Ekkor már túl voltunk a Petra bemutatkozó albumának megjelenésén (a 'Petrát' is 1974-ben adták ki). Az öreg kontinensen is akadtak, akik hasonló módját választották az evangelizációnak. Egy svéd fiatalember, név szerint Ulf Christiansson, aki 1974-ben született újjá, rá egy évre megalakította zenekarát, a Jerusalemet. Ők is kaptak aztán a helyi hívőktől hideget-meleget. A Jerusalem és a Resurrection Band ugyanabban az évben, 1978-ban adta ki első lemezét ('Jerusalem', ill. 'Awaiting Your Reply').
A 80-as években felgyorsultak az események. A jelentősebb kort megélt formációk közül 1982-ben alakult a White Heart és a Guardian (akkor még Fusion néven), egy évvel később a Bride (még mint Matrix), 1986-ban pedig a Whitecross. Svédország sem akart nagyon lemaradni: a Leviticus nevű pop-metal csapat első lemeze 1982-ben látta meg a napvilágot. (Érdekesség: tudomásom szerint a Leviticus volt az első keresztény zenekar, amelyik bevetette lemezén a kétlábdobot is.) De a keresztény rockzene szempontjából ez az évtized igazából Michael Sweet bandája, a Stryper révén vált nevezetessé. A Stryper ugyanis a többiektől eltérően világi körökben is óriási sikert aratott. A rengeteg eladott lemez, sikeres turnék, a slágerlistákon és az MTV-n való állandó jelenlét mellett sem feledkeztek meg arról, hogy jó üzenetüket eljuttassák a közönségnek. Kompromisszumoktól mentes szövegeik, valamint pl. az a tény, hogy a koncerteken Bibliákat dobáltak be a rajongóknak, számos fiatal számára hozta testközelbe Isten királyságát. Tömegek láthatták, hogy a kereszténység nem egy erőtlen, beszűkült agyú fanatikusok számára létrejött szerveződés, hanem egy olyan életforma, amely normális, életszerető embereknek való. A Stryper mellett megjelentek más, igazi metalt játszó keresztény társulatok is. A már említett Darrell Mansfield 1985-ben adta ki 'Revelation' című blues-metal lemezét, de ő segítette később a Bloodgood (1985-ben alakult) kezdeti lépéseit is producerként. (Érdekesség: a névadó Michael Bloodgood ma egy gyülekezet pásztora.) Mindenképpen meg kell említeni az 1982-es alapítású Saintet, amely eleinte a Gentiles névre hallgatott. Bemutatkozó anyaguk 1984-ben jelent meg, és igazából ők voltak az első jelentős keresztény metal-banda, amelyik nem érezte létszükségnek, hogy egy-egy (rosszabb esetben több) 'rádióbarát', nyúlós-nyálas balladát is feltegyen a lemezeire. Az Iron Maident ismerők körében az 1983-ban alakult Barren Cross okozott döbbenetet, elsősorban énekese, Mike Lee révén, akinek hangja kísértetiesen emlékeztetett Bruce Dickinsonéra. A zenekar szintén egyike lett a világban is ismert és elismert keresztény rock-csapatoknak.
A 80-as évek második felében viszont már készülődött a hatalomátvételre egy új generáció. Az akkori fiatalok egy része számára már nem volt elég radikális az a zene, amit napjaik keresztény rock-zenekarai játszottak. Olyan csapatok kezdték meg ténykedésüket, akik a későbbi generáció bandái számára nyújtottak inspirációt. Metal vonalon ott volt a Deliverance (1985, speed metal), a Martyr (később Betrayal, speed/thrash), a Believer (1986, speed/thrash), a Vengeance (1987, később Vengeance Rising, thrash), és a Living Sacrifice (1989, thrash). A déli féltekéről pedig az ausztráliai Lightforce kívánkozik ide, amely ugyan klasszikus metalt játszott, ám feloszlása után alapját képezte a Mortification nevű extrém metal csapatnak.
Ekkorra azonban számolni kellett egy új műfajjal, a punkkal is. A The Crucified 1985-ben kelt életre, és kezdetben klasszikus garázs-punkot játszott, hogy azt aztán később, miután tagjai megtanultak zenélni, némi thrash-metallal fűszerezze. A kubai származású Julio Rey pedig 1984-től a The Leaddel végzett hasonló tevékenységet: a punk és a thrash metal meglehetősen extrém keverékét tálalta az újra éhes közönségnek. Ha figyelembe vesszük, hogy egy női énekest is találunk a csapatban, az 'extrém' jelzőt feltétlenül jogosnak tekinthetjük.
A XX. század utolsó évtizedében feltűnt új bandák némelyike tovább színesítette a zenei stílusok palettáját. Felsorolásszerűen (zárójelben az első jelentősebb képviselők): megjelent a színen a death metal (Mortification, Living Sacrifice, Crimson Thorn), az ipari zene (Circle Of Dust), a doom (Paramaecium), a gótikus rock (Saviour Machine), a black metal (Horde, Antestor), a hardcore (Focused, SixFeetDeep, Strongarm), a ska (Supertones, Five Iron Frenzy), az emo (Further Seems Forever, The Appleseed Cast), és az indie rock (Denison Marrs, Twothirtyeight), de a sort lehetne folytatni.
Napjainkban is vannak olyan zenekarok, akiknek sikerült kitörniük a mainstream piacra. Közülük jelenleg legismertebb a P.O.D., de ott van az MxPx, a Blindside (már megint ezek a svédek...), vagy a The Juliana Theory is többek között. A keresztény könnyűzene mára eljutott arra a szintre, amiről útnak indítói annak idején talán nem is álmodtak.
Öröm látni, hogy földrajzilag is milyen színes a paletta: talán Antarktisz az egyetlen földrész, ahol nincs jelentős keresztény zenei élet. Latin-Amerikában különösen Brazília aktív (Stauros, Trino, Eterna, stb.), de az argentin Boanerges és a mexikói Lament is letette névjegyét a jelentősebb zenekarok közül. A kontinens északi részén az USA mellett Kanada is igyekszik kivenni részét a munkából (Through And Through, Figure Four, Officer Down, etc.). Az Óhazában a jó öreg svédek viszik el a pálmát (a már említettek mellett a Narnia, a Veni Domine, a Sanctifica és még sokan mások). Németország (Seventh Avenue, Lightmare, Brain:FAQ) és Norvégia (Extol, Antestor, Schaliach, és így tovább) folyamatosan szolgáltatja a jó zenét, Nagy-Britanniában pedig különösen az előző évtized volt gyümölcsöző (Detritus, Seventh Angel, Stairway). Hollandiában is hagyománya van a keresztény rock-zenének (többek között a Decision D, a Tefilla, vagy a The Spirit That Guides Us révén). Európából említést érdemel még a lengyel Undish, a portugál Perpetual Flame, de finn testvéreink is több remek bandával ajándékozták meg a zenei világot (Deuteronomium, Immortal Souls, Cruciferae, Hallowed, hogy csak pár nevet említsek). A multikulturális hátterű malajziai Necromanicide és az indonéz Kekal munkásságának köszönhetően Ázsia is felkerült a térképre, míg Afrika elsősorban a fokvárosi Neshamah által vált említésre méltóvá. Ausztrália a 90-es évek második felében vált igazi gócponttá, nagyrészt a Mortification vezetője, Steve Rowe révén, aki saját kiadót hozott létre (Rowe Productions). Az ő gondoskodása tette lehetővé, hogy olyan zenekarokat ismerjünk meg, mint a Teramaze, a Metanoia, az Embodiment (nem összekeverendő az amerikai Embodymenttel), a Callous, vagy az Ethereal Scourge. De a függetleneknek sem kell szégyenkezniük: a Kohllapse és a Paramaecium saját kiadású lemezei is az élvonalba tartoznak.
A konklúzió tehát egyértelmű: ANTARKTISZ, MUNKÁRA FEL!

--kristóf--

Fotóalbum

A chicagói ötösfogat, a REZ


A svéd JERUSALEM (a kép jobb szélén Ulf Christiansson)


A 80-as évek sikercsapata, a STRYPER


A keresztény blues és rock veteránja: Darrell Mansfield


Az1985-ben alakult BLOODGOOD (jobboldalt Michael Bloodgood)


A 90-es évek 'Spirit-filled' HC-csapatainak egyik fő inspirációja, a THE CRUCIFIED


BELIEVER - egyedülállóan ötvözte a thrash metalt a szimfonikus zenével


SEVENTH ANGEL - a ködös Albion thrasherei


A MORTIFICATION szimbóluma, a Rowe Productions alapítója: Steve Rowe


Élő áldozat - LIVING SACRIFICE


A holland kaotikus thrash-csapat, a DECISION D


A NECROMANICIDE, egyenesen Malajziából


A finn DEUTERONOMIUM, amely számos más bandának nyitott utat


TERAMAZE - 'Egység, Béke és Rock and Roll!'


Progresszív metál Sao Paulóból: STAUROS


Tipikus német power/speed metal: SEVENTH AVENUE


A 'norvég csoda': EXTOL


Őket már nem kell melegebb éghajlatra küldeni: a dél-afrikai NESHAMAH