A norvég Silence The Foe-t hangzásban olyan bandákkal hoznám kapcsolatba, mint a Refused, a JR Ewing, vagy a The Smackdown, vagyis egyfajta zajos, energikus rock 'n rollt hallhatunk az északi brigádtól. Több EP és kislemez után tavaly jelent meg a csapat első nagylemeze, a 'Shaking Hallelujah'. Az interjút még az album megjelenése körül készítettem, azaz frissnek éppen nem nevezném, de talán van értelme most is elolvasni, ha valakit érdekel ez a kissé őrült együttes.

vissza az oldal tetejére

A Long Island-i Alove For Enemies keményen dolgozik már évek óta, hogy megismertesse nevét a hardcore színtéren. Két EP és egy nagylemez után tavaly nyáron jelent meg a banda második nagylemeze a Facedown Records gondozásában. Erősen itt volt már az ideje, hogy a magyar Olvasók számára interjút készítsek az együttessel, de végül sikerült letudnom a tartozást.

vissza az oldal tetejére

Amikor még tavaly immár második alkalommal társalogtam az Anam Cara-val, még nem gondoltam, hogy mire a cikk megjelenik, bőven posztumusz interjú lesz a dologból. Ezzel együtt sajnos így történt, a floridai dallamos hardcore zenekar már csak történelem. Ettől függetlenül azért az ilyen zenét kedvelők számára érdemes megismerni a bandát, amiben az énekes David Billsszel készült interjú is segíthet.

vissza az oldal tetejére

A seattle-i Tooth & Nail Records kiadót valósággal elárasztják az ének és gitár alapú popot játszó bandák - vagy úgy is mondhatnánk, a Tooth & Nail árasztja el ilyenekkel a világot. Néha akad ezek között egy-két olyan csapat is, amelyikre tényleg érdemes odafigyelni. Ezek közé sorolható a Showoff nevű együttes romjain épült The Fold is, aminek frontemberét, Danielt kérdeztem a 'This Too Shall Pass' című lemezről és még sok minden másról. Megjegyezném még, hogy nemcsak zenéje miatt lehet szeretni a The Foldot, de nagyon jó fejek, őszinte, közvetlen arcok is, akikkel élmény volt interjúzni.

vissza az oldal tetejére

A The Redemption Song nevű hardcore/punk kvintett legutóbbi nagylemeze, a 'Confession' a kaliforniai Strike First Records gondozásában jelent meg. Akárcsak a banda általam hallott korábbi anyagai, az új korong is jó benyomást tett rám, föl is vettem a kapcsolatot a zenekarral, hogy interjút készítsek vele, ehhez a basszusgitáros Jeremiah állt a rendelkezésemre.

vissza az oldal tetejére

A Demise Of Eros nevű metalcore-bandát tavaly ismertem meg, amikor megjelent a debütalbuma a Facedown Records 'kistestvérének', a Strike First Recordsnak a gondozásában. Nem mondanám, hogy eredeti zenéről van szó, mivel erősen emlékeztet a csapat hangzása az As I Lay Dyingéra, de hallottam már rosszabbat, az is biztos. Mindenesetre a Facedown dolgaival elfogult vagyok, úgyhogy készítettem egy interjút a zenekarral, konkrétan Darren Belajac énekessel.

vissza az oldal tetejére

A Call To Preserve ugyan floridai hardcore-zenekar,de aki ez alapján olyasmi zenére számít, mint a Shai Hulud, a Strongarm, a Poison The Well, vagy a Sleeping By The Riverside, téved. A Call To Preserve-től távol áll az előbb felsorolt bandák aránylag dallamosabb, érzelmesebb megközelítése, igazi bunkó hardcore-ról van ugyanis szó. Az együttes nevében a basszusgitáros Matt nyilatkozott.

vissza az oldal tetejére

A chicagói (eredetileg alabamai) The Remnants muzsikája a punkot ötvözi a vadnyugati fílinggel és - ennek következtében - a countryval. Érdekes kombináció, ha nem is az évszázad zenekaráról, de szimpatikus brigádról van szó, amit a gitáros-énekes Brent képviselt a - még körülbelül egy éve készített, de technikai okokból csak most közölt - interjú során.

vissza az oldal tetejére

A svéd Majestic Vanguard először nem igazán hozott lázba, annyi olyan heavy metal banda van, ami csak erőlködik, de messze elmarad az elvárásaimtól, hogy már nem is nagyon próbálkozom ismeretlen csapatokkal a műfajban. Szerencsére vannak olyan ismerőseim, akik vették maguknak a fáradságot, hogy megismerjék a bandát, az ő pozitív véleményük végül hatott rám, és nem is bántam meg, hogy némi figyelmet szenteltem az együttesnek, ugyanis kellemes meglepetés ért. Gondoltam, talán mások is örülni fognak, ha megismerik, így aztán fölvettem a kapcsolatot a dobos Daniellel, aki készségesen válaszolgatott a kérdéseimre.

vissza az oldal tetejére

A brit gitáros-vokalista, Ian Arkley nevével már több underground metal bandában is találkoztam, aktuális zenekara a My Silent Wake, amelynek idén tavasszal jelent meg első nagylemeze, a 'Shadow Of Sorrow'. A muzsikus készséggel állt rendelkezésre a nem sokkal a lemez megjelenését követő interjúhoz, a végeredmény alább olvasható.

vissza az oldal tetejére

A Sacrificium nevű német death metal bandát már többször volt alkalmam látni az évek során, sőt, egyszer már interjút is sikerült készítenem velük. A zenekar 2002-es, 'Cold Black Piece Of Flesh' című debütalbuma egész jó lett, a fellépéseknek pedig mindig jó hangulatuk volt, úgyhogy örömmel konstatáltam, hogy az együttes új lemeze novemberben végre megjelent, mégpedig a chemnitzi székhelyű Whirlwind Records helyett a nagyobb nevű, görög Black Lotus gondozásában. Az interjú még kevéssel a lemez megjelenése előtt készült e-mailben, azt sajnos meg nem mondom, hogy konkrétan melyik tag válaszolgatott.

vissza az oldal tetejére

A chemnitzi Saphena-t már évek óta ismerem, még abból az időből, amikor nem is így hívták. Többször láttam a bandát élőben is, és jól szoktam érezni magam energikus koncertjein. Első két lemeze is szimpatikus, látszik, hogy az ex-karlmarxstadti fiatalok komolyan gondolják, amit csinálnak. Új, harmadik lemezüket idén novemberben adta ki a Whirlwind Records, én meg jól ki is használtam az alkalmat, és készítettem egy interjút az együttessel.

vissza az oldal tetejére

A finn Callisto azóta nagy kedvenceim közé tartozik, hogy hallottam egy dalt a 'True Nature Unfolds' című tavalyi nagylemezről. Persze azóta megvan az egész lemez, és úgy tűnt, szeptember elején nagy álmom teljesüléseként élőben is láthatom Bécsben a bandát. Mint lejjebb kiderül majd, ez a terv füstbe ment, de legalább e-mailben sikerült egy interjút összehozni... nos, hogy kivel is, azt nem tudom, a lényeg, hogy a Callisto egyik tagjával.

vissza az oldal tetejére

A The Myriad nevű seattle-i pop-rock csapatról semmit nem tudtam egészen addig, míg meg nem jelent új albuma a kaliforniai Floodgate Records gondozásában. A 'You Can Trust A Ladder' az év egyik legváratlanabb, egyben egyik legkellemesebb meglepetése volt a számomra, rögtön az első hangokat meghallva éreztem, hogy a The Myriad révén még sok kellemes élményben lesz részem. Úgy is lett, úgyhogy mindenkinek a figyelmébe ajánlom a zenekart, aki a Muse, a Radiohead, a U2, vagy más hasonló, európaias hangzású, komolyabb hangvételű pop-rock előadók zenéjét kedveli. Az interjú során Steven Tracy képviselte a társulatot.

vissza az oldal tetejére

A Divinefire egyike azon zenekaroknak, amelyek bemutatkozó lemezét ('Glory Thy Name') alig vártam, már hónapokkal annak megjelenése (legalábbis az európai megjelenés) előtt. Hogy mi is keltette fel az érdeklődésemet? Azt hiszem, elég az album elkészítésében közreműködők listájára vetni egy pillantást, elvégre olyan nevek szerepelnek rajta, mint Christian Rivel, Eric Clayton, Carl Johan Grimmark, Torbjörn Weinesjö, és még sorolhatnám. A banda beindítója azonban a finn Renascent dobosa, Jani Stefanovic volt - vele készült az alábbi interjú is -, akinek neve annyira nem ismert, de könnyen lehet, hogy ez hamarosan változni fog; a szimfonikus power metalt játszó Divinefire legalábbis feljogosít effajta reményekre.

vissza az oldal tetejére

Az Extol már vagy egy évtizede ontja magából a minőségi metal-zenét, miközben nem sokat törődik a stílus korlátaival, határaival, amiket rendre ki is tágít tevékenysége közben. Nemrég jelent meg a zenekar új lemeze, a 'The Blueprint Dives' a Century Media-nál. Aki az előző albumhoz, a 'Synergy'-hez hasonló zenét vár, az garantáltan csalódni fog, aki viszont nem bánja, ha az általa hallgatott muzsika kihívást jelent a számára, valószínűleg nem fogja sajnálni, ha szerencsét próbál a koronggal. A bandából a basszusgitáros Jon Robert állt rendelkezésemre az interjúhoz, amit az alábbiakban olvashattok.

vissza az oldal tetejére

Az Audiovision az örökmozgó énekes, Christian Rivel egyik projectje, amit a Lion's Share-es Lars Chriss-szel hozott létre. A 'The Calling' című bemutatkozó korong év elején jelent meg az énekes saját kiadójánál, a Rivel Records-nál, és szerintem minden dallamos metalt ill. hard rockot kedvelő zenehallgatónak érdemes odafigyelnie rá. Az énekessel készített interjú során a kiadó és az Audiovision mellett természetesen szóba kerültek Christian egyéb bandái, köztük a Magyarországon is viszonylag ismertebb Narnia is, amelynek idén szintén várható új albuma - de ne szaladjunk ennyire előre...

vissza az oldal tetejére

A Rivera/Bomma egy kellemes, dallamos heavy metal/hard rock muzsikát játszó formáció az USA-ból, amit a gitáros Rod Rivera valamint az énekes Johnny Bomma alapított (mármint a formációt, nem az USA-t). Ami számomra különlegessé teszi a bandát, az a latinos zenei betétek ügyes alkalmazása. Ennyit elöljáróban, most pedig jöjjön a Rod Rivera gitárossal készült interjú.

vissza az oldal tetejére

Ugyan Neal Morse lemezekben mérhető zenei karrierje egy évtizedes múltra sem tekint vissza, a méltán zseniálisnak nevezhető muzsikus az utóbbi évtized progresszív zenei életének egyik legmeghatározóbb alakja. Munkásságáról máris könyvet lehetne írni, pedig meggyőződésem szerint nem kevés kincset tartogat még a számunkra a jövőben is a képességeiben nem, ám jellemében igen szerény zenész. Miután zenekarával, a Spock's Bearddel - amiben fivérével együtt zenélt - elkészítették a 'Snow' című dupla konceptalbumot, Neal Morse kiszállt a bandából. Akárcsak a Transatlantic nevű progresszív 'világválogatottból', amiben többek között a Dream Theater dobosával, Mike Portnoy-jal játszott együtt. Még mielőtt azonban lemondóan tekintenénk rá, mint menthetetlen őrültre, gyorsan folytatom, mégpedig azzal, hogy Neal Morse tavaly 'Testimony' címmel adott ki újabb dupla CD-t, amin elmeséli az imént vázolt döntéseinek hátterében álló eseményt, vagyis megtérését Jézus Krisztushoz. A kritikusok szerint a lemez legalább olyan jó, mint bármi, amit addig csinált. Azóta sem tétlenkedik azonban, hiszen idén dupla DVD-je jelent meg 'Testimony Live' címmel, amin a dupla lemezt teljes egészében bemutató ambiciózus koncertturné egyik állomását elevenítik fel, november 1-jén pedig megjelent az új stúdióalbum, egy újabb progresszív remekmű 'One' címmel. Az újabb konceptlemezen ismét hallhatjuk Mike Portnoy-t, illetve basszusgitáron a 'Testimony' turnén megismert Randy George-ot - sok más kitűnő vendégzenész mellett természetesen -, akik ketten társszerzőként is besegítettek Neal Morse-nak. Igyekeztem rövidre fogni a bevezetőt, de csak nem sikerült; most viszont jöjjön maga az interjú, amit telefonon készítettem a sokoldalú művésszel.

vissza az oldal tetejére

A Fire Fly névre hallgató angol rock-zenekar iránt először azért kezdtem érdeklődni, mivel tagja volt Mark Broomhead, a Detritus egykori frontembere. Amikor először hallottam az új banda zenéjét, egyáltalán nem tetszett, azonban az újabb dalaik nagyon megérintettek, így aztán az első sorból csápoltam végig a csapat koncertjét a nyári Freakstock fesztiválon, másnap pedig meg is interjúvoltam őket. Akkor sajnos Mark nem volt 'kéznél', ám az énekes/gitáros Simon Bibby-vel és a billentyűs Scott James-szel folytatott társalgás is egy élmény volt. Remélem, mindebből sikerült valamennyit visszaadni az alábbiakban.

vissza az oldal tetejére

Bryan Gray. Mit is mondhatnék? Az ember, aki nélkül a jelek szerint nem nagyon létezhet keresztény szigorú zenekar. The Blamed, Left Out, Six Feet Deep, Living Sacrifice, Mortal, Klank, Crashdog, Ballydowse, Vivid, Deitiphobia - biztos, hogy kihagytam valamit. És az idei Freakstock fesztiválon láthattam új bandáját, a The Blamed Is Dead-et. Ha már mindketten ott voltunk, mikrofonvégre kaptam az amúgy roppant közvetlen muzsikust, hogy valamivel többet is megtudjunk róla és új együtteséről. Az interjú tehát nem a legfrissebb, ám úgy vélem, ma is érdemes lehet elolvasni.

vissza az oldal tetejére

A Beauty Lies Bleeding-gel készült interjú újabb példa arra, hogy nem szabad egykönnyen feladni, ha az ember akar valamit. Valamikor réges-régen megpróbáltam kapcsolatba lépni azzal a Fasedown nevű bandával, amelynek tagja volt Jim Chaffin dobos (ex-The Crucified, ex-The Blamed) valamint Mike Phillips gitáros (ex-Deliverance), és amelynek debütalbuma, ami olyannyira tetszett, a tagok korábbi együttesei helyett sokkal inkább a Panterát és más hasonló csapatokat idézte fel. A társulat időközben nevet változtatott, és végre sikerült is felvennem velük a kapcsolatot; mi több, Mike-on kívül mindenki kivette a részét az eszmecseréből, ami a képre kattintva olvasható.

vissza az oldal tetejére

A Sinai Beach már régóta kedves a számomra, a brutális metalcore-bandát még úgy két éve fedeztem fel az interneten, majd tavaly nyáron személyesen is alkalmam nyílott találkozni velük. Hónapokkal utána hasított belém a felfedezés, hogy a SB egyik gitárosa azonos az Engraved nevű (ha lehet, még brutálisabb) metalcore-zenekar (egykori) tagjával. Mikor mindez tudatosodott bennem, legszívesebben felpofoztam volna magamat, amiért nem jöttem rá időben a nyilvánvaló tényre, és nem ráztam meg alaposabban azokat a kezeket, amelyeknek azokat a remekbeszabott brutális riffeket köszönhettem valaha. No de legalább utólag sikerült többé-kevésbé kiköszörülni a csorbát, és szóra bírni Mike Risingert, aki természetesen azóta sem állt le az erős riffek szállításával, és azért azt is megállapíthatjuk, hogy bizony ismét igencsak jó társaságba keveredett. Fókuszban tehát a Sinai Beach.

vissza az oldal tetejére

Glenn Kaiser méltán nevezhető a keresztény rock 'nagypapájának'. Azóta, hogy 1971-ban útjára indult a Resurrection Band (más néven Rez Band, vagy egyszerűen csak Rez), albumok sokasága áll a háta mögött, de az időközben nagypapává érett örökifjú muzsikus továbbra is aktívan készíti a jobbnál jobb lemezeket szólóban, barátokkal közösen, vagy éppen a Glenn Kaiser Band nevével fémjelezve. Glenn Kaiser azonban mindemellett jóval több is, mint zenész - erről is szó esik majd az interjúban.

vissza az oldal tetejére

A Comeback Kid egy energikus, pörgős hardcore-zenekar a kanadai Winnipegből - ugyanabból a városból, ahonnan egy másik HC-banda, a Figure Four is származik. A két együttes között azonban nem a lakhely jelenti az egyetlen összefüggést: a Comeback Kid két gitárosa a Figure Four-ban is játszik. A Comeback Kid november 24-én a grazi Explosivban lépett fel - ugyanott, ahol szinte napra pontosan két hónappal korábban a Stretch Arm Strongot tekintettük meg. Mondanom sem kell, stábunk is ott járt, és a koncertélményen - meg persze pár CD-n - kívül egy interjúval a 'zsebében' tért vissza. (A beszélgetést eredetileg a bőgős Cliff-fel szerettem volna lebonyolítani, egyrészt mivel ő volt az első tag, akibe belebotlottam, másrészt mert nagyon szimpatikusnak találtam. Ő azonban kissé szégyenlősen átpasszolta a 'labdát' az énekes Scottnak, aki nem kevésbé jó fejnek bizonyult.)

vissza az oldal tetejére

Az ausztráliai (adelaide-i) Embodiment (avagy Embodiment 12:14) régóta kedves csapat a számomra. Még a korai demók idején figyeltem fel a bandára, és zártam a szívembe azonnal. Némileg meglepett, amikor death metalról hardcore-ra váltottak, de a váltás jól sikerült, a lelkesedésem pedig töretlen maradt a banda iránt. Most pedig, hogy hallottam, milyen zenei változásokon ment át az együttes, alig várom, hogy hallhassam az új anyagot. Külön öröm számomra, hogy az a Greg Smith, aki egy másik régi adelaide-i kedvencemben, az Ethereal Scourge-ban alkotott maradandót, egy ideje szintén az Embodimentet erősíti. Az interjú azonban mégsem vele, hanem az énekes Darren Reiddel készült.

vissza az oldal tetejére

A Number One Gun egy kaliforniai (még pontosabban chicoi) rock-zenekar, amelyet az énekes-gitáros Jeff Schneeweis és a dobos Jordan Mallory alapított mintegy három évvel ezelőtt. (Akkoriban még Paper Trees volt a nevük.) Hamarosan a banda tagja lett a gitáros/vokalista Ben Tietz és a basszgitáros Trevor Sellers is (utóbbiról egyébként majd kiderül egy érdekesség az interjúban). A kvartett első nagylemeze, a 'Celebrate Mistakes' idén augusztus 12-én jelent meg. A Bob Burch producer segítségével készített nagylemezt megelőzte a tavaly augusztusban felvett ötszámos EP, a 'Forever', amelyből az együttes csakhamar eladott 1 000 példányt a fellépéseket követően, felkeltve a Salvage Records kiadó érdeklődését, amely a Floodgate Records-szal karöltve jelentette meg a NOG bemutatkozó korongját. Aki ennél is többre kíváncsi, olvassa el az interjút.

vissza az oldal tetejére

A Tennessee-ből származó trió, a Disciple 1992 decemberében alakult. A banda 1995-ben jelentette meg függetlenként első nagylemezét, a 'What Was I Thinking'-et. 1997-ben a csapat egy ötszámos EP-vel jelentkezett, amelynek a címe 'My Daddy Can Whip Your Daddy' volt, és a Warner adta ki. 1999-ben jött a következő nagylemez, a 'This Might Sting A Little', de már a Rugged Records gondozásában. 2000-ben ugyanennél a kiadónál látta meg a napvilágot a 'By God', amely a következő évben elnyerte az 'Inspirational Life Award' nevű díjat. A Disciple emellett négy Dove-díj jelöléssel büszkélkedhet. Ennek ellenére idén, 2003-ban ismét independentként, saját kiadóját megalapítva adta ki a negyedik nagylemezt, a 'Back Again'-t. A Disciple-lel készült interjút a képre kattintva olvashatjátok.

vissza az oldal tetejére

Az Avenger Of Blood nevű thrash zenekar a gitáros/énekes Eric szóló-projectjeként indult hadjáratára 2001 áprilisában. Eric egymaga készítette el a 'Celestial War' című demót, aztán hamarosan 'összejött' a dobos Shannonnal. Idén áprilisban csatlakozott hozzájuk basszusgitáron Shannon egyik barátja, Cesar. Egy ideig Egy Jake Ottinger nevű jóember is gitározott a bandában, de nem sokáig, és mint az interjúból kiderül, az ő helyét egy Chris nevű axeman vette át nemrég. Hogy mi egyebet mondott még el Shannon, az a képre kattintva megtudható.

vissza az oldal tetejére

A kanadai Sympathy több mint egy évtizede kezdte meg pályafutását. Az eredetileg négytagú zenekar létszáma rövid időn belül erősen megfogyatkozott, és az utóbbi tíz évben az agytröszt Derek egymaga felelős az extrém metal projectért. 1997 után ő is szünetet tartott, hogy aztán az új évezredben újult erővel vesse magát a munkába, aminek eredménye a tavaly megjelent 'Invocation', illetve a nemsokára megjelenő 'Arcane Path'. A Derekkel készült interjú a képre kattintva máris olvasható.

vissza az oldal tetejére

Az East West egy Los Angeles-i nu metal zenekar. Idén június 10-én adta ki a Floodgate Records az együttes harmadik, 'Hope In Anguish' című nagylemezét, amelyet az East West Európában is népszerűsített néhány fellépéssel. Az interjú készültekor a banda már ismét az Államokban turnézott, az énekes Mike Tubbs onnan válaszolt a kérdéseimre időt és fáradságot nem kímélve.

vissza az oldal tetejére

Az Ohio állambeli Columbus-ból származó Symphony In Peril egy metal-core banda, amely 2002-ben alakult. A zenekar egyik érdekessége, hogy frontembere nem más, mint az a Shawn Jonas, aki a legendás Zao énekese volt az előző évtized közepén. A Symphony In Peril első nagylemeze november 4-én jelenik meg a Facedown Records gondozásában, addig is olvassátok el az énekes Shawnnal készült interjút.

vissza az oldal tetejére

A Spoken 1996-ban az Arkansas állambeli Fayetteville-ből indult világhódító útjára, amely ugyan még messze nem érte el célját, engem viszont már régen sikerült meghódítania a társulatnak. A kezdetben rapcore-ral próbálkozó banda mára remek rock-zenekarrá érett, amelynek a fogós dallamokhoz is kiváló érzéke van. A Spoken legújabb nagylemeze, az 'A Moment Of Imperfect Clarity', amelyet a kvintett a producer GGGarth (Rage Against The Machine, Chevelle, etc.) segítségével készített, szeptember 2-án került a boltok polcára a Tooth & Nail Records kiadó jóvoltából. Megkértem hát az énekes Mattet, válaszoljon néhány kérdésemre; a kérdéseket és Matt válaszait a képre kattintva olvashatjátok.

vissza az oldal tetejére

A Nodes Of Ranvier egy hardcore-zenekar a dél-dakotai Sioux Fall-ból. A banda második nagylemezét, a 'Nodes Of Ranvier'-t idén július 1-jén adta ki a Facedown Records, amelynél a bemutatkozó 'Lost Senses, More Innocence' is megjelent tavaly. Az alábbi interjú e-mailben készült az énekes Thomas Hentges-szel.

vissza az oldal tetejére

A dél-karolinai Stretch Arm Strong új lemezét, az 'Engage'-et augusztus 19-én adta ki a Solid State Records. A korongot népszerűsítendő a banda Európába is átruccant, a turné egyik állomása Graz volt. Egy ilyen eseményről én sem akartam lemaradni, úgyhogy többedmagammal nekivágtunk, hogy megmutassuk, milyen is a magyar virtus. A remek koncert után lehetőségem nyílt, hogy rövid interjút készítsek a frontember Chris McLane-nel, aki fáradtsága ellenére is készségesen válaszolt egy nem kevésbé fáradt rajongó kérdéseire.

vissza az oldal tetejére

Rob Rock második szólóalbuma június 23-án jelent meg Európában a német Massacre Records gondozásában. A kiadó által egyszerűen csak 'A dallamos metal hangja' jelzővel illetett énekes számtalan kiváló muzsikussal dolgozott már együtt, Rob Rock's Rage Of Creation nevű bandájával pedig számos elismerésben részesült szűkebb pátriájában. Rob Rock floridai otthonából hívott ottani idő szerint délután kettőkor, hogy kérdéseimre válaszoljon. A beszélgetés a képre kattintva olvasható.

vissza az oldal tetejére

A Sacrificium egy német death metal banda, amelynek tavaly év végén, azaz 2002 decemberében jelent meg első nagylemeze 'Cold Black Piece Of Flesh' címmel egy demo CD-t (1996) és a 'Mortal Fear' című demokazettát (1999) követően. A banda három tagját a 2003-as Freakstock fesztiválon kaptam mikrofonvégre, miközben a dobos Mario valahol máshol 'csavargott'. Ulrike, Oliver, és Claudio azonban készségesen a rendelkezésemre állt a tikkasztó hőség dacára.

vissza az oldal tetejére

A Zyllah egy fiatal angol new school hardcore zenekar, amelyet a 2003-as Freakstockon láttam/hallottam először. A csapat produkciója olyannyira megtetszett, hogy a koncert után másnap meg is interjúvoltam őket. A srácokról - akik közül Dave bizonyult a legbeszédesebbnek - kiderült, hogy igazi angolok, még ha nem is mindig tűnnek annak.

vissza az oldal tetejére

A Brandtson egy clevelandi post-hardcore/emo zenekar, amelynek különös ismertetőjegye, hogy a Six Feet Deep (r.i.p.) egykori frontembere, Myk Porter alapította. Az idei [2003-as] Freakstock fesztiválon ismét fellépett a csapat, úgyhogy végre dedikáltathattam Mykkal kedvenc CD-met, a Six Feet Deep bemutatkozó korongját, a 'Strugggle'-t, meg persze a bandával az egyik Brandtson CD-met is. És ha már ott voltam, interjút is készítettem a fiúkkal, akik siettek turnéjuk következő állomása felé, de azért voltak olyan kedvesek, hogy vállalták a beszélgetést.

vissza az oldal tetejére

A Boanerges egy argentin dallamos heavy metal banda. Miután 1999-ben megjelent 'Senales Antes Del Fin' című kiváló bemutatkozó albuma, nem sokat hallhattunk a csapatról. Csupán arról szereztem tudomást, hogy a gitáros Hernón Fortuna rock 'n roll-t kezdett játszani 'Templo' nevű projectjével. Mivel már nagyon hiányzott a zenekar, igencsak megörültem, mikor arról érkeztek a hírek, hogy a gárda új lemezen dolgozik. Még tavaly év végén fölvettem a kapcsolatot a Boanerges-szel, ám a dobos Beto elfoglaltságai miatt csupán a napokban küldte meg a válaszokat a kérdésekre, amelyek közül így néhány már kissé idejétmúlttá vált.

vissza az oldal tetejére

A Seekers egy ska-zenekar a szomszédból, egészen pontosan Horvátországból. A bandával kapcsolatos első benyomásaimat 2001-ben szereztem a Németországban megrendezésre kerülő Freakstock fesztiválon, ahol a Seekers-t a nagyszínpadon láttam játszani. A németek nagyon beindultak rájuk, ami nem is csoda, hiszen a csapat remek hangulatot teremtett pillanatok alatt, és a hatás egész a show végéig tartott. Az együttes bemutatkozó lemeze hamarosan megjelenik, úgyhogy kapcsolatba léptem velük, hogy interjút készítsek a poszt-kommunista Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb keresztény zenei reménységével. Az alábbi beszélgetés a frontember Petarral készült, aki 'Spock' néven is ismeretes.

vissza az oldal tetejére

A Cool Hand Luke egy fiatal, tehetséges amerikai rock-trió. Stílusukat röviden talán úgy foglalhatnám össze, hogy 'emo-core': a zenekar sikeresen ötvözi lágy emo-dallamait a kiabálós, szigorúbb részekkel, ezáltal magával sodró, energikus, mégis az ember érzelmeit is megindító zenét hozva létre. A szövegek szenvedélyesek, szellemiek és megalkuvás nélkül adnak dicsőséget Urunknak, Jézus Krisztusnak. A banda eddig két CD-t jelentetett meg saját kiadásban (egy EP-t és egy nagylemezt), mígnem a Floodgate Records (Denison Marrs, etc.) szerződtette. A Cool Hand Luke-ot korábban az amerikai HM magazin olvasói az ország legjobb független rock-zenekarának szavazták meg. Azóta megjelent egy bakelit kislemezük a Vindicated Records-nál, úgyhogy a jelek szerint a dolgok igazán jól alakulnak a csapat számára, a jövő pedig fényesebben ragyog, mint valaha. Az alábbiakban az énekes/dobos Mark-kal készült beszélgetést olvashatjátok.

vissza az oldal tetejére

A These 5 Down egy fiatal amerikai zenekar, amelynek 'These 5 Down' címmel két éve az Absolute Reocords-nál jelent meg az első lemeze. A These 5 Down modern szigorú zenét játszik, amely stílusában nem nagyon tér el a Korn, a Coal Chamber, és társaik muzsikájától, de üzenetét tekintve a T5D az imént felsorolt csapatoknak pont az ellentéte. Az alábbi interjú az énekes Nathan-nel készült.

vissza az oldal tetejére

A Seventh Avenue egy német keresztény metal-fogat. A banda stílusa dallamos power/speed metalként írható körül, ami Németországban meglehetősen elterjedtnek számít. Ami azt illeti, a műfaj legjobb képviselőinek nagy része német. A Seventh Avenue zenei téren fölveszi velük a versenyt, ám szövegei távol állnak a sok német banda által propagált okkult tartalomtól, jóllehet a Seventh Avenue okosan alkalmazza a világi versenytársai által olyannyira kedvelt fantasy elemeit is, hogy Urunk és Megváltónk üzenetét népszerűsítse. E-mailben kerestem meg az énekes/gitáros Herbie-t, akinek válaszait az alábbi interjúban olvashatjátok. Kellemes utazást kívánok mindenkinek a 'Hetedik Sugárúton'!

vissza az oldal tetejére

A Figure Four egy kemény hardcore-t játszó banda a kanadai Winnipegből. A zenekarnak két CD-je jelent meg eddig: a 'No Weapons Formed Against Us' és a 'When It's All Said And Done', mindkettő a Facedown Records kiadónál. A csapat néhány tagja egy másik (szintén Facedown Records-os) kanadai hardcore bandában, a The Comeback Kid-ben is játszik. Fölvettem a kapcsolatot a zenekarral, és az alábbi interjút készítettem a gitáros Jeremyvel.

vissza az oldal tetejére

A Stauros egy progresszív, dallamos metalt játszó zenekar Brazíliából - abból az országból, amely leginkább a szambáról, a napfényes strandokról, és a fociról ismeretes - na meg a szappanoperákról, természetesen. Nemrég jelent meg a Stauros új, 'Marcas de um Tempo' című új EP-je, úgyhogy arra gondoltam, felvehetném velük a kapcsolatot e-mailen keresztül, és feltehetnék nekik pár kérdést. Renatinho, a zenekar gitárosa volt olyan kedves, és válaszolt a kérdéseimre. Alább olvashatjátok a mondanivalóját. Jó mulatást!

vissza az oldal tetejére

Első alanyom a német Brain:FAQ. Velük először a 2001-es Freakstock fesztiválon kerültem kapcsolatba, ahol a csapat egy remek hangulatú bulit nyomott. Jóllehet - egy ismeretlen német nu metal bandáról lévén szó - előzőleg nemigen számítottam valami nagy durranásra, az első szám végén már a színpad előtt csápoltam jópár izzadt német tini társaságában; a banda első lemeze, a 'Brainstorming' címet viselő EP pedig azóta is sok kellemes percet okozott. Akkor sajnos nem volt lehetőségem személyesen is beszélgetni az együttes tagjaival, mivel rohannom kellett egy másik koncertre, de később e-mailen keresztül váltottam néhány szót Axelékkel. Most pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy az interneten keresztül 'hivatalosan' is meginterjúvoljam a német keresztény rock-zene eme üdvöskéjét, és feltegyek pár kérdést - nem kizárólag az új albummal kapcsolatosan.

vissza az oldal tetejére