Fókuszban: a Brain:FAQ
(csak itt, csak Nektek)

Nemrég jelent meg új lemezetek, a 'Nutze die Zeit'. Milyen visszajelzések érkeztek ezidáig?

Axel: Ó, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Legtöbben arról számolnak be, hogy eltart egy darabig, míg az ember megbarátkozik a lemezzel, de aztán egyre nagyobb és nagyobb élményt nyújt. Igazából ez is volt a célunk - valami olyat akartunk készíteni, ami elsőre nem túl könnyen átlátható. Többen hiányolják a 'slágereket' és az igazán fogós, fülbemászó nótákat. Ennek az is lehet az oka, hogy ezúttal kicsit jobban eltávolodtunk a ma divatos irányvonaltól, mint korábban. Mindenesetre általában egyetértenek abban, hogy súlyos és érzelmekkel teli a zenénk.


Röviden úgy jellemezném a zenei stílusotokat, hogy 'nu metal'. Egyetértetek ezzel, vagy hogyan írnátok le esetleg másképp a hangzásotokat valakinek, aki nem ismeri a Brain:FAQ zenéjét?

Axel: Mi is nu metalként szoktuk megnevezni a stílusunkat, de a meghatározás negatív csengése és vonzatai miatt (gondoljunk csak például a csinált Limp Bizkit klónokra, és így tovább) megváltozott a helyzet. Meg azért is, mert már nem igazán férünk be a nu metal világába (nem rapelünk, több klasszikus metal gitártémát és metalcore-os énekhangot használunk). Talán úgy írhatjuk le a stílusunkat, hogy 'groove metal core', ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy sokat riffelő gitárokat, magukkal sodró lendületű dobokat, és az extrém ordítástól a hagyományos éneklésig terjedő hangokat hallhattok. Ha mindenáron nu metalnak akarjuk nevezni, akkor már inkább 'metal', mint 'nu'. : )


Ellentétben az előző EP-vel, a 'Nutze die Zeit'-en az anyanyelveteken, németül énekeltek. Minek köszönhető a változás? Inkább a helyi közönségre koncentráltok?

Axel: Az első ok az, hogy otthonosabban érezzük magunkat az anyanyelvünket használva. Sokkal jobban tudjuk kifejezni magunkat, árnyaltabban és lényegre törőbben tudjuk leírni a dolgokat. Az angollal kapcsolatban folyton problémát jelentett a megfelelő szavak - főleg a szlengek - megtalálása, valamint a kiejtés. Bár ez utóbbi németül sem egyszerű kérdés a nyelvjárásunkat figyelembe véve. : )
A közönség is fontos szerepet játszott a döntésben. A németek nagy része csak kicsit ért angolul, a szavakat ugyan még csak-csak megérti, de a tartalmat már nem tudja összerakni belőlük. Szóval ilyen módon most sokkal jobban meg tudjuk érinteni a közönséget, és minthogy jelenleg még a német piacon sem vagyunk igazán jelen, egyelőre nem nagyon foglalkozunk más országokkal. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnénk, ha ott is megismernének minket, de pillanatnyilag a saját hazánk a fő célterület. Megjegyzem, úgy hallottam Nagy-Britanniából, hogy a Rammstein óta külföldön is szeretik, ha németül énekelnek (bár nem tudom).


Számíthatunk rá, hogy újra kiadjátok a lemezt angol szövegekkel a nemzetközi piac számára, amint azt például a Jerusalem is tette néhány albumával?

Axel: Nem. Nem érné meg. Még nem vagyunk olyan ismertek. Másfelől meglehetősen bonyolult is lenne átírni a szövegeket más nyelvre, hiszen ez hatással lenne a zenére is.


Hogy ment a turné a death metal banda Sacrificiummal? Mik voltak a legemlékezetesebb események?

Axel: Óriási élmény volt, rengeteg kedves embert ismertünk meg mindenfelé. Nehéz is kiragadni külön pillanatokat, de talán ilyen volt a csehországi fellépésünk és természetesen a lemez megjelenését megünneplő koncertünk otthon. Vagy mikor egy belga metal-klubban játszottunk 30 ember előtt; igazán nagyszerű este volt.
Ezenkívül jó volt látni a sacrificiumos kollégákat, ahogy estéről estére egyre bátrabbakká és felszabadultabbakká válnak a színpadon. Jó volt velük, és jó barátságba kerültünk egymással, ami véleményem szerint fontos dolog.


A közönség mindkét bandáért lelkesedett, vagy külön hallgatóságotok volt nektek és a Sacrificiumnak?

Axel: Azt mondanám, hogy nagyjából egyforma volt a két banda fogadtatása, jóllehet eléggé különböző zenét játszunk. Néha többen voltak a 'hosszú hajú bőrdzsekis' figurák, akik a Sacrificiumban jobban örömüket lelték, aztán máskor meg pont fordítva volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy bennünket nem szerettek a 'bőrdzsekisek'. : )


Nagyobbrészt keresztényekből, vagy világiakból állt a publikum?

Axel: Véleményem (és reményeim) szerint többen voltak a világiak, vagy mondjuk azt, hogy kb. fele-fele arányban oszlott meg a közönség. Pontosan nem tudom, de azt igen, hogy csupán egyetlen 'igazán keresztény' helyszín volt a turnén. Gondolom, sejted, mit értek ezen.


Ha lehetőségetek nyílna rá, elmennétek turnéra egy világi bandával?

Axel: Persze, hogy elmennénk - szerintem nagyszerű lenne.


Ha választhatnátok egy bandát, akivel turnéra mehetnétek, ki lenne az, és miért?

Silvi: A Rammstein, mivel még soha nem láttam őket élőben.
Axel: Igen, az jó móka lenne, és úgy gondolom, kedves emberek is. A Soulfly is jó választás lehetne, mivel tetszik a hozzáállásuk, meg a hasonló közönség miatt is. De még hosszan lehetne folytatni a sort - szinte hallom, amint páran a fiúk közül a Meshuggah nevét emlegetik.


Ha már itt tartunk: sok lehetőségetek van a turnézásra?

Axel: Igazi 'turnén' most októberben voltunk először, amikor egy hetet töltöttünk úton. Körülbelül 30 koncertünk van egy évben, ami egész jó, de persze mindig jó lenne többször fellépni. Különösen jó lenne jobban beásni magunkat a klubok világába.


Részesültetek komolyzenei képzésben? Hogy tanultatok meg a hangszereteken játszani?

Axel: Néhányunk tanult zongorázni, de ez minden. Magunkat tanítottuk, továbbá sokat tanultunk azáltal, hogy zenekarban játszottunk. A gitárosainkat leszámítva egyikünk sem játszik régebb óta a hangszerén (illetve a hangján) négy évnél.


Nagy hatást gyakorolt rám az énekesetek, mikor először láttalak benneteket. Nagyon jó volt (akárcsak az egész buli), és nagyon tapasztaltnak tűnt: olyan jól bánt a hangjával, mint némelyik nagy énekes, jóllehet nagyon fiatal volt (akárcsak az egész banda). Mióta énekel (úgy értem, komoly szinten)?

Axel: Kösz, majd egyszer (talán) átadom neki. : ) Körülbelül két és fél évvel ezelőtt kezdett ilyen szinten énekelni. Korábban egy évig már énekelt egy bandában, de az nem sokat koncertezett. Emellett van némi énekkari tapasztalata, ami valószínűleg szintén segít. De igazság szerint már nem vagyunk olyan nagyon fiatalok: 19 és 26 év között van a tagok kora - ki hitte volna?


Hogyan születnek a dalok? Közös csapatmunka eredményeként, van köztetek valami különös 'varázs', vagy van egy (vagy több) fő dalszerző, aki előjön az ötletekkel?

Axel: Rob, a gitárosunk szokott előjönni ötletekkel a gitárján, és azok köré építjük fel a dalokat, általában a megfelelő dobtéma megtalálásával kezdve. Ebben a folyamatban mindenki részt szokott venni. Szóval ha megvan a kezdő ötlet, akkor már sínen van a dolog.


Ki írja a szövegeket? Mi (vagy ki) a fő inspiráció a szöveg írásakor?

Axel: Andi, az énekes írja szinte az összes szöveget, amelyek személyes élményeket írnak le és kérdéseket fogalmaznak meg. Mindannyian keresztények vagyunk, így az ő élményei és a szövegeink nagyrészt Istenről szólnak. Jelenleg a középpontjukban annak megértése áll, hogy kicsoda és milyen is ez az Isten.


Fontos szerepe van számotokra a szövegeknek?

Axel: Igen, mivel el szeretnénk mondani az embereknek, mi történik az életünkben figyelembe véve, hogy keresztények vagyunk, mégpedig személyes szinten. (Soha nem fogsz olyasmit találni a szövegeinkben, hogy 'á igen, Isten nagyszerű, aztán ez minden'.)


A Brain:FAQ-et egy 'misszionárius' zenekarnak tartjátok, egyfajta szolgálatnak? Ha igen, mi a konkrét célotok a bandával? Milyen eredménnyel lennétek elégedettek?

Axel: Nem nevezném magunkat 'misszionáriusoknak', de a közönség egy koncertről sem mehet el úgy, hogy meg tudná kerülni a tényt, hogy keresztények vagyunk. Szeretünk erről beszélni. Emellett szeretjük a zenét, szeretünk jó zenét játszani és eközben jól érezni magunkat. Egyik célunk, hogy leromboljuk azokat az előítéleteket, amelyek szerint a keresztények unalmasak és begyöpösödöttek, és így tovább. Szeretnénk az embereket gondolkodásra késztetni a mondanivalónkkal kapcsolatban, hogy ne vegyenek be és egyenek meg simán mindent, amit hallanak. Gondolkodjanak el rajta, forgassák az agyukban és a szívükben, és nagyszerű, ha a végén megpróbálnak kapcsolatba kerülni Istennel úgy, ahogy azt mi is tesszük. Nem akarunk semmit ráerőltetni az emberekre.


A következő három kérdésem személyesen Silvihez szól. Milyen érzés egy olyan zenei stílust játszani, amelyik általában nem kimondottan a lányok kedvence?

Silvi: Hm, azt azért nem mondanám, hogy a lányok általában nem szeretik az ilyen zenét. Az viszont igaz, hogy csak kevés lány játszik metal-zenekarban. Pedig nagyon jó érzés, mivel többek között lehetőséget biztosít az embernek, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget és a frusztrációt.


Úgy érzed, a banda fiútagjai velük azonos rangú, 'egyenlő' tagként fogadnak el?

Silvi: Ó igen, mindenképpen! Már nagyon korán felismertük, hogy a banda minden tagja magával hozza a tehetségét és a személyiségét az együttesbe, és ez teszi lehetővé a csapatnak a 'túlélést'. Ez soha nem volt vitatéma.


Van hátránya annak, hogy az egyetlen lány vagy a csapatban?

Silvi: Nem, semmilyen hátránya nincs. Sőt, inkább azt mondanám, hogy előnyös. Például én vagyok az egyetlen, akinek nem kell azokat a nehéz dobozokat cipelnie. : ) Ráadásul a turné alatt nekem szinte minden alkalommal jutott egy ágy, miközben a többieknek a padlón kellett aludniuk.


Mivel foglalkoztok, amikor éppen nem a bandában játszotok (tanulás, munka, hobbik, ilyesmi)?

Axel: Mindannyian tanulunk, szerteágazó szakokon (angoltanári, sport, államigazgatás, építészet). Így nem sok időnk marad hobbikra a tanulás és a zenekar mellett, ami a legnagyszerűbb 'hobbi', amit el tudunk képzelni.


Szeretitek a focit? Mit a véleményetek a Bayernről? Én azt gondolom, hogy 'a kevélység a pusztulás előtt jár, és a gőgös szellem a bukás előtt', amint azt az Isten Igéje megállapítja. : )

Axel: Teljesen igazad van! A nemzeti liga egyre unalmasabb, és tudod, Németországban két dolgot lehet elmondani a Bayernnel kapcsolatban: az ember vagy rajong érte, vagy gyűlöli - azt hiszem, ez utóbbi valamivel népszerűbb álláspont. : ) Na jó, Michael Ballack is a városunkból, Chemnitzből származik, úgyhogy akkor legalább őt mégis szeretnünk kéne, azt hiszem.


Zárásként szeretnétek még mondani valamit?

Axel: Kösz az érdeklődést. Sok sikert a weboldallal kapcsolatos munkádhoz, csak így tovább. Reméljük, egyszer még Magyarországon is fogunk játszani! Isten áldjon.


Akkor hát köszönöm, fiúk (és az egy szem lánynak is, természetesen), Isten áldjon benneteket.

--kristóf--

Fotóalbum

Akcióban a banda


Andi, a levegő királya


A banda motorja: Axel


A multifunkciós Rob: zenét szerez, gitározik, és még énekel is


A csapat hölgytagja: Silvi


Rob: egyszer fent...


...és egyszer lent


Andi, a lírai


És Andi, a lompos loncsos bozontos


Axel, aki a banda szószólója is


Rob ismét


Sőt, még mindig (úgy tűnik, ő a legfotogénebb tag)