Fókuszban: Bryan Gray
(csak itt, csak Nektek)

Ez tehát azt jelenti, hogy a Blamed-korszaknak vége?

Bryan: Igen. Amit most láttatok, az már nem igazán a The Blamed volt; a The Blamed Is Dead egyébként csak ideiglenes név. A The Blamednek valójában már tavaly vége lett, amikor a Living Sacrifice-hoz csatlakoztam az utolsó koncertjein. Ez egy új banda, a dalokat a Living Sacrifice-os Lance-szel [a dobos Lance Garvinnal - a szerk.] közösen írtam. Lance nem játszhat a fellépéseinken, mivel jelenleg Ben Moodyval [ex-Evanescence - a szerk.] zenél együtt. Mikor a Cornerstone-on játszottunk, hogy élőben is kipróbáljuk a dalokat, gondolkodtam a néven; fölmerült még az is, hogy Bryan Gray Project legyen, de leszavaztak, és azt mondták, legyen inkább The Blamed Is Dead. Ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti, csak még sincs benne a nevem, ha-ha! Szóval így jött össze a név. Nem játszunk Blamed-dalokat, bár gondoltunk rá, hogy esetleg fogunk, de mivel a hangzásunk most jóval súlyosabb, nem lenne könnyű azokat a nótákat megfelelően beilleszteni. Egyébként tegnap játszottunk három új nótát is, amiket korábban még soha.


Ebbe az irányba fogtok haladni a jövőben is zeneileg?

Bryan: Igen; ez most az új zenekarom, egy valódi zenekar.


Tehát csak a nevetek ideiglenes.

Bryan: Így van. Az énekesünk mondjuk most hagyott ott bennünket, pont mielőtt Európába jöttünk volna. Sok vokális rész van a zenénkben, úgyhogy egy kicsit át kellett variálnunk a dolgokat; annyira nagyon azért mégsem, mivel a többiek is viszonylag sokat énekelnek. Eredetileg úgy volt, hogy végig énekelni fogok a koncert során, de nem igazán szeretek énekelni, úgyhogy inkább doboltam. Bár ami azt illeti, igazából dobolni se szeretek...


Mondanál valamit a többiekről is, akiket tegnap este láthattunk a bandában?

Bryan: A basszusgitáros neve Jason, őt egy koncerten ismertem meg, ahol felajánlotta, hogy szívesen segít, ha szükségünk van rá. Örülök neki, mert megbízható srác. A gitárosunk Jasonnel együtt járt iskolába, úgyhogy ők ketten közeli barátok, de igazából már mindannyian azok vagyunk. A billentyűsünk szintén ott él, ahol én, a chicagói Jesus People USA-ben. Remek zenész, szeretem, ahogy játszik, ő szereti, ahogy én játszom, szóval jól együtt tudunk dolgozni. Luke, a másik gitárosunk új a bandában, ez volt az első koncertje velünk.


Jól tévedek, hogy a Benea Reach-es Marco ült a dobok mögött?

Bryan: Igen, mi ketten doboltunk. Amolyan második dobosként kisegítettem, mivel nem ismerte annyira a dalokat, és így tudott követni.


Gyakoroltatok együtt a fellépés előtt?

Bryan: Igen, közvetlenül előtte, ha-ha! Korábban e-mailben elküldtük neki a nótákat, hogy meg tudja tanulni őket. Nagy postafiókja van, úgyhogy mp3-ba tömörítve jól elfértek benne a számok.


Szereted egyébként általában a billentyűket a zenében? Sokan összeegyeztethetetlennek tartják a punk rockkal.

Bryan: Ha jól csinálják, szeretem. A zenénk egyébként sem punk rock, jóval súlyosabb annál.


Mikor várhatjuk az első lemezt?

Bryan: Gőzöm nincs. Mindenesetre nem kapkodok. Meg akarom találni a megfelelő embereket, akikkel közös nevezőn vagyunk a kereszténységet illetően és zeneileg egyaránt. Ha kapkod az ember, akkor ez nem biztos, hogy összejön, és akkor félremehet az egész.


És melyik kiadó fogja megjelentetni vajon a korongot? Esetleg a Grrr Records?

Bryan: Nem tudom. Lehetséges, hogy a Grrr, hiszen a gyülim kiadója, de nem tudom még. Valójában még a Tooth & Naillel is szerződésben állok, szóval lehet, hogy ők is be fognak jelentkezni. Nem tudom, de annyira nem is izgat pillanatnyilag. Egyelőre koncertezünk, addig is a dalok, az ötletek csiszolódnak, kristályosodnak.


Hány fellépésen vagy túl az új bandával?

Bryan: Úgy tíz körül.


Elegendő lehetőségetek van fellépni, netán túl sok is, vagy mégis inkább túl kevés?

Bryan: Egy csomó koncertlehetőséget lemondtam. Csak akkor játszunk, ha játszani akarunk. Már csak a felállással kapcsolatos kavarodások miatt is. A legtöbb koncertünkön dobolni szoktam, de pl. a Cornerstone-on Jim Chaffin [ex-The Crucified, ex-The Blamed, Beauty Lies Bleeding (ex-Fasedown) - a szerk.] dobolt. Ide is kapott meghívást, de nem akart jönni. Valójában még soha nem hagyta el Amerikát.


Hú, pedig mekkora lett volna, ha eljön!

Bryan: Hát igen, szuper koncert lett volna vele, remek munkát szokott végezni. De azért valahol meg is értem, úgyhogy mikor felhívott, mondtam is neki, hogy a németek nagyon szeretnék látni, de ha nincs benne békessége, akkor maradjon.


És amúgy milyen érzés itt lenni Németországban, a Freakstockon?

Bryan: Szeretek itt lenni, emberekkel találkozni, beszélgetni, közösségben lenni egymással. Jézus azt akarja, hogy a testének a tagjai legyünk, és azt gondolom, a Jesus Freaks közösség [a fesztivál szervezői - a szerk.] is része Krisztus testének. Ugyan nem az én gyülekezetem, de mégis Krisztus népéhez tartoznak ők is. Jól érzem itt magam. Szóval nem a pénzért jövök, még mielőtt valaki megkérdezné, ha-ha!


A 'Give Us Barabbas' című albumotokon hallható egy dal 'In Szentendre' címmel. Szentendre volt az a hely, ahol a The Blamed először játszott Magyarországon. Annyira különleges volt a számotokra az a koncert, hogy rögtön dalt is írtatok róla?

Bryan: Ami azt illeti, azt a nótát Matt írta, nem én. Valaki szóba hozta a feleségét, és a dal arról szól, hogy mennyire hiányzott ott neki.


És amúgy emlékszel arra a fellépésre?

Bryan: Igen! Őrült egy koncert volt. Volt bunyó is.


Igen, én is ott voltam, de én nem vettem benne részt...

Bryan: Emlékszem, többen jöttetek együtt. Jó kis buli volt. Arra is emlékszem, hogy Zoli [Jakab Zoli, AntiTouristGuide Booking - a szerk.], a szervező kicsit megijedt, mikor kiderült, hogy keresztények vagyunk. Nem mintha titkoltuk volna, de valahogy először nem volt tudatában. Aztán végül a koncert utánra megváltozott a véleménye, és megkedvelt minket.


Olyannyira, hogy másfél évvel később ismét Magyarországon játszottatok az ő szervezésében. Sajnos akkor sok minden nem úgy jött össze az este folyamán, ahogy kellett volna.

Bryan: Ettől függetlenül én jól éreztem magam, ha-ha! Zoli különben igazán jó gyerek.


És a többi volt Blamed-tag most zenél valahol?

Bryan: Christopher és Trevor manapság The Wiitala Brothers néven muzsikál együtt, Matt pedig a The Murderin' Cannons nevű folk-bandában hallható, amit a The Remnants (Grrr Records), egy punk-zenekar tagjai alapítottak.


Láttad tegnap Glenn Kaiseréket?

Bryan: A végét igen. Valójában Glenn a pásztorom, a dobos Ed Bialach pedig hangmérnökként közreműködött több albumunk készítésében is. Mindketten nagyon kedves emberek; mint mondtam, Glenn a pásztorom, néha meglátogat minket, elbeszélget velem és a feleségemmel...


Nagyon erőteljesen prédikált tegnap, igen tetszett. Egyébként a zenéteket, a zenekart afféle szolgálatnak tartod?

Bryan: Úgy gondolom, az ember egész élete egyfajta szolgálat. Az ember jár-kel, él, beszél az emberekkel, és szolgál feléjük. A saját életemet szolgálatnak tekintem, de a zenekart... Nem is tudom. A dalaink nem állandóan Jézusról szólnak, sokkal inkább arról, milyen az életünk nekünk, keresztényeknek. Szóval igen is, meg nem is, ha úgy vesszük.


Azt hiszem, értem. Igazából ezt sokszor meg szoktam kérdezni, mert kíváncsi vagyok, ki hogy látja a kérdést. Más: láttad tegnap Marco-ék fellépését is?

Bryan: Ó igen. Az volt a legjobb koncert aznap. Még régről ismerem őket különben, amikor a Blamed és a Selfmindead együtt turnézott Amerikában.


Nos, így hirtelen kábé ennyi kérdésem volt. Van még valami, amit megosztanál velünk?

Bryan: Visszatérve arra, amit korábban kérdeztél: szeretjük Jézust, és szeretünk az emberekkel beszélgetni. Ő is beszélgetett az emberekkel, és mikor beszélt velük, megkérdezte, mire van szükségük, és nekünk is ezt kell csinálnunk. A Biblia azt tanítja, hogy ebben a világban élünk, de nem ebből a világból valók vagyunk. Ez néha nem egyszerű, de amikor abban a zenei közegben, amelyikben mozgunk, az emberek látják, kik vagyunk, az hat rájuk.


Ok, kösz az időt és türelmet, amit ránk fordítottál!

--kristóf--

Fotóalbum

Bryan Gray


Bryan új bandája, a The Blamed Is Dead a színpadon


A The Blamed Is Dead még egyszer


A The Blamed Is Dead utoljára


The Blamed: Bryan Gray, Matt Switaj, Trevor Wiitala, Christopher Wiitala