Fókuszban: a Demise Of Eros
(csak itt, csak Nektek)

Kezdésnek mondanál egy mondatot a bandáról?

Darren: Itt a Demise Of Eros a Pennsylvania állambeli Pittsburghből, az USA-ból; két éve indult, 2005 vége felé szerződött a Strike First Records kiadóhoz.


Első nagylemezetek augusztus 22-én jelent meg. Mi az, amire a leginkább büszkék vagytok az albummal kapcsolatban?

Darren: Azt mondanám, a dalszerzési folyamatra, amin átmentünk. 2005 novemberében igazoltunk a Strike Firsthöz, utána decembertől márciusig írogattuk a lemez anyagát, áprilisban pedig a nóták összegyakorlására helyeztük a hangsúlyt, meg párszor koncerteztünk. Örülök, hogy nem folynak össze a számok, szinte mindegyikben találni valami olyat, ami kiemeli az adott dalt a többi közül. Végül pedig tetszik, hogy tetszik a lemezünk, szívesen hallgatom. Túl sok az olyan zenekar, akik nem bírják a saját zenéjüket hallgatni, véleményem szerint ez nevetséges. Ha az ember nem szereti a zenéjét, miért kéne bárki másnak szeretnie?


Van valami, amit másképp csinálnátok, ha most mennétek stúdiózni?

Darren: Mindig vannak dolgok, ha lemezt csinál az ember, amik megütik a fülét, még ha esetleg senki másnak nem is tűnnek fel. Mikor hallgatom az albumunkat, olyan minimális dolgokat veszek észre, hogy igazából azt mondanám, semmin nem változtatnék. Talán beszúrnék még egy kis disznóvisítást a móka kedvéért.


Hogy kerültetek a Strike Firsthöz?

Darren: 2004-ben küldtünk nekik egy háromszámos demót, ami tulajdonképpen tetszett nekik, de úgy látták, még fejlődnünk, érnünk kell. Azt kérték, később még küldjünk újabb felvételeket. Úgyhogy 2005-ben fölvettünk egy ötszámos EP-t, amit el akartunk küldeni nekik, de még mielőtt erre sor került volna, Jason a Facedowntól meghallgatott pár új nótát a purevolume-os profilunkon, és tetszettek neki. Másnap írt egy emailt, amiben kérte, hogy küldjünk neki egy promócsomagot, innentől már csak arról kellett beszélgetnünk, hogy hogyan is nézne ki konkrétan a munkakapcsolat közöttünk.


A zenekar 2003-ban alakult; a felállásotok változott az azóta eltelt idő során?

Darren: Igen, voltak változások. Noha némelyik tag kiválása érzékenyen érintett bennünket, mindenkivel harag nélkül váltunk el egymástól. Voltak, akiket mi tanácsoltunk el, voltak, akiknek közbejöttek más dolgok, de szerencsére mindegyikük továbbra is a barátunk.


A nevetek nem annyira tűnik sablonosnak a színtéren; mi van a hátterében?

Darren: C.S. Lewis írt egy könyvet 'The Four Loves' címmel [magyarul mint 'A szeretet négy arca' jelent meg]. A négyféle szeretet közül, amit fejteget, az egyik az 'Eros', ami a görögök szerelemistenének nevéből eredeztethető. Lewis azt mutatja meg, hogy ennek a fajta szeretetnek, akárcsak a szeretet többi halandó, múlandó fajtájának meg kell őriznie a többihez viszonyított arányát. Ha engedjük úgy láttatni magát, mint az emberi létezés végső célját, értelmét, akkor átveheti magának a Szeretetnek a helyét, ami által óhatatlanul egyfajta bálvánnyá válik az ember életében. Így pedig lealacsonyít bennünket, még akkor is, ha beteljesedéssel kecsegtet. Vagyis a nevünk egyáltalán nem a romantikus szeretet, szerelem teljes tagadásáról, elutasításáról szól, hanem csak arról, hogy ne engedjük, hogy ez a fajta szeretet visszatartson bennünket attól a Szeretettől, ami által olyan emberekké lehetünk, amilyenné lehetnénk, amilyenné lennünk kell, amilyen emberekre szüksége van a világnak.


Fontosnak tartjátok az úgymond 'prédikálást' a koncerteken, úgy értem, hogy számok között beszéljetek egy adott témáról, vagy inkább csak játszotok, hogy a koncert a zenéről szóljon, és utána beszéltek azokkal, akik kíváncsiak valamire?

Darren: Inkább a személyes kommunikáció hívei vagyunk, sokkal több értelme van személyesen beszélgetni a srácokkal mondjuk koncert után. Bármi is az ember üzenete, ki kell érdemelnie, hogy odafigyeljenek rá.


A szigorú metal-zenén kívül a 'Neither Storm Nor Quake Nor Fire'-ön szép, csendesebb részek is találhatók. Van ezek hátterében valami különös, ami inspirálta őket, vagy csak ezzel is igyekeztek dinamikusabbá, mozgalmasabbá tenni a zenét?

Darren: Valószínűleg inkább az utóbbi, ugyanakkor arra is jó példák, hogy olyan zenét írunk, amilyet hallani szeretnénk. Nem mindannyian vagyunk metalosok, változatos a zenei ízlésünk.


A bandán kívül mivel töltitek az időtöket?

Darren: Momentán nem sok mindennel, hiszen épp arra készülődünk, hogy teljes időben turnézni kezdjünk, ami legtöbbünk számára újdonság lesz.


Több kérdésem nincs is, zárásként mondanál még valamit?

Darren: Hajrá Steelers!!! [A Pittsburgh Steelers a banda otthonának amerikaifoci-csapata.]

--kristóf--

Fotóalbum

Demise Of Eros