Fókuszban: az East West
(csak itt, csak Nektek)

Bemutatnád röviden a zenekart az Olvasóknak?

Mike: Mike - ének és gitár; Bobby - dob; JJ - basszusgitár; Jon - gitár és vokál.


Júniusban jelent meg a második Floodgate Records-os nagylemezetek 'Hope In Anguish' címmel. Mondanál néhány szót az albumról? Szerinted mi a legfontosabb különbség az előző korongotok, a 'The Light In Guinevere's Garden', és az új között?

Mike: Azt hiszem, a legnagyobb különbség az, hogy ezúttal igazi csapatként tudtuk megírni a nótákat. Mindannyian tettünk le ötleteket az asztalra, aztán hagytuk, hogy a dalok összeálljanak. Másrészt az anyag rögzítését is máshogyan közelítettük meg. Ahelyett, hogy mindent közvetlenül digitálisan rögzítettünk volna, rengeteg analóg eszközzel dolgoztunk, a rögzítéshez kétcollos szalagot használva. Mindemellett lehetőségünk volt arra is, hogy más producerrel dolgozzunk. Dennis McKay hívott bennünket, és szeretett volna részt venni a munkálatokban egészen a kezdetektől. Magával hozta sokéves stúdiós tapasztalatát, és fantasztikus volt vele dolgozni. Véleményem szerint a végeredmény egy nagyon meleg, mégis kényelmetlenül tiszta hangzású lemez lett.


Eddig milyen visszajelzések érkeztek hozzátok az új albummal kapcsolatban?

Mike: Jó előre tisztában voltunk vele, hogy az érzések és a vélemények megoszlanak majd, de ezt a lemezt magunknak készítettük, nem másoknak. Azt gondolom, ez tipikusan egy olyan album, amit valaki vagy szeretni fog, vagy el fog kerülni. Mindenesetre sokan arról számoltak be, hogy jobban tetszik nekik a 'Hope In Anguish', mint a 'The Light'.


A legfrissebb tag a bandában a gitáros Jon. Hogy bukkantatok rá?

Mike: Nos, szerveztünk néhány meghallgatást, és gyakorlatilag ő volt az egyetlen, aki tényleg el is jött. Valójában azonban már pár évvel korábban megismerkedtünk vele. Mikor gitárost kerestünk, felhívtuk az akkori producerünket, Bob Burch-öt, és megkérdeztük, tud-e ajánlani valakit. Ő akkoriban épp Jon bandájával volt a stúdióban, és továbbadta neki az információt. A legközelebbi dolog, amire emlékszem, az, hogy már Jonnal beszélek telefonon, és időpontot egyeztetünk, hogy muzsikáljunk egyet közösen.


Nehéz volt beilleszkednie a csapatba, vagy minden simán ment, amikor csatlakozott hozzátok?

Mike: Jonnal nagyon könnyű kijönni. Nem egy akarnok típus. Elmondja, ha valamivel vagy valakivel nem ért egyet, de könnyen ki lehet jönni vele. Amikor a meghallgatás estéjén bejött az ajtón, a feleségem is épp ott volt velem. Odafordult hozzám, és csak annyit mondott: 'Ő lesz az új gitárosotok.' Erre én: 'Ó igazán?' : ) Hát igen. A feleségem jó emberismerő, és tudod, igaza is lett.


A stúdióban az a Dennis MacKay segített nektek, aki korábban olyan előadókkal is dolgozott, mint például David Bowie vagy a Judas Priest. Milyen volt egy ilyen tapasztalt ember 'keze alatt' dolgozni?

Mike: Dennis McKay. Mit is mondhatnék. Óriási! Ott volt, amikor születtek a dalok. Jelen volt az egész folyamat során, úgyhogy tisztában volt vele, mit is szeretnénk megvalósítani a stúdióban. Már vagy 30 éve dolgozik hangmérnökként és producerként. Volt olyan a stúdióban, hogy éppen a gitárok felvételére készültünk, és Jon meg én kíváncsian vártuk, vajon mennyi ideig fog tartani, hogy megtaláljuk a megfelelő hangzást. Dennis felállítatta a segédjével a hangládákat és a mikrofonokat, és nem viccelek, negyedórán belül már el is kezdhettünk játszani. Dennis-nek olyan rálátása van a hangzásra és a hangrögzítésre, hogy minden nagyon gyorsan, olajozottan ment.


Nem volt túl 'erőszakos'? Úgy értem, volt elég szabadságotok, hogy azt fejezzétek ki, amit ti akartok?

Mike: (Nevetés.) Nem hiszem, hogy Dennis képes lenne rá, hogy 'erőszakos' legyen. Dennis egy nagyon, nagyon kedves személyiség. Megvolt a szabadságunk, hogy azt tegyük, amit akarunk. Ezzel együtt természetesen nyitottak maradtunk a tanácsaira, hiszen nagyszerű ötletekkel állt elő.


Nemrégiben Európában is adtatok néhány koncertet. Jól éreztétek magatokat errefelé? Miket tartasz a legemlékezetesebb európai élményeidnek, benyomásaidnak?

Mike: Remekül éreztük magunkat! Európa csodálatos. Az emberek igazán barátságosak, és nagyon segítőkészek. A legemlékezetesebb számomra talán az volt, amikor láttam, mennyire beindulnak az emberek a koncerteken. Emlékszem, fellépek a színpadra, és másodperceken belül azután, hogy megpengettem az első hangokat, máris csak úgy röpködnek az emberek mindenfelé. Fantasztikus volt.


Jelenleg az USA-ban turnéztok a Justifide és a Lucerin Blue társaságában. Hogy megy a turné?

Mike: Nagyszerűen! Végre kezdjük meglátni a turnézás gyümölcseit, azt hiszem. Többen eljönnek a koncertjeinkre, és úgy általában terjed a hírünk.


Mennyire játszik fontos szerepet a zenétekben a hit? Mit gondolsz, az East West egyfajta szolgálatnak tekinthető?

Mike: Bizonyos szempontból igen, szolgálók vagyunk. Nem arról van szó, hogy mikor leülünk zenét írni, akkor azt mondjuk: 'Na, akkor most írjunk egy dalt Jézusról!'... Jópár ilyen zenekar is van, és ez remek. Mi az életről írunk. Mindarról, amin keresztülmegyünk. Ami a szolgálatot illeti, nem hiszem, hogy az East West a szolgálat. Hiszem, hogy egy kereszténynek az élete maga a szolgálat. Minden, amit tesz; attól kezdve, hogy reggel felébred, egészen addig, hogy elmegy aludni. Az, hogy hogyan viszonyul másokhoz. Azt gondolom, az East West egyfajta megjelenési forma a számunkra. Egy eszköz, amit használhatunk arra, hogy megosszuk a világnézetünket másokkal.


Mivel foglalkoztok az East Westen kívül?

Mike: Mindannyiunknak vannak különféle hobbijai, úgymint olvasás, számítógép, sport, stb. Nagyon szeretjük a családunk társaságában tölteni az időnket. Bobby-nak három gyereke van, JJ-nek egy kislánya, és már nekem is érkezőben van egy. Szeretünk turnézni is, megismerni embereket, zenélni, de nagyon élvezzük, mikor otthon lehetünk.


Nos, úgy tűnik, a kérdéseim végére értem. Elköszönésként szeretnél még valamit hozzátenni az eddigiekhez?

Mike: Legyetek bátrak, és próbáljatok előre tekinteni. Nézegessétek a honlapunkat, ki tudja, lehet, hogy hamarosan felétek játszunk. Béke veletek!


Nagyon szépen köszönjük! Isten áldjon benneteket!

--kristóf--

Fotóalbum

A banda


A frontember Mike élőben


Az East West akció közben