Fókuszban: a Fire Fly
(csak itt, csak Nektek)

Talán kezdjük a legelején: mikor és hogy jött létre a zenekar?

Simon: Markkal évek óta ismertük egymást, még abból az időből, amikor különböző thrash-zenekarokban játszottunk; Mark a Detritust erősítette, magam pedig a Seventh Angel tagja voltam. Aztán Mark a húgomat vette el, úgyhogy ma a sógorom. Mindig is zenéltünk, és a Fire Fly története már nagyon régen elkezdődött, miután a Detritus és a Seventh Angel feloszlott. Akkor gyakorlatilag újra neki kellett állnunk zenét tanulni annak érdekében, hogy dallamosabb, kevésbé csapkodós muzsikát játsszunk. Később megismertük Scottot; mindketten, Mark is és én is arrafelé költöztünk, ahol Scott élt. Scott-tal azonos gyülekezetbe is járunk egyébként. Az évek során több dobos is megfordult nálunk, Ben mintegy három éve van velünk.


Mennyire volt fura a számotokra, hogy miután felhagytatok a thrash-metallal, teljesen más zenei irányba haladjatok tovább?

Simon: Nagyon furcsa volt. Mindenképpen dallamosabb, atmoszférikusabb zenét akartunk játszani, ezért kezdtünk újra zenét tanulni. Ugyanakkor a dalok felépítésében a thrash-metalos múlt továbbra is hat ránk, hiszen továbbra is szeretjük a váltásokat a zenében. Kezdetben a Fire Fly még annyira sem volt kemény, mint ma, de fokozatosan súlyosabbá vált a zenénk, megőrizve a dallamosságot; erőteljesebb lett, de közben a billentyűkkel megvan az atmoszférája is. Szóval gyakorlatilag a két oldal előnyeit igyekszünk egyesíteni. A 'Swings And Roundabouts' című EP-nk abból az időből származik, amikor még csak próbálgattuk magunkat, és nem igazán kemény; utána jött egy album 'Beauty For Ashes' címmel, aztán egy single, a 'Blue Eyed Boy'; most pedig új albumon dolgozunk, ami már viszonylag súlyos lesz, de továbbra is sok dallammal és atmoszférával. Nagy szerep jut rajta billentyűknek, és sok samplert is használunk. Folyamatosan haladunk, hogy megtaláljuk a saját, egyéni hangunkat.


Mikorra várhatjuk az album megjelenését?

Simon: Hmmm...
Scott: Remélhetőleg még az idén megjelenik.
Simon: Igen, reméljük. Lassan haladunk, mivel közben rendes állásunk is van, aztán ott a család, meg egyéb elfoglaltságok is. Amúgy a felvételeket a házamban lévő, saját kis stúdiónkban készítjük. Igyekszünk úgy szervezni a dolgainkat, hogy jusson időnk a lemezkészítésre - vagy idén év végén, vagy valamikor jövő év elején megjelenhet a korong.


És ki fogja megjelentetni a lemezt? Van mögöttetek valamilyen kiadó?

Simon: Hacsak nem jön valaki azzal, hogy 'Srácok, fantasztikusak vagytok, szeretnénk szerződtetni benneteket!', vagy legalább azzal, hogy terjeszteni szeretné, akkor magunk fogjuk kiadni és terjeszteni. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk lemezszerződés után rohangálni. Csináljuk a dolgunkat, amit élvezünk is, aztán ha esetleg valakinek annyira tetszik, hogy szerződést ajánl, akkor majd elgondolkozunk a dolgon. De nem görcsölünk rajta - különben sincs rá időnk.


A jövő tervei után egy kicsit kanyarodjunk újra vissza a múltba: honnan jött a banda nevének ötlete?

Simon: A szótárból!


Bír valami speciális jelentéssel a számotokra a 'Fire Fly' név?

Simon: Eredetileg nem jelentett semmit, csak egy név volt. De a tüzet összefüggésbe hozhatjuk a Szent Szellemmel, az Isten tüzével. Egyfajta szenvedély ég bennünk azzal kapcsolatban, amiben hiszünk; amit csinálunk, több mint zene. Ha csak puszta szórakoztatás lenne, akkor üresnek, értelmetlennek tartanánk.


Amennyire én tudom, nem ez az első alkalom, hogy külföldön koncerteztek. Milyen országokban léptetek fel korábban a hazátokon kívül?

Scott: Hollandia, Észak-Írország, Lengyelország - ott négyszer is játszottunk -, tavaly pedig ott voltunk a chicagói Cornerstone fesztiválon is. Ez az első alkalom, hogy Németországban is felléptünk.


És hogy látjátok, hasonló a zenétek fogadtatása, vagy vannak eltérések a különböző országokban?

Simon: Bizonyos fokig különböző. Eddigi tapasztalataink szerint számunkra Európa, maga a kontinens volt az ideális helyszín, pl. Hollandia fantasztikus volt. Úgy érzem, a zenénk jól passzol olyan helyekhez, mint Németország, Lengyelország, vagy más kelet-európai országok. Ha lenne hol játszanunk, rengeteg időt töltenénk Kelet-Európában. Úgy érzem, ott igazán hasznosan tudnánk tevékenykedni - akár Magyarországon is.


És ilyenkor nem kellemetlen elválni a családtól? Vagy ők is ott vannak veletek?

Simon: Igen, velünk vannak, ha csak tehetjük. Ők legalább annyira részesei annak, amit csinálunk, mint mi magunk, hiszen ők is sok áldozatot kell, hogy hozzanak. Négyünk közül hárman vagyunk házasok két-két gyerekkel, úgyhogy néha azért nehéz. Az ember felelőssége ilyenkor megoszlik a család, a munka, és a zenekar között.
Scott: Bonyolultabbá teszi a helyzetet. De fontos nekünk, hogy ők is itt vannak.
Simon: Úgy van, fontos, hogy itt vannak, és részesei ennek az egésznek. Ha csak tehetjük, hozzuk őket is. A gyerekeknek különösen nagy élmény, ráadásul különböző kultúrákat is megismerhetnek a különböző országokban.
Scott: Két hónapja csak a zenekarral voltunk Lengyelországban, de most olyan húszan jöttünk el ide; néhány barátunk is csatlakozott hozzánk a családon kívül.


Picit visszatérnék arra, amit Simon az elején mondott, nevezetesen, hogy ketten thrash-bandákban játszottak. Hogy látod, az emberek eleinte hasonló zenét vártak a Fire Fly-tól is és meglepődtek, vagy nem is tudtak a múltatokról?

Simon: A legtöbb ember semmit nem tud a múltunkról. Angliában, ahonnan származunk, szinte senki nem tudott rólunk; akkoriban a lemezeink elsősorban Németországban és az USA-ban fogytak. A keresztény zenei színtér akkortájt erősödött meg az USA-ban, és egy csomó lemezt eladtunk ott, úgyhogy amikor tavaly mentünk a Cornerstone-ra, sokan ismerték a Detritust és a Seventh Angelt, és tudták, kik vagyunk. De Angliában nem nagyon tudnak erről, ami igazából jó is, így ugyanis nem kell megfelelnünk valamiféle elvárásnak. A saját hangzásvilágunkat akartuk megteremteni, ami többé-kevésbé sikerült is.


A Fire Fly-t egyfajta szolgálatnak tekintitek?

Simon: Igen, úgy van. Szeretnénk, hogy a zenénk ne csak a fejükben, hanem a szívükben is megérintse a hallgatóinkat. Igyekszünk minden lehetőségből a legtöbbet kihozni. Ezt az egészet úgy fogjuk fel, mint egy ajándékot Istentől; óriási dolog például, ahogy itt állok veled beszélgetve, hiszen mi is olyan emberek vagyunk, mint bárki más. Áldás a számunkra, hogy olyasvalamit csinálhatunk, ami túlmutat rajtunk, a képességeinken; éppen ezért igyekszünk Istent annyira belevonni a dologba, amennyire csak tudjuk. Azt hiszem, ez hatással van a hallgatóinkra is; ez több mint zene. Eredetileg nem így indult a banda, de most már több teret akarunk biztosítani Istennek, mint valaha, hogy mi kisebbek, Ő pedig egyre nagyobb legyen közöttünk.


Nos, eddig tartottak a kérdéseim, de ez nem azt jelenti, hogy nem mondhatjátok el, amit esetleg még szeretnétek...

Simon: Ha úgy adódik, hogy Magyarországon játszhatunk, a legnagyobb örömmel megyünk! Átutazóban már jártunk ott Romániába menet, éjszaka meg is álltunk enni egy Tatabánya nevű helyen. Közép-Európa megkülönböztetett helyet foglal el a szívünkben.


Kösz az interjút, és akkor talán egyszer Magyarországon is összefutunk! Addig is a legjobbakat!

--kristóf--

Fotóalbum

A Fire Fly