Fókuszban: a The Redemption Song
(csak itt, csak Nektek)

Kérlek, röviden mutasd be a bandát...

Jeremiah: A The Redemption Song egy evansville-i (Indiana állam, USA) hardcore/punk zenekar, ami körülbelül hat éve van együtt.


Nemrég jelent meg új albumotok, a 'Confession' a Strike First Records kiadónál. Ez az első nagylemezetek?

Jeremiah: Összesen a harmadik CD-nk lesz ez, az első nagylemezünk címe 'Plays Dead In Stereo' volt, két éve pedig kiadtunk egy EP-t, a 'Victims'-t. Mindkét CD a Future Destination Records-nál jött ki.


A 'Confession' cím azt sugallja, hogy valamit le akartatok szögezni ezzel az albummal. Valóban így van, és ha igen, mi lenne az a valami zeneileg és szövegileg?

Jeremiah: Igazából csak arra törekedtünk, hogy jól érezzük magunkat a zenénk közben, és igazi pörgős, energikus dalokat játsszunk. Tudjunk, hogy semmi korszakalkotó nincs bennünk, de igyekszünk a legjobbat nyújtani, amit csak a modern hardcore nyújthat. A szövegeket illetően az album nagyon pozitív. Szeretnénk, ha az emberek tudnák, hogy történjék bármi az életükben, mindig van egy Isten, aki ott van, és mögénk áll.


Úgy tudom, az eredeti tervek szerint még 2005-ben kellett volna, hogy megjelenjen az album; mi okozta a csúszást?

Jeremiah: Még meg kellett írnunk pár dalt. A szerződésünk legalább harminc percnyi zenét ír elő, és pörgős, gyors hardcore nótákból ez sokat jelent!


Nagyon energikus és érzelmekkel teli a zenétek, ugyanakkor mégis olyan távol van a mai emo-core hullámtól, amennyire csak lehetséges. Mi a zenétek alapja, háttere, kik a fő hatásaitok?

Jeremiah: Azt mondanám, mindenféle olyasmi hat ránk, mint az American Nightmare, a Give Up The Ghost, a Minor Threat, a Modern Life Is War, a Comeback Kid, a Refused, meg még sok minden más.


Mi a véleményed a mai hardcore színtérről? Mi az, ami a legjobb benne, és mi az, ami jobb is lehetne szerinted?

Jeremiah: Úgy vélem, a színtér mindenképpen növekszik. Sok-sok igazán jó banda végre megkapja azt az odafigyelést, amit megérdemel. Amit igazán szeretek a hardcore-ban, az az, ahogy egy koncerten mindenki úgy érzi, mintha a többiekkel egy család tagja lenne. Új embereket ismerünk meg, és rögtön megvan ez a fajta kötelék közöttünk. Azt viszont utálom, mennyire szűklátókörűekké váltak némelyek. A hardcore régen arról szólt, hogy az ember elmondja, amiben hisz, és közben odafigyel mások véleményére is.


A tavaly megjelent albumok közült melyik volt az, ami igazán izgalomban tartott?

Jeremiah: Mostanában nemigen jelent meg olyan lemez, amitől eldobtam volna az agyamat. Az új Loved Ones-t viszont nagyon vártam.


A zenekaron kívül mivel töltitek az időt?

Jeremiah: Hármunk házas, ami nyilvánvalóan sok időt lefoglal. A nejem pillanatnyilag várandós, a szülést májusra várjuk, úgyhogy akkor aztán teljesen el leszek foglalva. Mindannyian vagy teljes állásban dolgozunk, vagy nappali tagozaton tanulunk. Mondanom sem kell, számunkra áldozathozatallal jár, hogy játszhassuk azt a zenét, amit szeretünk, azoknak, akiket szeretünk.


Nos, több kérdésem nem maradt. Zárásként mondanál még valamit?

Jeremiah: Kukkantsatok rá a honlapunkra, és aki teheti, jöjjön el egy koncertünkre. Meghallgathattok minket a purevolume-on is.


Köszönöm az interjút!

--kristóf--

Fotóalbum

The Redemption Song