Fókuszban: a Saphena
(csak itt, csak Nektek)

Mondanál pár mondatot a zenekarról, a zenétekről?

Axel: 'Metalcore'-ként szoktuk meghatározni a zenénket, de az ilyen címkézés soha nem olyan egyszerű dolog; a metal hatásait ötvözzük groove-os alapokkal. A német nyelvű szövegek segítenek, hogy az emberek felkapják ránk a fejüket - még ha nem is mi vagyunk a Rammstein -; nem nagyon találunk olyan bandát, amihez igazán hasonlítanánk. Szeretjük a páratlan ritmusokat, a szokatlan szerkezeteket, amik kontrasztot képeznek a fogós dallamokkal. Olyan zenét akarunk játszani, ami a szívünkből jön, és szeretjük mozgásba hozni az embereket, meg érzéseket és gondolatokat ébreszteni bennük. 2000 óta több mint száz koncertet adtunk Németországban és Európában, az új lemezünk pedig már a harmadik.


Nemrég változtattátok meg a zenekar nevét 'Brain[FAQ]-ről' 'Saphena'-ra. Miért döntöttetek a változtatás mellett?

Axel: A régi név egyre inkább az idegeinkre ment: nehéz kiejteni, ha valaki olvassa valahol, és fordítva, sokféle módon lehet betűzni. Emellett amúgy is úgy éreztük, ideje váltani. Három év után mintegy újrakezdjük az új lemezzel, ez idő alatt sok változáson és fejlődésen ment keresztül az együttes. Az új név ráadásul nem is angol, ami direkt jó, hiszen a szövegeink németül vannak.


Mit jelent az új név?

Axel: Azt jelenti, 'rejtett' vagy 'titkos', és gyógyászati szövegösszefüggésben szokott előfordulni. Úgy éreztük, jó a hangzása és illik is a zenénkhez illetve hozzánk.


Az imént említett új lemezetek címe Das Leben wird zu Glas', és most jelent meg a Whirlwind Records gondozásában. Hogy érzed, mi a legfontosabb különbség az új album és az előző, a 'Nutze die Zeit' között?

Axel: Természetesen minden szempontból fejlődtünk időközben. A dalok felépítése, a témák komplexebbek lettek; magasabb technikai szinten játszunk és több az erő a dalokban. A dallamok és harmóniák terén is előbbre léptünk, több az olyan rész, ahol a két gitár egymást kisegítve, kiegészítve játszik. A szövegeket is jobban hozzáigazítottuk a zenéhez, most több dalhoz már eleve a kész zenére íródott a szöveg. Mindemellett az ének is változott. Azt mondhatom, mindenki a képességei végső határáig elment a lemez készítésekor. Jelentős különbség vehető észre továbbá a hangzás terén - ez az első eset, hogy igazán elégedettek vagyunk a megszólalással. Szóval számunkra inkább fejlődésről van szó, semmint változásról, bár lehet, hogy mások máshogy látják majd. A magunk részéről örülünk, hogy a tőlünk pillanatnyilag telhető legjobbat tudtuk nyújtani.


A felállásotok nem változott az évek során. Voltak közöttetek olyan személyi konfliktusok, amelyek egy - vagy több - zenekartag elvesztésével fenyegettek?

Axel: Igen, azt hiszem, ez olyan dolog, ami minden zenekarban előfordul. Mindegyikünknek adódtak olyan komoly személyi problémái, amik miatt megesett, hogy nagyon nehezen tudtuk a banda szekerét tolni. Most igazából nem is annyira egymás közötti ellentétekre gondolok, mint inkább külső hatásokra, amik a csapat erejét is próbára teszik. De láttuk, hogy a zenekar csak akkor működik, ha minden egyes tagja a helyén van, és ez sokszor személyes szinten is segít erőt meríteni. Szerencsére eddig minden nehéz helyzetet sikerült kezelnünk, és még mindig együtt vagyunk. Úgy látszik, az Isten sem akarja, hogy különváljunk, ha-ha!


Andi, úgy tudom, több hónapot töltöttél diákként Magyarországon pár éve...

Andi: Ó igen! Magyarország életem legjobb élményei közé tartozik. Azon túl, hogy az ottani emberek általában nagyon barátságosak és udvariasak voltak, mindig szerettem hétvégén Budapestre utazni. Király az a város. Sokat jártam oda, és szinte mindig a Széchenyi-könyvtárnál voltam. Szeretem azt a helyet; minden barátomnak megmutattam, aki látogatóba jött hozzám. Nekik is nagyon tetszett. Szerettem még a Vajdahunyad várát és Anonymus szobrát, közel a könyvtárhoz. Az is jó poén volt, amikor a közönség részét képeztem egy Tankcsapda-koncerten. Mindenki tudta a szövegeket és együtt énekelt a zenekarral. Igen jó volt.


A hited mennyire jut szerephez a szövegírás során?

Andi: Számomra a szövegírás lehetőséget ad rá, hogy kifejezzem a gondolataimat és érzéseimet az életemmel kapcsolatban, amiben mindig benne van a hitem is. Nem kimondottan prédikálós szövegeket írunk, hanem olyanokat, amelyek a világgal, a hitünkkel, vagy akár a keresztény közösséggel kapcsolatos aggodalmainkat, vágyainkat, reményeinket, kritikánkat fogalmazzák meg. Ami a bandát illeti, a Saphena minden tagja hisz Istenben, és hittel kapcsolatos tapasztalatait hozzáteszi a zenekarhoz. Gyakran megvitatjuk, mi is lenne a legmegfelelőbb módja, hogy az Istenről szóló üzenetünket eljuttassuk a közönséghez, mivel ez nagyon fontos a számunkra.


A helyi srácok tudják, kik vagytok? Elmennek egy Saphena koncertre, hogy támogassák a zenekart?

Axel: Igen, habár többé-kevésbé újra kell kezdenünk a hallgatóbázis kiépítését. Az utóbbi két évben nem voltunk olyan erőteljesen jelen, úgyhogy most mintegy újból ringbe kell szállnunk. Nemrég volt a lemez-megjelenési koncertünk, ami remekül sikerült, sokan eljöttek, és éreztük, hogy erős helyi háttér áll mögöttünk.


Úgy általában támogató az ottani színtér hozzáállása?

Axel: Zenekarként mindig nehéz megállapítani, igazából hány embernek is tetszik az ember zenéje. De az biztos, hogy vannak rajongóink és barátaink, akikre tényleg számíthatunk. Kapunk visszajelzéseket róla, ahogy a zenénk és a szövegek megérintik az embereket - ami nagyszerű és segít, hogy úgy érezzük, valami olyasmit csinálunk, aminek van értelme.


A zenén kívül mivel töltitek az időtöket?

Axel: Van, amelyikünk munkával, vagy annak a keresésével, némelyikünk még tanul. Ezek mellett megvannak a szokásos hobbijaink, mint a sport, az irodalom, és így tovább.


Ennyi kérdésem lett volna; zárásként mondanál még valamit?

Axel: Kösz, hogy elolvastátok.


Mi köszönjük!

--kristóf--

Fotóalbum

Saphena