Fókuszban: a Silence The Foe
(csak itt, csak Nektek)

Mondanál pár szót a bandáról?

Arnbjörn: Hi, a nevem Arnbjörn, basszusgitározom és én nézek ki a legjobban. Amúgy még hatan vannak a bandában: Anders az énekes, Roland, Marcus és Audun gitározik (hopp, három gitárosunk van), Frantz ütőhangszereken játszik, Peter pedig Norvégia legjobb dobosa. Ok, valójában mind elbűvölők vagyunk, de úgy érzem, én még így is picit megelőzöm a többieket, haha!


A Silence The Foe 2000 márciusa körül alakult, mégis, tavaly áprilisig várni kellett az első nagylemezetekre, a 'Shaking Hallelujah'-ra. Hogyhogy ilyen sokáig tartott, míg megjelent a debütalbumotok?

Arnbjörn: Jó kérdés. Talán várni akartunk, míg 110%-osan készen állunk egy album elkészítésére. Túl sok banda készít nagylemezt, miközben még valójában meg kéne elégedniük egy EP-vel, és mi nem szerettünk volna ebbe a hibába esni. Büszkén dolgoztunk az albumon, minden számot rendesen kidolgoztunk, úgyhogy meggyőződéssel állíthatom, ez nem csupán tizenkét dal egy koszos CD-n, hanem egy teljes album, kerek egész. Másik ok, amiért ennyi idő eltelt, hogy több nagy kiadóval is folytak tárgyalásaink régóta, de mire eljutottunk volna odáig, hogy aláírjuk az egész kócerájt, mindig meghátráltak. Ilyenkor aztán kezdhettük elölről a megfelelő kiadó utáni keresgélést. (Ha ez nem balszerencse, akkor mi?) De a balszerencse után kemény munka jön, a kemény munka pedig jószerencséhez vezet. A Playground Music annyira megszeretett minket, hogy teljes művészi szabadságot adott, hogy azt csináljunk a zenénkkel, amit csak akarunk. Gyakorlatilag olyan érzés volt, mintha éppenséggel a miénk lenne a Playground Music, és miközben készülünk az első albumunk kiadására, ott ülünk a főnöki székben, és magunk hozzuk a döntéseket a saját karrierünkkel kapcsolatban. Jól hangzik, nem? Hozzá kell tennem még, hogy a Playground nagyszerű munkát végzett a kiadás körül is, úgyhogy nemcsak ő szeretnek minket, hanem mi is őket orrvérzésig!


Összehasonlítva az albumot az előző 'Sweet Sweet Suicide' EP-vel, mit mondanál?

Arnbjörn: Azt hiszem, a régi anyagunk és a 'Sweet Sweet Suicide' EP közötti fejlődés hasonló, mint az EP és a 'Shaking Hallelujah' között hallható. Mindannyian a kilencvenes években kezdtük igazán megszeretni a zenét, és most nagymértékben visszakanyarodtunk a gyökereinkhez, ugyanakkor némi modern punk rock csavart is téve a zenénkbe. Talán azt mondhatjuk, a hangzásunk valahol a Nirvana és a Hives között helyezhető el. Élőben viszont még mindig játsszuk az EP dalait is, jól összepasszolnak az új anyaggal.


A lemez címe honnan jött?

Arnbjörn: A 'Shaking Hallelujah' egy mókás cím; a lemez arról szól, hogy érezzük jól magunkat, és némi humor is érezhető benne. Ok, igaz, hogy afféle hardcore/punk/alternatív/rock banda vagyunk, de sok szempontból ez egy bulialbum, és a 'Shaking Hallelujah' jó soulos érzetet kelt. Van egy-két olyan hangminta is a lemezen, amiket Afrikában, Kongóban vettek fel a '60-as és '70-es években, ezáltal is azt a visszafogott partihangulatot akartuk belevinni a zenénkbe, ami az afrikai kultúrában megtalálható.


Melyek azok az albumok, amik leginkább izgalomban tartanak a 2006-os termésből - mármint a 'Shaking Hallelujah' mellett természetesen?

Arnbjörn: Ó igen! Mindannyiunkat igen foglalkoztat a The Lionheart Brothers új lemeze, a 'Dizzy Kiss'; négyen közülünk abban az együttesben is játszanak (mondjuk én pont nem, de Marcus, Audun, Frantz, és Peter igen). Annyira nagyon jó, hogy bele fogsz szeretni az első emberbe, akit meglátsz, miután meghallgattad! (Csak vigyázz, nehogy az anyósod legyen az az ember!) Figyeljetek oda rá!


Egyébként kik a fő hatásaitok, és milyen zenét szerettek úgy általában?

Arnbjörn: Húha, ez kemény dió... Hét különböző ember van a bandában, hét különböző zenei irányultsággal. Mint az előbb említettem, a kilencvenes években kezdtük beleásni magunkat a zenébe, és visszafelé haladva tizenéves korunk gyökerei felé, olyasmik hatnak ránk most, mint a Nirvana, a Helmet, és a Fugazi (mindhárom a zenei alapunk sziklaszilárd alkotórésze). De igazából azt mondhatjuk, mindegyikünk csomó olyan klasszikust is hallgat, ami nem igazán számít 'politikailag (zeneileg) korrektnek' egy 'hardcore'-banda tagjától, legalábbis én hallgatok ilyesmiket. A legnagyobb kedvenceim egyike Lenny Kravitz, de mostanában sok régi soul lemezt is hallgatgatok (Al Green, Marvin Gaye), korai Elton John dolgokat (de tényleg réginek kell lenniük, nem olyan diana-s fosnak, amilyeneket manapság köhög fel), Nina Simone-t (a legjobb!), olyasmi jazz előadókat, mint Ella Fitzgerald, Radka Toneff, vagy Chet Baker. Azt hiszem, Josephine Baker kell hogy legyen az egyik valaha élt legszexibb művész a zene/szórakoztatás történetében, a múltkor rábukkantam az önéletrajzára, miközben a szüleim holmija között takarítgattam (még mindig jól néz ki azokon a régi fekete-fehér fotókon). Mindemellett sok őrült afrikai dzsungelzenét is hallgatok. Haha, hogy mi a csodát is keresek egy punk rock bandában, azt föl nem foghatom! Azt hiszem, a Green Day tehet róla, még a 'Dookie' előtti Beach Boys-feldolgozásával, meg a Ramones, amiért olyan jól néztek ki szűk farmerben, haha! Amúgy meg... Ha jó a zene, meghallgatom, nem számít a műfaj. A minőségi zenét jó dalok és valamiféle 'delejes kisugárzás' jellemzi!


Játszotok más bandákban, projectekben a STF mellett?

Arnbjörn: Az előbb már szóba került a The Lionheart Brothers, de az nem side project, ugyanúgy elsődleges fontosságú, mint a Silence The Foe. A www.thelionheartbrothers.com címen nézzetek utánuk, és vegyétek meg a dolgaikat - köztük a 'Dizzy Kiss' című mesterművet - bátran. Roland korábban énekes/dalszerző volt nejlonhúros gitárral, de azt abbahagyta, hogy a Silence The Foe-ra koncentrálhasson. Amúgy a szólóprojectjét The Gror Godt-nak hívták.


Mit szerettek a legjobban abban, hogy Norvégiában éltek?

Arnbjörn: Az itteni lányok valami hihetetlenül jól néznek ki! Jártál már Norvégiában? Öregem, tisztára mint a mennyország tavasszal és nyáron. Azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy itt nőttünk fel, még ha meg is vannak a sötét oldalai. Úgy értem, nagyon nehéz itt turnézni, hiszen a városok között óriásiak a távolságok, az utak pedig nagyon rosszak. Azt is utálom, hogy annyira hosszú a tél. A lányok ugyan itt vannak hát, de több kéne a meleg időből, hogy teljes legyen az öröm.


A zenélésen kívül mivel szoktátok tölteni az időtöket?

Arnbjörn: Pár tag tanul, vannak, akik pedig különféle munkát végeznek. Fontos, hogy az ember elfoglalja magát a bandán kívül, ugyanis ha nem, akkor afféle semmittevő zombiként mászkálhat az ember arról álmodozva, hogy egy nap rocksztár lesz belőle. Ez akkora nagy baromság, és az utolsó dolog, ami történhet az emberrel, ha nem csinál semmit a banda mellett! Vagy legalábbis ha nincs lehetősége rá, hogy megéljen a zenélésből és abból, hogy turnézik mint az őrült! És bizony, nézzünk csak szembe a ténnyel, mi nem tartunk ott, vagy legalábbis még nem. Talán majd egyszer, de most nem aktuális. Jelenleg csak elvagyunk, zenélünk, és élvezzük egymás társaságát. A barátság a legjobb része a zenekari tagságnak!


Több kérdésem nem maradt, de ha szeretnél még mondani valamit, ne hallgasd el előlünk.

Arnbjörn: Köszönjük az érdeklődést a Silence the Foe iránt. Nézzétek utánunk a www.silencethefoe.com és a myspace.com/silencethefoe oldalakon, írjatok be a vendégkönyvünkbe, küldjetek szerelmes leveleket, vagy egyszerűen csak legyetek ellenségek [a banda nevének utolsó szava magyarul 'ellenség'-et jelent]! A lemezünket Skandináviában és a baltic államokban adták ki, reméljük, minél többen odatalálnak a lemezboltba, hogy megvegyék. Ha nehéz hozzájutni... Úgy értem, nem vagyunk olyan menők, és a hozzánk hasonló független bandák számára mindig nehézséget okoz, hogy a fő területükön kívülre is eljuttassák a lemezeiket, vagyis teljesen megértem, ha Norvégián kívül nehezen lehet beszerezni az albumot. De nagyon szeretjük az internetet! Ha nincs a helyi lemezboltban, nézzetek be egy online boltba, amilyen pl. a www.cdon.com, vagy ha jobban szerettek mp3-at venni, gondolom, megtalálhatjátok az Itunes-os zeneboltban, meg ilyesmi helyeken is.


Nagyon kösz, hogy a rendelkezésemre álltál!

Arnbjörn: Nem, mi köszönjük neked!

--kristóf--

Fotóalbum

Silence The Foe