Vissza a lemezajánlókhoz

BALANCE OF POWER
Heathenology
2005 Massacre Records

Öt sikeresnek mondható stúdióalbum után többekben felmerült a kérdés, hogy vajon mikor jelenik már meg koncertlemeze is a brit Balance Of Powernek? Most már tudjuk a választ: 2005 elején.
A Massacre Records gondoskodott róla, hogy a rajongók nagy örömmel gondoljanak vissza erre az időre, hiszen szimpla koncert-CD helyett egy háromlemezes kiadványt jelentetett meg 'Heathenology' címmel. A csomagban a koncert-CD mellett találunk egy 'best of' szerűséget ('Archives Of Power'), amire az első négy albumról válogattak nótákat, és aminek különösen örültem, egy DVD-t, amin a CD-n is hallható koncert mellett átfogó interjúk, színfalak mögötti és bootleg minőségű további koncertfelvételek láthatók, ill. egy fotógaléria.
Kezdjük az 'archívummal': a dalokat nem időrendi sorrendben hallhatjuk, aminek személy szerint örülök, mivel így érdekesebb, változatosabb a lemez. Mint mondtam, a John K előtti időkből válogatták a számokat, nagyrészt a Lance King nevével fémjelzett érából, az első lemezről mindössze egy nóta került a válogatásra, mégpedig a legvégére. Hogy őszinte legyek, nem szeretem a 'When The World Falls Down'-t, úgyhogy nekem elég az az egy dal is mutatóba. Újdonságként hallhatjuk a 'The Other Side Of Paradise' Balance Of Power rögzítette verzióját; a dalt eddig csak a tagok side projectjének, a United States Of Mind-nak az előadásában hallottam. (A borító tanúsága szerint az itteni változatot a 'Book Of Secrets' japán kiadásáról vették, de ezt furcsállom, mivel láttam már a japán CD-t, de a borítóján csak az európai CD-n is hallható track-ek voltak feltüntetve.)
Most pedig térjünk rá a lényegre, vagyis a koncertre. A fellépést a 'Heathen Machine' nyitó track-jével, a 'The Rising'-gal kezdik, ez még felvételről megy, csak a címadó nótánál kapcsolódik be az eseményekbe a banda. Kissé fura a hangzás, mivel a dobok az eddig megszokott bombasztikus, művies megszólalás helyett meglehetősen laposan szólnak. Úgy általában pedig elmondható, hogy meglehetősen nyers a hangzás, úgy látszik, nem sokat variáltak vele utólag. Mindezt nem panaszképpen említem, hiszen mégiscsak koncertalbumról van szó. Itt-ott kisebb hibákat is meghagytak, amit értékelek - egy rock-zenekarnál soha nem hátrány a hitelesség... Ami feltűnő, hogy a refrénekben a vokálban a felső szólamokat felvételről játsszák be, azt az érdekes szituációt állítva elő ezzel, hogy egyszerre hallhatjuk John K-t és Lance Kinget énekelni. Persze Tony Ritchie és Pete Southern is vokálozik, ám ketten, ill. Johnnal együtt hárman is kevesek a Balance Of Power egyik védjegyének számító AOR-os, sokszólamú vokálokat produkálni, szóval valahol érthető a modern technika ilyetén való alkalmazása. Ami némileg csalódást okoz a koncerten, az Pete Southern gitárszólója, amit külön track-ként tüntettek fel, de igazából nem sok minden történik közben - amúgy is rövid -, inkább csak megteremti az alaphangulatot a 'Walking On Top Of The World' előtt.
A videón jó volt látni Tony energikusságát, na meg Johnt, aki remek frontembernek bizonyul élőben is. Kiválóan énekel, amellett tartja a kontaktust a közönséggel, ugyanakkor nem 'játssza a bazári majmot'. Az immár hivatalos taggá előlépett billentyűs Leon Rawson meglehetősen visszafogott személyiségnek tűnik, és ami azt illeti, Pete Southern gitáros se mozogja szét magát. Lionel Hicks dobostól is azt vártam, hogy szétveri a felszerelését, mivel az albumokon nagy huzatja van a játékának, ehhez képest ő sem éppen teátrálisan játszik.
A DVD-n található extrák közül az interjúk eléggé informatívak, talán a háttérzenét picit halkabbra kevertem volna, de igazából ez apróság. A kézikamerás bootleg-felvételek egyik nagy előnye, hogy láthatjuk Lance Kinggel is fellépni a zenekart, meg persze hogy némi bepillantást nyerhetünk a turnék atmoszférájába. Ebben a részben itt-ott elhangzik némi csúnya szó, ami amúgy nem jellemzi a zenekart, igazából itt sem a zenészek száját hagyják el az úgymond szalonképtelen kifejezések. De hát ez elsősorban egy rock 'n roll DVD, vagy mi. Viszont majdnem az én számat is elhagyta pár érdekes szó, mikor a fotógyűjteményhez értem a DVD-n, ugyanis ennél a résznél mindig megadta magát a lejátszó szoftver. Lehet, hogy asztali lejátszóknál a hiba nem jelentkezik, az is előfordulhat, hogy nekem kéne upgrade-elnem, de tény, hogy a galériák végére érve egyszerűen megállt a lemez lejátszása. Úgyhogy maradok a mozgóképnél, azzal nem volt gondom, meg persze érdekesebb is. Egyébként a borítóra is jutottak fotók gazdagon, meg némi adathalmaz a banda albumaival kapcsolatban, szóval a Massacre megérdemel pár jó pontot ezért is.
Jó hír, hogy mint Lionel Hicks említi az interjúban, már dolgoznak a következő stúdiólemezen. Addig is nézzük/hallgassuk a koncertet, de a válogatás helyett inkább mindenki hallgassa az eredeti albumokat!

--kristóf--