Vissza a lemezajánlókhoz

BARREN CROSS
State Of Control
1989 Enigma / 2003 Restless Records

A Barren Cross egyike volt azon keresztény heavy metal bandáknak, amelyeknek sikerült a nyolcvanas években a mainstream piacra is bejutniuk. Persze hírnévben sehol nem volt a csapat az igazi sztárbandának mondható Stryperhez viszonyítva, de azért akkor is le tudott tenni valamit az asztalra. A zenekar történetét figyelemmel kísérők azt tapasztalhatták, hogy a Barren Cross az 'Atomic Arena'-val fejlődni tudott a debütlemezhez, a 'Rock For The King'-hez képest, így aztán a 'State Of Control'-t is bizakodva várhatta a nagyérdemű.
Azt mondom, a bizakodás nem is volt hiábavaló, a 'State Of Control' véleményem szerint a csapat legjobb alkotása lett, és maradt is, az utána jövő egyetlen stúdióalbum, a 'Rattle Your Cage' ugyan nincs teljesen híján a jó daloknak, mégis jócskán elmarad a 'State Of Control' mögött. A korong producere megint csak a korábban alkalmazott testvérpár, Dino és John Elefante volt, így megint nem maradtunk popos törekvések nélkül. Ezzel együtt a társulat heavy metalja nem nélkülözi az erőt, és közel sem olyan popos hangzású, mint mondjuk az épp az imént említett Stryper. Szerencsére szintiből sincs sok, a vokálok sem nyálasak, és a balladák tengerébe sem kell belefulladnunk. A hangzás nem a legerősebb, amit életemben hallottam, számomra nehézkesnek is hat, de persze még a nyolcvanas években jártunk ekkor, így ez is elmegy. Ami nagyon jó, hogy itt-ott némi 'progresszíveskedgetést' is bedobott a banda - a szóval arra próbálok utalni, hogy egyáltalán nem igazi progresszív metalról van szó, csak egy-két olyan témát is beleszőttek a zenébe, ami túlmutat az egyszerű kettő-négyes reszelésen, így téve izgalmasabbá a produkciót. Természetesen nem feledkezhetek meg az énekes Mike Lee-ről, akiről mindig elmondom, mert annyira feltűnő, hogy a hangja igencsak emlékeztetett Bruce Dickinsonéra. Érdekes, mert míg noha Dickinson mestert nagyon tisztelem mint énekest, egyáltalán nem kedvelem a produkcióját, addig Mike Lee-t általában szívesen hallgatom. Maga a zene egyébként nem annyira Iron Maiden-es - egyáltalán nem jellemző rá például az ikergitár -, a nagy brit bandák közül inkább a Judas Priesthez áll egy fokkal közelebb.
Jó album a 'State Of Control', amely a Barren Crosst több oldaláról is megmutatja: az olyan slágeros refrénű nóták mellett, amilyen pl. a címadó dal vagy a 'Hard Lies', olyan szigorúbb tételek egyaránt megtalálhatók, mint mondjuk az 'A Face In The Dark' vagy a 'The Stage Of Intensity'. (De ott van aztán az epikus 'Two Thousand Years' is, hogy mást ne mondjak.) A Restless Records nagy szolgálatot tett az emberiségnek, amikor újra hozzáférhetővé tette ezt a jól sikerült albumot.

--kristóf--