Vissza a lemezajánlókhoz

THE BLAMED
Frail
1995 Tooth & Nail Records

A The Blamed-et Bryan Gray gitáros/énekes és Jim Chaffin (ex-Crucified) dobos alapította. Első lemezük, a '21' 1994-ben jelent meg a Tooth & Nail kiadónál, és nem rengette meg a slágerlistákat sehol a világon. Ennek több oka volt. Először is a lemez címe nem véletlenül lett az, ami: a teljes anyagot 21 óra alatt vették fel, ami nem valami sok. Másrészt a terv az volt, hogy a lemezt nem fogják forgalmazni a boltok, hanem a koncerteken, illetve postai úton juthat hozzá, aki nagyon akar. Harmadszor: a zenei stílus primitív old school punk volt, sallangoktól mentesen természetesen, de hát huszonegy óra alatt nincs is idő cicomázgatásra.
A következő évben napvilágot látott 'Frail' mindezek tükrében akkora változást jelentett, hogy akár nevet is változtathattk volna Bryanék. A szereposztás egy lényeges helyen tért el a korábbiaktól: Jeremy Moffett személyében igazi frontember érkezett, aki felmentette Bryant az énekesi teendőktől. Így Bryan a gitározásra tudott koncentrálni, de ennél persze jóval fontosabb az a változás, amit Jeremy előadásmódja jelentett a csapatnak. Az új fiú olyan orgánummal rendelkezik, amely tökéletesen megfelel minden elvárásnak, amelyet a műfajon belül csak támasztani lehet vele szemben. Jeremy ha kell ordít, ha kell, kiabál, ha kell, énekel - mindent a maga idejében. A stílus sem maradt az, ami volt: thrashes, csapkodós, metal-ízű punkot kínál a 'Frail', kicsit hasonlót a Crucified első albumához, csak a gitárszólók hiányoznak. Pontosabban hiányozni nem hiányoznak, csak éppen nincsenek jelen; az anyag a szólók nélkül is végig pörgős, izgalmas. Aki csupán a mai Blamed-et ismeri, azt talán sokkolhatja is az, amit a 'Frail'-en hallhat, annyira eltér attól, amit Bryanék manapság képviselnek. A Crucified nemcsak a stílus hasonlóságában és Jim Chaffin jelenlétében érhető tetten: a Blamed Jim korábbi bandájának egyik klasszikusát, a 'Guy In A Suit And The Pope' című sok vihart kavart nótát is följátszotta a 'Frail'-re. Jeremy hangja nagyon illik a dalba, talán még jobb is az új verzió. Igaz, ez köszönhető a harapós gitárhangzásnak is.
A kedvencem a CD-n azonban ez első néhány másodperc. Az a pár momentum, ami alatt robbanásszerűen lerohanja az embert a hangszórókból áradó energiahullám, az valami hihetetlen. Rövid felütés után mindenki teljes gőzzel ontja a hallgatóra, ami tőle telik: Jeremy torkaszakadtából üvölt, Bryan és a basszusgitáros Gary Ottosi széjjelreszeli magát, Jim pedig a dobokat bünteti keményen. A refrénben aztán kapunk jófajta gang-vokálokat néhány illusztris személyiség közreműködésével: többek között Jeff Bellew (szintén ex-Crucified) és Brandon Ebel (a Tooth & Nail főnöke) is megtalálható a vokalisták között. A korong nagy része hasonlóan gyors, csapkodós, ám akad egy-két lassabb dal is, ami által nagyban nő a lemez fogyaszthatósági indexe, hiszen nem áll fenn annak veszélye, hogy belefásulunk a nagy rohanásba.
Kár, hogy a jól bevált csapat a 'Frail' után szétszéledt, és nem készített több albumot. Bryan ugyan évekkel később újra összeállt Jim Chaffinnel, és a Blamed újjáéledt, ám az már más volt. Jim távozása után pedig végképp más irányba kezdett haladni a Blamed, amely nagyrészt a 'Frail'-nek köszönheti, hogy eljuthatott oda, ahol most tart.

--kristóf--